Estoy En Casa

× 3 év múlva × Jimin - MinJae, kérlek nyisd ki az ajtót. - kiabáltam ki a konyhából kislányomnak aki a nappaliban nézte a TV-t. Hallottam ahogy apró lábával a bejárati ajtóhoz sietett, pár perc után már a konyhába is volt a vendéggel együtt.  - UH, abeoji*, nézd átjött Minsu daebu**. - szaladt oda hozzám izgatottan a négy éves kislány, le tettem a kést a kezemből és felvettem a tökmagot.  - Hali, Jimin. - mosolygott rám a fehér hajú barátunk, majd helyet foglalt az étkező asztalnál miután félre tolta a gyerekjátékokat.  - Szia Minsu, köszi, hogy át jöttél segíteni. - hálálkodtam, miközben leültem én is az asztalhoz ölemben MinJaevel. A kislány kezébe adtam a piros hajú babáját, hogy elfoglalja magát, szerencsére mindig is jó kislány volt, csöndben el tud lenni és nagyon ritkán sír, de még ha nem is így lenne, akkor is imádnám ezt a kis lurkót és tudom, hogy Taehyung is így van vele.  - Ugyan, szabadnapos vagyok, amúgy is halálra unnám magam, mindenki dolgozik az albérletben. - v

 ◆Boldogan lépkedtem az óvoda területén, nagyon izgatott voltam, mint minden egyes reggelen, amikor a fekete hajú barátommal találkozhattam, ugyanilyen jellegű lelkesedéssel hagytam az óvoda ajtajában anyukámat, aki már rohant is a munka helyére. Arcomon hatalmas mosollyal sétáltam a már bent lévő gyerekekhez, szememmel Őt kerestem, de meg kellett, hogy lepődjek, Jimin nem volt sehol. Arcomról le olvadt a le vakarhatatlannak tűnő mosolyom. A jó kedvem is igencsak megingott, le törve mentem oda a kis asztalkákhoz, hogy majd addig rajzolok, míg meg nem érkezik. - Jiminnie, kérlek, ne csináld ezt. - hirtelen csengett fel egy ismerős hang, mire egyből fel kaptam a fejem és a hang forrását kerestem. - De Omma, kérlek, nem akarok itt maradni. Otthon szeretnék maradni, nem akarom Mochit egyedül hagyni. - csendült fel barátom vékonyka hangja, majd mikor rá vezettem tekintetem észre vettem, hogy a szemei könnyesek. Egyből oda rohantam hozzá és kis pufi testét karjaim közé zártam. - Taehyun