Estoy En Casa

Műfaja:Iskolai élet Banda:BTS                    Páros:Vmin (Kim Taehyung, Park Jimin), ZeloGyeom (Kim YugYeom, Choi JungHon) Korhatár:+16 A történetben elő fordulhat: vér, erőszak, bántalmazás, trágár beszéd Megjegyzés: Taehyung-ot írja Viky, Jimin szemszögét én (MinMi) írom.                         Jimin Nem hittem volna, hogy a közel jövőben ilyen fog velem történni. Sosem képzeltem el, hogy az a bunkó, köcsög egyszer segíteni akar nekem. Az iskola hátra levő részében nem szólt hozzám csak folyamatosan bámult, amit nem tudtam hova rakni. Próbáltam nem rá figyelni, de nem ment valami jól, a füzetembe megse tudnám számolni hány át húzott szó szerepel. Mikor ki csengettek egyből haza mentem. Nem akartam, hogy valami gond adódjon abból esetleg, hogy nem megyek haza egyből és milyen jól tettem. Apám kocsija ott volt a házunk előtt. Itthon van. A szívem gyorsabban kezdett el verni, a pulzusom az egekbe szökött, a tenyerem izzadni kezdett, de nem tehettem mást, be kell mennem. Nagy

→Az, hogy mi köt össze minket, néha megmagyarázhatatlan. Akkor is összetart, ha már a köteléknek el kellett volna szakadnia. Van, ami még a távolságot is legyőzi, és az időt és a józan észt; és néha egy kötelék örökké tart.← A mi kötelünk is örökre megmarad. A kötél, mely az egymás iránt táplált szerelemtől lesz egyre hosszabb és hosszabb. A kötél, mely a szenvedély mámorító érzéstől lesz egyre vörösebb és vörösebb. A kötél, mely miattunk lesz örök életű. Mert te kiegészítesz engem és én is téged. A szerelem amit irántad érzek csillapíthatatlan, a tűz amit te okozol el olthatatlan, a szikra amit az érintésed táplál ki engesztelhetetlen. Az őrületbe tudsz kergetni minden egyes szavaddal. Szeretem hallani a nevetésed, látni a mosolyod, a kezedet a kezemen. Lemerem fogadni, hogy nem tudod milyen szép vagy nevetés közben, neked van a legszebb mosolyod. Imádom, hogy minden egyes találkozáskor ugyan úgy csillognak szemeid. A szemed akár az univerzum, gyönyörű, mégis elveszek bennük. Mindig

A próba teremből kiáradó hangos zene lengtebe az egész folyosót. Viszont, ha az ember jobban oda figyel akkor, egy eléggé  halk zihálást is  hozzá tud kapcsolni a hangos ricsajhoz. A próbaterembe bekukantva, egy vörös hajú fiú erőteljes mozdulatai látszódót a tükörből, de aki nem a fiú tükörképét nézte, az láthatta a vörös valódi énjét. Láthatta, hogy az erőteljes lépések mit takarnak valóban, láthatta azt is, hogy az izadságtól már teljesen vízzes a pólója. Láthatta a fiatal fiún a kimerültséget, a keserű vágyat ami körbe lengi az egész lényét. A vágy, ami szerint a legjobb akar lenni. Ő csak erre törekszik, legjobbnak lenni. Őt nem érdekli más csak az, hogy végre senkinek ne okozón csalódást. Nem akar senki terhére lenni, de mintha mégis rá szorulna mások segítségére. Jimin nem akar más emberektől függeni, a saját akaratából, kitartásából akarja elérni az álmait. Mark mindezek ellenére szeretné, hogy a fiatalabb ne legyen ennyire komoly. Szerinte Jimin túl kedves és csak kihasználjá

                        Jimin A tükör előtt állok és próbálom el takarni a lila ujjlenyomatokat a nyakamról. Nehezen, de alapozóval sikerül őket eltüntetni. Megigazítottam magamon még egyszer az iskolai egyenruhát, alaposan végig mértem magam nehogy véletlenül látszódjon valamelyik sebem. Örömmel vettem észre, hogy nyakamtól lefele nem látszódik ki seholsem a bőr felületem. Sóhajtva kaptam a hátamra a táskámat, majd megindultam a konyha felé. Az említett helységben szerencsére nem volt senki, ilyenkor már anyám dolgozik, apám pedig szerencsére egy hetes munka kurzuson vesz részt. Csináltam magamnak egy szendvicset, de mivel nem voltam éhes inkább becsomagoltam és elraktam a táskámba. Gondosan el pakoltam magam után, nehogy gond legyen ebből is. Magamhoz vettem a telefonom és a kulcsomat, ezekkel a kezembe indultam el a bejárati ajtóhoz. Bezártam a lakást a kulcsot pedig a zsebembe sülyesztettem. Az iskola -ahová anyámék átirattak- nem volt messze. Tíz perc séta után már a suli előtt v

JongIn pár percig még sírt Sehun válán. Próbált nem gondolni erre az egészre. -Sehun, ugye elhiszed, hogy valóban szeretlek? - kérdezte halkan, még mindig Sehun nyakába. -Tudom JongIn, ne haragudj, hogy ilyeneket mondtam neked. Nem kellett volna. Sehun pár percig simogatta párja hátát nyugtatás képen, majd mikor JongIn le nyugodott, gyengéden tolta el magától, de csak annyira, hogy a homlokukat össze tudja érinteni. Egyik kezével finoman végig simított az arcán és egy lágy csókba invitálta Őt. Sehun megpróbálta minden érzéseit bele préselni ebbe a csókba, megpróbálta tudatni az idősebbel, hogy mennyire is fontos neki. Nagyon remélte, hogy ez mind sikerült is neki. Mikor elváltak egymástól JongIn csak Sehunra mosolygott. Mikor a kulcs kattanását lehetett hallani az ajtóban a két fiatal akkor már egy filmet néztek a nappaliban. Szerencsére JongIn már akkor rég kimászott Sehun öléből. -Sziasztok! - kiabált be ChanYeol és JongDae a két fiúnak és már mentek is a konyha felé. -Sziaszto

Műfaja:Dráma Banda:BTS                    Páros:Vmin (Kim Taehyung, Park Jimin) Korhatár:+16 Taehyung-ot írja Viky, Jimin szemszögét én (MinMi) írom.                         Jimin Mikor kinyitottam a szemeimet a sötétség ölelt körül. A sötétség mely már nagy áhítattal várt reám. Várt, türelmesen várt míg úgynem érezte, hogy magával vihet. Amikor pedig eljött a pillanat, magával ragadott majd egyszerűen csak ott hagyott. Kétségbeesetten kerestem a fényt mely talán megvilágítja utamat. De nem láttam semmit, se a fényt, se az utat. Előttem csak a sötétség lengedt. Egyre jobban féltem, féltem hisz fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Nem tudtam semmit, mintha kitörlődött volna minden emlékem. -Jimin. Valaki a nevemet harsongta, mégsem volt rajtam kívül senki e térségen. -Jimin, ki kell birnod. Erős vagy. -  Olyan ismerős ez a hang. Taehyung?  Mit kell ki birnom? Hol vagyok?  Miért nem kapok válaszokat? -Taehyung! -hiába kiabáltam legjobb barátom nevét, Ő nem felelt. Már a hangját se

Műfaja:Dráma Banda:BTS                    Páros:Vmin (Kim Taehyung, Park Jimin) Korhatár:+16 Taehyung-ot írja Viki, Jimin szemszögét én (MinMi) írom.                       Taehyung Már egy ideje figyelem jimint es jungkookot. Feltűnően jól megvannak egymással. Már szinte levegőnek néznek engem, ami kibaszottul idegesít. Bár el merném mondani jiminnek az érzéseimet. Hogy mennyire szeretem és sokkal többet érzek iránta egy egyszerű barátságnál, de félek ha elmondom neki tönkre megy a barátságunk. Az egyik táncprobán a helyemre pályázott JungKook, persze hogy azért, hogy még közelebb lehessen jiminhez. Bármennyire  is tiltakoztam a helycsere miatt végül beadtam a derekamat. Iszonyú érzés volt végig nézni ahogy egymás mellett táncolnak. Már alig vártam hogy haza mehessek es átgondoljam a dolgokat. Tudtam hogy mostmár elkell mondanom neki. Megérdemli hogy őszinte legyek vele. Kerestem egy béna indokot és fej fájásra hivatkozva előbb eljöttem a próbáról, hogy legyen időm átgondolni, h