Váratlan Fordulat {18+} (11/15)- Vmin,ZeloGyeom

                        Jimin

Amikor megtudtam, hogy Tae-nek az anyukájával mi történt, teljesen lesokkoltam. Hogy lehet erre, bárki is képes? Vajon, mi történhetett, hogy így elfajultak a dolgok vagy lehet, hogy valóban nem a nevelő apja tette volna? Azért ennyire mégsem lenne gerinctelen, nem? Hisz eddig nem bántotta vagy, igen? Honnan is tudhatnám! Teljesen megértem Taehyung mostani kirohanását az orvossal szemben. De azért mégsem szabad így viselkedni. Ezek a gondolatok nyomasztottak míg Taehyung ki nem jött a kórteremből. Nem mondott semmit, csendben kézen fogott, majd kifele kezdett húzni az épületből. Az utcán szavak nélkül sétáltunk tovább, megértem, hogy most semmihez sincs kedve. 

- Tae, ma nálad alszom és nem érdekel, hogy most egyedül akarsz lenni. - mondtam neki határozottan. Nem akartam, hogy egyedül legyen, nem akartam, hogy a gondolatai teljesen szét marcangolják belülről. Nem mondott semmit, csak bólintott egyet jelezvén, hogy nincs ellenére a dolog. 

Taehyung-hoz érve egyből a szobájába húztam őt. Az ajtó mellé ledobtuk a táskánkat, Tae bekapcsolta a TV-t, majd helyet foglaltunk a földön az ágynak dőlve, vagyis csak TaeTae, én szokás szerint az ölében kötöttem ki. Karjait körém fonta, én pedig jobb karját magamhoz öleltem miközben teljesen rá dőltem. 

- Nagyon hálás vagyok azért, hogy nem hagytál egyedül. - suttogta halkan, szorosabban ölelve. 

- Ez természetes. - mondtam mosolyogva, habár tudtam, hogy ő nem látja. 

- Amúgy nem kéne tanulni? - tette fel azt a kérdést, amit tőle sosem vártam volna. 

- Valóban kéne, de semmi kedvem. Így akarok maradni egész nap. - motyogtam behunyt szemmel. Párom csak felkuncogott bele túrva hajamba. Egy hangos sikoly hallatán, kíváncsian nyitottam ki szemeim újra. Eddig fel sem tűnt, hogy milyen film megy a tévében. - Tae, nem kapcsoljuk át? Nem szeretem a horrort. 

- De olyan aranyosan bújsz hozzám. 

- Aigoo, kérlek. - nyűszitettem fel, mert a tévében éppen akkor kapta el a démon a csajt. Szemeimet összezártam, arcomat pedig Tae karjába fúrtam. - Taehyung, kapcsold már el. 

- Rendben. - még mindig nevetett. - Unatkozom, Jiminnie. Szórakoztass! 

- Mi az, hogy szórakoztassalak? - kérdeztem tőle meglepődve. Megfordultam az ölében, hogy a szemeibe tudjak nézni. Egy ideig csak figyelt engem, utána kezével végig simított ajkaimon és arcomon. 

- Hogy lehetsz ilyen gyönyörű? Hogy voltál rá képes, hogyan sikerült el csavarnod az eszem? - tekintetében ott lapult a tompaság, mely a szomorúság okozott, a tűz, melyet az irántam érzett szerelem táplált, a csillogás, mely mindig ott lapul gyönyörű szemeiben. 

- És neked, hogy sikerült? - suttogtam ajkaira hajolva, végig a szemébe nézve. Türelmetlenül mart ajkaimra, nyakába karolva simultam hozzá még jobban. Vadul falta párnáim, mitől egy sóhaj szakadt fel a torkomból. 

- Már alaposan elszaladt az idő. Szeretnéd kezdeni a fürdést? - kérdezte Tae, mikor abba hagytuk a társasjátékot. 

- Veled szeretnék fürdeni. - mondtam széles mosollyal arcomon, látszott rajta, hogy nem számított erre a mondatra. 

- Valóban? - mosolyodott el ravaszul, miközben négykézláb felém mászott. Elkuncogtam magam mikor hozzám ért, megcsókolva dőlt el velem a padlón csak hogy valamelyik figura bele állt a hátamba, a nem túl kellemes érzés miatt a csókba nyögtem, ráadásul véletlenül meg haraptam Taehyung nyelvét. 

- Sajnálom, csak ez belém állt. - kivettem hátam alól a kis kék autót és megmutattam Tae-nek a tettest. Kikapta a kezemből majd a közelben lévő dobozba dobta. 

- Tudod mi fog beléd állni? - mondta miközben kacéran szemezett velem. - Annyit segítek, hogy nem az a bábu. 

- Yah, te perverz. - csaptam mellkason, majd kimásztam alóla. - Inkább menjünk fürdeni. 

Gyorsan elpakoltunk és mentünk is fürdeni, utána ettünk egy keveset és már mentünk aludni. Egész éjszaka úgy bújtam Tae-hez, mint egy kis cica, de nem volt ellenére a dolog, jó szorosan ölelt magához végig. 

- Hova mész Tae? - kérdeztem mikor el pakolta a cuccait a táskájába. Már javában súroltuk a két órát, ami azt jelzi, hogy az utolsó óra fogja kezdetét venni. 

- A kórházból hívtak az imént, azt mondták anyu felébredt, muszáj be mennem most, majd írok, hogy mi van. Szia Drágám. - hadarta el gyorsan majd egy csók után rohant is ki. Teljesen megértem, én is ezt tenném. Végül megszólalt a csengő és elkezdődött az irodalom óra, az óra felénél viszont kaptam egy sms-t Sugi hyungtol, miszerint elém jön mert el maradt az utolsó órája. Gyorsan válaszoltam neki, majd el is raktam a telefonomat, ne hogy elvegyék. A fent maradt időben a padra hajtottam a fejem és úgy pihentem, míg meg nem szólalt a csengő. Sietősen összepakoltam és már mentem is a suli bejáratához, viszont amikor kiléptem nem Sugi hyung várt rám, hanem az apám. Az ütő megállt bennem, sajnos észre vett így nem tudtam elmenekülni, lassú léptekkel oda vánszorogtam hozzá. Mit akarhat? Miért jött ide, miért pont most? 

- Szia apa. - köszöntem neki halkan 

- Remélem nem akarsz jelenet rendezni.- mondta szigorú tekintettel, feszengve álltam előtte, hiszen fogalmam sincs, hogy mit akarhat tőlem. - Most szépen fogod magad és beülsz a kocsiba, nem kell félned csak beszélgetni szeretnék veled, mint apa és fia. 

- Rendben. - bólintottam és beszálltam a kocsiba. Fogalmam sincs, hogy miért egyeztem bele, talán azért mert féltem tőle vagy csak azért mert hittem neki. Ezt nem tudom megmondani. 

Mikor hazaértünk meglepően vettem észre, hogy a ház patyolat tiszta, őszintén bevallom nem erre számítottam. Azt hittem, hogy tiszta kosz lesz minden, hogy majd sörös üvegek fognak heverni mindenütt. Apa tényleg csak beszélgetni akart velem arról, hogy milyen az iskola meg, hogy, hogy érzem magam CL-nél. Viszont mikor egy óra múlva indulni akartam, dühös lett és nem engedett hazamenni, nagyon megijedtem tőle a bejárati ajtóhoz siettem, de utánam jött és a falnak szorított. 

- Nem hagyhatsz el, mint az anyád! - mondta idegesen miközben a vállamat szorította erősen. 

- Apa, hagyd ezt abba. - próbáltam nyugodtan beszélni hozzá, hátha hatok rá, de szemmel láthatólag semmire sem mentem vele. 

- Nem, hát nem érted? Anyád végig erre játszott, hogy elvegyen tőlem. Az a hülye kurva, végig erre ment. - mondta és éreztem ahogy megremegnek a kezei. 

- Ne beszélj így anyáról! - mondtam neki dühösen, mire egy hatalmas pofon csattant az arcomon. - Ha nem csaltad volna meg, akkor nem hagyott volna el. 

- Te ezt nem érted. - kiabált. - És nem beszélhetsz velem így, az apád vagyok. 

- Már nem vagy az. - néztem rá dühösen, mire egy jobb egyenes érte az arcomat. Éreztem a vér fémes ízét a számba, ráadásul a fél arcom zsibbadt. 

- Ne feleselj! Mióta azzal a Taehyung gyerekkel együtt vagy, nagyon el szemtelenedtél. - mondatára kikerekedtek a szemeim. Honnan tudja? - Azt hitted, hogy nem tudok a kis afférotokról? 

- Engedj el. - sziszegtem és megpróbáltam szabadulni, de mikor a bordáim közé ütött bennem rekedt a levegő, sikerült neki ugyan oda ütnie, mint legutóbb. A fájdalomtól eltorzult arccal meredtem apára, majd a testembe felmerülő levegő hiány miatt összeestem. Apa legugolt elém és a hajamba markolva fejeltette le velem a járó lapot. Éreztem, ahogy elered az orrom vére és éreztem az elviselhetetlen mértékű fájdalmat is, kiabálni már nem volt erőm, a fájdalamtól és az újra-újra felmerülő levegő hiány miatt nem voltam rá képes, bármennyire is szerettem volna ordítani. Ekkor azonban ki vágódott a bejárati ajtó és egy ideges tekintetű Tae állt a küszöbön. Amint meglátott minket, teljesen ledöbbent. 

- Taeh... hyungh. - nyöszörögtem nehezen a nevét, amint a fülébe jutott erőtlen hangom, el indult majd a kezében szorongatott üveget apám felé lendítette, aki könnyű szerrel hárította támadását. Hirtelen felbukkant YoongYi majd ugyanolyan gyorsasággal mért egy ütést apámra, látszólag nem számított rá ezért Tae gyorsan kapcsolt és fejbe vágta az üveggel apát. Egyből a földön kötött ki, viszont már alig bírtam kinyitva tartani a szemem, már nem bírtam tovább, körbe ölelt a sötétség, mely már oly' régi barátommá vált.

                     Taehyung

A napomat nagyon feldobta a kórházból érkező hívás, mi szerint anyukám felébredt és bemehetek hozzá meglátogatni. A suliból egyből a kórházba rohantam, nagyon hiányzott anya és jó lesz őt újra látni és beszélni vele. A kórházba érve rögtön a kórterem felé vettem az irányt. Izgatottan nyitottam ki az ajtót. A szobában anyun kívűl nem volt senki. Meglátva anyát egyből a nyakába ugrottam már amennyire csak tudtam. 

- Oh anya, olyan jó, hogy felébredtél.  Hogy érzed magad? - tettem fel neki az első kérdést. 

- Egy kicsit jobban vagyok. És te, hogy vagy fiam, miújság a suliban? - örültem, hogy mostmár jobban van. 

- Nincs semmi a suliba. Inkább mesélj te. Mitörtént? Ki vert meg? - bombáztam az újabb kérdéseimmel, de tudni akartam az igazat. 

- Apáddal nagyon összevesztünk. Megromlottak közöttünk a dolgok, és közöltem vele, hogy vége a kapcsolatunknak. Utána persze megtámadott és nem engedett ki a lakásból. - mesélte anya a történteket. 

- Tudtam, hogy az az elmebeteg tette ezt veled. Esküszöm ha találkozok vele kicsinálom. Az én anyukámat senki nem bánthatja pláne nem egy ilyen alkoholista, agresszív barom. - közöltem anyuval a tervemet. 

- Kis fiam ez veszélyes, nem akarom, hogy téged is megverjen megint. Ne keresd a bajt. - anyu próbált lebeszélni engem, de én nem fogom ezt annyiba hagyni. 

- Jónapot. A látogatási idő lejárt. Kérem fáradjon ki, az anyukájának sok pihenésre van szüksége. - jött be az ápolónő. 

- Rendben. Szia anya, viszlát. - köszöntem el mindkettőjüktől. 

A kórtermet elhagyva, megnéztem a telefonomat és láttam, hogy jött egy sms ismeretlen számról. 

" Szia. Suga vagyok Jimin barátja. Sűrgösen találkoznunk kell. Gyere a sulihoz és ott elmondok mindent. Siess." 

Nagyon megrémisztett ez az üzenet. Tuti, hogy történt valami Jimin-nel. Olyan gyorsan rohantam a sulihoz ahogy csak a lábam bírta. Negyed óra elteltével végre odaértem. 

- Szia. Mitörtént?  Hol van Jimin? - kérdeztem levegő után kapkodva. 

- Szia. Rosszat sejtek. Jimin-t elvitte az apja gondolom magához és azóta semmire nem reagál. Írtam neki sms-t, hívogattam is, de semmi. - számolt be a dolgokról. 

- Te jó ég. Köszi, hogy szóltál. Induljunk Jimin-ékhez. - mondtam, közben pedig egyfolytában próbáltam hívni Jiminnie-t. 

Mikor odaértünk habozás nélkül rontottunk be a házba. Jimin-t a padlón fekve találtuk, amint az apja lefejeltette vele a padlót. Sugával hamar elintéztük az apját. 

- Jimin, Édesem itt vagyok. Nézz rám. Mondj valamit. - próbáltam beszéltetni, de nem reagált rá. 

- Suga segítesz elvinni hozzám? - kérdeztem a zöld hajú fiút. 

- Persze. Induljunk mielőtt eszméletéhez tér ez az ember és minket is megver. - javasolta Suga. 

Óvatosan emeltem fel Jiminnie-t, közbe szóltam Sugának, hogy hozza a táskáját. Hamar átértünk hozzám. A nappaliban lévő kanapéra fektettem páromat. 

- Tae... - nyöszörögte nehezen a nevemet. 

- Itt vagyok drágám. - nagy kő esett le a szivemről mikor végre magához tért. - Hogy érzed magad? - kérdeztem tőle. 

- Nagyon fáj az egész arcom, legfőképpen az orrom környékén, és a bordáimnál is szörnyen fáj. Kérhetek egy kis vizet? - szegénykém, nagyon sajnálom Őt. 

- Hagyd csak majd én hozok vizet, meg valamit amivel letudjuk mosni az arcát. - ajánlotta fel Suga. 

- Rendben, a konyha szekrényben találsz poharat, meg kéztörlőt. És légyszi hozol a fagyasztóból egy zacskó fagyasztott zöldséget amivel tudjuk jegelni az arcát? - mondtam Sugának. Aranyos volt tőle, hogy így segíteni akart. Miután visszajött a cuccokkal neki is láttam rendbe tenni Jimin-t. A kéztörlőt bevizeztem, és lemostam az orra alól a vért. Utána óvatosan elkezdtem jegelni az orrát, hogy ne dagadjon fel neki. 

- Sszz áu. - szisszent fel mikor a fagyaszott zöldséget az orrára nyomtam. 

- Neharagudj Drágám, de muszáj jegelni ha nem akarsz kétszer nagyobb orrot. - mondtam neki mosolyogva.

- Persze, hogy nem akarok olyan nagy orrot, de nagyon fáj. - válaszolta félig nyafogva. 

- Egész este jegelni fogom ha tetszik ha nem. Erről nem nyitok vitát. - szegesztem le neki ezt a dolgot. 

- Eléggé későre jár. Örülök, hogy jobban érzed magad Törpe, viszont én elindulok haza. 

- Miért nem alszol te is itt? Van hely bőven. - ajánlottam fel neki.

- Majd talán máskor. Sziasztok. - köszönt el tőlünk Suga. Részben örültem, hogy nem maradt, mert most inkább kettesbe akarok lenni Jiminnie-vel. 

- Kérsz enni Bogárkám, mert akkor összedobok valami szendót. - kérdeztem miután kikísértem Sugát. 

- Az most jól esne. - felelte a kanapéról. 

Pár perc elteltével kettő szendviccsel és üdítőkkel tértem vissza. 

- Tessék - nyújtottam az egyik tányért Jimin felé.

- Köszi Édes. Jóétvágyat.

- Jóétvágyat neked is Drágám. 

-Na hogy ízlett? - kérdeztem miután az utolsó falatnál voltunk. 

- Nagyon finom volt. - válaszolta egy mosoly kíséretével.

- Na örülök ennek. Későre jár, gyere menjünk fürdeni. - mondtam az órára pillantva.

- Oké - válaszolta és indultunk a fürdő felé. 

Miután végeztünk a fürdéssel, bementünk a szobába. Gyorsan adtam Jiminnie-nek egy pólót és egy nadrágot, hogy ne egy szál törölközőben álljon szegény. Addig amíg öltözött gyorsan megágyaztam. Kiteregettem a törölközőnket a szárítóra és bebújtunk az ágyba. 

- Jóéjt Édesem.

- Jóéjt Bogárkám. - mondtam majd belepusziltam a hajába és átöltem hátulról. 

                       Jimin

Este nem bírtam aludni, hiába voltam Taehyung biztonságot nyújtó ölelésébe burkolózva, hiába szuszogott megnyugtatóan a nyakamba. Nem ment, annyira fájt a bordám és az orrom, hogy nem tudtam az alvásra koncentrálni. Egy óra szenvedés után úgy döntöttem, hogy ki megyek a fürdőszobába, hogy megmossam az arcom egy kis hideg vízzel. Halk nyöszörgések közepette sikerült ki másznom az ágyból TaeTae mellől. Próbáltam csendbe eljutni a fürdőig, ami csak nagy nehezen akart összejönni. Mikor már az említett helységben voltam, megkönnyebbülten sóhajtottam fel, a fürdő ajtó nyikorgása miatt mellőztem a nyílászáró becsukását. A tükörbe pillantva boldogan vettem észre, hogy az orrom nem dagadt fel, hála páromnak. Miután megmostam óvatosan az arcom, megnéztem az oldalamon lévő sebet, egy hatalmas, lila színű folt díszelgett fehér bőrömön. A tükörbe vissza nézve már nem csak magamat láttam benne, az ajtóban volt Taehyung. Az üveglap felületéből leste sérülésem, nem akartam, hogy így lásson, lehúztam a rajtam lévő pólót. Ekkor TaeTae mögém sétált és átölelt, de karját rossz helyre tette, mitől kénytelen voltam fájdalmasan felszisszeni. Egyből elvette rólam a kezeit és inkább derekamba kapaszkodott. 

- Fel keltettelek? - kérdeztem halkan. Tekintetünk találkozott a tükörben, lehetett látni rajta, hogy szomorú és én ezt nem akartam. 

- A hiányod keltett fel. - mondta lágy, mély hangján. Válaszán kénytelen voltam mosolyogni, hisz olyan aranyos amikor ilyeneket mond nekem. 

- Menjünk aludni. - mondtam miközben szembe fordultam vele. Tae bólintott egyet majd egy szájra puszi után a szobájába húzott. - Tae, nem cserélünk helyet? Mert így nem tudok hozzád bújni és én úgy szeretnék aludni. 

- Cserélhetünk. - mosolygott rám, szegény Tae már biztos nagyon fáradt. Befeküdtünk az ágyba én pedig jó szorosan hozzá bújtam, arcomat mellkasába temetve. 

- Yah, ne fogdos! - szóltam rá, mikor megéreztem kezét a fenekemen. 

- Sajnálom, Jiminnie, de valahol hozzád kell érnem, ha már nem tudlak átölelni. Amúgy is, így nagyon jó. - ismertette velem a gondolatait barátom, utána pedig egyszerűen csak belemarkolt a hátsomba. 

- Aigoo, legalább ne markolgass, te perverz. - kuncogtam fel. Alig telt néhány perbe és már aludtam is. 

Reggel a telefonom csörgésére keltem, párom gyorsan pattant ki mellőlem, hogy megszüntesse a zaj forrását. Felültem egy ásítás közepette, majd Tae-re néztem aki már javában öltözködött. 

- Jóreggelt. - ki másztam az ágyból és odamentem hozzá, hogy egy csókot adhasak neki. 

- Neked is. 

Lefoglaltam gyorsan a fürdőt, szerencsére hamar el készülődtem. Így pont időben tudtunk elindulni a suliba. 

- Tae, nálad hagytam a szemüvegem. - jutott eszembe hirtelen az utcán, sajnos már mindegy, mert mindjárt beérünk a suliba. 

- Ne aggódj, nálam van. - nyugtatott meg Taehyung. Ah, ez a fiú egy csoda. 

- Taehyung. - próbáltam halkan szólni neki, nehogy a tanár meghalljon. Viszont olyan halk lehettem, hogy még Tae sem hallotta nem, hogy a tanár, ekkor a mellettem ülő fiú megdobta egy papír galacsinnal. Végre megfordult. - A szemüvegem. 

- Tanárnő, odaadhatom ezt a szemüveget Jiminek? - kérdezte Tae a helyettesítő tanártól. 

- Miért akarja odaadni neki? 

- Mert talán az övé? - kérdezett vissza Tae. Végül a tanár meg engedte neki, hogy odaadja nekem, így visszakaphattam a szemüvegem. 

- Ki tudja a következőt? - csengett fel a tanár idegesítően vékony hangja. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs az iskolába az irodalom tanár. 

- Senki? Akkor mondja a vörös hajú fiú. - szólított fel a Mrs. Nemtudomhogyhívják. Miért pont én? Komolyan, azt hiszi, hogy hülye vagyok és nem fogok rá tudni válaszolni? Hát, akkor ezt be szívta. Amint elolvastam a kérdést, mondtam is a helyes választ és ez így ment egész órán, mert a fiatal tanár végig az én nevemet mondta, mondván, hogy olyan szép a nevem. Az óra utolsó tíz percében egy szöveget kellett el olvasnunk arról, hogy vajon létezik-e tökéletes ember. 

- Ti mit gondoltok erről, létezhet ilyen személy? - tette fel kérdését a tanár. Váratlan módon Taehyung jelentkezett. Na, erre kíváncsi vagyok. - Igen? 

- Szerintem létezhet ilyen személy, mindenki számára. Hisz kinek mi a tökéletes? De valójában én úgy gondolom, hogy olyan személy, mint aki ebben a történetben is volt, nem létezik. Ennyire tökéletes  nem lehet valaki vagyis, de Jimin még ennél is tökéletesebb. - mindenkinek leesett az álla, az osztályban lévő lányok pedig egy hangúan "o"-tak az utolsó mondatnál. Mindenki rám nézett, éreztem, hogy az arcom egyre vörösebb. Hülye Taehyung! Minek kellett megszólalnia? 

Felért egy megváltással a csengő, mikor a többiek már nem bámultak oda mentem Taehyunghoz. 

- Jimin, kérlek gyere egy kicsit. - szólt a tanár. A tanári asztalhoz érve a fiatal nő arról kezdett el beszélni, hogy nagyon ügyes voltam és, hogy majd megemlíti Kim tanár úrnak. Mosolyogva hallgattam végig majd a karomra simított amit nem tudtam hova tenni. Hirtelen viszont Tae karjaiban találtam magam. 

- Bocsánat tanárnő, de szükségem van Jiminre.- Nyugodtan, már mindent elmondtam, amit szerettem volna. - látszott rajta, hogy nem szívleli páromat. 

- Viszlát. - köszöntünk el egyszerre a tanártól, megfordultam Tae karjaiban és láttam, hogy még mindig a tanárt nézi, elég csúnya tekintettel. Taehyung hirtelen ültetett fel a mellettünk lévő padra, majd ugyanolyan hevességgel mart ajkaimra, nyelvét egyből át csúsztatta az enyémhez. Na, jól állunk, azt hiszem most egy tanárra féltékeny. 

                     Taehyung

Az irodalom órai feladat nagyon tetszett. Számomra egyszerű volt ez a feladat, mert mellettem van a világ legtökéletesebb embere. És az külön élménynek számított, hogy ezt az egész osztály előtt fel tudtam vállalni. Hagy tudja meg mindenki, hogy igenis létezik egy ilyen ember aki nem más mint az én egyetlenem. 

Miután kicsengettek Jiminnie odajött hozzám, de nem tudott ott maradni, mert a tanárnő odahívatta magához. Nem volt elég ennek a tanárnak, hogy egész órán csak az Ő nevét mondogatta, még most is beszélni akar vele. Amikor viszont megláttam, hogy a karját simogatja na ott betelt a pohár. Jó hogy nem mászik rá itt előttem, pedig az órán elég világosan fogalmaztam mindenki számára. Egyből befejezte a tanár a mondandóját amikor odamentem Jimin-hez. Ahogy elment a tanár Jimin-nel szerettem volna egy kicsit kettesben lenni. Ez össze is jött volna ha valaki nem szakít minket félbe. 

- Ó atyám menjetek szobára. - csendült fel hirtelen Mark hangja. 

- Te mi a francot csinálsz itt? - kérdeztem tőle. 

- Pff ezt kérdehetném én is. Amúgy itt hagytam a telómat a padban és azért jöttem vissza. - válaszolta flegmán, nem értem, hogy mi baja van? 

- Mi bajod van? - néztem rá furcsán. 

- Semmi. - mondta majd amilyen lendülettel jött úgy távozott is. 

- Ennek meg mi baja van? - kérdezte tőlem Jiminnie. 

- Nem tudom Édesem. Jobb lesz ha mi is indulunk. Gyere - ujjainkat összekulcsolva húztam őt a kijárathoz. 

Hazaérve kellemes meglepetés fogadott. A konyhába érve anyukám fogadott. 

- Szia anyu. Hát te? Nem úgy volt, hogy bent tartanak még a héten? - kérdeztem meglepetten. 

- Szia kisfiam. Saját felelősségre hazajöhettem. Már teljesen jól vagyok, és nem akartam bent maradni. Rólad is gondoskodnom kell, nem élhetsz szendvicseken, mert lássuk be azért főzni még nem tudsz. - válaszolta. 

- Jaj anya, simán elélnék szendvicseken, mert nekem az egészséged sokkal fontosabb. - mondtam neki miközben átöleltem őt. Olyan jó, hogy újra itthon van anyu, nagyon hiányoztál. 

Az este viszonylag hamar eltelt. Reggel aránylag hamar felkeltem. Gyorsan összeszedtem magam és indultam a suliba. Tesivel kezdtünk, lehet, hogy azért is indultam el olyan hamar. Szeretem a tesi órákat főleg most, hogy röpizünk.

A szokásos helyen találkoztunk Jimin-nel és együtt mentünk a suliba. 

Röpi végén a megszokott nyújtásokat végeztük levezetés képpen. Nehezen bírtam a nyújtásra koncentrálni, mert Jiminnie pont előttem állt. Nem bírtam másra figyelni csak az izmos hátsójára, és nem bírtam másra gondolni csak a sexre. Readásul mostmár nemcsak a fantáziámmal voltam gondba hanem a kicsi Tae-vel is. Kicsit fellélegeztem amikor végre kicsengettek. Az öltözőbe már csak mi ketten voltunk. Nem lett jobb a helyzetem, még mindig rá voltam gerjedve Jimin-re. Átöltözni se tudtam, szemeim egyfolytában a vörös hajú fiún volt. Kész ennyi volt, nem bírok tovább uralkodni magamon, muszáj cselekednem. Ezekkel a gondolatokkal indultam Jiminnie felé...

                        Jimin

Utálom a röplabdát! Nem is az, hogy nem vagyok jó, hanem eleve utálom az egészet. Örülök, hogyha bele tudok érni a labdába nem, hogy még fel is adjam másnak. Egy megkönnyebült sóhaj szökött ki vöröslő ajkaim közül, mikor már csak a nyújtásokat csináltuk az óra végén. Miért nem lehet csak nyújtani egész órán? Az öltözőben már csak én és Tae voltunk, mindenki sietett az öltözéssel, mert a tanár ki csengő után engedett el minket. Lerúgtam magamról a torna cipőt, majd a pólómat is levettem magamról, épp vettem volna vissza a rendes pólóm, mikor egyszer csak Taehyung hátulról átölelt és a nyakamba csókolt. Egyből fel sóhajtottam, majd egy halk nyögést is hallattam mikor meredező férfiasságát a fenekemnek nyomta. Nem igaz, hogy nem bírja visszafogni magát. Vajon mikre gondolt, hogy így fel izgult? Habár inkább nem akarom tudni, olyan piszkos fantáziája van. 

- Tae, órára kell menünk. - mondtam neki, habár fölöslegesnek tartom, mert tudom, hogy ha kell akkor itt fog megerőszakolni. 

- Nem érdekel! - suttogta nedédes hangon a fülembe. - Én most akarlak. 

- Beindít a vörös hajam, mi? - kuncogtam fel mikor fülembe nyalt. 

- Nem csak az, hanem még ez a hihetetlenül izgató, feszes feneked is. - markolt bele az említett test részembe. Hátra vetettem a fejem Tae vállára, majd el tátott szájjal sóhajtottam egy nagyobbat, mikor kezeit mellbimbom izgatásaira használta, csípőmet ágaskodó tagjához dörzsöltem, mitől a fülembe morgott. Az alhasamba vissza költözött az a bizsergető érzés. Gondolkodás nélkül fordultam meg karjaiban egyből csípőjére ugorva. 

- Az előbb még órára akartál menni. - kacagott fel, miközben nyakamat csókolgatta. 

- Ah! De most már érezni akarlak, érezni ahogy bennem lüktetsz. - súgtam fülébe erotikus hangon. Ami megtette a hatását, Taehyung leült velem a földre megcsókolva engem. Amikor nyelve utat tört számba megéreztem, hogy a tesi gatyám korcát megemeli majd gyorsan bedugja a kezét, pár perc után hangosan nyögtem hátra vetett fejjel, mikor mutató ujját tövig nyomta belém. Az ölébe kezdtem vonaglani, miközben ő  folyamatosan húzogatta bennem két ujját. Tae hajába túrtam és megcsókoltam őt. Elválva tőle gyors mozdulatokkal szabadítottam meg pólójától, ő pedig nehezen levette rólam a rövid nadrágom az alsómmal együtt. Mikor már úgy érezte, hogy eléggé tág vagyok elfektett a padlón, hihetetlen gyorsasággal szabadult meg a testét fedő ruha daraboktól. Mikor megcsókolt alsó testájunk teljesen össze simult, a csókba folytottam minden egyes kis nyögésem, amint elvált tőlem kezét végig húzta párszor hosszán, majd óvatosan belém tolta magát. Amikor tövig nyomta magát bennem egy hangos sikoltás hagyta el ajkaimmat. Hogy ne legyek olyan hangos Taehyung újra megcsókolt, amint mozogni kezdett körmeimet hátába mélyesztettem, mozaik mintákat ábrázolva fehér bőrén. 

- Gyorsabbanh! - nyögtem szájába. Kérésemet egyből teljesítette és egy sokkal gyorsabb iramot diktált. Szinte minden egyes lökésnél csillagokat láttam, viszont mikor eltalálta a gyönyör központom köztük jártam. Lábaimat derekára tettem, hogy jobban hozzám férhessen, egyre durvábban lökött előre csípőjével, éreztem, hogy lassan elsülök, testem remegéséből erre ő is rájött, mert férfiasságomra fogott és ott is elkezdett kényeztetni. 

- Taehyungh! - sikítottam nevét és mellkasommat kidomboritva élveztem kettőnk közé. Pár perc után ő is követett és belém eresztette élvezete minden egyes cseppjét. 

- Maguk hol voltak? - kérdezte a matek tanár, mikor a harmadik óra közepén beestünk a terembe. Jézusom, most mi lesz? Zavartan néztem páromra reménykedve, hogy majd ő kitalál valamit. 

- Jimin rosszul volt. - válaszolta halál lazán. 

- Valóban? - nézett felém a tanár, kérdésére csak bólintottam. - Ez esetben, foglaljatok helyet. 

Szerencsére a matek óra hamar eltelt. Szünetben párom oda jött hozzánk, de amint Mark meglátta őt ment volna el. Taehyung gyorsan keze után kapott. 

- Elmondanád, hogy mi a bajod?

_________________________________________