Váratlan fordulat (1/15)-Vmin, ZeloGyeom

                        Jimin

A tükör előtt állok és próbálom el takarni a lila ujjlenyomatokat a nyakamról. Nehezen, de alapozóval sikerül őket eltüntetni. Megigazítottam magamon még egyszer az iskolai egyenruhát, alaposan végig mértem magam nehogy véletlenül látszódjon valamelyik sebem. Örömmel vettem észre, hogy nyakamtól lefele nem látszódik ki seholsem a bőr felületem. Sóhajtva kaptam a hátamra a táskámat, majd megindultam a konyha felé. Az említett helységben szerencsére nem volt senki, ilyenkor már anyám dolgozik, apám pedig szerencsére egy hetes munka kurzuson vesz részt. Csináltam magamnak egy szendvicset, de mivel nem voltam éhes inkább becsomagoltam és elraktam a táskámba. Gondosan el pakoltam magam után, nehogy gond legyen ebből is. Magamhoz vettem a telefonom és a kulcsomat, ezekkel a kezembe indultam el a bejárati ajtóhoz. Bezártam a lakást a kulcsot pedig a zsebembe sülyesztettem. Az iskola -ahová anyámék átirattak- nem volt messze. Tíz perc séta után már a suli előtt voltam, nem akartam oda be menni. Nem akartam új emberekkel meg ismerkedni, új barátokat szerezni.
Nem szerettem az új sulit, új tanárok, új diákok itt minden új. Már előre félek, hogy  mi lesz velem. Én... nem akarom ezt. Mégis rá vagyok kényszerülve erre az egészre. Miért csinálják anyáék ezt velem? Vajon itt is ugyan úgy fognak velem bánni mint régen?
Nagy levegőt véve léptem át a suli kapuját, de ekkor hirtelen nekem jött valaki és a földön kötöttem ki.

                     Taehyung

Eljött a tanévnyitó napja. Fúj de gyűlölöm ezt a napot. A sok nyomorék az osztályban ahh felbasznak idegileg. Bár szórakoztató őket csicskáztatni. Ezt az egy dolgot élvezem a suliban. A másik jó dolog a saját bandám. Helyes srácok vannak benne. Hozzám képest igazán jó fiúk, de tudnak ám ők is rosszak lenni. Igazából be kell valljam, hogy nálam rosszabb és menőbb gyerek nincsen az osztályban, sőt az egész suliban. A lányok majd megvesznek értem, de leszarom őket végülis a banda az fontosabb számomra.
A sulihoz érve kiszúrtam a tömegből egy új fiút, még soha életemben nem láttam ilyen megszeppent gyereket. Találkoztam a srácokkal és megindultunk az osztály felé. Annyira belemerültem a dumálásba, hogy véletlenül fellöktem azt az új gyereket. Persze egyből el esett.
- Nézzétek srácok, egy újabb balek a suliban. Láthatóan nem tetszett neki, de majd megszokja, hogy ilyen vagyok és a kedvéért nem fogok megváltozni. Leültem a tavalyi helyemre, a legutolsó padba. Én voltam az egyedüli aki mellett nem ült senki. Egészen a következő pillanatig. Ekkor ugyanis jött az idióta ofőnk az új gyerekkel. Na már csak ez hiányzik, hogy a nyakamba varják, de sajnos így lett. Persze mivel csak mellettem volt hely. Márcsak abban reménykedem, hogy jó tanuló és akkor megúszom a bukást. Gyorsan kikérdeztem, de nem mentem sokra hiszen meg se szólalt, így inkább hagytam őt. A tanár elkezdett dumálni. Elmondta az órarendet, meg a várható iskolai eseményeket. Szerencsére hamar befejezte. Vége lett az első napnak, és elmentünk a fiúkkal csavarogni. 

                        Jimin

Ekkora egy undok személyt-mint ez a gyerek -még nem hordott a hátán a föld. Komolyan, még neki áll feljebb amikor Ő jött belém. Nem hiszem el hogy vannak ilyen emberek, az agyam el dobom. Inkább nem szóltam vissza, na nem úgy mintha meg mertem volna szólalni. Körbenéztem és akkor vettem észre, hogy mindenki engem néz a terembe. Zavartan indultam ki a folyosóra, hogy megkeressem az igazgatóit, de ekkor megint nekem jött valaki. Ezt nem hiszem el, hisz már haza lehetett menni.
Istenem, könyörgöm csak ne az a bunkó köcsög legyen!
Szerencsére sikerült a másik személynek elkapnia a karomat, így nem kötöttem ki újra a földön. De amikor magához rántott túl erősen tartott, ezért éreztem ahogyan a karomon lévő sebek fel szakadtak.
-Ne haragudj, nem akartam neked menni. - kért elnézést az ismeretlen fiú. Rá emeltem a tekintetem az idegenre és boldogan vettem észre, hogy nem a padtársam az.
-Semmi baj. -mosolyogtam rá mikor el engedett.
-Hoseok vagyok végzős, te pedig Szépfiú biztosan új vagy itt, mert még nem láttalak. - mosolygott rám azzal a csábos mosolyával a narancssárgás hajú fiú. Még, hogy én Szépfiú, jó vicc.
-Jimin vagyok, Park Jimin. -mutatkoztam be én is. -Valóban új vagyok, a 11. osztályba fogok járni.
-Ah, értem. Akkor idősebb vagyok. - mosolygott magabiztosan. - Na és mit csinálsz még itt Jimin-ah?
-Hát keresem az igazgatóit, mert el kell kérnem az óra rendet meg más papírokat is.
-Gyere meg mutatom merre van, mert teljesen más irányba indultál el Szépfiú. - fogta meg a kezem és a másik irányba kezdett el húzni.

Hoseok hyung nem volt az ajtó előtt mikor kijöttem, kicsit rosszul esett, de nem tehettem  ellene semmit. Nem hiába nincsenek barátaim. Össze húztam a kabátomat, a sálamat pedig a nyakam köré csavartam.
Mikor kiléptem az iskola kapuján megpillantottam a padtársam és néhány osztálytársamat. Imádkoztam magamban, hogy ne vegyenek észre, de ez lehetetlennek bizonyult főleg amikor Hyung mosolyogva ölelt magához a banda mellett.
-Mi tartott eddig Szépfiú?  Azt hittem ide fagyok míg rád várok. -nevetett fel miközben elindultunk. Meg könnyebülten sóhajtottam fel, mikor már le fordultunk a suli utcájáról.
-Sajnálom Hyung, az igazgató sokat tud beszélni. - mosolyogtam rá. - De köszönöm, hogy meg vártál.
-Nincsmit, neked bármit Szépfiú. Viszont én arra megyek, majd holnap találkozunk Szépfiú. -még utoljára megölelt, majd haza indult.

                     Taehyung

Eljött az első tanítási nap. Persze rögtön nyolc órát kaptunk be, hogy ezek a redvás tanárok mennyire szeretnek tanítani. Na majd én elveszem a kedvüket. Reggel az ébresztő órám szörnyű vinnyogására kelltem. Borzalmas volt, ijedtemben majd nem leestem az ágyról. Álmos fejjel mentem a fürdőbe, fogat mosni és elrendeztem a szét álló szőke hajtincseimet. Fél nyolckor indultam mivel így pontosan becsengőre érek be, és nem köthetnek belém a tanárok, hogy miért késtél fiacskám. Komolyan ezektől a becézésektől a hideg kiráz. Törivel kezdtünk. Gyűlölöm az összes órát, de ezt ezt kifejezetten rühellem. A padtársam már bent volt. Ahogy elnéztem ma sem fogok hozzá szólni. Olyan szerencsétlenül ül ott, mint aki nem a földről származna. Bámult mindent és mindenkit. Köszöntem Minsunak és Marknak, akik nem mások mint a bandám kettő leghűségesebb tagjai. Majd leültem a fiúcska mellé.
- Csáá. Mizuka van ma reggel?
- Ööö szia. Semmi különös. Veled?
- Ohh velem minden ok. Mi is a neved?
- Park Jimin. És neked?
- Nem hallottál még rólam???? Ja hát persze hiszen új vagy. Ebben a suliban én vagyok az ász. Van egy saját bandám. A nevem pedig Kim Taehyung, de szólíts csak V-nek.
Becsöngettek és már jött is a házi sárkány ahogy én hívom.
- Jó reggelt gyerekek- üvöltötte el magát. Leültünk és már kezdte az órát.
- Magának miért nincs könyve- kérdezte tőlem
- Könyvem?? Azért nincs mert otthon hagytam...
- Magának ott mellette van könyve?- mutatott Jiminre
- Igen tanárnő.
- Akkor ez meg is van oldva, együtt fognak dolgozni.
- Kizárt. Én biztos, hogy nem dolgozok vele- mondtam harározottan, hogy eléggé meggyőzzem a tanárt
- Dehogynem. Maguk együtt fognak dolgozni különben beírok egy egyest és akkor ki is fáradhat az óráról.
- Jól van dolgozok akkor vele, csak nehogy beírja az egyest.
- Nyissátok ki az 5. oldalon.
- Te jó vagy töriből?
- Persze, kitűnő tanuló vagyok- mondta felvágosan
- Rendben, akkor majd segíthetsz nekem a dogák közben, hogy ne bukjak meg. Okés??
- Hát öööö jól van
- Na azért én is így gondoltam.
Az óra unalmasan de végre eltelt, és jött a jól megérdemelt szünet. Összeszedtem a fiúkat, és mentünk a büfébe kajálni.

                         Jimin

Komolyan mondom, ez az ember egy lehetetlen eset. Még Ő van felháborodva amikor neki nincs tankönyve. Itt aki fel háborodhat az egyedül én vagyok mert, hogy nekem kell ezzel a bunkó, köcsöggel osztozkodni. Méghogy Ő a suli ásza, tudod mi Ő, egy nagy senki. Túl sokat képzel magáról, ennyi az egész. Amint ki csöngedtek már rohantam is ki a folyosóra, hogy Hyungal találkozhassak.
-Hyung! -érintettem meg a vállát mikor mögötte voltam és egy magas fekete hajú fiúval beszélgetett.
-Szépfiú, bemutatom a haveromat YugYeomot. -mutatott a mellette állóra.
-Szia Hyung. -mosolygott rám aranyosan.
-Hali, Hyung? Ezek szerint idősebb vagyok mint te és mégis magasabb vagy. - ámuldoztam a kölyök láttán, hisz valóban magasabb volt mint én.
Yugyeom csak nevetett rajtam Hyunggal együtt.

Ismét itt ülök a barom mellett egy fizika órán. Érdekes módon ezen az órán elég bőszen jegyzetelt. Lehet azért mert ez a tanár nagyon kemény, Hyung szavaival idézve. Én is írok, de azt se tudom, hogy mit. Igazából a szüneten járt az agyam. Sok mindent megtudtam. Kiderült, hogy a kölyök -mert, hogy két évvel fiatalabb és olyan aranyos - és Hyung egy tánc csoportba járnak és ott ismerkedtek meg. Ebben az iskolában elég híres a tinik körében a tánc és az ének  így ezen megsem lepődtem, de azon már igen, hogy Zelo is ugyanabba a tánc csapatba jár mint ők, nem hittem volna, hogy Taehyung bandájából bárki is csinál valamit. De amin mégjobban meglepődtem az az, hogy YugYeom és Zelo együtt vannak, ráadásul nem is titkolják. Erre akkor jöttem rá mikor Zelo kisétált a termükből egyenesen felénk indulva, majd nemes egyszerűséggel le smárolta YugYeomot, aki ezek után csak a másikra mosolygott. Köpni nyelni nem tudtam, nem tudtam felfogni, hogy egy aranyos gyerek és egy bunkó menő gyerek, hogy jöhettek össze. YugYeom állítása szerint -meg Hyung szerint is- vele normálisan bánik és azt is megtudtam, hogy mindössze két hete vannak együtt. Mondjuk én sem láttam máshogy, mert míg ott volt velünk addig Gyomit hátulról ölelgette és ha bárki is rá nézett a párjára elég csúnya tekintettel jutalmazta meg az illetőt.

                    Taehyung

Fizika óra következett. Ezen az órán kénytelen voltam jegyzetelni hiszen akármilyen menő is voltam és még leszek is jó sok ideig, nem engedhettem meg magamnak óránként egy egyest. Ugyanis a tanár úr elég keményen fogja az osztályt, és aki nem ír vagy csak egy másodpercet is késik röpdolgozatot ír. Ez volt az egyetlen füzetem amibe két szónál többet írtam. Ezután az óra után a hosszú ebéd szünet következett. Kicsengőkor egyből mentem ki a teremből. Összeszedtem a fiúkat és mentünk az ebédlőbe kajálni. Véletlenül, de most tényleg csak véletlen volt, hogy a nagy sietségben neki mentem Jiminnek. A szerencsétlen egyből a földön kötött ki. Nem is tudom, hogy mi ütött belém, de egy furcsa érzés fogott el. Segítettem volna felállni neki, de elutasította a segítségemet. Addigra már Zeloék is odaértek. Minsu és Márk mindennek a szemtanúja volt. Még egy ideig bambán álltam Jimin felett, a furcsa érzés mostmár az egész testemet ellepte.
- Taehyung akkor nem megyünk kajálni??- kérdeztem Minsu
- Mi?! Ja, hogy kajálni de menjünk- mondtam zavartan, hiszen jól tudtam, hogy Minsu megérezte, hogy valami nincs rendben velem. Ebéd után már jött is beszélgetni.
- Figyu azt akartam kérdezni, hogy mi volt az a Jimines jelenet?? Nem úgy volt, hogy utálod őt!! Akkor meg minek ajánlod fel a segítséged??
- Jaj Minsu nem tudom. Fura érzés fogott el engem abban a percben. Meglepődtem én is, hisz ez nem jellemző rám. Ilyet még sose éreztem. De mindegy is inkább menjünk órára. Szünetben Jungkook jött faggatni engem.
- Héj V állj csak meg- futott utánam, mert azt terveztem, hogy eltudok előle tűnni.
- Igen?? Mondjad gyorsan mit akarsz, mert nem érek rá.
- Na szóval Minsu mindent elmondott nekem. Igaz az, hogy fura érzés fogott el amikor fellökted Jimint??
- Jaj igen. És akkor mi van??
- Te figyu nem lehet, hogy bejön neked Jimin??
- Pff... Hogy nekem, na ne nevettes.
- Igen, miért szerinted kinek. Nekem elmondhatod.
- Tudsz titkot tartani?
- Igen.
- Jó mert én is. Most viszont megyek. Majd később talán koccanunk. Szia..