Estoy En Casa

 ◆Boldogan lépkedtem az óvoda területén, nagyon izgatott voltam, mint minden egyes reggelen, amikor a fekete hajú barátommal találkozhattam, ugyanilyen jellegű lelkesedéssel hagytam az óvoda ajtajában anyukámat, aki már rohant is a munka helyére. Arcomon hatalmas mosollyal sétáltam a már bent lévő gyerekekhez, szememmel Őt kerestem, de meg kellett, hogy lepődjek, Jimin nem volt sehol. Arcomról le olvadt a le vakarhatatlannak tűnő mosolyom. A jó kedvem is igencsak megingott, le törve mentem oda a kis asztalkákhoz, hogy majd addig rajzolok, míg meg nem érkezik. - Jiminnie, kérlek, ne csináld ezt. - hirtelen csengett fel egy ismerős hang, mire egyből fel kaptam a fejem és a hang forrását kerestem. - De Omma, kérlek, nem akarok itt maradni. Otthon szeretnék maradni, nem akarom Mochit egyedül hagyni. - csendült fel barátom vékonyka hangja, majd mikor rá vezettem tekintetem észre vettem, hogy a szemei könnyesek. Egyből oda rohantam hozzá és kis pufi testét karjaim közé zártam. - Tae...

Taehyung Nem akartam a vendégek előtt jelenetet rendezni, ezért ChanYeolt hátra hívtam a raktár elé. - Figyelj ChanYeol. Tisztában vagyok azz, hogy az első ember aki az utadba kerül megpróbálod behálózni, de Jimint hagyd ki ebből. Ő hozzám tartozik és nem nézem jó szemmel amit csinálni akarsz vele. - világosítottam fel a velem egy magas személyt. - Én nem tudtam, hogy te a fiúkhoz vonzódsz és, hogy, ő a barátod. -mentegetőzött. - Mostmár tudod, örülnék ha többet nem fordulna elő. - mondtam neki. - Mi lenne ha osztoznánk rajta? -nézett rám kíváncsian. - Ugye ezt nem gondolod komolyan?  Tudod kivel osztozkodjál... - befejezni nem tudtam, mert ebben a pillanatban jelent meg a főnököm. - Sziasztok srácok. - köszönt nekünk. - Jónapot uram. - köszöntem vissza, mire ChanYeol csak biccentett egyet a fejével. - Van valami baj kettőtök között? - szemét kettőnk között kapkodta. - ChanYeol rámozdult a pasimra. - vágtam rá habozás nélkül. - Én nem is. - próbált magyarázkodni. - Deh...