Don't worry, Hyung (2/?)- SeKai

JongIn pár percig még sírt Sehun válán. Próbált nem gondolni erre az egészre.
-Sehun, ugye elhiszed, hogy valóban szeretlek? - kérdezte halkan, még mindig Sehun nyakába.
-Tudom JongIn, ne haragudj, hogy ilyeneket mondtam neked. Nem kellett volna.

Sehun pár percig simogatta párja hátát nyugtatás képen, majd mikor JongIn le nyugodott, gyengéden tolta el magától, de csak annyira, hogy a homlokukat össze tudja érinteni. Egyik kezével finoman végig simított az arcán és egy lágy csókba invitálta Őt. Sehun megpróbálta minden érzéseit bele préselni ebbe a csókba, megpróbálta tudatni az idősebbel, hogy mennyire is fontos neki. Nagyon remélte, hogy ez mind sikerült is neki. Mikor elváltak egymástól JongIn csak Sehunra mosolygott.

Mikor a kulcs kattanását lehetett hallani az ajtóban a két fiatal akkor már egy filmet néztek a nappaliban. Szerencsére JongIn már akkor rég kimászott Sehun öléből.
-Sziasztok! - kiabált be ChanYeol és JongDae a két fiúnak és már mentek is a konyha felé.
-Sziasztok. - köszöntek szinte egyszerre Sehunék.
Hirtelen jelentek meg a szobába a tagok, pontosabban csak páran. JongIn furcsán nézett körbe, hisz kint már nem volt senki, mármint nem lehetett hallani semmit kintről, így azt a következtetést vonta le, hogy  az előszobában már nem tartózkodik senki.
-JoonMyun hyung a többiek hol vannak? - kérdezte JongIn a Leadert.
-Baekyun mindjárt jön, KyungSoo pedig ment a forgatásra.
-Én mindjárt megdöglök. - huppant le JongDae JongIn mellé a kanapéra, majd szét is terült egy sóhaj kiséretében.
-Nem vagy egyedül. - panaszkodott YiXing is, majd inkább be ment a ChanYeolal közös szobájukba, hogy ki hozza a pizsamáját és már ment is fürdeni.
-Mi történt? - kíváncsiskodott Sehun
-Hyung segített nekem a koreográfiába, mert az eleje nem ment olyan jól. - motyogotta JongDae csukott szemmel. Láthatóan eléggé kimerült, ami azt jelenti, hogy nem csak pár órát táncoltak.
-Dehát nem úgy volt, hogy ma nem lesz próbánk? - értetlenkedett JongIn.
-De igen, csak Ők mégsem jöttek velünk kajálni. - válaszolt Xiumin.

Mindenki ment a saját dolgára így este fele. Sehun az ágyán hanyat fekve gondolkodott közben pedig a fehér plafont bámulta. Mivel jobb dolga nem akadt - és már nagyon idegesitette a csönd - be rakott valami zenét a telefonján és csukott szemmel gondolkodott tovább.
Pár perc elteltével érezte, hogy valaki mellé fekszik az ágyában és a haját piszkálja. Ki húzta a fülest az egyik füléből majd a másikból is, tekintetét pedig a másik mosolygós arcára vezette. JongIn rá hajtotta a fejét a mellkasára, de úgy hogy bele tudjon nézni Sehun sötéten csillogó iriszeibe.
- Unatkozom Hunnie, már mindenki alszik vagy el vonultak a szobájukba.- jelentette ki JongIn le bigyesztett ajkakkal.
- Mit szeretnél csinálni Édes?
- Nem tudom Cicabogár. - kacagott fel JongIn, hisz tőlük elég messze állt a becézgetés. - Nem megyünk sétálni?
-Ilyenkor? Szivem, már nagyon késő van hozzá.
-Na és akkor?  Akkor csendben lépünk le.
Sehun nem hitt a fülének. JongIn aki mindig jó kisfiú, most meg akarja szegni a legsúlyosabb szabályt? Lassan tényleg kezdi el hinni YiXing-nek, hogy rossz hatással van a fiúra. De amikor a mogyoróbarna szemekbe néz tudja, hogy nem tud ellenálni JongIn-nak. Sehun érzi, hogy egyszer a vesztébe fog rohani a barna szempár miatt. De a szerelem ellen nem tud - és nem is akar - mit tenni.

Pár perc után a fiatal szerelmespár már rendesen fel öltözve osontak a bejárati ajtóhoz. Szerencséjükre már mindenki a saját szobájában tartózkodott, így akadály mentesen tudtak ki iszkolni a dormról. A langyos levegő egyből meg csapta őket, ahogy ki léptek az épületből.
-Uh, nem hittem volna, hogy ilyen könnyen fog menni. - nevetett fel JongIn, mikor már kellő távolságban voltak.
-Na és hova szeretnél menni? - kérdezte a fiatalabb mosolyogva.
-Ööö, menjünk el a parkba. Ilyenkor olyan szép az a kis tó és amúgy is már régen voltunk ott. - Sehun csak bólintott, majd csendben folytaták az útjukat tovább. Egyikőjüket se zavarta a csend, JongIn el volt foglalva a gondolataival, Sehun pedig a barna hajút tanulmányozta egy mosollyal az arcán.

JongInnak valóban igaza volt abban, hogy ilyenkor nagyon szép a parkban lévő tavacska. Gyönyörű ahogyan a holdfény játszadozik a víz felszínével. Olykor pedig még egy-egy keszeg is kiugrik a vízből. A két fiatal ámuldozva figyelte a megnyugtatóan csodálatos tavat,  miközben leültek a közelben lévő padra. Pár percig nem szóltak egymáshoz, JongIn a fiatalabb vállára hajtotta a fejét, majd be dugta az össze kulcsolt kezüket Sehun kabát zsebébe. A beállt csendben fülsüketítő zajnak hatott Sehun mobilja mikor megszólalt az. Sehun csodálkozva húzta elő telefonját, ötlete se volt, hogy mit akarnak tőle ilyen későn.
-Haló. -szólt bele a telefonba. -Rendben, holnap ott leszek, szia.
Sóhajtva nyomta ki a telefont a szőke hajú fiú.
-Ki volt az Sehunnie? - kérdezte JongIn kíváncsian.
-Hyorin.