Váratlan Fordulat{+18}(10/15)- Vmin, ZeloGyeom

Jimin

Reggel valóban fáradtnak tűnt párom, én meg persze totál az ellentétje voltam, de ha jobban bele gondolok, velünk mindig ez van. Nem hiába van az a mondás, hogy az ellentétek vonzák egymást. Mikor Taehyung rájött arra, hogy megint el fogunk késni, kezemnél fogva húzott maga után, így rá kényszerültem én is a rohanásra. Lihegve értünk be a terembe, le pacsiztunk a többiekkel, majd helyet foglaltunk. Egyből beszélgetésbe egyeledtem Markkal, mikor hirtelenjében valaki arcomnál fogva magával szembe fordított, majd államra simítva emelte meg a fejem, egyből ajkaimra tapadva. Taehyung hevességétől fel sóhajtottam, de bármennyire is élveztem ezt a csodálatos mámorító érzést, sajnos el kellett szakadnom tőle, mert bejött a tanár és már így is eléggé pikkel rám. 

Egy csalódott sóhaj szakadt fel torkomból, mikor Minsut és Taehyungot ki küldte ez a hárpia. Ezek sosem bírják vissza fogni magukat, de ők már csak ilyenek. Amint ki csengettek a vénasszony már a terembe se volt, mikor párom vissza tért én még mindig jegyzeteltem a táblán lévő anyagot. Felálltam a helyemről, megvártam míg Tae le ül, majd az ölébe helyet foglalva folytattam az írást. 

- Minsu? - kérdezett rá Mark. A füzetemből fel pillantva néztem körbe és valóban nem láttam sehol a fekete hajkoronával megáldott fiút. 

- Az igazgatóiba. - amikor párom kimondta ezt a mondatot, lehellete csiklandózta nyakamat, ami egy halk kuncogást váltott ki belőlem. - Te min nevetsz? 

- Csikized a nyakam és ah, most kirázott a hideg. - rázkodtam meg a szokatlan érzéstől, Taehyung csak kinevetett, majd nyakamra nyomott egy lágy puszit. 

Az iskola hátra lévő részében nem történt semmi izgalmas, minden óra egyhangúan folyt és minden szünetben csak a mi hangunkat lehetett hallani. Megkönnyebbülés volt számomra, mikor át léphettem az iskola kapuját. 

- Átjösz, Bogaram? - kérdezte Taehyung a szokásos utca sarkon. 

- Nem tudok, nagyon sok házi van holnapra, ráadásul a matekot nem is értem. - mondtam neki szomorúan nyakába csimpazkodva. 

- Mondanám, hogy segítek, de fogalmam sincs, hogy hol tartunk. Viszont holnap nem érdekel, hogy mi lesz nálam alszol, mert már Jiminnie hiányom van. - suttogta ajkaimra, végig a szemeimbe nézve. 

- Rendben. - kuncogtam fel és megcsókoltam. Nem is oly' rég volt mikor utoljára éreztem ajkait ajkaimon, de újra sikerült neki bűnbe csábítania. Az oly' ismerős érzés, oly' ellenállhatatlan, hogy nem tudok máshová menni, egyedül csak is Taehyung karjaiba menekülni,  olyan mint egy kelepce, de ha ezért az édes bűnért elítélnek, hát legyen, örömmel vállalom minden egyes bűnömért a rám szabott ítéletet. 

- De ezért ki kell engesztelned engem és már tudom is, hogy hogyan, együtt fogunk este fürödni. - villantott felém egy ezer wattos mosolyt. 

- Rendben. 

- Aigoo, ezt nem hiszem el. - nyafogtam már nem is tudom hányadjára, ez az istenverte matek, valahogy sehogysem akar össze jönni. - Hyung, segíts már, légyszi. 

- Jövök már, Törpe. - motyogta orra alatt Sugi, miközben lehajtotta a laptopja tetejét, majd le folyt a forgós székből, egyenesen le mellém a földre. - Na, mit nem értesz? 

- Azt, hogy hogyan kéne forgatni egy tengelyesen szimmetrikus alakzatot!? - ismertettem vele azt a feladatot ami kifogott rajtam. Hyung csak elmosolyodott, majd kisujjából ki rázva kezdte magyarázni a geometriai formák titkait és rejtelmeit. 

Két óra múlva már a kanapén tespedtünk mind a ketten, az unalomtól már azt se tudtuk, hogy mit csináljunk magunkkal. Este viszonylag hamar elmentünk aludni, hisz fáradtak voltunk és anyáék is sokáig dolgoztak. 

Éjszaka arra ébredtem, hogy borzalmassan ki száradt a torkom. Hyung mellől óvatosan ki másztam, majd lábujjhegyen közlekedve setenkedtem le a konyhába. Az említett helységbe jutva, egyből a csapott céloztam meg úti célként. A polcról le emeltem egy poharat, majd megeresztettem a vizet, hogy minél hidegebb legyen. Tele töltöttem a poharat, a csapot el zártam, a pohárba lévő vizet hatalmas kortyokba küldtem le a torkomon, mintha már ezer éve lett volna az amikor utoljára ittam. Mikor a kezembe tartott formált üveget a csapba helyeztem hirtelen kopogásra lettem figyelmes. Ijedten kaptam fel fejem az ablak irányába és amikor tisztán lehetett hallani újra a három kis kopogtatást az üveg lapon, rémülten rohantam fel a szobába. A szívem vadul ficánkolt a helyén, a pulzusom az egekbe szökött, remegő kezekkel nyúltam a takaróhoz és amilyen gyorsan csak tudtam alá bújtam, szorosan Hyungra tapadva. 

- Törpe? - nézett rám álmos szemekkel. - Mitől remegsz? 

- Valaki kopogott a konyha ablakán. - még mindig féltem, így a remegésem sem hagyott alább. 

- Jaj, nem kell félned. Biztos csak a szomszéd volt. Aludj inkább. - ölelt át szorosan Hyung, amitől kissé meg nyugodtam. Amilyen nehezen aludtam el biztos, hogy holnap nagyon fáradt leszek, na majd Taehyung segít rajtam.

Taehyung

Miután elváltam Jiminnie-től hazafele vettem az irányt. Az előszobába lépve levettem a kabátomat és a bakancsomat. Anyukám csak késő este fog megjönni a munkából, ezért csináltam magamnak kaját és felmentem a szobámba. Gyorsan megkajáltam utaná nekiálltam zenét hallgatni. Pont egy jó résznél voltam a kedvenc zenémnek amikor megszakadt, mert valaki hívott. Megint az az ismeretlen szám aki a múltkor is hívogatott. Most sikerült időben felvennem. 

- Haló. - szóltam bele a telefonba.

- Gyere a bejárati ajtóhoz. - utasított a számomra kicsit ismerős női hang, majd kinyomta a telefont. 

Az ajtót kinyitva Jisoo- val találtam szembe magamat. 

- Hát te meg mi a francot keresel itt? - kérdeztem meglepődve, hiszen tudtommal nem is tudta eddig a címemet. 

- Követtelek idáig. Muszáj beszélnünk. Én még mindig szeretlek és óriási hiba volt, hogy megcsaltalak és, hogy kihasználtalak. - mondta miközben végig erőteljesen vizslatta tekintetem. 

- Nincs miről beszélnünk. Ez már a múlt. Én már nem szeretlek téged. És igazad van óriási hiba volt részedről amit megtettél velem, de megtörtént és csak ez számít. Én nem tudok megbocsájtani neked és nem is akarok. - próbáltam minden gondolatomat összeszedni és határozott lenni, de nem hiszem, hogy valami jól ment. 

- Nem hiszek neked. Látom rajtad, hogy még szeretsz. - válaszolta, majd ujjaival elkezdte a mellkasomat cirógatni. 

- Fejezd be. Ezzel nem mész semmire sem, csak megalázod magadat. Vedd már észre, nem normális amit csinálsz. Fogd fel, hogy köztünk mindennek vége. Felejts el. Nekem ott van Jimin akit mindennél jobban szeretek, és senkiért nem hagynám el. Számomra Ő az egyetlen aki számít és hatással tud lenni rám bármilyen erőfeszítés nélkül. Most menj el és soha többet ne lássalak. Felejtsd el a címemet, a számomat, de legfőképp azt, hogy egyáltalán létezek. Világos voltam? - kíváncsi voltam, hogy mit fog erre mondani csak is kizárólag ezért nem vágtam rá az ajtót. 

- Felfogtam, hogy mit szeretnél. Most megígérem, hogy soha többet nem kereslek. Csak ha majd egyszer szétmentek azzal a hülye gyerekkel akkor ne gyere hozzám. - felelte szinte megsértődve. 

- Először is nem hülye gyerek van neve is. Másodszor soha nem mennék hozzád. Harmadszor mi örökre együtt leszünk. - mondtam majd rávágtam az ajtót és visszamentem a szobámba. 

Este viszonylag sokáig tartott az elalvás. Reggel ez megis látszott rajtam. Alig bírtam kinyitni a szemeimet. Tíz perc elteltével sikerült ez a művelet és kimentem a fürdőbe rendbe rakni magamat. Miután végeztem még gyorsan megborzoltam a hajamat, hogy ne látszódjon laposnak. Összeszedtem a cuccaimat és indultam a suliba. Annyira elmerültem a gondolataimba és a zenében, hogy észre se vettem amikor a sulihoz értem. Baszki elfelejtettem Jiminnie elé menni. Hogy felejthettem el szegényt? Na ez a nap is pompásan kezdődik. Mindegy mostmár bemegyek a suliba. Ám amikor a terembe értem Édesem már bent volt. Ilyen késő lenne? Egyáltalán mennyi az idő. Órámra pillantva vettem észre, hogy két perc és becsengetnek. 

- Jóreggelt Édesem. - köszöntem Jimin-nek majd egy puszit nyomtam ajkaira. 

- Jóreggelt Drágám. Miért nem jöttél elém? - kérdezte mikor elváltam tőle. 

- Bocsi. Reggel teljesen szét voltam esve. Észre se vettem az idő múlását és csak jöttem egyenesen a suliba. - magyarázkodtam előtte. Szörnyen kínos volt, hogy elfelejtettem, de hát most istenem mindenkivel előfordulhat egyszer. 

- Most az egyszer elnéző leszek, de csak mert ma nálad alszok. - mondta vigyorogva és leült a helyére jelezve nekem a tanár érkezését. Egy jó kis matekkal indítottuk ezt a már alapból mesésen induló reggelt. 

Órán tuti sikerült elaludnom, ugyanis akkor emeltem fel a fejemet amikor már kicsengettek és Jiminnie bújt hozzám hátulról megölelve. 

- Ajj olyan fáradt vagyok. Nagyon szar ez a nap. - nyafogtam miközben próbáltam felébredni. 

- Jaj ne legyél már ilyen kis nyűgi. Hagy üljek az öledbe nyuszi. - könyörgött, közben pedig próbált aranyosan nézni. 

- Na gyere. Képzeld meg van az esti program amit majd csinálni fogunk. - próbáltam titokzatosan viselkedni. 

- És mi az? Elárulod? - kérdezte felhúzott szemöldökökkel. 

- Annyit mondhatok, hogy élvezni fogod. - majd belepusziltam a nyakába amitől egyből kirázta a hideg. 

Percekkel később becsengettek. Inentől viszont elég gyorsan telt a nap. Észre se vettem amikor már az utolsó óráról csengettek ki. 

- Indulhatunk Édesem? - kérdeztem miután odaértem a padjához. 

- Persze Drágám. - válaszolta egy széles mosollyal az arcán. Ujjainkat összekulcsolva sétáltunk hazáig. 

Jimin

Mikor haza értünk le dobtunk mindent és neki álltunk videojátékozni. Valamilyen autó versenyzős játékon játszottunk, már vagy úgy ötször megvert párom ebben a játékban, aish, hülye játék. A hatodik menet után remek ötletem támadt, mivel már teljesen el zsibbadt a hátam, fogtam magam és Taehyung ölébe ültem mellkasára dőlve. TaeTae könnyedén látott tőlem mert, hogy bő egy fejjel magasabbra nőt, mint én. Karjait át fűzte az enyéim alatt, így irányítva a konzolt. Kényelmesen el helyezkedve kezdtünk el egy újabb versenyt, sikerült jól kezdenem a játékot, így most végig Tae autója mellett voltam, míg végül egy kanyarban sikerült megelőznöm őt. Figyelmesen néztem végig a villodzó képernyőt, nehogy megelőzzön a zöld színű, mozgó jármű. Számat el tátva, lélegzetem visszatartva, meredtem a TV-re mert, hogy Taehyungnak sikerült utolérnie engem. A második fordulóban még mindig én álltam nyerésre, viszont a kanyarba sikeresen megelőzött amikor nem figyeltem eléggé, a nyakamba csókolva lopta el a figyelmem. Meg borzongva próbáltam visszavenni a verseny menetét, de nem ment, ismét párom győzelmeskedett. 

- Ez nem ér, csaltál! - dörmögtem orrom alatt, le téve a játék konzolt. 

- Ez nem igaz. - cáfolta szerelmem állításomat. Arcomat fel fújva fordultam meg ölében, majd durcásan fontam össze karjaimat mellkasom előtt. 

- De igaz. - álltam ki igazam mellett, Taehyung édesen felkuncugott, majd megcsókolt. Amikor mélyíteni szerette volna a csókunkat, nem engedtem neki, viszont ekkor aljas módon fenekembe markolt, mitől felnyögtem szabad utat adva nyelvének. - Te, galád! 

- Nem vagyok az, csak tudod megőrülök a vastag ajkaidtól, melyekkel szenvedélyesen csókolsz mindig, a feszes fenekedtől, mely az egyik gyengém lett, a gyönyörű barna szemiedtől, melyekkel a lelkemig hatolsz,  a csilingelő nevetésedtől, mely a dobhártyámat simogatja. - komolyságát elnézve nem tudtam nem mosolyogni, olyan aranyos amikor az érzéseiről beszél nekem. 

- Szóval, meg őrülsz miattam? - nevettem fel kacéran, miközben nyakába karolva, hintettem egy szende puszit ajkaira. - Tudod, sokkal nagyobb hatással vagy rám, mint gondolnád. Akárhányszor kimondod a nevem, a szívem mindig ugyanolyan hevesen dobog. Az pedig elég zavarba ejtő, hogy elég hozzá pár szó, és már is zavarban vagyok miattad. Amikor pedig féltékeny vagy tudom, hogy csak azért kérsz mindig számon, mert nem akarsz el veszíteni, de azért néha megbízhatnál bennem, hiszen én egyedül téged szeretlek. 

- Én megbízom benned, Jiminnie. Szeretlek! 

Este elmentünk együtt fürdeni, mint ahogy azt megígértem neki. Míg Tae a vizet ereszti, addig én le öltöztem és mivel eléggé hideg van, be másztam a gőzölgő kádba, behunyt szemmel sóhajtottam a meleg víz hatására. Dideregve áztattam be a felsőtestem, szerencsére pár perc alatt már megszoktam a hőmérsékletet, oldalra nézve láttam, hogy párom az utolsó ruhadarabtól is el válva szállt be mellém a kádba. Pironkodva néztem végig meztelen testén, majd inkább a vízben lévő habocskákra összpontosítottam. 

- Úgy csinálsz mint, ha már nem láttál volna meztelenül. - kacagott fel derekamra simítva. 

- Taehyung! Normális vagy? Ne érj hozzám a jéghideg kezeddel. - sikítottam fel elütve kezét, mikor hideg ujjbegyei bőrömet érintették. 

- Bocsi. - hirtelen döntött a kád szélének lábaim közé férközve, a hidegtől fel sziszentem, ajkaimra hajolva felső testünk egymásénak simult. Teljes mértékben csökkent testünkön az olyan centiméter amit még kezünk nem fedezett fel, szenvedélyes csókot váltottunk, miközben Taehyung hatalmas keze az egész testemet bejárta. Hajába túrtam, amikor nyakamat kezdte ellepni édes csókjaival, elhaló hangon nyöszörögtem alatta, mikor egyszer-kétszer erősebben szívta meg a bőrfelületem. 

- Hallasd a hangod, Angyalom. Hallani akarom, hogy milyen kéjesen nyögsz nekem. - duruzsolta bűnös szavait fülembe. - Azt akarom, hogy újra a nevemet sikítva élvez el. -Taehyungh! - sipitottam nevét, mikor mutató ujját tövig belém vezette. Alhasam görcsbe rándult, az elmémet pedig ellepte az oly' ismerős bíbor színű köd. Felém magasodva leste minden egyes reakcióm, félig lehunyt pilláim alól figyeltem a fölöttem támaszkodó, vágyal teli tekintetét. Második ujjánál egy  hangos nyögés hagyta el a torkomat, mikor körkörös mozdulatokat csinált el váltak ajkaim, egy hang sem jött fel a torkomból. Majd kihúzta ujjait és egyszerre a kettőt nyomta tövig belém, ezt a mozdulatot még párszor meg ismételte, amivel sikeresen kéjesebbnél kéjesebb hangokat csalt ki belőlem. Vállainál fogva toltam el magamtól, ösztönözve arra, hogy üljön fel, miután ez megtörtént ölébe ültem, férfiasságát direkt surolva az enyémmel, amitől ismét felnyögtem, ő pedig a fülembe morgott. Mikor nyakát kezdtem el csókolgatni ujjaival ismét megtalálta a bejáratom, ki-be huzogatta ujjait, mitől egyfolytában nyögdécseltem. Lejjebb haladtam a kulccsontjára ott is alaposan meg harapdálva a vékony kis bőrt. 

- Taeh, menjünkh a szobábah, kérlekh. - nyöszörögtem ujjai munkája miatt.Bólintott egyet, majd combjaimnál fogva húzott magához mégjobban, vettem a célzást és dereka köré fontam lábaim, karjaimat pedig nyaka köré csavartam.

Könnyedén szállt ki velem a kádból, majd a szobába érve úgy ahogy voltunk vizesen az ágy szélére tett le, nem értettem, hogy miért térdelt le az ágy elé. 

- Dőlj hanyatt, Angyalom. - kérését egyből teljesítettem, éreztem ujjait bokám köré fonódni, majd jobb lábamat nyakába akasztotta, belső combomon végig puszilgatta, harapdálta, szívogatta rajta a bőrfelületet. Nyelvével megtalálta bejáratom, amiben szemérmetlenül merült el, az ismeretlen érzéstől egyből egy kissebb sikkantás hagyta el a torkomat. Sosem gondoltam volna, hogy ott lent ilyen érzékeny vagyok. Mikor ki-be mozgatta bennem ízlelőszervét a lepedőbe markolva nyögdécseltem folyamatosan a nevét. Nyelve munkáját nem hagyta abba, hanem szabad kezével férfiasságomra simított, majd durván kezdte el rajta húzogatni a bőrt. A testemet ért ingerektől megremegtem, amiből tudtam, hogy már nem kell sok a véghez, hamar el fogok menni, ha így folytatja. 

- Énh... Énh mindjárth elh - befelyezni nem tudtam, mert a vége egy hatalmas nyögésbe torkolt. 

- Tudomh. - rekedtes hangon szólalt meg, míg fölém mászott feljebb tornáztam magam az ágyon, mikor megcsókolt fordítottam helyzetünkön és rá ültem csípőjére. Megfogtam Tae nemességét húztam rajta párat, majd magamba vezettem teljes hosszát. 

- Úristen. - most rajta volt a sor, hogy a nevemet nyögje csípőmre fogva. Talán nem gondoltam át eléggé ezt az egészet, ez eszméletlenül fáj, holnapra szerintem menni is alig fogok tudni. Kezeim Tae mellkasán állapodtak meg, míg erőt gyűjtöttem össze a folytatáshoz, mikor már kezdtem megszokni méretét lassan kezdtem el mozogni. 

- Ah!  Érzemh, hogyh lüktetszh. - nyögtem neki lehunyt szemekkel, hátra vetett fejjel. 

- Csodálkozolh? Fantasztikush vagyh. - morogta miközben egyre erősebben szorította csipőmet, segítve a mozgásba. Taehyung ismét maga alá tepert mikor érezte, hogy megremegtem, nyakába karolva húztam le magamhoz egy csókra, mert gyors tempójától éreztem, hogy lassan mindkettőnknek itt a vég. Taehyung szobája az erotikától volt túl fűtött, hangos síkojaim vízhangoztak az épületben mellé pedig társult testünk buja cuppogása. 

- Taehyungh. - sikítottam nevét miközben kettőnk közé élveztem. Pár perc után követett ő is engem a gyönyör kapujába, ondóját belém eresztve. Párom erőtlenül húzódott ki belőlem, majd borult nyakamba.

Taehyung

Hajnalban nem igazán aludtam jól, jóformán csak forgolódtam az ágyban. Pedig este alaposan lefáradtam, Jiminnie hihetetlenül fantasztikus volt. Talán eddig még soha nem éreztem ilyent mint a mostani alkalomnál. Még magamnak se tudom megfogalmazni ezt az érzést. Miközben ezen gondolataimmal voltam elfoglalva sikerült elaludnom, de csak rövid időre. 

- Ébresztő van Édesem. - szólt lágyan a fülembe Jimin. 

- Fent vagyok Drágám. - szólaltam meg öt perccel később. 

- Nem tudtál aludni az éjszaka? - kérdezte hirtelen. 

- Honnan veszed? - kérdeztem vissza.

- Onnan, hogy folyamatosan forgolódtál és egyszer belerúgtál a lábamba ami őszintén szólva nem volt valami kellemes érzés. - szembesített a dolgokkal, észre se vettem, hogy megrúgtam. 

- Én nagyon sajnálom, nem akartalak megrúgni. - kértem tőle bocsánatot miközben kimásztam az ágyból és a fürdőbe indultam. 

- Héj és hol marad a reggeli puszi? - nézett rám morcosan. 

- Óriási hiba tőlem, hogy még nem adtam oda. - visszafordultam és ajkaira nyomtam egy jóreggelt puszit. - Na mostmár mehetek a fürdőbe? - kérdeztem nevetve és elindultam az említett helység felé. Gyorsan megmostam a fogamat és megigazítottam a már így is tökéletes hajkoronámat. Mire visszaértem a szobába Jiminnie már felöltözött és összepakolta a cuccait jelezve, hogy már indulásra kész. Pár perc elteltével én is elkészültem és indultunk is a suliba. 

- Édesem siess már mert elfogunk késni. - szóltam hátra a pár lépéssel lemaradt páromnak. 

- Sietek, de nem olyan könnyű most nekem. Nagyon fáj a hátsó felem. - nyafogta miközben hátrafele mutogatott. 

- Jaj gyere ide, mert így sose fogunk beérni. - mondtam majd lábainál megragadtam és a hátamra kaptam. - beviszlek a suliba. 

- Nehülyéskedj, nincs erre semmi szükség. - kezdte az ellenkezést. 

- Miért elakarsz késni? - kérdeztem tőle. 

- Nem, de akkor is mit mondunk a többieknek, hogy miért cipelsz engem és, hogy magyarázom majd meg azt, hogy olyan furán sétálok? - szegezte nekem a kérdéseit. 

- Majd kitalálunk valamit. - mondtam neki és az út további részét csendben tettük meg. 

Miután Jiminnie-t letettem a padja mellett gyorsan lepacsiztam Mark-kal és a helyemre mentem. Már jött is az osztályfőnök. Vele volt az első óránk aminek nagyon örültem legalább ilyenkor tudok beszélgetni Minsu-val. 

- Jóreggelt. Mizus? - köszöntem barátomnak.

- Jóreggelt neked is. Semmi különös inkább mesélj te, mitörtént Jimin-nel, hogy te hoztad be? - hogy kiszúrta, ó most mit mondjak neki. Nem mondhatom el, hogy a kiválóan sikerült együttlétünk miatt nem tud járni normálisan. 

- Erről inkább kérdezd őt. - válaszoltam neki gyorsan és témát is váltottam egyből. - Ma írunk valamiből? - tettem fel a kérdésemet.

- Igen, fizikából a második órában. - válaszolta szinte már undorral, amit megis értek. 

- Jaj de csodálatos, akkor neki látok puskát írni, mert nem akarok egyest kapni megint. - válaszoltam a szememet forgatva. 

- Biztos, hogy ez jó ötlet? Tudod milyen ez a tanár, egyből rá írja az egyest és kizavar az óráról ha észre veszi a puskázást. - mondta aggódva. 

- Ahogy mondod ha észre veszi, de nem fogja nyugi, óvatosan csinálom majd. - mondtam magabiztosan és neki láttam a puska gyártásához. 

Hamar eltelt az óra, pláne, hogy két kis cetlit tele írtam. Most már csak ki kell találnom, hogy hova rejtsem és innentől kezdve sima ügy lesz. Épp, hogy pihentettem egy kicsit az ujjaimat már be is csengettek. A puskámat gyorsan beraktam a gatyám zsebébe, pont jókor mert ebben a pillanatba lépett a terembe a fizika tanár, kezében a dolgozatokkal. 

- Jónapot hölgyeim és uraim. Mobilokat kérem a tanári asztalra helyezni. - mondta és miután minden telefon kikerült az asztalra kiosztotta a dolgozatokat. Felírtam a nevemet a lap tetejére, és neki láttam elolvasni a kérdéseket. Miután végig értem a kérdéseken, felnéztem egy pillanatra, hogy lássam merre van a tanár. Szerencsére most nincs járkálós kedvében, az asztalnál ül, egy újságot lapozgatva. Óvatosan kihúztam a zsebemből a papírlapot amit félbe volt hajtva. Próbáltam óvatosan szétnyitni, kissebb zörgéssel végül sikerült is. 

- Kim Taehyung. - csendült fel a tanár hangja. - kérem hozza ki a dolgozatát és fáradjon ki a teremből. - mondta miközben letette az újságot az asztalra. 

- Elnézést megkérdezhetem, hogy mégis miért, nem csináltam semmit!?- istenem, hogy a francba hallotta meg, nem is volt annyira hangos a papír zörgése. 

- Puskázni akart. A hallásom még kitűnő, ne próbáljon átvágni. Hozza ki a dolgozatát a puskával együtt és fáradjon ki a teremből. - hangzott el újra a kérése. 

- Ezt nem hiszem el komolyan mondom. - mondtam idegesen és az asztalra csaptam a dolgozatomat és a puskát is. - remélem most boldog - ezzel a mondatommal kisétáltam a teremből, magam mögött becsapva az ajtót. 

Jimin

Istenem, hogy lehet valaki ilyen béna? Ha tanult volna, akkor most nem lett volna ez, de már mindegy. Gyorsan be fejeztem a fizika dolgozatot, mert lassan ki csengetnek. Pont végeztem mikor megszólalt a hangos csengő, oda adtam a tanárnak a papírt, majd a padomra hajtottam a fejem. Pár perc múlva Taehyung jelent meg előttem, sóhajtva felálltam megvártam míg helyett foglal a helyemen, én pedig az ölébe ültem, Taehyung átölelt, ezért hátra dőltem mellkasára. 

- Na, mi történt veled, Jiminnie? - kérdezte Minsu a padunkra ülve. 

- Taehyunggal aludtam és álmába bele rugott a derekamba és nagyon fáj, hogy ha lépek, de mostmár jobb. - magyaráztam nekik, remélem el hiszik. 

- O, te szegény. - nevetett fel Mark. Ezek után értelmetlen dolgokról beszélgettünk. 

Az iskola végeztével kézen fogva sétáltunk hazafelé párommal. 

- Átjösz vagy nem megyünk valahová? - kérdezte Tae mikor megálltunk a szokásos helyünkön. 

- Jaj, Tae, ne haragudj, de nincs semmihez sem kedvem. - mondtam neki, próbálva eljátszani a nyűgöset. - Meg Hyung segít a leckében. 

- Minden idődet azzal a gyerekkel töltesz, kezdesz elhanyagolni engem. - mondta durcásan. Jaj, most kezd előjönni a féltékeny énje. 

- Ez nem is igaz. - mondtam neki teljesen elképedve. 

- Dehogy nem. 

- Tegnap este is vele voltam? Mert nekem úgy rémlik, hogy akkor éppen te dugtál meg és nem ő. - idegesen vágtam hozzá a mondandóm, mellkasom előtt pedig összefontam a karjaim, ezáltal direkt elengedve a kezét. 

- Igazad van, sajnálom. - bűnbánó arccal nézett rám, majd karjai közé zárt, jó szorosan ölelve engem. Arcom nyakába fúrtam szorosan hozzá bújva. 

- Nem szeretem amikor ilyen vagy. - motyogtam halkan. 

- Tudom, de nem tehetek róla, ha rólad van szó, nem tudom magam irányítani. - mondta miközben a hátamat simogatta. Kibontakoztam öleléséből, majd egy csókot hintettem ajkaira, amit persze ő egyből elmélyített. 

- Én megyek, majd írok. Szia, Édes. - mosolyogva csentem tőle még egy csókot. 

- Szia, Bogaram. - azt hittem, hogy már elfelejtette ezt a becenevet. 

- Megjöttem Hyung. - kiabáltam el magam, mikor át léptem a nappali küszöbét. 

- Látom, Törpe, nem kell kiabálni. - morgott Hyung a kanapén ülve. 

- Bocsi, nem láttalak, azt hittem fönt vagy a szobába. - mosolyogtam rá ártatlanul, ledobtam a kabátomat magamról, a táskámat pedig a kanapé mellé helyeztem. 

- Na, akkor csináljuk? - kérdezte Hyung, mire csak bólintottam egyet. Ekkor felpattant és ki sietett a fürdőbe, addig én leültem a kanapéra. Amikor a menta hajú visszatért láttam, hogy két doboz van nála. - Törpe két szín közül választhatsz, legyen szőke vagy inkább vörös? 

- Hát. - alaposan átkell gondolnom. Szőke biztos, hogy nem szeretnék lenni, eleve Taehyungnak is ilyen színű a haja, viszont mi van akkor, hogyha nem áll jól a vörös szín? Aigoo, ez nehéz döntés. - Alaposan át gondoltam és arra jutottam, hogy a vöröset választom. 

- Oké, akkor szerintem menjünk a fürdőbe. -izgatottan ballagtam a fürdőbe Hyungom után. Nagyon várom már, hogy kész legyen az új hajam. Hyung be vizezte a hajamat, utána leültetett a kád szélére és be keverte a festéket. 

- Hyung, szerinted jól fog állni? - kérdeztem tőle, mikor már a hajtövemre került a festék. 

- Szerintem igen, de most már nincs vissza út. - motyogta. Hyung eléggé értett a hajfestéshez, így nyugodt szívvel hagytam, hagy csinálja azt amit ő szeretne. Mikor a hajamra került az összes festék ki ültem a nappaliba TV-t nézni, mert hagyni kell rajta állni egy órát. 

- Hyung, mennyi idő van még hátra? - kiabáltam a konyha fele, mert ott tartózkodik a menta hajú fiú. 

- Még húsz perc. - kiabált vissza. Aigoo, az nagyon sok, de legalább egy jó film kezdődött el. 

Egy óra múlva már a tükör előtt áltam vörös haj koronával. 

- Köszönöm, Hyung. Ez nagyon jó lett. - ugrottam a nyakába. 

- Nincsmit. - mosolygott, majd magamra hagyott a fürdőszobába. 

Még egy ideig néztem magam a tükörből és azon gondolkodtam, hogy küldjek Taehyungnak egy képet vagy lepjem meg reggel. Sehogysem tudtam dönteni.

Taehyung

Miután hazaértem a kabátomat és a cipőmet az előszobában hagytam és megnéztem, hogy van e itthon valaki. A konyhába érve sokkoló látvány fogadott. Anyukám ott feküdt a kövön összeverve, körülötte pedig egy hatalmas vér tócsa volt. 

- Anyu, anyu - szaladtam oda hozzá, és a vállát rázva próbáltam felébreszteni. - Anyu kérlek mondj valamit! Hallasz engem, hazajöttem  a suliból. Kérlek adj valami életjelet. - zokogtam mellette a földön. Fejemet mellkasára helyeztem, hogy megnézzem lélegzik-e. Könnyeimet letörölve láttam, hogy épp csak egy kicsit emelkedik a mellkasa. Csuklójára helyeztem a mutató és középső ujjamat, magamaba leszámolva az egy percet ijedten tapasztaltam, hogy alig van pulzusa. Gyorsan a telefonom után kaptam és a segélyhívót tárcsáztam. A telefonba elhadartam a történteket és vissza szaladtam anyukámhoz. Változatlanul feküdt a földön. Úristen, tuti, hogy az elmebeteg nevelő apám tette ezt. Ha ő volt én esküszöm, hogy megölöm azt a nyomorult férget. Gondolat menetemből a mentő hangos szirénája ébresztett fel. Anyut feltették egy hordágyra és a legközelebbi kórházba vitték. Az orvos azt mondta, hogy majd csak holnap mehetek be meglátogatni, könnyes szemekkel néztem végig ahogy a mentő elhajt a házunk elől. A bejárati ajtót kulcsra zártam és felmostam a konyhába. Utána felmentem a szobába és bedugtam a fülemet, maxra téve a hangerőt. Anyura gondolva álomba sírtam magamat.

Reggel arra ébredtem, hogy a szemeim fájnak a sok sírástól. Kimentem a fürdőbe, megmostam az arcomat és azon gondolkoztam, hogy mennyi alapozót kéne használnom ahoz, hogy eltűntessem a lila karikákat a szemeim alól. Miután a megfelelő mennyiséget felvittem a szemeim alá, felkaptam a táskámat és elindultam lefelé. A konyha mellett elhaladva szemeim előtt volt a kép anyumról. Most olyan üres a ház. Semmi kedvem suliba menni. Most minden gondolatom anyukám körül forgott. Abba már bele se merek gondolni, hogy mit mond az orvos délután. Ezen gondolataim közt egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Gyorsan letöröltem és felvettem a bakancsomat meg a kabátomat, az ajtót bezártam és indultam a suliba. Ismét zenével próbáltam elűzni a szomorú gondolataimat, de nem ment. Bármilyen zene következett a könnyeim lassan hullottak a kabátomra. Az útkereszteződéshez érve Jiminnie-t vettem észre. Megpróbáltam letörölni a könnycseppeket a szemeről, de ez nem volt elég, a szomorúságot és a bánatot ami az aromon volt jelen, nem tudtam elűzni. 

- Jóreggelt Édesem. - köszönt vidáman párom. 

- Jóreggelt neked is. - mondtam mikor odaértem hozzá. 

- Mitörtént? Miért nem vetted fel a telefont? És miért sírsz? - árasztott el a kérdéseivel. 

- Neharagudj, hogy nem vettem fel a telefont, nem láttam, hogy kerestél. - válaszoltam miközben megnéztem a nem fogadott hívásaimat. 

- Nembaj, de mitörtént? - kérdezte ismét. 

- Amikor tegnap hazaértem anyukám ott feküdt a konyhába összeverve egy vér tócsába. Elvitték a mentősök a kórházba, ma mehetek be hozzá, és ma fogják elmondani, hogy mitörtént vele és, hogy hogy van. - magyaráztam könnyeimmel küszködve. 

- Úristen, sajnálom. Azt lehet tudni, hogy ki volt a tettes? - tette fel a következő kérdést miután jó szorosan átölelt. 

- Biztos, hogy az elmebeteg nevelő apám volt. Engem is ver, akkor anyámat miért is kímélné meg. - válaszoltam ezúttal már egy fokkal idegesebben. 

- Próbálj megnyugodni. Minden rendbe fog jönni. Gyere ide. - mondta és mégegyszer szorosan karjai közé zárt. 

- Amúgy jól áll a vörös. - jegyeztem meg mikor feltűnt az új hajszíne. 

- Köszi, Suga csinálta. - válaszolta büszkén. 

Elég szarul telt el ez a nap. A suliban odajöttek, hozzám a fiúk egy kis lelket önteni belém, miután elmeséltem nekik a történteket. Jóformán minden szünetben inkább zenét hallgattam és feküdtem a padon egy halom zsebkendő mögött. Viszont mikor az utolsó óráról is kicsengettek, villám sebességgel pakoltam össze a cuccaimat és dobtam ki a zsebkendőket a szemetesbe. 

- Héj várj meg, elmegyek veled a kórházba. - kiabált utánam Jimin. 

- Köszönöm, hogy elkísérsz. - mondtam, majd ujjainkat összekulcsolva indultunk el.

A kórházba érve nem kellett sokat várni az orvosra. 

- Jónapot, doktor úr. Hogy van az anyukám? - kérdeztem izgatottan. 

- Jónapot uram. Az ön édesanyja jelenleg kómában van. - ez meg se fordult a fejembe, hogy ilyen megtörténhet velem. 

- Ez lehetetlen, ezt nem hiszem el. - mondtam az orvosnak. 

- Sajnos ez a helyzet. Mi mindent megtettünk azért, hogy felébresszük az édesanyját, de nem jutottunk semmire. - felelte az orvos. 

- Tényleg? Ha mindent megtettek volna akkor ébren lenne az anyukám nem pedig kómában. Milyen orvosok vannak itt. Ennyit nem tudnak megcsinálni. Komolyan mondom ezt nem hiszem el. - kiabáltam könnyeimmel küszködve az orvossal. 

- Sajnálom uram. - mondta és ott hagyott minket a váróban. 

- Héj Tae. Nyugodj meg. Nem kiabálhatsz egy orvossal. - fordult felém Jiminnie a karomat simogatva, hogy nyugodjak meg. 

- Miért ne kiabálhatnék egy orvossal. Ugyanolyan ember mint bárki más. Az anyukám kómában van és lehet, hogy soha többet nem fog felébredni érted? - ezek után márcsak arra tudtam gondolni, hogy látni akarom anyukámat. 

- Most meg hova mész? - kiabált utánam Jiminnie. 

- Megyek megkeresem a kórtermet ahol anyu van. - feleltem neki. 

- Várj meg, megyek én is. - mondta mikor utolért. 

- Figyelj. Neharagudj, hogyha veled is kiabáltam. Nem akartam, de most inkább egyedül szeretnék bemenni ha nem gond. - mondtam mikor a kórteremhez értünk. 

- Nem haragszok, és megértem ha most egyedül akarsz bemenni. Én itt várok Rád. - mondta és átölelt majd egy puszit nyomott ajkaimra. 

_________________________________________