Estoy En Casa

EXO; kray (Ezt a történetet le fordítottam a hibákért meg bocsánat.) Kulcs zörgött az ajtóban, aztán elfordult a kilincs. Wu Fan lépett be; mostanáig az irodában volt, és pár adag kávé segítségével mára befejezte a tárgyalások sorozatát követő papírmunkát. A tény, hogy karácsonykor neki dolgoznia kellett nem rázta meg nagyon: mikor aláírta a szerződését előre látta, mi vár rá a vállalatnál, és milyen felelősséget ró rá a vezető szerepkör. Ez azonban nem tudta meggátolni a fáradtságot, ami egyre kínzóbban kúszott fel a tagjaiban, lelassítva mozdulatait. Felakasztotta télikabátját a helyére, táskáját egy székre ejtette, majd Yixing és Luhan közös szobája felé indult a napi jóéjt-csókjáért. Akármilyen zavarba ejtő, vagy kínosan romantikus szokás volt is, nem tudott elaludni anélkül, hogy ne gyönyörködött volna pár percig szerelme alvó arcában. A nappalin átvágva futólag a karácsonyfájukra pillantott; a srácok kitettek magukért, ami a kis fa túldíszítését illeti, a világítást pedig b

EXO; kray (Ezt a történetet nem én írtam, ha nem le fordítottam és bocsánat a hibákért.) – Wu Fan mégis mit képzelsz magadról?! Yixing dühös kiáltása szelte át a lakást, majd abban a pillanatban kicsapódott az egyik hálószobája ajtaja. A feldúlt fiú meg sem állt, hogy mondjuk a csapattársai kérdő tekinteteit figyelembe vegye, netalán válaszoljon nekik, hanem egyből berontott a leader szobájába. – Mi a franc ez?! Wu Fan a hirtelen látogatástól, no meg főleg a vendég személyétől kis híján szívroham közeli állapotban majdnem elejtette a kezében tartott iPadet, aztán mikor sikerült a pulzusát az egészséges szint felé kormányoznia riadtan nézett fel a fiatalabbra. – Meg… khm… megtudhatnám hogy mire fel ez a hangnem? – Meg kellett köszörülnie a torkát, ugyanis egy dühös Zhang Yixinggel szembenézni nem kis kurázsira van szükség. Még neki is. – Szerinted mégis miért?! Azt kérdeztem mi ez! A fiú felbőszült mozdulattal az ágyon ülő Wu Fan ölébe lökte a saját készülékét, amin