Estoy En Casa

Taehyung Sejtettem, hogy késni fogunk matekról, ugyanis amikor elhangzott a becsengő mégcsak akkor kezdtek alakulni a dolgok. A matek óra közepén estünk be a terembe. Gyorsan kimentettem magunkat a tanárnál és az óra hátralevő része nyugalomban telt.  - Mark mi bajod van velem? - kérdeztem miután a keze után kaptam, visszatartva ezzel, hogy elmenjen.  - Semmi bajom nincs veled. - válasza közben végig a földet kémlelte.  - Nem hiszek neked. Elég jól ismerlek és látom rajtad, hogy van valami bajod amit nem akarsz elmondani. - próbáltam kiszedni belőle, de szemmel láthatólag nem fog beszélni.  - Jól mondtad, nem akarom elmondani, és most légyszíves engedd el a karomat, mert mennék szünetre. - válaszolta majd karját kirántva kezeim közül ment ki a folyosóra.  Nem értem a viselkedése okát. Nem vall rá ez a fajta viselkedés. Biztos vagyok benne, hogy történt valami és ki is fogom belőle szedni.  - Édesem átjössz hozzám? - kérdeztem Jiminnie-t miután végre kicsengettek az utolsó óráról

                        Jimin Amikor megtudtam, hogy Tae-nek az anyukájával mi történt, teljesen lesokkoltam. Hogy lehet erre, bárki is képes? Vajon, mi történhetett, hogy így elfajultak a dolgok vagy lehet, hogy valóban nem a nevelő apja tette volna? Azért ennyire mégsem lenne gerinctelen, nem? Hisz eddig nem bántotta vagy, igen? Honnan is tudhatnám! Teljesen megértem Taehyung mostani kirohanását az orvossal szemben. De azért mégsem szabad így viselkedni. Ezek a gondolatok nyomasztottak míg Taehyung ki nem jött a kórteremből. Nem mondott semmit, csendben kézen fogott, majd kifele kezdett húzni az épületből. Az utcán szavak nélkül sétáltunk tovább, megértem, hogy most semmihez sincs kedve.  - Tae, ma nálad alszom és nem érdekel, hogy most egyedül akarsz lenni. - mondtam neki határozottan. Nem akartam, hogy egyedül legyen, nem akartam, hogy a gondolatai teljesen szét marcangolják belülről. Nem mondott semmit, csak bólintott egyet jelezvén, hogy nincs ellenére a dolog.  Taehyung-hoz é

Jimin Reggel valóban fáradtnak tűnt párom, én meg persze totál az ellentétje voltam, de ha jobban bele gondolok, velünk mindig ez van. Nem hiába van az a mondás, hogy az ellentétek vonzák egymást. Mikor Taehyung rájött arra, hogy megint el fogunk késni, kezemnél fogva húzott maga után, így rá kényszerültem én is a rohanásra. Lihegve értünk be a terembe, le pacsiztunk a többiekkel, majd helyet foglaltunk. Egyből beszélgetésbe egyeledtem Markkal, mikor hirtelenjében valaki arcomnál fogva magával szembe fordított, majd államra simítva emelte meg a fejem, egyből ajkaimra tapadva. Taehyung hevességétől fel sóhajtottam, de bármennyire is élveztem ezt a csodálatos mámorító érzést, sajnos el kellett szakadnom tőle, mert bejött a tanár és már így is eléggé pikkel rám.  Egy csalódott sóhaj szakadt fel torkomból, mikor Minsut és Taehyungot ki küldte ez a hárpia. Ezek sosem bírják vissza fogni magukat, de ők már csak ilyenek. Amint ki csengettek a vénasszony már a terembe se volt, mikor párom vi