One Shot-Köszönöm hogy vagy nekem! (JiKai)

Fő szereplők:

Park JiMin- (Minnie)

Kim JongIn- Kai

Mellék szereplő:

Min YongYi- Suga

Jimin POV:

Reggel a szép álmaimból a csúnya ébresztő éles hangja keltett fel. Lenyomtam az ébresztőt majd lassan, nagyon lassan el indultam öltözni. Igaz hogy már 7 óra van, de én akkor is hulla vagyok. Kellet nekem sokáig fen maradnom, de legalább nincs első órám.  Miután elviselhető ruhákat sikerült kiválasztanom be rohantam a fürdőbe, megcsináltam a hajam, utána kihúztam a szemem és már indultam is a suliba egy tankönyvvel a kezemben. Mivel Zelo már bent van a suliban az úton nyugodtan tudtam ismételni a történelmet.
 Aish, utálok iskolába járni! Minek kell be menni? Maga az iskolával nincsen bajom, de nem szeretem ha minden nap piszkálnak! Nem értem miért mindig engem találnak meg.....amikor nem is csinálok semmit. Habár.....lehet azért mert én nem szolok vissza vagy ahogy Suga mondta, túl finom vagyok! Ne kérdezzétek az előbbit, én sem tudok semmit. De akkor minek vernek? Főleg az a  J-Hope nevezetű gyerek meg annak a haverjai. Úgy utálom mindegyiket egytől egyig. Még egy kis korút is be vettek a bandába. Nem is kell mondanom ők a suli menői, meg mellettük van még egy banda. Ezért szar, ha fiú suliba jársz! A bandáról csak annyit tudok hogy Rap Monster a leader, meg hogy Jin, V, Suga és J-Hope vannak a bandába, a kis korú pedig JongKook, őt azért most vertékbe mert most jött a suliba.

Remek már be is értem a suliban, persze semmit sem tudtam meg jegyezni abból amit olvastam. Benn a teremben nem voltak sokan (még a tanár sem), mert még az első óráról nem csöngettek ki. Szóval a most üres padom hozz sétáltam hogy helyet foglaljak és újra ismételjem a történelmet, ami ügye reggel nem sikerült.
-Milyen kellemes meglepetés hogy találkozunk Jiminnie! Máris úgy gondolom hogy megérte előbb bejönni.- jelent meg hirtelen az egyik zaklatom egyben osztálytársam. Nem kell fel néznem a hozz hogy tudjam most éppen melyik zaklat. Már a hangjukból fel ismerem őket, na meg persze egyedül Suga szokott Jiminnie-nek becézni, sőt nem is szólít az igazi nevemen. Aranyos lenne ez a becenév, ha nem ő mondaná. Gondolkodásomból a szék csikorgása zökkentett ki. A francba ez egy hamar nem akar el menni!
-Oh, a kicsi Jiminnie csak nem tanul? Esküszöm majd nem mindig könyv van a kezedbe.- mondta majd kivette a könyvet a kezemből, így kénytelen voltam rá nézni. Barna szemei engem figyeltek, de én csak tanácstalanul meredtem rá. Vörössös haja bele lógott a szemébe a feje tetején pedig elhelyezett egy fekete sapkát. Nem mondom, nem néz ki rosszul csak kár hogy bunkó, meg igazából nem is az esettem és így nem tudok "ÚGY" rá nézni. Igen meleg vagyok, de szerintem erre már rá jöttetek, mikor ki húztam a szemem! De tudom hogy ők is azok.... mivel Rap Monster együtt van Jinnel, J-Hope-ot láttam csókolózni V-vel, Suga pedig testileg terrorizál, de nem úgy mint J-Hope mert ő meg ver, ha nem ő "úgy" (tudjátok mire gondolok) és láttam hogy JongKook-ra is rá mászott!! De hát ő választotta ezt az életet.
Most mi legyen? Kérjem vissza a könyvet....vagy álljak fel és egyszerűen hagyjam itt? Nem, már elég pénzem elment új könyvekre!!
-Vissza kaphatom a könyvem?-kérdeztem.
-Hát persze.- mosolygott perverzen-de, kérek érte valamit!-simogatta a combom. Mire nyelnem kellet. Nem hiszem el, a saját könyvem!!
-Mire gondolsz?- kérdeztem közben pedig hátra húzódtam a székkel együtt.
-Tudod mivel jó a kedvem, meg elégszek egy csókkal.- hajolt még közelebb és újra elkezdett simogatni. Gyorsan elfordítottam a fejem és még hátrébb próbáltam húzódni, csak az a hülye fal meg akadályozott benne. Megfogta az arcom és magával szemben fordította, mielőtt bármit is csinálhattam volna ajkaimra hajolt és vadul tépni kezdte, nem érdekelte hogy nem csókolok vissza, nyelve így is utat tört számba. Megpróbáltam el húzódni, de nem ment, ezért bele rúgtam a sípcsontjába amire el vált tőlem, én meg gyorsan fel pattantam és rohantam volna ki a teremből, de ez a barom megfogta a csuklom és erősen szorította hogy ne tudjak el menni.
-Ezt nem kellet volna.- mondta, de már olyan közel hogy éreztem leheletét arcomnak csapódni.
-Engedj el!- szűrtem fogaim között. Igen végre vissza mertem szólni! Higgyétek el ez nálam nagyon ritka, de komolyan! De most már ép itt volt az ideje, már nagyon elegem van. Múlt héten is ugyan így volt, de akkor tovább akart menni egy csóknál csak be jött a tanár. (Csak nem akarja kirúgatni magát, azért nem ennyire hülye!)  De utána se csináltam semmit, csak sírtam a szobámba. De valahogy rá döbbentem (Zelo segítségével) arra hogy, ez így nem mehet tovább. Be iratkoztam boksz edzésekre, de még csak egy hete járok így még semmi haszna. De erről Zelon kívül senki sem tud, majd meg tudják amikor itt lesz az ideje! De ehhez kell még jó pár hét, de nem baj!
Egyszer csak ki nyílt az ajtó, de csak pár diák jöttbe! Suga még úgysem eresztett el, sőt megint meg csókolt. Meg próbáltam el lökni, de ő erősebbnek bizonyult, meg ügye az a más fél fej magasság is igencsak segítette őt a helyzetben. Mivel csak a karjait értem el, azokat kezdtem ütögetni! Mikor meg unta hogy ott ütögettem, megfogta mindkét kezem és a fejem fölé szorította őket. Egy perc után el vált tőlem és el vigyorodott.
-Engedj már el a rohadt életbe!-mondtam és meg próbáltam a kezeim ki szabadítani.
-Miért is tenném? Ha egyszer olyan finom vagy?- hajolt megint ajkaimra és vadul tépni kezdte, szabad kezét pedig fenekemre vezette, majd bele is markolt. Annyira meglepődtem hogy még tiltakozni is elfelejtettem, de pár pillanat múlva megint mocorogni kezdtem jelezve nem tetszésemet.
-Nem azt mondta hogy enged el?- kérdezte egy nagyon ismerős hang. Amit ha meg hallok egyből fel gyorsul a szív verésem.
-Neked ehhez meg a fasz közöd van?- fordult meg Suga, de a kezét hátsómról nem vette le, mikor már teljesen meg fordult láttam Kai dühös pillantását, de ezek nem nekem szóltak hanem Suga-nak! El sem hiszem hogy Kai tényleg a védelmemre állt! Hisz nekem, ő maga a tökéletesség, de mondjuk erről már ő is tudd. Hála V-nek, mert el árulta az egész sulinak. De arról sajnos semmit sem tudok hogy egyáltalán ő is a fiúk hozz vonzódik-e? Nagyon titokzatos egy ember, talán ez is magával ragadott benne.
-Az hogy az én tulajdonomat fogdosod!- mondta majd közelebb jött és kirántott Suga karjából, de olyan erősen hogy a mellkasának csapódtam, gyorsan mellé álltam és le hajtottam a fejem, mert nagyon zavarba vagyok, de a karját a derekam köré fonta. Mondhatom nem kicsit lepődtem meg! De, hiába néztem rá, ő csak Suga-át bámulta, mint aki a puszta tekintetévek meg tudná ölni. Én ezt az egészet nem értem, most tetszem neki vagy unatkozik és nincs jobb dolga?
-Miért lenne a tiéd?- kérdezte Suga, majd közelebb lépett Kai-hoz.
-Mert én azt mondtam és ő mostantól az enyém és se te, sem a haverjaid, se senki más nem érhet hozzá és ha még egyszer- mondta, majd el engedett és megfogta Suga pólóját úgy folytatva szavait-hozzá mersz érni, úgy agyon verlek hogy a saját anyád nem fog rád ismerni! Érteted?- ép ugrott volna neki, de Chen le fogta. Nem tudom miért, de elé álltam és csillogó szemeibe bámultam.
-Ne csináld Kai.- kértem és a tenyeremet mellkasára helyeztem. Miért ver ilyen gyorsan a szíve? Aish, remélem nem szórakozik, mert akkor egy idióta hiszékeny barom vagyok!- Nem éri meg!
-Igaza van JongIn.- szólalt meg Chen is.Éreztem ahogy Kai le nyugszik és már Chen sem fogta le. Gyorsan le vettem a kezem mellkasáról és le hajtottam a fejem, mert éreztem hogy el vörösödöm.
-Jó. Menjünk!- halottam meg Kai hangját, majd hirtelen meg fogta a kezem, fel emeltem fejem és csillogó íriszeibe néztem. El mosolyodott és ki indult a teremből. Olyan zavarba vagyok és a kezemet még mindig fogja. Nem értem, most akkor mi van.
Már az iskola kapuján s túl vagyunk, de Hyung még nem mondott semmit, azt se tudom hogy hova megyünk! Csak húzót maga után...
-Hyung, hova megyünk?- kérdeztem, meg szorítva kezét.
-Hozzám, tudod te úgy is jó tanuló vagy, segíthetsz a matekba mert nem értem!- mondta meg sem fordulva csak egyenesen sétált tovább. Segíteni? Akkor csak erre kelek? Akkor nem érez semmit irántam, csak ki használta az alkalmat?

-Köszönöm Hyung hogy......- kerestem a meg felelő szavakat, de nem találtam per pillanat egyet sem. Már Hyung-nál voltunk, de a matek cuccot még nem vette elő, csak engem  bámult. Én komolyan nem értek semmit! Most nem akar valamit mondani? Bármit. Vagy nem most kéne annak a résznek jönnie ahol ki röhög és el küld! Miért csak néz, ez nagyon zavarba ejtő?! Érzem ahogy el vörösödöm és ez tökéletesen látszik hófehér bőrömön.
-Tudod Minnie én komolyan gondoltam azt amit mondtam, mert én beléd szeretem és idegesít, ha nem velem vagy!- mondta Hyung egyenesen a szemembe nézve. Most akkor....? Tényleg? Egy hosszú pillanatig csend van, csak a szívünk kalapálása hallatszik. Zihálva lélegeztem, suttogva kapkodtam a levegőt. Egyszerűen nem voltam képes fel fogni.
-Te most tényleg Minnie-nek hívtál?- kérdeztem zavartan.
-Most vallottam neked szerelmet, te meg azzal vagy el foglalva hogy minek neveztelek?- fújta föl az arcát majd meg fordult.
-Nem azért, tetszik!- tiltakoztam gyorsan, de meg sem szólalt.
-Hyung!- semmi, mellé csúsztam a kanapén meg fogtam a karját és az arcára adtam egy gyors puszit.
-Én is szeretlek Hyung!- mondtam és éreztem hogy tejesen el vörösödöm, nem tudom a mai nap hanyadjára.
-Tényleg Jimin?- kérdésére csak bólintottam teljesen vörös fejel, meg próbáltam nem rá nézni, de ekkor állam alá nyúlt majd megemelte. Nagyon lassan egyre közelebb hajolt majd gyorsan egy puszit lehel ajkaimra. Olyan gyorsan dobog a szívem. Be vallom azt hittem kapok egy rendes csókot.
-Hyung ne csináld már.- biggyesztettem le ajkaim.
-Mit? Nem csinálok semmit.- nézet rám boci szemekkel majd meg villantotta a fehér fogsorát.
-Hihetetlen vagy Hyung!- mondtam majd el dőltem a kanapén.
-Miért, csak nem akarsz valamit?- tette lábait csípőm mellé, kezeit pedig fejem mellett helyezte el és így szuggerált.
-Nem.- fordítottam el a fejem, de ebben a pillanatban valami nedves ért a nyakamhoz. Vissza fordultam, de csak annyit látok hogy Hyung vigyorog majd egy gyors mozdulattal a nyakamat kezdi kisebb csókokkal hinteni. Egyre feljebb halad, de a számhoz direkt nem ér. Meg akar ölni?  A tokomban érzem hogy dobog a szívem egyre hevesebben és biztos hogy a fejem olyan piros, mint egy paradicsom. El sem hiszem, hogy ez mind meg történik velem! 
-Már mióta erre a napra vártam, hogy ez meg történjen!- mondta be nyúlva pólóm alá és hasfalamat kezdte simogatni. Ahogy bőre érint kezet enyémmel egy jól eső bizsergés futott végig rajtam. 
-Mire Hyung, hogy itt feküdjek alattad?- kérdeztem vigyorogva. Fel emelte fejét, majd mélyen a szemembe nézet.
-Részben, meg arra hogy csókolhassalak, érintselek vagy csak a tudat hogy az enyém vagy, örökre!- mosolygott. Mint már említettem alig kapok levegőt, a szívverésem felgyorsult, a pulzusom pedig az eget veri. 
-Áh, szóval arra vártál hogy csókolhass, de egy rendes csókot nem kapok?- nyújtottam rá a nyelven, mire készségesen rá is harapott. Hazudnék, ha azt mondanám hogy nem jó érzés. Mert igen is az! Mosolyogva hajolt egyre közelebb, de olyan lassan hogy már nem bírtam magammal. Így hát meg fogtam Hyung-ott a tarkójánál és a számra húztam. Érzem ajkamon hogy el mosolyodik, majd finoman ízlelgetni kezdjük egymás párnáit. Olyan finomak voltak ajkai, hogy nem akarom abba hagyni, de sajnos a levegő hiány miatt el kellett. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az övé is nyitva, s az arcomat bámulja. Nem értem, miért néz így rám. Mintha én lennék a főnyeremény, nem pedig az őrületesen szerencsés nyertes.
Egy pillanatig farkas szemet néztünk. Fekete szeme olyan mély volt, hogy úgy képzelem, egészen a lelkéig láttok. Úgy nézett vissza rám, mintha ő is látná az én lelkemet, és mintha tetszene neki, amit lát. Újra közelebb húztam arcát az enyémhez, éreztem teste melegét, hiszen az ing már valahol a szobában hevert. Hirtelen vadult vont magához. Morgása jóformán elvette az eszemet, úgy hajszolta körbe az áramot a testemben, mintha nem tudnék elég gyorsan elég közel kerülni hozzá. Bele túrtam a hajába miközben ő a gatyám gombját birizgálta. Akarom én ezt? Nem  lenne gyors? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések hada jelent meg fejemben. Annyira el bizonytalanodtam hogy még vissza csókolni is elfelejtettem. El húzódott és a szemembe nézett, amiben nem láttam semmi mást csak a színtiszta szerelmet.
-Sajnálom, nem akarok semmi olyat rád erőszakolni, amit nem akarsz.- mosolygott szerényen
-Ne haragudj Hyung, csak.....szerintem túl gyors lenne.- simítottam végig az arcán.

Pár perc múlva Hyung-al összegömbölyödve feküdtünk kis ágyán, összefonódva, amennyire csak lehet, eltekintve a vastag takarótól, amibe bebugyoláltam magam, mint egy báb. Utálom hogy hideg van és hogy ilyenkor szükség van a takaróra.
De ha már én kénytelen voltam betakarózni, legalább Kai-on az inge nem volt (mert ő nem olyan fázós mint én). Sosem sikerült betelnem tökéletességével. Végig simítottam mellkasán, keresve a kockás hasához vezető utat, és csak ámuldoztam. Könnyű borzongás futott végig rajta, szája újra megtalálta az enyémet. Nyelvemet óvatosan üveg simaságú ajkához nyomtam, mire felsóhajtott. Édes lélegzette hűvösen és illatosan cirógatta végig arcomat. El akart húzódni.
-Várj!- mondtam, elkaptam a vállát, és közelebb húzódtam hozzá. Fél lábamat egy rúgással kiszabadítottam és köré fontam.- Jó éjt Hyung!
-Jó éjt Minnie.- cirógatta meg az arcom.- Köszönöm hogy vagy nekem.-suttogta, majd a fejem búbjára nyomott egy puszit.
Kis ideig hagytam a gondolataimat elkalandozni, arra számítva, hogy hamarosan elalszom. Azonban néhány perc elteltével azt vettem észre, hogy éberebb lettem. A jól eső szorongás kezdett visszaszivárogni a gyomromba, Hyung érintései miatt. Azonban egy körém fonódó karok miatt, mindent el felejtettem és lehunytam a szemem, számolva a  bárányokat hátha el hozzák nekem az álom manót.