Váratlan Fordulat (15/15)-Vmin, ZeloGyeom {VÉGE}

× 3 év múlva ×

Jimin

- MinJae, kérlek nyisd ki az ajtót. - kiabáltam ki a konyhából kislányomnak aki a nappaliban nézte a TV-t. Hallottam ahogy apró lábával a bejárati ajtóhoz sietett, pár perc után már a konyhába is volt a vendéggel együtt. 

- UH, abeoji*, nézd átjött Minsu daebu**. - szaladt oda hozzám izgatottan a négy éves kislány, le tettem a kést a kezemből és felvettem a tökmagot. 

- Hali, Jimin. - mosolygott rám a fehér hajú barátunk, majd helyet foglalt az étkező asztalnál miután félre tolta a gyerekjátékokat. 

- Szia Minsu, köszi, hogy át jöttél segíteni. - hálálkodtam, miközben leültem én is az asztalhoz ölemben MinJaevel. A kislány kezébe adtam a piros hajú babáját, hogy elfoglalja magát, szerencsére mindig is jó kislány volt, csöndben el tud lenni és nagyon ritkán sír, de még ha nem is így lenne, akkor is imádnám ezt a kis lurkót és tudom, hogy Taehyung is így van vele. 

- Ugyan, szabadnapos vagyok, amúgy is halálra unnám magam, mindenki dolgozik az albérletben. - vonta meg a vállát. 

- Igen tudom, írta YugYeom. - jutott eszembe a fekete hajúval lebonyolított beszélgetés, mi szerint majd próbálnak Zeloval hamarabb elkéreckedni a munkahelyükről. 

- Na, és kész vagy a kajával, hogy menjünk a tortáért? - kérdezte mikor az órára pillantott, én is oda vezettem a tekintettem és akkor tudatosult bennem, hogy alig van két óránk Tae hazaérkezéséig. 

- Már csak a zöldséget kéne feltennem főni. 

- Akkor azt majd meg csinálom, menj öltöztesd át Minjaet. 

- Köszi, Minsu. Na, gyere te nagylány. - mondtam kuncogva, majd a karomba tartva a kis törpét rohantam fel vele a szobájába. 

- Abeoji, hagy válasszak én ruhát. - megsem várta a válaszom, amint le raktam már a szekrényéhez is rohant. 

- Rendben. - mosolyogtam legugolva mögé. Apró kezeivel a ruhák között matatott, egészen addig míg ki nem húzta a kedvenc, piros, virág mintás pólóját. A kezembe adta a rudarabot, majd egy farmert is. 

- Abeoji, nem találom a pulcsit. - nézett rám gyönyörű nagy szemeivel. 

- Melyiket Picim? - simítottam sötétbarna hajába és arrébb söpörtem frufruját. 

- A kék színűt. - válaszolta édes kis vékony hangján. 

- Oh, az lent van a kanapén. - mondtam és Minjae már nem is volt sehol. - Ya, MinJae, nem meg mondtam, hogy ne rohangálj? 

- Én, nem is. - kiabált vissza a kis pimasz. Fejemet rázva mentem utána kezembe a kiválasztott ruhákkal. A nappaliba érve MinJaet a kanapén ülve találtam, le ültem mellé és feladtam rá a ruhákat. 

- Menj szólni daebunak, hogy indulhatunk. - paskoltam meg fenekét. Tökmag nevetve sétált a konyhába, hogy szóljon Minsunak. A kanapéról magamra kaptam én is a pulcsimat, majd az előszobába mentem, hogy a bakancsomat és a kabátomat is felvegyem. 

- Kész a zöldség. - mondta Minsu amint az előszobába értek. 

- Köszi. - mosolyogtam, miközben MinJaere adtam a csizmát és a kabátot. - Ide adod a sálat meg a sapkát? 

- Persze. - mondta majd a kis szekrényhez fordult, hogy kivegye az előbb említett dolgokat. Amint meg kaptam alaposan MinJae fülére húztam a sapkát, mert nem akartam, hogy megfázzon, a sálat pedig a kezébe adtam, mert azt egyedül szereti felvenni. Meg vártam míg Minsu is felöltözik, utána pedig indultunk is, MinJae megfogta a kezem Minsujéval együtt. 

- Daebu, veszünk majd forró csokit? - nézett kislányom boci szemekkel a fehér hajúra. 

- Persze veszünk. 

- Az oviba azt mondták, hogy nem normális az, hogy két apukám van meg azt, hogy ez undorító. - motyogta halkan MinJae a havas járdát bámulva. Szavai hallatán egyből megtorpantam. Hogy lehet ilyeneket mondani egy négy éves kislánynak? 

- Figyelj ide, MinJae. - kis kezét még mindig fogva gugoltam le mellé. - Nem tudom ki mondta neked ezt a butaságot, de ez nem igaz. Nincs azzal semmi gond, hogy ha két apukád van és főleg nem undorító. Ki mondta ezt neked? 

- Az a hülye Eunwoo. - motyogta dühösen. 

- Mit mondtam a csúnya beszédről? - kérdeztem tőle rosszallóan. 

- Azt, hogy nem szabad csúnyán beszélni, de abeoji, Eunwoo kezdte. 

- MinJae, nem érdekel, akkor te meg befejezed. Mit fog szólni appa, hogy ha meghalja, hogy így beszélsz? - kérdeztem, mire elkerekedtek szemei. 

- Jaj, kérlek ne mond el neki. - ijedten kapta kis kezecskéit szája elé. 

- Csak akkor, hogy ha meg ígéred, hogy nem fogsz csúnyán beszélni. 

- Megígérem. - bújt szorosan hozzám. Jaj, olyan aranyos, nem lehet rá haragudni. 

- Azzal a másik gyerekkel meg ne foglalkozz, törpe. - kócolta össze haját Minsu. MinJae csak bólintott egyet, majd mindkettőnket kézen fogva húzott tovább a cukrászda felé. 

Már elmúlt öt óra, Taehyung bármelyik percben haza érkezhet, minden készen állt egyedül csak az ünnepelt hiányzott. A csokistorta már az asztalon volt, éppen YugYeom szórakozik a gyertyák meg gyújtásával, Soyou és JungKook MinJaevel játsszanak a kanapén, Zelo pedig a happy birthdayes feliratot igazítja a falon, hogy ne legyen ferde, Mark a kilyukadt lufikat dobja ki a kukába, Minsu pedig nekem segít a konyhába megteríteni. Két perc múlva mindenki összegyűlt a nappaliba, alig telt el néhány pillanat meghallottuk a zár kattanását. 

- Megjöttem, Drágám. - kiabálta Taehyung az előszobából. Mindenki csöndbe várta, míg TaeTae a nappaliba ér. 

- Meglepetés! - kiabáltuk boldogan egyszerre, mikor Tae a láthatáron volt. Látszott rajta, hogy meglepődött. 

- Boldog szülinapot, appa! - szaladt oda MinJae, Tae pedig egyből felvette őt. 

- Köszönöm Picim, nektek is Köszönöm skacok. - nagyon meghatódott, majdnem elsírta magát. 

- Nehogy már sírj a szülinapodon, haver. - veregette hátba Mark, majd megölelte őt, erre mindannyian oda mentünk egy csoportos ölelésre. 

- Na, menjünk fel vágni a tortát. - mondtam mire mindenki megindult a konyha felé, hirtelen rántást éreztem a karomon, meglepetten pislogtam Taere, hogy mit akar. 

- Nem kaptam csókot. - mondta és le tette MinJaet a földre aki egyből a többiek után szaladt. 

- Ne haragudj. - kacagtam fel és ajkaira hajoltam. 

- Gyertek már, majd romantikáztok este. - kiabálta nekünk Zelo. 

Fejemet csóválva váltam el páromtól, majd a többiek után mentünk mi is. Tae fel vágta a tortát, addig JungKook gondoskodott a zenéről. Egy órán keresztül beszélgettünk, majd le ültünk vacsorázni mert MinJae már éhes volt. Mikor végeztünk felvittem a tökmagot a szobájába, mert már aludnia kellett, utána el mosogattam, addig a többiek halkabbra fogva folytatták a társalgást.

Taehyung

Nagyon örültem a meglepetésnek, és annak, hogy gondoltak rám. Az ajándékokról nem is beszélve. Mindenki meglepett valami aprósággal. Persze a legszebb ajándékot MinJaetől kaptam. Saját kézzel rajzolt nekem egy képet, amin bal oldalon Jimin, középen Ő volt és végül jobb oldalon voltam én. A hátuljára persze Jiminnie kéz írásával volt írva mindhármunk neve és utána, hogy Örökre. Ezt olvasva teljesen meghatódtam, szerintem ez a legszebb ajándék amit egy kisgyerek az appjának adhat.

- Héj haver, jössz játszani? - ordította el magát Minsu, kizökkentve engem a gondolataimból. 

- Basszameg ne üvölts már, felkelted MinJaet. - szóltam rá. 

- Juj tényleg már alszik, bocsi. Viszont akkor jössz játszani? - ismételte meg a kérdést egy fokkal halkabban. 

- Mit játszotok? - kérdeztem vissza.

- Most kezdjük a felelsz és merszet. - válaszolta. 

- Rendben. 

A következő egy órában viccesebbnél viccesebb feladatok következtek, és a pia hatására kezdett hangosodni a társaság. A következő pörgetésnél Jiminninél állt meg az üveg. 

- Szóval felelsz vagy mersz? - tette fel a kérdést Yugyeom. 

- Merek. - jelentette ki belekortyolva a sörös üvegbe. 

- Vegyél le mindent, csak a boxer maradjon, és táncolj valamit az ünnepeltnek. - jelentette be a feladatot elégedett vigyorral az arcán. Lelkiekben felkészültem a táncra, sikerült is rá hangolódnom, ám hirtelen hangos csörömpölésre lettem figyelmes. Minsu barátom levert egy üveg poharat az asztalról, ami ezer darabban hevert szétszórodva a padlón. 

- Miért nem tudsz egy kicsit oda figyelni? - néztem rá dühösen. 

- Mi volt ez a nagy zaj? - jött le az emeletről MinJae. 

- Na tessék most felkeltetted. Gyere ide picim. Minsu daebu összetört egy poharat. Nincs semmi baj. - válaszoltam neki, majd felemeltem szegényt nehogy belelépjen egy üveg szilánkba. 

- Majd én össze takarítom, viszont arra kérlek titeket, hogy menjetek haza már későre jár. - mondta Jiminnie. 

- Köszönjük a meghívást és sajnáljuk, hogy így ért véget a buli. - szólalt meg Zelo. 

- Minsunak köszönhetitek. - válaszoltam, majd elindultam az emeletre MinJaevel a karomba. 

Fél óra múlva MinJae még mindig nem tudott elaludni, ezért levettem egy könyvet a polcról és elolvastam neki a kedvenc esti meséjét. A végére érve még mindig nagyokat pislogott rám apró barna szemeivel. 

- Mi a baj kincsem? - kérdeztem a fejét simogatva. 

- Kiment az álom a szememből. - mondta a takaróját piszkálva. 

- Aludnod kéne, nagyon késő van és holnap fáradt leszel. - mondtam neki, apró kezeit fogva. 

- De ha nem tudok elaludni? - kérdezte a hercegnős takaró alól. 

- Mi lenne ha bebújnék melléd az ágyba és veled aludnék ma? - ajánlottam fel neki. 

- Tényleg itt maradnál velem? - nézett rám meglepődve. 

- Igen. Na akkor beengedsz magad mellé? - kérdeztem tőle. Bentebb csúszott a fal felé én meg kívülre feküdtem, vigyázva arra, hogy nehogy ráfeküdjek. Miután elhelyezkedtem, odabújt hozzám, apró kezeivel átölelt. Szorosan magamhoz húztam, mellkhasomon éreztem ahogy a meleg levegőt kifújja. Pár perc múlva már mélyen aludt MinJae. Óvatosan kimásztam mellőle, ügyelve arra, hogy fel ne ébresszem. 

- Még az üveg szilánkokat szedegeted? - kérdeztem a nappaliba érve rózsaszín hajú barátomat ami mellett egy műanyag kis lapáton hevertek a megtalált darabok. 

- Igen, biztosra akarok menni, nem szeretnék szilánkba lépne, és persze azt se akarom, hogy a kislány lépjen bele. - válaszolta teljesen jogosan négykézlábon matatva a földön. 

- Kelj már fel onnan. Késő van már, és ha jól sejtem már vagy százszor végig simogattad a padlót. - húztam fel karjánál fogva Őt. 

- De még utoljára át akartam nézni. - húzta el a száját. 

- Nincs utoljára, majd én kidobom a szilánkokat menjél fürdeni és utána aludjunk. - mondtam ellent nem tűrő hangon. 

- Rendben. - egyezett bele egy hatalmasat sóhajtva. Gyorsan kidobtam a szemetet, közben Jiminnie végzett a fürdéssel, úgyhogy én is letusoltam. A szobába érve párom éppen ágyazott, nem akartam zavarni, addig kerestem egy tiszta pólót amiben alhatok. A rengeteg pólóm közül végül a legalsót sikerült is kiválasztanom. Kisebb küzdelem zajlott le mire sikerült kirángatnom a többi ruha darab alól, de végül összejött, így boldogan vettem fel. Közben Jiminnie is megágyazott és egyből bebújtam mellé az ágyba. 

- Hát akkor aludjunk, elég fárasztó napom volt. - mondtam a takarómmal kínlódva. 

- Mit szenvedsz azzal a takaróval? Normálisan oda raktam, márcsak be kellett volna takarózni. - nézett rám röhögve. 

- Nem szenvedek vele, csak bele akadt a lábam és nem tudtam felhúzni. - válaszoltam neki, majd rántottam egy nagyot a takarón kiszabadítva a lábamat. 

- Na most hogy szabad a lábad akkor aludhatnánk. - mondta mosolyogva, és leoltotta a lámpát. 

- Jóéjt Édesem. 

- Jóéjt Drágám. 

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki ugrál az ágyban. Lassan kinyitottam szemeimet és MinJaet láttam magam előtt. 

- Jóreggelt Appa. - mosolygott rám jókedvűen.

- Jóreggelt picikém. Kialudtad magad? - néztem rá, közben pedig elkaptam a kezét mielőtt addig ugrál amíg leesik az ágyról. 

- Igen. Éhes vagyok. - nézett rám apró barna szemeivel. 

- Mit szeretnél enni? - kérdeztem tőle halkan, mert még Jiminnie aludt. 

- Bontsuk fel azt a csokis gabona pelyhet amit a múltkor vettünk. - kérlelte, 

- Okés, felbontjuk azt. Na gyere hagyjuk Abeojit aludni. - mondtam neki. 

A konyhába érve megkerestem a csokis reggeliző pelyhet, majd kivettem a hűtőből a tejet és kipakoltam mindent az asztalra. 

- Kakaóval kéred vagy sima tejjel? - kérdeztem mikor levettem a kedvenc micimackós bögréjét. 

- Kakaóval. - mondta csillogó szemekkel. Megcsináltam a kakaót úgy ahogy szereti, majd letettem a helyére. 

- Na gyere te nagy lány. - emeltem fel, majd leültettem a székére. - mennyi pelyhet kérsz bele? - kérdeztem a csomagolást kibontva. 

- Majd szólok ha elég lesz. - válaszolta édes kis hangján. - Ennyi elég lesz. - mutatta a kis kezével. Úgy döntöttem, hogy én is azt eszek amit Ő, gyorsan elkészítettem magamnak és leültem mellé enni. 

Jimin

Reggel egyedül ébredtem, lassan fel ültem az ágyba, majd mikor már nagyjából magamhoz tértem lementem a konyhába. 

- Jóreggelt. - csoszogtam oda MinJaehez és egy puszit nyomtam az arcára, Taenek pedig egy szájra puszit adtam. 

- Lehetne jobb is. - fintorgott párom mikor a bögréjét a mosogatóba helyezte. 

- Miért? - kérdeztem miközben csináltam magamnak egy kávét. 

- Abeoji, mehetek TV-t nézni? - kérdezte gyorsan Jae. 

- Persze Kincsem. - simítottam buksijára. Mosolyogva néztem végig ahogyan ki szökdécsel a nappaliba, majd minden figyelmemet az engem hátulról ölelő fiúra irányítottam. 

- Fáj a fejem. - motyogta halkan és a nyakamba bújt szorosabban ölelve magához. Fel kuncogtam, miközben a karjaiba simultam, nem mondtam semmit csak hümmögtem egyet jelezvén, hogy eljutott az információ az agyamig, de nem törődtem vele, mert olyannyira kellemes volt így állni, hogy nem akartam gondolkodni. Beállt közénk az a kellemes, nyugtató csend amit egyikünk sem akart megszakítani, most inkább ki élveztük ezt a gyönyörű pillanatot amíg csak lehet. Hirtelenjében hallknak mondható kopogásra leszek figyelmes, kíváncsi iriszeimet az ablak irányába vezetem és meglepetten konstrolálom, hogy esik az eső. 

- Tudhattam volna, hogy ez áll a dolgok háttere mögött. - sóhajtott fel Taehyung, mikor ő is észre vette a gyatra időjárást. - Pedig állatkertbe akartunk menni. 

- Majd legközelebb el megyünk. - mondtam és ki bújtam TaeTae karjai közül, hogy meg igyam végül az elkészült kávémat, mert ha az a fekete nedű nem jut a szervezetembe, nekem végem. Már fel hörpintettem a csészéből a folyadékot, mikor Tae újra a karja közé zárt. - Valami baj van, Taehyungie? 

- Nincs, csak szeretlek. 

- Megcsaltál? - kuncogtam fel, a hülye kérdésemen. Tudom, hogy nem tenné meg. 

- Mondtam már, hogy ne mondj ekkora hülyeséget. - pirított rám. Meg fordultam karjaiban és egy lágy csókot csentem ajkaira. Imádom, hogy ennyi év után sem változott semmit a modora, sosem szerette a lassú csók csatákat, őt mindig is a szenvedélyes csók vonzotta leginkább, mint ahogy most is. Egyre követelőzőbb lett, nyelvét alkalom adtán át tolta az enyémhez és akaratosan markolt fenekembe, mire egy édes nyögést hallattam. Tarkójánál húztam magamhoz még közelebb, hogy még véletlenül se hagyja abba azt amit csinál, viszont levegő hiány miatt rákényszerültem arra, hogy elváljak tőle, bármennyire nem volt ínyemre a dolog. Taehyung, Taehyung, Taehyung... Miért csinálod ezt velem? Egyszerűen elvarázsol a tekintetével, az érintésétől bűnbe esek, egy csodálatos bűnbe, aminél a világon nincs szebb. Ő az a bűnöző aki ellopta a szívem. Vagy talán magamtól adtam át neki? Nem tudom, mondja meg nekem valaki. Olyan hihetetlen még mindig ez az egész, mintha csak egy gyönyörű hazugságban élnék. Mégis a valóság édes kötelén egyensúlyozok, melyről a mélybe tekintve egyedül a gyönyörű, ám mégis bűnös álmom tekint vissza rám. 

- Szeretlek. - suttogom tele érzelmekkel. 

- Én is szeretlek. - arcomra simított és homlokon csókolt. Behunytam a szemeim át adva magam, ennek a kellemes érzésnek. Az elmémet most teljesen ki űrítem, egyedül ennek a csodálatos érzésnek hagyok helyett. 

- Szívem, eltévedtél a popcornnal? - kiabáltam a kanapéról páromnak, de válasz nem érkezett. Már legalább tíz perce eltűnt mondván, hogy nem lehet popcorn nélkül mesét nézni, addig mi meg kiválasztottuk a Bátor Kenyér Pirítót. Viszont mostanra már Minjae szerette volna el kezdeni a mese filmet, úgyhogy inkább el indítottam neki, ő pedig izgatottan nézte a képernyőt a karjaim közül. 

- Hé, el kezdtétek nélkülem. - jelent meg Tae egy tálcával a kezében. A tálcát le tette az asztalra majd le ült mellénk. 

- Bocsi, Appa. - szólalt meg Jae, de szemeit le sem vette a TV-ről. 

- Hol voltál eddig? - sandítottam rá. 

- Nem találtam a tálcát. Elfelejtettem, hogy hol szokott lenni. - csak felkuncogtam szerencsétlenségén, néha rosszabb mint a négy éves kislányunk. Megvártam amíg elhelyezkedik a kanapén és amint ez megtörtént a mellkasán hanyat feküdtem MinJaevel a hasamon. Így néztük végig a mesét, ami a végére nagyon megható dologba torkolt. Aranyos kis mese volt, már amennyire emlékszem, mert a felénél be aludtam és csak a végére ébredtem fel. Viszont mikor magamhoz tértem MinJae már nem volt rajtam,  helyette egy meleg pokrocba bugyulált valaki. Ásitozva tekertem a testem köré a puha anyagot, mert rettentően fáztam, miután felálltam  a konyhába indultam, nagyon finom illatok áradoztak onnan. Amikor be értem az említett helyiségbe egyedül csak Taehyungot pillantottam meg, MinJae nem volt sehol. Hmm, Tae palacsintát süt. Mivel nem vett észre, hátulról átöleltem. 

- Jézusom, ne ijezgess. - kapta kezét szívéhez. Félre rakta a gáztűzhelyen a serpenyőt és megfordult, hogy átöleljen. Vacogva húztam magamra mégjobban a paplant. - Minden rendben? 

- Fázok, de nagyon. Szerintem megfáztam. - motyogtam a mellkasába. 

- Menj vissza és nézd a TV-t, visszek neked teát. - puszilt a hajamba. Bólintottam egy aprót és vissza csoszogtam a nappaliba.

Taehyung

- Drágám kész van a tea. - nyújtottam felé a gőzölgő folyadékot. 

- Nagyon fázok. - mondta a takaró alól. 

- Minél előbb megmérjük a lázadat annál hamarabb visszabújhatsz és aludhatsz. - magyaráztam neki a lázmérőt keresve. 

- A legalsó fiókban van. Hihetetlen, hogy nem találsz meg semmit, pedig nem olyan nehéz. - kortyolt bele mosolyogva a teába. 

- Haha nagyon vicces. Tessék. - nyomtam a kezébe miután végre megtaláltam. - hmmm ez bizony hőemelkedés, ebből estére láz lesz. - mondtam miközben a lázmérőt nézegettem. 

- Nem lehetek beteg, ki fog főzni MinJaenek és neked? - tette fel a kérdést aggódva. 

- Ne aggódj majd megoldom, most pedig hozok gyógyszert. - rohantam ki a konyhába. - Tessék ezt vedd be. - nyújtottam felé a pirulát. 

- Köszi.

- Nincs mit, most pedig aludj egyet addig befejezem a palacsintát. - mondtam neki. 

- Apropó hol van MinJae? - kapott a fejéhez Jiminnie. 

- Nem bírtam vele, mert mindenáron kiakart mozdulni ezért felhívtam Minsut és elvitte egy játszóházba. - válaszoltam neki, majd betakargattam alaposan. 

- És mikor hozza haza? - kérdezte nyakig betakarózva. 

- Elvileg négyre visszaérnek, de még csak három van, nyugodtan aludhatsz. - válaszoltam az órára pillantva. 

- Értem. 

- Nyugi nem lesz semmi baj, tud rá vigyázni. Most pedig aludj egyet. - majd egy szájra puszi után ott hagytam őt. 

Egy óra múlva még mindig a palacsintát sütöttem. Így utólag túl sok tésztát kevertem be, bár a kis lurkót ismerve hamar elfog fogyni. Ahogy az utolsó darab is kész lett kopogtattak az ajtón. 

- Szia Appa. - ugrott a nyakamba MinJae. 

- Sziasztok. - köszöntem a kislányt felemelve. 

- Szevasz haver. Mitcsináltál amíg a kis tökmaggal voltam? - kérdezte fehér hajú barátom. 

- Palacsintát sütöttem. - válaszoltam egy széles vigyor kíséretével. 

- Kaphatok Appa? - ugrált MinJae a konyhapultnál. 

- Várj egy kicsit kincsem először meg kell töltenem őket. - néztem rá mosolyogva. - Maradsz palacsintázni? - fordultam Minsu barátom felé. 

- Juj maradj légyszi Minsu daebu. - rohant oda boci szemekkel a kis törpilla. 

- Mi mást mondhatnék mint, hogy maradok. - kapta fel a magasba MinJaet. 

Miután jól bepalacsintáztunk MinJae elment tv-zni a nappaliba ahol Jiminnie aludt, Minsunak meg haza kellett mennie az albérletbe mert Zelo felhívta, hogy hol van már. 

- MinJae mondtam hogy halkan nézd a mesét, mert abeoji beteg és pihenni kell. - szóltam rá a kislányra. 

- Bocsánat Appa. - nézett rám azokkal a szép sötét barna szemeivel. Hogy is tudnék rá haragudni ha ilyen aranyosan néz. 

- Abeoji beteg? - kérdezte a tv-ről le sem véve a szemét. 

- Igen, és most sokat kell pihennie. Milyen mesét nézel picim? - ültem le a fotelba, majd ölembe ültettem,hogy onnan nézze a tv-t. 

- A micimackónak az új részét. - válaszolt vigyorogva. 

Miután vége lett a micimackónak Jimin még mindig mélyen szundikált a kanapén, nem volt szivem felkelteni, ezért egyedül rendeztem le a kislányt. Nagy nehezen sikerült lefürdetnem és megmosnom a haját. Eléggé felélénkült a meleg víz hatására, így a haj szárítás nem ment zökkenő mentesen. 

- MinJae tedd le azt a fésűt és ülj normálisan, mert így nem tudom beszárítani a hajadat. - szóltam rá sokadszorra. 

- Mikor leszek kész? - kérdezte egy huncut mosollyal. 

- Ha sokáig szórakozol akkor itt fogsz ülni egy darabig. - válaszoltam neki,  közben pedig felvettem a fésűt a földről amit leejtett. 

- Éhes vagyok. - mondta a tükörből nézve rám. 

- Ha vacsiztál utána nyugton maradsz? - kérdeztem reménykedve. 

- Igen. - csillant fel a szeme. 

A hajára törölközőt csavartam, majd lementünk a konyhába vacsizni. Mondjuk már este fél nyolc volt, úgyhogy megértem, hogy éhes volt szegény. Hamar lezavartuk a kajálást és utána végre a haját is megszárítottam. Utána kerestünk neki egy tiszta pizsit, mert ugye nem aludhat a felsőmbe, kicsit nagy rá. A piros fekete Micky egeres ruhadarabot választotta ki. 

- Kislányom mostmár ideje aludni, hiszen holnap ovi és abeoji nincs jól ezért én viszlek téged reggel. - hívtam az ágyába kisebb sikerrel. 

- Játszunk még egy kicsit. - kérlelt boci szemekkel. 

- Nem lehet, mert későre jár és holnap fáradt leszel ha nem alszod ki magad. - mondtam neki, a kis ágyát igazgatva. 

- Holnap majd játszol velem? - kérdezte miközben bemászott a takaró alá. 

- Persze kincsem, de mostmár aludj. Jóéjt kis szivem. - válaszoltam neki egy puszit nyomva homlokára. 

- Jóéjt Appa. - mondta majd adott egy ölelést. 

Óvatosan becsuktam a szobaajtót, a nappaliba érve párom még mindig ugyanúgy aludt a kanapén. Csörömpölés nélkül sikerült elmosogatnom, gyorsan én is letusoltam majd felmentem a hálónszobánkba aludni. 

Reggel az ébresztőre keltem, a szemeim villám gyorsan pattantak ki. 

- Kicsim keljél, nem késhetünk el. - rohantam át a mellettem lévő szobába. 

- Kelek. - válaszolta álmos hangon. 

- Melyik táskádba pakoljak össze? - tartottam a levegőben a hercegnőset és a katicást. 

- A katicásba. - felelte, miközben öltözött. 

- Rendben, én is összekészülök addig várj meg a konyhában. - utasítottam őt. Visszamentem a szobámba, kapkodva öltöztem fel, majd visszarohantam a kis szobába, bepakoltam a táskába és végül a konyháig futottam. 

- Na megvan minden, késésben vagyunk úgyhogy gyerünk induljunk. - néztem az órámra. 

- Abeoji felébredt, már köszöntem neki. - lépegetett oda vidáman hozzám. 

- Jóreggelt Édesem. - csoszogott hozzánk majd egy gyors csók után MinJae lábára próbáltam fel adni a csizmát. 

- A francba, hogy van ez az izé. - mérgelődtem a kapcsokat forgatva. 

- Hagyd majd megcsinálom, addig öltözz te is. - lépett oda Jiminnie. 

- Örök hála neked, mindig ki fog rajtam ez a kapocs. - magyaráztam neki. 

- Hol van a sálam. - kérdezte MinJae. 

- A nappaliban láttam utoljára. - mutattam az említett helyiség felé. 

- Meg van. - rohant vissza pár perc múlva. 

- Sietek vissza drágám, csináltam teát ott van a konyhában addig idd meg és vegyél be gyógyszert. - gyors puszi után már indultunk is, mert fél nyolc volt és húsz perc mire beérünk az oviba. 

Jimin

Egy hét múlva már kutya bajom se volt. Elég csúnyán sikerült meg fáznom, de szerencsére MinJae és Taehyung nem kapták el tőlem. Most éppen a bevásárló központ felé tartunk, hogy be vásároljunk minden szükséges dolgot a közelgő ünnepekre. MinJae már teljesen lázba jött a vásárlás szó hallatán, ugyanis ez a kis lurkó imád shoppingolni. Taehyung csak azért jön, mert nem akarja, hogy egyedül cipeljem haza azt a rengeteg dolgot amit ilyenkor venni szoktunk. 

Szöul utcái, -mint mindig- még ilyen hidegben is tömve volt. Az emberek óvatosan lépkedve a be fagyott járdán siettek haza vagy éppen más dolgukra. Minden boltban nagy volt a nyüzsgés, tekintve, hogy pár nap és itt a karácsony. Ezért is csillogott az egész város olyan fényesen, minden kirakat világított, majdnem minden fára jutott a villogó égősorból, ami igy a sötétedés során gyönyörűen fénylett, ráadás képpen még a hó is nagy pelyhekben hullt. Mikor beértünk a plázába, egy meg könnyebbült sóhajt eresztek ki ajkaim közül a kellemes időjárás miatt ami ebben az épületben leng körül. Az egész bevásárló központban a karácsonyi hangulat uralkodott, mintha a mézes kalács illatát is érezném, a különböző boltokból karácsonyi zene szólt. Mivel tudom, hogy Taehyung nem nagyon szeret vásárolni, gyorsan be mentem a mellettünk lévő kreatív boltba. Ugyanis kellett venünk pár girlandot és origami papírokat. Miután ezzel végeztünk meg kerestük a rendes boltott ahol ételt is tudunk venni. Viszont a bejáratnál egyből a szebbnél szebb díszek sorakoztak fel és igy kénytelen voltam oda menni nézelődni, természetesen egy két piros és fehér színű dísz gömböt kénytelen voltam a kosárba helyezni, mert amik otthon voltak azok nem lettek volna elég. 

- Hol van MinJae? - kérdeztem ijedten Taehyungtól miután körbe néztem és sehol sem találtam a lányom. 

- Az előbb még itt volt. - válaszolt idegesen. A hajamba túrtam miközben kétségbeesett tekintettel néztem körbe - körbe. Hírtelen TaeTae kezeit éreztem arcomon. - Nem lesz semmi baj. Gyere nézzük meg a játék osztályon, tudod mennyire szeret ott lenni. 

- Rendben. - mondtam és karjára fogva kezdtem el húzni a megfelelő irányba. Nagyon remélem, hogy igaza van, mert ha nem akkor nem tudom, hogy mit csinálok. Reménykedve tekintettem körül a játékos részlegén, egy kő esett le a szívemről amikor megpillantottam Minjaet egy babát nézegetve. 

- MinJae! - kiabáltam el magam, hogy észre vegyen a kislány. Nem érdekelt, hogy sokan meg bámultak, oda futottam hozzá és apró termetét a karjaim közzé zártam. - Soha többé ne menjel engedély nélkül. 

- Bocsánat Abeoji, csak megszerettem volna nézni ezt a babát. - motyogta halkan. 

- Semmi baj. - sóhajtottam fel és egy puszit adtam a homlokára. 

Miután mindhárman megnyugodtunk, be fejeztük a vásárlást és haza fele vettük az irányt. 

Otthon ki pakoltam a szatyrokból, míg Taehyung MinJaet le öltöztete és rá adta a váltó ruháját. Meg vártam míg le érnek utána pedig együtt kezdtünk el főzni. Mivel MinJae nem nagyon tudott segíteni az elején ő a konyha asztalnál ült és színezett. Taehyung fel vágta a csirkemell filét, én pedig a rizst főztem és a zöldséget pároltam. Míg a rizs készülődött addig neki álltam nagyjából megsütni a feldarabolt hús szeleteket, Tae pedig közben a sajtot vágta fel, amint végeztünk mindketten, egy tepsit vettem elő és bele sorakoztattam a megpirított húsokat, a tetejére tettem sonkát, annak a tetejére pedig a sajtot helyeztem. Míg én ezzel bíbelődtem Taehyung megcsinálta a tejszínes öntetet és amint végzett nyakon öntötte az ételt utána pedig berakta a sütőbe száznyolcvan fokon. 

- Gyere, Jae. Kezdjük a sütit. - szólt neki Tae, mire a kislány oda húzta hozzánk a széket és felállt rá, mosolyogva adtam a kezébe a tábla csokit, hogy darabokra törje apró kezeivel, addig én és Tae a süti tésztáját készítettük el. 

- MinJae, ne edd meg a csokit. - szóltam rá, mikor már a harmadik kocka darabkát csorta el reménykedve, hogy nem látta senki. - Hagyd már azt a gyereket. - kuncogott fel Tae és egy csókot nyomott ajkaimra, mire MinJae kuncogva takarta el szemeit. 

Miután végeztünk a sütivel és meg vacsoráztunk le ültünk a szőnyegre társasozni. Mondanom sem kell, hogy MinJaevel többet nem játszok, minden kört ő nyert.

Taehyung

Végre eljött a várva várt nap, december 24-e. Talán hármunk közül MinJaenek ment olyan nehezen a várakozás. Délelőtt már javában elindult a készülődés. A nappaliban és a konyhába óriási káosz kezdett eluralkodni. Míg Jiminnie a konyhában sütött-főzött, addig a négy éves kislányunk a nappaliban volt elfoglalva a karácsonyi díszek kibontogatásával. Már vagy öt perce tébláboltam körülöttük amikor Jimin kiabált rám. 

- Hagyd már abba a járkálást és segíts bepanírozni a húsokat. - utasított a konyhában álló személy. 

- Persze, segítek. - indultam a konyha felé. - Hol vannak a színes tálak amikbe panírozni szoktunk? - néztem kérdőn párom felé. 

- Nem hiszem el, hogy semmit nem találsz meg. - emelte meg a hangját. 

- Mi a baj? - fordultam felé. 

- Semmi. Csak félek, hogy nem lesz kész időben a kaja, és a fát se kezdtük el feldíszíteni. - magyarázta közben pedig a leves zöldséget pucolta. 

- Nézz ide. - fordítottam szembe magammal. - Mindenbe segítek, és MinJae már elkezdte kipakolni a díszeket. - próbáltam megnyugtatni, majd jó szorosan magamhoz öleltem. 

- Hogy mi? MinJae a díszeket pakolja egyedül? - pattant ki hírtelen a karjaim közül. - Már megbeszéltem vele, hogy egyedül nem kezdheti el, nehogy összetörje. - kiabálta, majd berohant a nappaliba. 

- Nyugi, nem fog összetörni semmit. -szóltam utána, bár nem hiszem, hogy meghallotta volna. Amíg eltűnt a nappaliban én nekiálltam panírozni. Kissé még frusztrált volt amikor visszajött, ezért csöndben folytattam amit elkezdtem. Éppen az utolsó húst paníroztam amikor megszólalt a csengő. Lemostam a kezemről a rátapadt lisztet és ajtót nyitottam. 

- Hali. Gondoltam átugrok előbb és besegítek egy kicsit az előkészületekbe. - üdvözölt Minsu. 

- Hali. Pont jókor jöttél. Gyere be. - invitáltam be a meleg helyiségbe. Kint pokoli hideg van. Minsut gyorsan beküldtem MinJaehez, hogy díszítsék fel a fát. A konyhába visszaérve csak mosolyogtam egyet amikor meghallottam, hogy Jae mennyire megürölt Minsu daebunek. 

- Drágám. Elkezdjem kisütni a húsokat? - kérdeztem a tányér felé mutatva. 

- Nem kell, majd én kisütöm. Viszont addig elkezdhetnéd a krumpli pürét megcsinálni, amilyenre szoktad. - válaszolta nyugodt hangon. 

- Rendben. 

Elég hamar összedobtam a krumpli pürét. Utána kicsit besegítettem a bejglik készítésébe is, majd amikor Jiminnie közölte, hogy nincs szükség rám a konyhába, mivel innetől kezdve egyedül befejezi bementem a nappaliba. A karácsonyfa már állt, sehol egy darab papír és veszekedés nélküli társasjátékozás. 

- Mi történt itt? - kérdeztem a nappaliba érve. 

- Feldíszítettük a fát, kidobtuk a szemetet és leültünk játszani. - felelte Minsu fel se nézve a játékból. 

- Beszálhatok én is? - néztem a táblára. 

- Mindjárt lejátszuk és a következő körben játszhatsz. - mondta MinJae boldogan. Látszik rajta, hogy örült neki, nem is csodálkozok ezen, mindig megver a játékban. Ez a mindjárt elég lassan akart eltelni. Már félóraja ülök a szőnyegen a telefonomat nyomkodva. Mikor lesz ennek vége? Ekkor jött egy üzenetem. 

" Úton vagyunk, öt perc és odaérünk. Zelo"

- Kicsim. Pakoljátok el, Zeloék mindjárt itt vannak. - szóltam nekik majd kisiettem a konyhába, hogy Jiminnek is szóljak. 

- Drágám, mindjárt itt vannak a többiek. - alig hogy kimondtam megszólalt a bejárati csengő. - Akarom mondani itt vannak. - javítottam át a mondatomat, majd rohantam ajtót nyitni.  

- Sziasztok srácok. Gyertek beljebb. - köszöntem nekik. 

- Boldog Karácsonyt. - mondták szinte egyszerre, majd benyomultak az ajtón. A bakancsok szokás szerint szanaszét, a kabátok félig a fogason félig a földön hevertek. Mire utolértem a bandát, mindenki a kanapén üldögélt és MinJaet szórakoztatták, vagy éppenséggel Mark Minsuval csevegett. Szívesen csatlakoztam volna én is, de eszembe jutott, hogy terítenem kell. 

- Jaenek hova terítsek? - kérdeztem kezembe a hercegnős tányérjával és a hozzá tartozó evőeszközökkel. 

- Mellettem jó helye lesz. - adta meg a választ. Gyorsan megterítettünk, és az asztalra raktuk a gőzölgő hús levest. 

- Mindenki menjen kezet mosni, kész az ebéd. - szóltam a nappaliban tv-ző társaságnak. MinJae kapcsolt a leggyorsabban, egyből fel is pattant és rohant a fürdőbe. - Héj kislányom ésszel. - kiáltottam utána.

- Igenis Appa. - hangzott el a válasz. A többieknek is nagy nehezen sikerült feltápászkodniuk,  majd csiga lassúsággal indultak kifelé. 

- Kész vagyok. - szaladt oda hozzám Jae, a kezét mutatva. 

- Rendben. Te már oda is ülhetsz az asztalhoz, gyere. - karjaim köze kapva becipeltem a székéhez. 

- Abeoji szedsz nekem? - nézett a rózsaszín hajú fiúra. 

- Igen, de még hűlnie kell. - mondta a gőzölgő edény felé mutatva. 

A srácok viszonylag hamar végeztek a kézmosással, úgyhogy ők is gyorsan asztalhoz ültek. Szegény Jae, alig bírta kivárni amíg beérnek Minsuék. Nálunk van egy szokás. Mindig megvárjuk egymást és csak utána kezdünk el enni. Szegénynek nehéz volt megállnia, hogy ne egyen bele a levesbe. Az asztalnál körbe nézve hihetetlen nagy káosz alakult ki. Velem szemben Mark ült aki éppen nyújtózkodott a merőkanálért, hogy szedni tudjon levest, Zelo és Yugyeom egymást etették, velük szemben Minsu éppen félre nyelte a tésztát és vörös fejjel köhögött, MinJae és párom szerencsére normálisan ettek. Miután mindenki túlélte a leves elfogyasztását következett a második. Amíg elvittem az asztalról a levest és helyet csináltam a másodiknak, addig Jiminnie kiment a konyhába és kivette a sütőből a beiglit, mert időközben elkészült. A konyhában megkerestem a krumpli pürét és bevittem az asztalra. Miközben MinJaenek szedtem a krumpliból, Jimin behozta a húsokat. Sorban egyesével mindenki kiszolgálta magát és ezúttal csendben ettek, bár Minsunak ezúttal is sikerült félre nyelni egy falatot, úgyhogy sürgősen hoztam neki vizet. 

Hála istennek Minsu megúszta az ebédet, és mostmár lassan két órája Jaevel és Markkal társasozik. A csapat másik fele köztük én is dvd-én néztük a Reszkessetek betörőket, mert hogy nincs Karácsony Kevin nélkül. 

- Appa hozol nekem még beiglit? - kérdezte csillogó szemekkel MinJae. 

- Persze kincsem.

- Nekem hozol egy pohár kólát? - nézett fel a társasból Minsu. 

- Na nem. Te szépen kijössz és segítesz nekem. - válaszoltam a konyhába indulva. 

- Aigoo. - egy hatalmas sóhajtás után követett az említett helyiségbe. 

Pár perc múlva két tányér beiglivel, és hét pohár üdítővel tértünk vissza. 

- Srácok igyatok, hoztunk mindenkinek. - tettem le a tálcát az asztalra. 

- Hova tegyem a tányérokat? - kérdezte Minsu a két tányér süteménnyel a kezében. 

- Ott a poharak mellett jó lesz. - mutattam a poharas tálca felé. 

A sütizéssel, filmezéssel és társassal hamar elrepült a délután és Zeloéknak indulniuk kellett haza. Összeségében elég jól telt a mai nap, és hát a Karácsony tényleg a szeretet ünnepe. Azokkal a fontos emberekkel voltam egész délután akik nélkül nem lenne kerek az életem. 

- Köszönjük a meghívást és a finom ebédet. - ölelt meg búcsúzás képpen Gyeomi. 

- További szép estét. - köszönt el Zelo. 

- Kellemes ünnepeket. - intett Mark. 

- Fogadj szót apáéknak picurkám. - kócolta össze a kezemben lévő kislány haját a fehér hajú barátom. 

- Igenis Minsu daebu. - mondta cserfes mosollyal az arcán. 

- Sziasztok srácok és nektek is Kellemes ünnepeket. - integetett Jiminnie. 

- Köszönöm, hogy eljöttetek. Vigyázzatok az úton. - köszöntem el végül én is, majd becsuktam az ajtót. 

- Appa folytassuk a társast. - rángatta a nadrágom szárát MinJae. 

- Picim fürdeni kell menni, utána pedig vacsi mert este hét van. - mondtam a fali órára nézve. 

- Légyszi, csak egy kicsit. - nézett rám a jól bevált bociszemeivel. Hogy tudnék neki nemet mondani. Olyan édes amikor így néz rám. 

- Jae indíts a fürdőbe a cuccaiddal azonnal, mindjárt megyek én is. - kiabált Jiminnie a konyhából. Hát így tudok nemet mondani neki. 

- Édesem addig befejezed a mosogatást és MinJaenek készítesz vacsit. - kérdezte párom a derekamat átölelve. 

- Persze, menj csak, fürdesd meg a kis rosszcsontot. - mondtam mosolyogva, majd egy szájra puszi után a konyhába mentem. 

Gyorsan elmosogattam azt a halom edényt ami rám várt, majd a kis tökmagnak készítettem vacsorát. 

- Jöttem vacsizni. - szökdécselt a székéhez Jae. 

- Tessék, óvatosan egyed, mert még meleg. - tettem elé a tányért. - Abeoji? - kérdeztem, miközben magunknak is készítettem a kaját. 

- Azt mondta, hogy ő is letusol gyorsan. - válaszolta két falat közben. Pont kész lettem a tálalással amikor Jiminnie jött le az emeletről. 

- Drágám gyere enni. - hívtam a konyhába. 

- Nekem is csináltál kaját? - nézett rám. 

- Aha. - válaszoltam az üdítőkkel bajlódva. 

Vacsora után Jimin lefektette MinJaet én meg elmentem fürdeni. Egy fárasztó napot csak is egy jó forró zuhannyal lehet lezárni. A meleg víz alatt állva éreztem ahogy a testem feltöltődik energiával. Fél óra zuhanyzás után, kikászálódtam a kádból, magamra kaptam a pólómat és rövid nacimat majd átmentem a háló szobába. Jiminnie már bebújt az ágyba és időközben bealudt. Elsétáltam az ablak mellett, majd egy pillanatra megtorpantam. Kint most kezdett el hullani a hó apró pelyhekben. A radiátornak támaszkodva bámultam a hóesésbe. Elgondolkoztam az elmúlt pár év eseményein. Kezdetben egyedül voltam, hiába voltak ott a barátaim legbelül éreztem, hogy nem vagyok igazán boldog. Minden megváltozott amikor az osztályomba került Jimin. Amikor megláttam, már akkor tudtam, hogy Ő lesz az igazi. Még emlékszem az első napra. Szerény fiúként érkezett a suliba. Csendes volt és láttam rajta, hogy egy kicsit visszahúzódó is. Amikor először találkoztam vele, elkapott egy akkor még számomra fura érzés. Talán ennek az érzésnek amit nem tudtam hova tenni, köszönhető, hogy annyit bántottam Őt. Kis idő múlva aztán rájöttem hogy tulajdonképpen én szeretem ezt a fiút, és nem érdekel senki más, vele szeretnék lenni. Mikor összejöttünk, először kénylemetlennek éreztem a szituációt, de szerelmemnek hála hamar elhagyott a kényelmetlen érzés, és helyére beköltözött a szeretet. Álmomban se mertem hinni, hogy majd egyszer összeházasodunk és lesz egy csodálazos kislányunk akit mindennél jobban szeretek. Az elmúlt három évben amióta apa lehetek, jelentősen megváltoztam. A sulis koromban benne voltam minden hülyeségben, és mondhatom azt, hogy felelőtlen voltam, nem érdekelt semmi. MinJae azonban megváltoztatott. Van kiért felelősséggel tartoznom. Az életemben két jó dolog történt. Az egyik, hogy enyém a világ lejobb pasija, akit nagyon nagyon szeretek, és soha nem fogok neki csalódást okozni. A másik Jae, akivel néha van egy kis gond, de hát melyik kisgyerekkel nincsen. Ez így van rendjén. Nagyon a szívemhez nőtt a kis csöpség. Ha az élettől lehet kívánni akkor én csak egy dolgot kívánnék. Az az egy dolog pedig az lenne, hogy a számomra kettő legfontosabb emberrel örökre együtt maradjak. 

* abeoji=apa

* daebu=keresztapa

                        ‡Vége‡
___________________________________