Estoy En Casa

Fő szereplők: Park JiMin- (Minnie) Kim JongIn- Kai Mellék szereplő: Min YongYi- Suga Jimin POV: Reggel a szép álmaimból a csúnya ébresztő éles hangja keltett fel. Lenyomtam az ébresztőt majd lassan, nagyon lassan el indultam öltözni. Igaz hogy már 7 óra van, de én akkor is hulla vagyok. Kellet nekem sokáig fen maradnom, de legalább nincs első órám.  Miután elviselhető ruhákat sikerült kiválasztanom be rohantam a fürdőbe, megcsináltam a hajam, utána kihúztam a szemem és már indultam is a suliba egy tankönyvvel a kezemben. Mivel Zelo már bent van a suliban az úton nyugodtan tudtam ismételni a történelmet.  Aish, utálok iskolába járni! Minek kell be menni? Maga az iskolával nincsen bajom, de nem szeretem ha minden nap piszkálnak! Nem értem miért mindig engem találnak meg.....amikor nem is csinálok semmit. Habár.....lehet azért mert én nem szolok vissza vagy ahogy Suga mondta, túl finom vagyok! Ne kérdezzétek az előbbit, én sem tudok semmit. De akkor minek

EXO; kray (Ezt a történetet le fordítottam a hibákért meg bocsánat.) Kulcs zörgött az ajtóban, aztán elfordult a kilincs. Wu Fan lépett be; mostanáig az irodában volt, és pár adag kávé segítségével mára befejezte a tárgyalások sorozatát követő papírmunkát. A tény, hogy karácsonykor neki dolgoznia kellett nem rázta meg nagyon: mikor aláírta a szerződését előre látta, mi vár rá a vállalatnál, és milyen felelősséget ró rá a vezető szerepkör. Ez azonban nem tudta meggátolni a fáradtságot, ami egyre kínzóbban kúszott fel a tagjaiban, lelassítva mozdulatait. Felakasztotta télikabátját a helyére, táskáját egy székre ejtette, majd Yixing és Luhan közös szobája felé indult a napi jóéjt-csókjáért. Akármilyen zavarba ejtő, vagy kínosan romantikus szokás volt is, nem tudott elaludni anélkül, hogy ne gyönyörködött volna pár percig szerelme alvó arcában. A nappalin átvágva futólag a karácsonyfájukra pillantott; a srácok kitettek magukért, ami a kis fa túldíszítését illeti, a világítást pedig b

EXO; kray (Ezt a történetet nem én írtam, ha nem le fordítottam és bocsánat a hibákért.) – Wu Fan mégis mit képzelsz magadról?! Yixing dühös kiáltása szelte át a lakást, majd abban a pillanatban kicsapódott az egyik hálószobája ajtaja. A feldúlt fiú meg sem állt, hogy mondjuk a csapattársai kérdő tekinteteit figyelembe vegye, netalán válaszoljon nekik, hanem egyből berontott a leader szobájába. – Mi a franc ez?! Wu Fan a hirtelen látogatástól, no meg főleg a vendég személyétől kis híján szívroham közeli állapotban majdnem elejtette a kezében tartott iPadet, aztán mikor sikerült a pulzusát az egészséges szint felé kormányoznia riadtan nézett fel a fiatalabbra. – Meg… khm… megtudhatnám hogy mire fel ez a hangnem? – Meg kellett köszörülnie a torkát, ugyanis egy dühös Zhang Yixinggel szembenézni nem kis kurázsira van szükség. Még neki is. – Szerinted mégis miért?! Azt kérdeztem mi ez! A fiú felbőszült mozdulattal az ágyon ülő Wu Fan ölébe lökte a saját készülékét, amin