Váratlan Fordulat {18+}(12/15)- Vmin, ZeloGyeom

Taehyung

Sejtettem, hogy késni fogunk matekról, ugyanis amikor elhangzott a becsengő mégcsak akkor kezdtek alakulni a dolgok. A matek óra közepén estünk be a terembe. Gyorsan kimentettem magunkat a tanárnál és az óra hátralevő része nyugalomban telt. 

- Mark mi bajod van velem? - kérdeztem miután a keze után kaptam, visszatartva ezzel, hogy elmenjen. 

- Semmi bajom nincs veled. - válasza közben végig a földet kémlelte. 

- Nem hiszek neked. Elég jól ismerlek és látom rajtad, hogy van valami bajod amit nem akarsz elmondani. - próbáltam kiszedni belőle, de szemmel láthatólag nem fog beszélni. 

- Jól mondtad, nem akarom elmondani, és most légyszíves engedd el a karomat, mert mennék szünetre. - válaszolta majd karját kirántva kezeim közül ment ki a folyosóra. 

Nem értem a viselkedése okát. Nem vall rá ez a fajta viselkedés. Biztos vagyok benne, hogy történt valami és ki is fogom belőle szedni. 

- Édesem átjössz hozzám? - kérdeztem Jiminnie-t miután végre kicsengettek az utolsó óráról. 

- Hát nemtudom... Persze, hogy átmegyek, de én akartam megkérdezni tőled. - válaszolta kicsit szomorú arc kifejezéssel, gondolom azért mert megelőztem a kérdéssel. Olyan aranyos amikor ilyen kis morci. 

- Na azért. Viszont anyukám otthon van és segítenem kell neki, mert még pár dolgot nehezen tud megcsinálni. - mondtam Jimin-nek mielőtt indultunk volna. 

- Rendben. Én is segíthetek ha szeretnéd. - ajánlotta fel a segítségét. 

- Jaj nehülyéskedj. Nem kell segíteni. Pihenj csak nyugodtan. - válaszoltam miközben már a suliból kiértünk és a megszokott úton haladtunk hazafele. 

- Szia anyu. Megjöttünk. - köszöntem hangosan anyunak az előszobából. 

- Sziasztok. Ki jött át hozzád? - kérdezte a konyhából. 

- Jiminnie van itt. Ugye nem baj? - kérdeztem tőle. 

- Dehogy baj. Sőt örülök is neki. Már úgyis kezdett hiányozni nekem. - ezúttal már nem kiabált, mert már ott álltunk mellette a konyhában. 

- Jaj köszönöm. Ön is hiányzott nekem. Hogy tetszik lenni? - csendült fel hirtelen a vörös hajú barátom hangja. 

- Köszönöm a kérdést. Már sokkal jobban vagyok. És ti jól meg vagytok együtt? - kérdezett vissza anya. 

- Ó nagyon jól meg vagyunk Jimin-nel. Segíthetek valamiben? - váltottam gyorsan témát mielőtt valami kínos témába futunk bele. 

- Nem kell segíteni, menjetek csak nyugodtan. - válaszolta anyu miközben a vacsorát kevergette a gáztűzhelyen. 

- Azért majd szólj ha bármibem is tudok segíteni. - mondtam egy fokkal hangosabban mikor már a lépcsőn mentünk fel a szobámba. 

- Rendben - kiabált anyu utánam. 

Édesem ismét úgy jött át, hogy nálam is aludt, ezért reggel boldogan keltem fel. Negyed óra múlva már indultunk a suliba. 

Az órák viszonylag hamar elteltek, kivéve a kémia órát amikor a tanár lefeleltetett engem az alumíniumból. Életem leghosszabb tíz perce volt. Miután a tanár alaposan megkínzott a hülye kérdéseivel egy kettessel leültetett. Büszke voltam magamra, hogy végre sikerült egy kettest összehoznom. 

- Jimin hova mész? Nem együtt megyünk haza? - néztem rá furcsán amikor a másik irányba indult el. 

- Jaj drágám. Elfelejtettem szólni, hogy mától újra vannak táncpróbáim. - világosított fel. 

- Ez most komoly? Nem szeretném ha elmennél a próbára. - mondtam neki mikor közelebb húztam magamhoz. 

- Miért nem akarod, hogy járjak táncolni? - kérdezte az egyik szemöldökét felhúzva. 

- Nem bízok abban a Taemin gyerekben. Emlékszel, hogy múltkor is mi volt. Én féltelek téged. - mondtam neki. 

- Jaj Édes, ne legyél már ilyen féltékeny. Nekem csak te vagy és nem érdekel Taemin. - próbált megnyugtatni. 

- Nem vagyok féltékeny. - válaszoltam karomat keresztbe téve. 

- Aha persze. Látom rajtad, hogy az vagy. Bízz bennem oké. - mondta miközben próbálta a karomat szét szedni. 

- Én benned bízok csak benne nem. - feleltem, majd átöleltem. 

- Mennem kell próbára, otthonról írok. - mondta majd egy csókot nyomott ajkaimra. 

- Jó próbát édesem. 

Jimin

Örültem, hogy végül Taehyung meg békélt azzal, hogy Taeminnel egy légtérben fogok együtt lenni. Én sem vagyok túl boldog emiatt, de hát ez van. 

A táncóra után fáradtan ballagtam "haza" egyedül, épphogy csak vonszoltam magam az utcákon. Nagyon elfáradtam és a lábaim is fájnak. Megérkezve fáradtan rogytam össze a Hyungal közös ágyunkon, apropó, hol a menta hajú? Öt perc pihenő után a fiú keresésére indultam, a nálam magasabb személyt a konyhában találtam meg. 

- Hali, Törpe. - köszönt, miközben kavart egyet a  tűzhelyen készülő vacsorába. 

- Szia, Hyung. - leültem a konyha asztalhoz és a telefonommal kezdtem játszani. 

- Holnap nem alszok itthon és anya meg éjszakás lesz, szóval csak te és ChaeRin lesztek este itthon. - mondta és lezárta a késznek vélt ételt. 

- Hova mész Hyung? - kérdeztem kíváncsian mikor leült mellém. 

- Az egyik haveromnak szülinapja lesz és nem lakik valami közel, ezért megbeszéltük, hogy ott alszok nála. - a mondata végén csak bólintottam egyet jelezvén, hogy értem a helyzetet. 

Az iskolában Mark ugyanúgy kerülte Tae-t, amit se én, se párom nem tudunk hova tenni. - ChimChim, beszélhetnénk négyszemközt? - nézett rám boci szemekkel a második legfiatalabb. 

- ChimChim? Ez meg neked honnan jött, Kook? - nézett fel a telefonjából Zelo, egészen idáig a mobil felett görnyedt és a szerelmével sms-zet, mert YugYeom beteg lett és nem jöhetett suliba. JungKook csak vállat vont, majd kérdően pillanatott az én irányomba. 

- Szerintem aranyos, na gyere JungKookie. - mosolyogtam rá és felálltam Tae öléből a folyosóra sétálva vele. Megálltunk egy olyan részen ahol alig járkálnak. - Mit szeretnél? 

- Hát, hogy is mondjam? Van egy lány aki nagyon tetszik, de nem merek közeledni felé. Mit csináljak, Chim? - míg beszélt végig a földet bámulta, majd olyan aranyosan nézett rám, hogy nem tudtam neki nem, nem segíteni. 

- Oh, hát nem is tudom. Idősebb? - kérdeztem tőle, mire bólintott egyet. Ah, értem akkor ezért nem közeledik a lány felé. - Elmondod ki Ő? 

- De ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek sem, még Taehyungnak sem. 

- Megígérem. - mondtam komoly ábrázattal. 

- SoYou, tetszik. - olyan hangsúllyal ejtette ki az évfolyam társam nevét, hogy abban biztos vagyok, hogy nem csak tetszik neki, hanem egyenesen szerelmes belé. 

- Ő az a lány aki mindig könyvel járkál a kezében, igaz? - kérdeztem, hátha nem ugyan arra a személyre gondolunk. Csak bólintott egyet, majd kérdőn pillantott rám. Nem értem, hogy miért tőlem kér tanácsot, de legalább bízik bennem. - Szerintem lassan közeledj felé, elsőnek csak beszélgess vele, derítsd ki, hogy miket szeret és miután ezeket megtudtad hívd el randira. 

- És, ha vissza utasít vagy, ha nem is akar ismerkedni velem? - kétségbeesett hangja mosolygásra késztetett. Hogy lehet ilyen felénk ilyenkor? 

- Bízz magadban, ha ilyen pofival fogsz rá nézni akkor nem fog nemet mondani, hidj nekem. - mondtam és arcába csíptem. 

- Köszi, ChimChim. 

- TaeTae, átjössz hozzánk, kérlek?! - néztem rá boci szemekkel a szokásos helyünkön. Láttam rajta, hogy vacilál, nem akarja otthon hagyni az anyukáját, én teljesen megértem, de ez most nagyon fontos lenne számomra. 

- Ah, hogy tudnék neked nemet mondani, mikor így nézel rám? - simított arcomra. Boldog mosollyal nyomtam arcára egy puszit, majd a másik irányba húztam őt. 

Abban a tíz percben míg hazaértünk elmagyaráztam neki, hogy szeretném bemutatni anyukámnak őt. Szerencsére nem volt ellenére a dolog. 

- Megjöttünk! - kiabáltam el magam. 

- Sziasztok. Épp jókor jöttetek, kész lett az ebéd. - mosolygott ránk anya. 

- Jónapot, örülök, hogy végre megismerhetem azt a személyt aki világra hozta ezt a csodálatos fiút. - Tae jó szorosan magához ölelt. 

- Jaj, nyugodtan tegezz csak, nem vagyok én öreg. - kacagott fel omma. - Üljetek le, szedek enni valót, biztos éhesek vagytok. 

Az ebéd után omma elment egy pár papírt kitölteni, mert határidőn belül be kell őket fejezni, de Tae lelkére kötötte, hogy itt kell aludnia, mert van egy-két kérdése hozzá. Míg omma dolgozott addig mi Taehyungal sütit sütöttünk a konyhába. 

- Biztos, hogy csak egy bögre kell ebből? - kérdezte párom furán méregetve a kimért adagot. 

- Igen, csak egy. - válaszoltam neki, miközben én a vajat olvasztottam egy kis edénybe. Taenek sikerült mindenből a pontos adagot adagolnia. Összekavartam a tésztát és a vajat, majd mikor ezt a szilárdá képzett anyagot Tae berakta a sütőbe a csoki szószt is megcsináltuk. TaeTae-re nézve felkuncogtam, mert az arca egyik oldala tiszta liszt volt, a kis béna. Megfogtam a konyha ruhát és oda lépve hozzá meg töröltem az arcát. 

- Tiszta liszt voltál. - nevettem fel még mindig. Nem mondott semmit csak megcsókolt. Nyelvével végig simított felső majd alsó ajkamon, be jutásért könyörögve, természetesen egyből beengedtem őt a szájüregembe. Mindkét kezével végig simított oldalamon egészen le a combomig, a szenvedélyes csókunkat nem meg szakítva kapott csípőjére, majd felültetett a konyhapultra.Mikor elváltunk egymástól Tae a pulton lévő lisztbe mártotta az egyik ujját, majd arcomra kente a fehér port. 

- Jaj, de aranyos vagy itt, Drágám. - mutatott egy kiskori képre barátom. Nem hiszem el, hogy omma képes volt elővenni a régi képeket. Tiszta ciki, ahogy kinéztem. 

- Most nem vagyok az? - kérdeztem szomorúan. 

- Még jóhogy az vagy. 

- Ezt nézd meg. Emlékszem, hogy mennyire sírt amikor elesett a biciklivel. - nevetett fel omma a kép láttán. 

- Jaj, omma, ne már! - nyafogtam majd Tae ölelésébe bújtam. Omma kérdezgette még páromat pár dologról majd elengedett minket aludni menni, mert már későre járt. Gyorsan megfürödtünk majd mentünk is az ágyba. 

- Tae, megígéred, hogy holnap beszélsz Markal? Menj el vele valahová, jó? - néztem rá kérlelően, hátha bele megy. 

- Jó. - adott egy rövid választ. 

- Jóéjt TaeTae. 

- Jóéjt Jiminnie.

Taehyung

Másnap ahogy megígértem Jiminnie-nek odamentem Mark-hoz beszélni. 

- Szia. Arra gondoltam, hogy suli után elmehetnénk valahova meginni valamit. - vetettem fel az ötletemet Mark-nak.

- Szia. Jimin is jön? - kérdezte. 

- Nem, csak ketten mennénk, beszélgetni szeretnék veled. - válaszoltam, bár nem értem miért kérdezte meg, hogy párom is velünk tart e. 

- Rendben akkor suli után kint talizunk. - válaszolta majd kiment a teremből. 

Órák után a vörös hajú fiú a suli bejáratnál várt engem. Az egyik törzs helyünkre mentünk. Ez egy kisebb fajta szórakozó hely volt, bár nem is szórakozó helynek hanem inkább kocsmának hívnám. 

- Miért viselkedtél velem ilyen ellenségesen ebben a pár napban? - kérdeztem mikor a pincérnő kihozta a sörünket. 

- Nem akarok erről beszélni. - válaszolta röviden. 

- Részben ezért hívtalak el, hogy ezt megbeszéljük. Én úgy gondolom, hogy semmi rosszat nem tettem. Az egyik legjobb barátom vagy és tudni akarom, hogy mi a bajod! - feleltem határozottan. 

- Elmondom, de ígérd meg, hogy ez kettőnk között marad és még Jimin-nek se mondod el. - mondta miközben belekortyolt a pohárba levő aranybarna folyadékba. 

- Kettőnk között marad, ígérem. - válaszoltam neki. 

- Amióta együtt vagy Jimin-nel azóta én úgy érzem, hogy elhanyagolsz engem. Nem foglalkozol velem, nem beszélünk annyit a suliban mint azelőtt. Bevallom én féltékeny vagyok Jimin-re, mert elfelejtesz engem. - meglepődtem a velem szemben ülő fiú vallomásán. Mindenre számítottam csak arra nem, hogy féltékeny lesz Jiminnie-re. 

- Igazad van abban, hogy mostanában kevesebbet beszéltünk és már rég csináltunk programot, de nem hanyagollak el és nem felejtettelek el. Attól, hogy az életem részévé vált Jimin ugyanúgy a legjobb barátom vagy, és az is maradsz örökre. - válaszoltam neki, bár még mindig nem értem, hogy miért féltékeny a páromra. Nyilván vele több időt töltök, mert a pasim. 

- Nekem is te leszel a legjobb barátom örökre. - felelte egy újabb korty közepette. 

- Akkor ezt megdumáltuk? - kérdeztem tőle. 

- Fogjuk rá. 

- Ajj ne legyél már ilyen. - mondtam, majd felálltam és átöleltem. 

Rengeteg sört megittunk Mark-kal. Nem is tudom, hogy mikor váltunk szét, de már elég régóta egyedül szédelgek az utcán. Nem elég, hogy melegem van még le is hánytam a gatyámat és a bakancsomat. Mikor érek már haza? A szemeim mindjárt leragadnak. Nagyon szédülök, még mindig hányingerem van, le akarok feküdni aludni. Na végre megérkeztem. 

- Héj anyu nyisd ki az ajtót. - dörömböltem négykézláb az ajtónál.

-Úristen Tae. Hogy nézel ki? - nem anyu hangja volt, de akkor kié? 

- Hol vagyok? - kérdeztem az ajtóban álló személytől. 

- Jimin vagyok. Miért vagy itt, és miért vagy hulla részeg? - tett fel egyszerre két kérdést, de mielőtt válaszolni tudtam volna ami eddig készült kifelé az most utat tört magának és kijött. 

- Édesem végetelenül sajnálom, hogy lehánytam a papucsodat. - nyögtem ki nagy nehezen mikor észrevettem, hogy a papucsára is jutott a kiadott dologból. 

- Bárkivel előfordul ha részeg. Gyere be, ma itt alszol nálam. - mondta, majd felsegített a földről és a szobájába kísért. 

Másnap reggel szörnyű fejfájásra ébredtem. A tegnap estére alig emlékszem, sőt egyáltalán nem emlékszem semmire sem. Azt se tudom, hogy miért vagyok itt, vagy, hogy egyáltalán milyen nap van. 

- Jóreggelt édesem. Jobban vagy? - jött be a szobába Jiminnie. 

- Jóreggelt drágám. Mindjárt szét megy a fejem úgy fáj. Hogy kerülök ide? - kérdeztem félig csukott szemmel, ugyanis elhúzta a sötétítő függönyt és a nagy fénytől alig bírtam nyitva tartani a szemeimet. 

- Tegnap este hulla részegen négykézláb dörömböltél az ajtóban és miután kinyitottam az ajtót lehánytad a papucsomat. - világosított fel. 

- Szörnyen sajnálom. Nagyon ciki, de nem emlékszem semmire sem. - mentegetőztem előtte. 

- Gyere készülődjél a suliba addig hozok fájdalom csillapítót. - mondta majd felhúzott ülőhelyzetbe, hogy megtudjon ölelni. 

- A gyógyszer az jöhet, de kizárt, hogy én ma suliba megyek. - jelentettem ki. 

- Megértem, végülis még nem vagy teljesen józan, csak úgy árad belőled a pia szag. Menjél haza és pihend ki magad. - mondta az orrát befogva. Tényleg ennyire pia szagom lenne? 

Otthon végig aludtam az egész napot. Akkor ébredtem fel, mikor édesem hívott fel, hogy átjönne hozzám. Az órámra pillantva vettem észre, hogy  már fél három van, ami azt jelenti, hogy tíz perc és itt van. Kipattantam az ágyból, gyorsan letusoltam, megmostam a fogamat és az arcomat, majd magamra kaptam valami tiszta ruhát és már mentem is ajtót nyitni, mert valaki kopogtatott. 

- Szia bogárkám. - köszöntöttem végre józanul páromat. 

- Szia édesem. Látom kijózanodtál, ami egy jó dolog ugyanis készültem egy kis meglepetéssel. - válaszolta miközben felértünk a szobámba. Ám mikor megkérdeztem, hogy mi a meglepetés nem válaszolt csak zenét kapcsolt majd megszabadult a pulcsijától. 

Jimin

Sosem hittem volna, hogy egyszer Taehyung részegen fog kopogtatni az ajtómon. Nagyon megijedtem, azt hittem, hogy az apám lesz az ajtó mögött. Viszont mikor Taehyung mély hangját meghallottam megnyugodtam, gyorsan be húztam a házba,  nehogy véletlenül felverje az egész házat. 

Másnap Ő nem akart suliba jönni, amit teljesen megértek így hát haza küldtem pihenni. A suliba Markék jót röhögtek azon, hogy Taehyung így le itta magát. Egész délelőtt azon agyaltam, hogy hogyan kéne Taet meglepnem, szeretném azt megköszönni neki, hogy megmentett. Valami különlegest szeretnék számára, olyat amit egy ideig biztos, hogy nem felejt el. Szünetben YugYeom osztályába siettem abba reménykedve, hogy majd Ő segít nekem. 

- Hali Hyung! - köszönt mikor meglátott. 

- Szia, kérdezhetek valamit? - ültem le mellé Zelo helyére. Kérdésemre bólintott egyet, így folytattam. - Megszeretném lepni Taehyungot valamivel, de nem tudom mivel, valami olyasmit szeretnék amit biztos, hogy sosem fog elfelejteni. Szerinted mit csináljak? 

- UH, eszembe jutott valami! - csillantak fel szemei izgatottan vizslatva engem. - Talán most mégis hasznodra válik a tánc, sztriptízelj neki, Hyung. 

- Hogy mi? - vékonyodott el a hangom. 

- Szerintem nagyon kíváncsi arra az oldaladra és most itt van az alkalom, hogy megmutasd neki. Biztos, hogy ez nagyon fog tetszeni neki, de Taehyungot ismerve hamar rád mászna. Én azt mondom Hyung, hogy kötözd ki, ne engedd, hogy hozzád érjen, alaposan kínozd meg. - vigyorgott rám a fiatalabb. 

- Hát, talán kivitelezhető. Köszi, Gyeom! - köszöntem el tőle rohanva az utolsó órámra. Az órán végig azon gondolkodtam, hogy mit és hogyan kéne csinálnom?! Iskola után fel hívtam párom, hogy szeretnék fel menni hozzá, de előtte gyorsan haza ugrottam pár fontos dologért. Otthon a táskámba dobtam egy kendőt és egy nem használt ruhadarabot, a pólómat át vettem egy bő ingre amire rá vettem a pulcsit, a fürdőbe megcsináltam a hajam, kihúztam a szemem és fel vettem egy vastag, fekete színű nyakláncot. Mikor késznek ítéltem magam Tae-hez indultam. 

Páromhoz érve izgatottan sétáltam a szobájába és kapcsoltam zenét. Amint beért megszabadultam a pulcsimtól és bezártam az ajtót. 

- Mitcsinálsz, Mochi? - kérdezte elém lépve, pár percig csak furán nézett rám majd államnál fogva megemelte a fejem. - Mire készülsz? Habár, őszintén bevallva nagyon tetszik a szemceruza és ez a nyaklánc, kibaszottul dögös vagy. Remélem az iskolába nem így voltál? 

- Dehogy. - kuncogtam fel és a nyakába karoltam lehúzva magamhoz. - Örülök, hogy tetszem, direkt neked csináltam. Tudod, készültem neked valamivel. 

- Mivel? 

- Nem mondom meg, te csak helyezd magad kényelembe. - toltam hátra felé vállainál fogva,  leültetve az ágyra, viszont arra nem számítottam, hogy combomra simítva von az ölébe. Egy utolsó szenvedélyes csókot nyomtam ajkaira, majd kimásztam karjai közül. - Maradj itt. 

A táskámhoz sétáltam és kivettem belőle az inget. A hátam mögé rejtettem és Taehez mentem, vissza ültem a combjaira, ajkaira hajoltam, miközben karjait a háta mögé tettem jó szorosan összekötve őket. Miután ezzel végeztem egy ördögi mosolyt villantottam felé amikor el váltam tőle. 

- Mochi, ez mi? - nézett rám döbbenten, karjait rángatni kezdte reménykedve, hogy sikerül neki leszednie magáról. 

- Ne! Hagyd magadon, ígérem, hogy tetszeni fog. - csókoltam meg újra. Nyelvét egyből beengedtem a szájüregembe, ízlelőszerveink vad táncot jártak. Lassan váltam el tőle, felálltam miközben végig a szemeibe néztem. Megvártam míg elkezdődik egy új szám, majd mikor ez megtörtént lassan kezdtem mozogni a zene ütemére. A csípőmet folyamatosan ringattam, miközben az ingem gombjait bújtattam át a kis lyukakon. Szépen, lassan, végeztem, de nem vettem le magamról, hagytam hagy lógjon rajtam. Bele néztem Tae szemeibe miközben egy test hullámot csináltam, láttam tekintetében, hogy legszívesebben széttépné a kezeit összekötő anyagot és maga alá teperne. Kiszáradt ajkaimon végig nyaltam, majd övemet kicsatoltam és megszabadultam a farmeremtől. Oda sétáltam a táskámhoz, - majd lehajolva szándékosan bepucsítottam, hogy ezzel megőrjítsem őt, - kivettem belőle a kendőt. 

- Most úgy megfogdosnám azt a formás hátsódat. - csengett fel mögülem Tae hangja, nem válaszoltam csak a hátsómra simítottam. 

Taehyunghoz érve az ölébe ültem, pontosan a merevedésére amitől egy kisebb sóhaj szakadt fel a torkomból, a csípőmet elkezdtem a zene ritmusára mozgatni, miközben a kendőt rá köttötem a szemére. Megfogtam a pólójának az alját óvatosan lehúzva róla a vékony textil anyagot. Mihelyst nem fedte semmi az izmos mellkasát, végig leptem bőrfelületét forró csókokkal, apró ujjaimmal a hajába túrtam mikor nyakára tapadtam. Amikor erősebben vonaglotam ölébe egy nyögés hagyta el ajkait. Éreztem, hogy már szinte lüktet ott lent, hideg ujjbegyeimmel végig szántottam gerince vonalán, mitől megborzongott.Egy csalódott sóhaj hagyta el kicserepesedett ajkait, mikor kimásztam az öléből, terpezbe nyitottam lábait és letérdelve közéjük férkőzte. Tae segítségével le húztam a nadrágját az alsójával együtt, megnyaltam ajkaim mikor már a hatalmas méretével szemeztem, nem totojáztam, egyből bekaptam az egész hosszát, hangosan mordult fel mikor makja a torkom végéhez ért. Biztos vagyok abba, hogy ha most tehetné, a hajamba markolna. Egyre gyorsabban mozgattam rajta a fejem, majd gondolván egyet ki eresztettem Tae nemességét ajkaim közül, ez a művelet nem nagyon tetszett neki, amit egy elégedetlen morgással adott tudtomra. Makja tetejére leheltem egy csókot, majd a kisnyilásba dugtam a nyelven hegyét, lenyalva az elő váladékát, ezen műveletem után egy hangosabb nyögés hagyta el ajkait. Ismét számba vezettem teljes hosszát és ütemesen kezdtem rajta mozogni, néha-néha megkarcolva a fogaimmal a vékony bőrt. Éreztem, hogy lassan el fog sülni, de nem hagytam abba, viszont hirtelenjében egy reccsenő hang ütötte meg fülemet, ami azt jelentette, hogy sikerült kiszabadítania kezeit, hajamba markolva húzott fel magához egy túlfűtött csókra miközben sikeresen  maga alá teremtett. El válva tőlem levette a szemeit fedő kis anyagot, majd jó messzire hajította azt. Lábaimat felhúztam terpezbe, hogy mégjobban hozzám férhessen, mikor  kemény férfiasságunk összesimult egy hangos nyögés hagyta el ajkaimat. 

- Ah, ezt akartam hallani. - duruzsolta fülembe Taehyung, majd rá is harapott a fülemre. TaeTae a nyakamat kezdte el csókolgatni, néhol jobban megszívva az érzékeny bőr felületem. Lehúzta a boxerem, utána pedig végig csókolgatta a testem minden egyes pontját, a belső combomat ellepte a harapás nyomaival. Ismét felém magasodott ajkaimra hajolva, egyik kezét le vezette kettőnk közé és a mutató ujját máris belém dugta, második ujja után ollózni kezdett bennem, felsóhajtottam a kellemes érzéstől. Miután kellően tágnak érzett kihúzta belőlem ujjait és bejáratomhoz igazította magát, amint a számba férkőzött nyelvével tövig belém nyomta magát. Fel sikítottam hátra vetett fejjel, miközben Taehyung hátán végig szántottam apró körmeim. Pár perc után lassú, egyenletes mozgásba kezdett, direkt húzva az agyam. 

- Taeh, gyorsabban. - nyögtem allatta mikor már nem bírtam tovább azt, hogy ilyen lassan kínoz. Kezeinket össze kulcsolta a fejem mellett, megemeltem a csípőm, segítve ezzel Taet a mozgásba. - Ott, Taeh, kérlek! 

- Ah, hangosabban, Angyalom. - hörögte, miközben próbálta ugyanazt a pontott eltalálni bennem, kisebb nagyobb sikerrel. 

- Taehyung! - sikítottam fel ismételten, egyre erősebben és durvábban lökött előre csípőjével, ezzel elérve, hogy minden egyes lökése után nyögdécseljek. - Taeh. - nyögtem és kettőnk közé élveztem, miközben minden porcikám megremegett, ezáltal pedig Taehyungra szorítottam elérve azt, hogy belém engedje élvezete minden egyes cseppjét. 

- Igazad volt, ez tényleg tetszett. - kuncogott fel mikor kihúzódott belőlem. 

- Akkor jó. - mosolyogtam rá, majd a fürdőbe indultunk mosakodni.

Taehyung

Álmomba sem hittem volna, hogy Jimin majd egyszer sztriptízelni fog nekem. Ami ez után következett az maga volt a menyország számomra. Miután megmosakodtunk, elmentünk aludni. Reggel elég fáradtan és nehezen kelltem, semmi kedvem nem volt suliba menni. 

- Jóreggelt Drágám. - ébreszgettem a mellettem fekvő fiút. 

- Jóreggelt Édesem. Mennyi az idő? - kérdezte. 

- Baszki, nem ébresztett az órám és félnyolc van. - mondtam ijedten a telefonomat nézve. 

- Mi?? Ne már. Nem késhetünk el, hiszen fizika az első óránk és kivételesen nem volt időm tanulni. - kezdett el pánikolni Jiminnie. 

- Ne pánikolj már. - mondtam neki. 

- Mi az, hogy ne pánikoljak? Nem akarok egyest kapni. - válaszolta idegesen miközben a ruháit kapkodta magára. 

- Nyugi már. Csak vicceltem. Időben keltünk és nem fogunk elkésni. - feleltem vigyorogva. 

- Ezt miért kellett? Rám hoztad a szívbajt te hülye! - mondta majd nevetve a mellkhasomra csapott. 

- Olyan aranyos vagy amikor pánikolsz. - válaszoltam még mindig röhögve. 

- Képzelem. Te meg akkor leszel aranyos ha nem csinálsz többet ilyet. - mondta egy határozott pillantást megengedve felém. 

- Oké, többet nem csinálok ilyet. Viszont menjünk készülődni mielőtt a viccem valóra válik. - javasoltam nevetve és bementem a fürdőbe készülődni. 

A húsz perces szünet vette kezdetét, de Jimint sehol se találom. Próbáltam felhívni, de nem veszi fel. Hol a fracba lehet? Lehet, hogy valami történt vele? Rossz gondolataimat elkergetve indultam a keresésére. A folyosó végére érve a földön megpillantottam Jiminnie telóját. Felvettem a padlóról majd kíváncsian oldottam fel hátha van egy félbe hagyott üzenet arról, hogy mitörtént vele. Szomorúan vettem észre, hogy nincs egy üzenet se. Az ének szertár előtt álltam mikor fura hangott hallottam bentről. Óvatosan kinyitottam az ajtót. A szertárban sötét volt, megfordultam és feloltottam a lámpát. Miután megfordultam, hogy körbe nézzek páromat találtam egy székhez kötözve, szájába egy kendő volt tömve, hogy ne tudjon segítségért kiabálni. Odasiettem, hogy kiszabadítsam Őt, ám ekkor valaki hátulról fejbe vágott. Szédülten estem a földre. Mikor egy kicsit enyhűlt a szédülésem négykézlábra támaszkodtam. Támadómra felnézve láttam, hogy Minho és bandája áll velem szembe. 

- Nahát nézzenek oda a hatalmas és bátor V most padlóra került. - gúnyos megjegyzése után közelebb sétált hozzám. - na mi az válaszolni se tudsz? - minden egyes szavában ott rejtőzött a gonoszság és az utálat. 

- Ne várd meg azt, hogy felálljak innen. - próbáltam keménynek látszani, de még mindig szédültem és nagyon fájt a fejem. 

- Juj most nagyon megrémisztettél. - mondta egy gúnyos nevetés kíséretében. 

Ezután odajött hozzám Minho két haverja és felemeltek a földről. Ekkor a fekete hajú fiú megindult felém ökölbe szorított kézzel. 

- Engedd el te barom. - csendült fel hirtelen Mark hangja. 

- Nahát megérkezett a felmentő sereg - fordult meg Minho a hang irányába. A fordulást követően egy bal öklös érte Minho arcát. Míg Mark, Minsu és Zelo elintézték a fiúkat, gyorsan kiszabadítottam Jiminniet. 

- Jól vagy Életem? - kérdezte Jimin miután kivettem a kendőt a szájából. 

- Én jól vagyok, de te, hogy kerültél ide? - kérdeztem miközben a csomó kikötésével bajlódtam. 

- Minhoék berángattak engem, számítottak rá, hogy megkeresel és így akartak téged megverni. - mesélte a történteket, közben sikerült kibogóznom a kötelet. 

- Még szerencse, hogy időben ideértünk. - válaszolt helyettem Zelo. 

- Köszönöm srácok, hálás vagyok nektek amiért megmentettetek minket. - köszöntem meg a fiúknak. 

- Ugyan nincsmit. A barátaid vagyunk és segítünk ha bajba kerülsz és ez Jiminre is vonatkozik. - mondta Mark. 

- Aranyosak vagytok fiúk és köszönjük. - mondtam nekik, közben Jimint felsegítettem a székről. 

- Auu, nagyon fáj a lábam a kötél miatt. - mutatott bokája felé a vörös hajú fiú. 

- Gyere beviszlek a terembe. - ajánlottam fel, majd a hátamra kaptam és elindultam vele és a fiúkkal a terembe. Pont időben értünk vissza, már elhangzott a becsengő és jött is a tanár. Kezdetét vette egy hosszú és unalmas matek óra. 

Jimin

Nem hiszem el, hogy mindig engem találnak meg. Nagyon megijedtem mikor egyik szünetben Minhoék el rángattak egy szertárba és egy székhez kötöztek. Viszont szerencsére Taehyung hamar megtalált, de ezek számítottak rá, könnyedén ütötték le őt mikor semmivel nem törődve hozzám sietett. Persze arra még Minhoék sem számítottak, hogy V bandája felbukkan. Miközben a többiek lefoglalták őket, Tae szédelegve próbált kiszabadítani a kötél fogságából, amint ez meg volt szaladtunk is órára. 

- Köszi, tényleg. - mosolyogtam padtársamra. 

- Ugyan Jiminnie, nem kell hálálkodni, ez egy barát dolga, nem? - nevetett fel halkan Mark. Barát? Vajon mi tényleg azok vagyunk? Vagy csak Taehyung miatt ilyen velem? Zavartan rá mosolyogtam, majd inkább az órára figyeltem. A szünetben Minsu egyből a padunkra vágta magát, Taehyung természetesen a helyemen ült, én pedig az ölébe foglaltam helyet. 

- Srácok, rendezhetnénk nálam egy kisebb baráti bulit, az ősök tegnap elutaztak, úgyhogy ha benne vagytok semmi akadálya, na mit szóltok? - kérdezte izgatottan Mark, alapvető, hogy mindenkinek tetszett  az ötlet, így egységesen mentünk bele. 

- Hali. - jelent meg Jungkookie és helyet foglalt Minsu mellett a pad tetején. - UH, el hívhattom Soyout? 

- Csak nem, sikerült megszerezni a csajt? - nevetett fel Minsu. 

- Nem, majd talán a bulin. - mosolygott sejtelmesen a fiatalabb. - Amúgy, mikor lesz? - tette fel kérdését párom. 

- Ma este. - válaszolt Mark. 

- Kész vagyok. - kiabáltam le a földszintre ahol párom és Hyung tartózkodtak. Gyorsan le siettem a lépcsőn, majd TaeTae nyakába ugrottam a lépcső alján. Kuncogva tartott derekamnál, miközben meg pörgetett a levegőben. 

- Na, menjünk. - tett le a talajra, majd fenekemre csapott. Mivel Mark háza közel van ráértünk elindulni, így hát szépen lassan ballagtunk oda fele. Nagyon boldog voltam mikor Sugi hyung úgy döntött, hogy eljön velünk. Már az utca végén lehetett hallani a zenét ami a barátunk házából furakodott ki. Kopogás nélkül nyitottunk be a házba és mentünk beljebb. 

- Hali. - köszöntünk a bulizós népnek. 

- Srácok, gyertek és igyatok velünk. - dalolászott kedvére Mark, majd belém karolva húzott a kanapéra. Egyből a kezünkbe adtak egy-egy sojut. Pár óra múlva mindenki rendesen felöntött a garatra, megszámlálhatatlan mennyiségű sörös dobozok és sojus üvegek hevertek szerteszét. Mindenki felhőtlen szórakozott, majd mikor a házigazda unalmasnak találta a saját buliját, a jó öreg "felelsz vagy mersz? " játékhoz vetemedtünk. Mindannyian a nappaliba telepedtünk le a kanapé előtt egy kör alakzatot felvéve. Mikor szereztünk egy üres üveget Minsu pörgetett is, szerencsere nem rajtam állt meg, hanem Zelon, az volt a feladata, hogy kint a kertben fusson két kört, miközben megszabadul a ruháitól, persze a boxer maradhat. A magas fiú már annyit ivott, hogy simán be vállalta, miután teljesítette feladatát, folytatódott a játék. Viccesebbnél viccesebb feladatok követték egymást, míg egyszer csak én következtem. 

- Jiminnie, felelsz vagy mersz? - mosolygott rám kihívóan JungKook. 

- Felelek. - válaszoltam, mire a többség egyhangúan elkezdett aj-ozni. 

- Hol volt az első együttlétetek? - kérdezte szemöldökét vonogatva. A kis pimasz, na ezt még vissza kapja! 

- ö... A moziban, a vetítő szobában amikor bezártak minket. - amint kimondtam mindenki hangos nevetésbe kezdett. Mikor már mindenkinek sikerült tovább lépnie folytattuk a játékot, most éppen Taehyung adta a feladatot JungKooknak. 

- Merek. -  bátran jelentette ki Kook. 

- Csókold meg Soyout. - mosolygott ördögien barátom. JungKook se szó, se beszéd oda hajolt a mellette ülő lányhoz és lekapta, Soyou viszonozta a csókot, mondjuk nem csodálom mindenki rengeteget ivott. Egy óra múlva befejeztük a játékot és tovább folytattuk a bulizást, még pár soju után már azt sem tudtuk, hogy hol vagyunk. 

Erős fejfájásra kelltem, na meg Taehyungra.

- Jimin. - szólalt meg rekedtes hangján. Nem nyitottam ki szemeim csak hümmögtem egyet jelezvén, hogy fent vagyok. - Leszállsz rólam? Mert nagyon nyomsz ott lent és szerintem nem szeretnéd, ha felizgulnák rád. 

- Nem igaz, hogy már kora reggel kanos vagy. - motyogtam majd lassan felültem a kanapén. Óvatosan körbe néztem, nem akartam hirtelen mozdulatokat tenni, mert szét hasad a fejem. 

- Fáj a fejem és nem emlékszem semmire, te emlékszel valamire, Angyalom? - kérdezte fejét fogva Taehyung. 

- Nem, még arra sem emlékszem hogy, hogy kerültünk ide. Szerintem keressük meg a többieket. 

- Jó, de előtte kell nekem egy gyógyszer. - motyogta majd a konyhába sietett, utána mentem viszont amit láttam nagyon meglepett, Tae már a hasát fogva nevetett, ugyanis megtaláltuk Minsut, csakhogy a konyhapulton horkolt. 

- Egy már meg van. - nevetett még mindig. Be vettük a gyógyszereket majd a többiek keresésére indultunk. Minden szobába be nyitottunk, de egyikben sem volt senki. - Gyere, nézzük meg a fürdőt. - Oké. - egyeztem bele, az említett helyiségben megtaláltuk JungKookot és Soyout, ahogy a kádba alszanak egymást ölelve.Olyan aranyosak voltak, olyan kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett kettejük között. Taehyungot kézen fogtam, majd kihúztam a fürdőből, hogy nehogy felébresszük őket. - Már három meg van. 

- Maradt négy. Szerintem menjünk ki a kertbe is. - helyeslően bólogattam, kint a kertben külön váltunk én mentem előre, Tae pedig a ház mögé ment, a kutya házban Suga hyungra bukkantam míg a kutya kint szaladgált a kerítés mentén, rohadt vicces volt, ahogy Hyung össze gömbölyödve feküdt a kutya párnáját szorongatva, mikor csillapodott a nevető görcsöm, ébrezgetni kezdtem a menta hajú fiút. 

- Hyung, kelj fel. - bármit csináltam nem reagált, befogtam az orrát, hátha így menni fog. 

- Te normális vagy? - kérdezte tőlem mérgesen. 

- Nem én aludtam a kutya házba. - nevettem fel. - Mászki és segíts megkeresni a többieket. 

- Dehogy megyek, szét robban a fejem. - morogta az orra alatt. 

- Jimin, meg vannak a többiek. - kiabált hátulról Tae. Hyungot ott hagyva szaladtam a ház mögé. TaeTae a nagy tölgy fa alatt állt, majd mikor értetlenül néztem rá felmutatott a fára. 

- Hát, ő meg, hogy került oda? - csodálkoztam amikor megpillantottam Markot a fa egyik vastag ágán aludt. 

- Mark. - kiabálta el magát szerelmem, viszont arra egyikünk sem számított, hogy a vörös hajú fiú megijed és ezáltal le pottyan a fáról, szépen be verve az oldalát. 

- Jézusom, jól vagy? - siettem egyből a segítségére. 

- Anyádat Kim. - szemeivel villámokat szórt párom felé, aki csak kuncogott az egészen. 

- Fiúk, valaki nem akar beengedni minket? - csengett fel YugYeom hangja, mind a hárman egyszerre kaptuk fel a fejünket a hang irányába. 

- Ki lettetek zárva? - kérdeztem tőlük.  - Szerinted, hyung? 

- Megyünk, várjatok. 

- Na, mint ha mást tudnánk csinálni. - szólalt meg Zelo. Jó sokat ihattunk, ha ilyen helyeken kötöttünk ki.

_________________________________________