A végzetes baleset (1/2)

Műfaja:Dráma
Banda:BTS                   
Páros:Vmin (Kim Taehyung, Park Jimin)
Korhatár:+16
Taehyung-ot írja Viki,
Jimin szemszögét én (MinMi) írom.

                      Taehyung

Már egy ideje figyelem jimint es jungkookot. Feltűnően jól megvannak egymással. Már szinte levegőnek néznek engem, ami kibaszottul idegesít. Bár el merném mondani jiminnek az érzéseimet. Hogy mennyire szeretem és sokkal többet érzek iránta egy egyszerű barátságnál, de félek ha elmondom neki tönkre megy a barátságunk. Az egyik táncprobán a helyemre pályázott JungKook, persze hogy azért, hogy még közelebb lehessen jiminhez. Bármennyire  is tiltakoztam a helycsere miatt végül beadtam a derekamat. Iszonyú érzés volt végig nézni ahogy egymás mellett táncolnak. Már alig vártam hogy haza mehessek es átgondoljam a dolgokat. Tudtam hogy mostmár elkell mondanom neki. Megérdemli hogy őszinte legyek vele. Kerestem egy béna indokot és fej fájásra hivatkozva előbb eljöttem a próbáról, hogy legyen időm átgondolni, hogy mit is akarok mondani Jiminnek miután ők is hazaérnek. Miután hazaértem csináltam egy jó meleg teát, bekapcsoltam egy kis zenét es elkezdtem ötletelni mégis miként tálaljam Jiminnek a dolgokat. Előbb hazaértek mint amire számítottam. Mikor mindenki szét szeledt a házban és végre eljött a meghitt és csodálatos pillanat amikor csak ketten voltunk Jiminnel a konyhában odamentem hozza. Megkínáltam egy kis teával és megkérdeztem hogy milyen volt a próba vége. Nemsok mindenről maradtam le kivéve persze Suga szerencsétlenségéről. Megbotlott egy székben es átesett rajta, persze a karja azonnal meg zúzodot. De most nem is ez a lényeg. Elkezdtem beszélni Jiminnek hogy sokat gondolkodtam a baratsagunukrol. Ebben a pillanatban betoppant Jungkook. Na mondom ez is jókor tud beállítani. Csak azért jött hogy szóljon Jiminnek készen áll az indulasra. Értetlenül néztem Jiminre, erre ő annyit mondott hogy van egy dolog amit megbeszélték és most mennie kell. De ha visszajött akkor folytatjuk a beszélgetést. Miután elmentek, fel mentem a szobámba es lefeküdtem pihenni....

                       Jimin

Taehyung ismét csak a távolból figyel engem, nem hiszem el, hogy az állítólagos legjobb barátom nem képes ide jönni hozzám beszélgetni. Aish, olyan nehéz lenne vagy már nem is vagyok olyan fontos a számára?  Komolyan nem értem.
Megrázva fejem sétáltam JungKook mellé aki egyből a válamon át vettete a jobb karját. -Mond csak Jimin, nem szeretnél el kísérni vásárolni?  A Hyungok is el engedtek. - kérdezte Kook.
-Csak akkor, hogy ha veszel nekem valamit. - ismertetem vele a feltételeim. Hisz nehogy már csak a semiért menjek ki az utcára ilyen hidegben.
JungKook csak egy bicentéssel adta tutamra, hogy benne van. Pár perc után már el is kezdtük a tánc próbát. Kivételesen nem rontott NamJon hyung olyan sokat, biztos Hope segített neki. Gyakorlás közben JungKook helyett szeretett volna cserélni Taehyungal. Persze Taehyung nem akart és egy kisebb vita keletkezett ketelyük között, de mivel a koreográfus is jó ötletnek tartotta, hogy JungKook legyen elől mellettem Taehyung nem tudott mit csinálni. Amikor egy óra után pihenőt tartottunk Taehyung erős fejfájásra hivatkozva haza ment. Mivel neki elég jól megy a koreográfia ezért a Leader engedte hagy menjen.  A pihenő után ismét táncolásba kezdtünk, de sajnos a szám végén Yoongi el esett egy székben, rá a kezére, igy hamarabb fejeztük be a próbát és el kisértük Hyungot az orvosiba. Szerencsére nem tört el a karja csak megzuzodot.
Mikor hazza értünk Taehyungot a konyhában talátam teát iszogatva. Elfogatdtam a felkínált teát tőle majd be számoltam a próbán történtekről.
-Jiminnie, tudod sokat gondolkoztam a mi barátságunkon. - kezdte el mondandóját a barna haj koronával rendelkező egyén.  Mi van a barátságunkal?  Csak nem... Mondjuk nem hiném, de mi van ha mégis?  Nem tettem semmi olyat ami miatt vége kéne, hogy legyen annak a barátságnak ami köztünk van. Be fejezni nem tudta mert JunKook lépet be a konyhába
-Jimin kész vagyok. Mehettünk? - kérdezte az ajófélfának támaszkodva.
-Persze. -mosolyogva intéztem felé mondandóm, majd Taehez fordultam - Ne haragugy, de majd folytathatnánk akkor amikor vissza jötem? 
Nem mondott semmit csak bólintott egyet, persze tudtam, hogy korántsem élvezi, hogy JungKook megint bezavar a beszelgetésünkben, de miattam tartotta magát és nem szolt be a Maknae-nak. Köszönés képpen meg öleltem Őt majd JunKookhoz fordultam aki fintorogva figyelte legjobb barátomat.

A plázában Kook nagyon sok boltba tért be, de természetesen eddig nem vett semmit pedig már vagy egy órája itt kovájgunk. Sosem szeretem mással vásárolni, sosem fogom meg érteni azokat az embereket akik egy óráig vannak egy boltba. Én már biztos sikítva menekülnék ki a világból, ha minden nap JungKookkal kéne vásárolnom. Egy óra múlva már szerencsére haza fele tartottunk. Nálam volt egy kis szatyor, míg Jungkooknál három. Kaptam tőle egy nyakláncot amin  egy gyűrű van, a gyűrűre pedig az van ráírva, hogy forever. Amikor rá kérdeztem, hogy miért pont ezt kapom akkor csak annyit válaszolt, hogy Ő is szeretne velem egy közös tárgyat, igy a lelkemre kötötte, hogy viseljem minden nap,  úgy mint Taehyung gyűrűjét.

                    Taehyung

Jiminek elég későn érhettek haza mert már este nem találkoztam velük. Annyira bealudtam, hogy még azt se hallottam hogy megjöttek. Reggel korán keltem mert próba előtt még beszélni akartam Jiminnel. Elhatároztam hogy most bármi is történik elmondom neki az igazat. Miután felébredtem lementem a konyhába. Már mindenki fent volt. Szokatlan volt hiszen mindenki sokáig szokott aludni. Jimint láttam meg először, ott állt a konyhapult előtt, lassan szürcsölgetve a reggeli kávéját. Ezt látva én is meg kívántam a kávét. Amikor odamentem hogy majd csinálok magamnak Jimin szólt hogy még maradt a kávéfőzőbe. A kávém ízesítésekor megkérdeztem Jimint hogy mit csináltak tegnap este. Elmesélte, hogy vásárolni voltak. Értetlenül néztem rá, hogy ez volt az a fontos dolog amit ketten csinálhatnak csak!? Jimin nyakában ott lógott egy nyaklánc amin egy gyűrű volt és rá volt írva, hogy forever. Észre se vettem, hogy bámultam a nyakát. Bamba állapotomból Jimin bájos hangja ijesztett fel. Mondta, hogy a nyakláncot Jungkook vette neki tegnap, és hogy mindig viselnie kell mert ez olyan barátság nyaklánc szerűség volt. Pont ugyanolyan mint nekem és Jiminnek a közös gyűrű. Átfutott az agyamon, hogy Jungkook ezt direkt csinálta, hogy a tudtomra adja a szoros barátságukat. Ez tiszta gyerekes. Még a vak is látja, hogy mi van köztük, de mindketten úgy tesznek mintha nem is venném észre. Az órára pillantva láttam, hogy nagyon elszaladt az idő, késésben voltam. Addig ábrándoztam, hogy észre se vettem már mindeki elindult a próba terembe. A próbára rohanva értem be. Persze, hogy késtem tíz percet. Mindenki bent volt már. Jungkook és Jimin természetesen már megint egymás mellett álltak. Na mondom ez remek. A hátsó sorba kullogtam bánatosan és beálltam a helyemre. Ahogy elmentem Jiminék mellett hallottam, hogy Jungkook mondott valamit nekem. De nem értettem, hogy mi volt az.

                        Jimin

Tátott szájjal fürkésztem Taehyung reakcióját, de mintha meg sem hallotta volna, közömbös arc mimikával meredt továbbra is JungKookra.
-Hogy mit mondtál? - kérdezet vissza barátom.
-Csak annyit kérdeztem, hogy bocsánatott nem tudsz kérni!? - válaszolt a maknae felhúzott szemöldökkel.
-Szerintem nem rád tarozik. - látszott, hogy Taehyung nem sokáig képes vissza tartani az indulatait. Tudtam, hogy minél hamarabb cselekednem kéne, mert különben elfajulnak itt a dolgok. De olyan gyorsan történt minden, mindössze pár pillantásba került míg JungKook Tae előtt teremt.
-Szerintem meg igen, mivel nem csak te vagy egyedül ebben a rohadt bandába. Nem gondolod, hogy egy kicsit másra is figyelhetnél és akkor talán nem lenne igy elbaszva a szerelmi életed? - egyenesen az arcába sziszegte a mondandóját az idősebbnek. Láttam ahogy Taehyung karján és nyakán ki dudorodnak az erek, ökleit pedig szorosan össze zárta. Íriszeiből csak úgy áradt a negatív energia, akár csak mint JungKooknak. Ha most valaki nem avatkozik közbe akkor ezek tuti, hogy egymásnak esnek. Jobbank véltem, ha legjobb barátom elé igyekszem és lenyugtattom.
-TaeTae, hagyd abba kérlek! - nyugtatás képpen mindkét tenyerem mellkasára helyeztem, úgy tolva hátrébb JungKook-tól. Éreztem heves szív verését és mivel JungKook sem akart le nyugodni mögöttem jobbnak láttam, hogy ha kézen ragadom és kiviszem a mosdóba. Nem szeretem volna ha megüti a másikat és tudom, hogy Ő sem. Meglepő módon Taehyung nem ellenkezett, kézségesen követett engem.
- Mégis mi a franc akart ez lenni? Ezt komolyan csinalod? - kérdeztem tőle már a mosdóba.
- Szerinted miért csináltam? Azért mert csak én látom, hogy mi van köztetek? Szerinted nekem nem esik ez rosszul? - forgatta szemeit.
-Miért szerinted mi van köztünk?
- Nemtudom... De mostanában úgy érzem, hogy elhanyagolsz Jungkook miatt. És baromi szarul esik ez nekem.
Fel sóhajtva forgattam meg szemeim kijelentésén, majd egy papír zsebkendőt kihajtogattam és bevizeztem. Lassan oda lépkedtem hozzá és kitekeredett nyakal próbáltam bevizezni az arcát. Miért kell ilyen magasnak lennie? Taehyung észrevehette, hogy ez nem a legkényelmesebb test pozíció, mert egy hirtelen mozdulattal kapott fel és tett le a beépített mosdó kagyló mellé, Ő pedig a két térdem közé férkőzött. Mondhatom nem kicsit lepődtem meg, szerintem még bele is pirultam.

                    Taehyung      

Jimin megfogta a kezemet és kirángatott a mosdóba. Becsukta az ajtót és így szólt:
- Mégis mi a franc akart ez lenni? Ezt komolyan csinalod?-
Fejemet lehajtva, de még idegesen mondtam neki
- Szerinted miért csináltam? Azért mert csak én látom, hogy mi van köztetek? Szerinted nekem nem esik ez rosszul?
-Miért szerinted mi van köztünk?
- Nemtudom... De mostanában úgy érzem, hogy elhanyagolsz Jungkook miatt. És baromi szarul esik ez nekem.
Ekkor Jimin bevizezett egy zsebkendőt és próbálta lehűteni a fejemet és a nyakamat ami az idegességtől forró és piros volt. Láttam rajta, hogy zavarja a magasságom, ezért erőteljesen megfogtam és feltettem a mosdókagyló mellé. Az arcán meglepettség volt látható.
-Gondoltam így könnyebb lesz neked.
- Igaz. Figyelj Taehyung nem lenne jobb ha a mai próbát inkább kihagynád és hazamennél. - Lehet.- válaszoltam egyhangúan.
Amint Jimin végzett a testem és a fejem lehűtésével és kellőkép lenyugtatott haza kéreckedtem. Pár óra múlva a többiek is hazaértek. Vacsoránál külön maradtam a többiektől és a konyhapultnál fogyasztottam el a vacsorámat. Ezután vettem egy jo forró fürdőt és a lefekvéshez készültem. Ekkor Jimin lépett be a szobába.
- Szia! Nem zavarok? Gondoltam beszélgethetnénk egy kicsit elalvás előtt ha nem bánod?
- Szia! Dehogy zavarsz. Te sose szoktál zavarni. Gyere beszélgessünk.
- Miért nem vacsoráztál velünk egy asztalnál?
- Nem akartam balhét Jungkookkal.
- Sikerült megnyugodnod?
- Igen, persze.
- Figyelj aludhatok ma este veled?
- Komolyan kérded Jimin? Hát nem is tudom mit mondjak.. Megleptél most, váratlanul ért ez a kérdésed!
- Persze ha nek szeretnéd alszok a szombámba.
-Jaj dehogyis maradj csak nyugodtan.
Befeküdt mellém az ágyba, én meg lekapcsoltam a villanyt. Bebújtam Jimin mellé az ágyba és betakaroztunk. Átöleltem a derekát és gyengén magamhoz húztam, majd hamar álomba merültünk.

                        Jimin

Reggel arra ébredtem, hogy valaki a hajammal játszadozik. Lassan nyitottam ki szemeim és álmosságba mártott tekintettem a másikra vezettem. Mikor felfogtam, hogy hol is vagyok vissza csuktam pilláim és szorosabban bújtam a barna hajú fiúhoz. Taehyung csak kuncogott, majd tovább játszadozott a két ujjai között lévő tincsemmel.
-Jiminnie, fel kéne kelni. - szolitgatott édes hangon.
-De én nem akarok. - nyafogtam mint egy kislány. Dehát most ehhez van kedvem, nem tehetek róla. Mindenkinek vannak rossz napjai. Olyan napok amikor tudod, hogy valami rossz fog veled történi és ezért semmi értelme ki mászni az ágyból. Hát most szerintem sincs értelme annak, hogy én kimászak a meleget nyújtó paplan alól. Inkább maradok itt Taehyung karjaiban.
-Na, attól mert mára szabadnapot kaptunk nem azt jelenti, hogy egész nap az ágyba kéne feküdnünk. - simogattam Taehyung a hátam.
-De igen, YongYi hyung is biztosan azt fogja tenni. - morogtam az orrom alatt.
-Lehet, de amint hallhatod már egy páran fent vannak.
-Jó akkor menjünk reggelizni.
Lassan kikászálodtunk az ágyból majd pizsamástul mentünk a konyhába. A szoba ajtó előtt éppen el haladt JungKook, de amikor észrevett egyből vissza fordult. Nem tudtam, hogy mi a baja, de olyan furcsán csillogott a szeme, majd tekintetét rá vezette Taehyungra kieresztett egy frusztrált sóhajt majd folytatta tovább útját a konyha felé. TaeTae nem foglalkozott vele és egyből a konyhába ment, én gyorsan JungKook után mentem és hátulról bele csimpazkodtam a nyakába, hogy ne tudjon tovább menni.
-JungKookie, ne haragudj, hogy nem szóltam, hogy nem alszok a szobánkba. Amúgy Taehyung akar valamit csinálni, nem jössz velünk? - kérdeztem meg tőle, nehogy megsértődjön esetleg.
-Nem baj. El mehettek, de csak ha nem folytasz meg. -célzott arra, hogy túl erősen szorítom a nyakánál.
- Most azt mondod, hogy nehéz vagyok? Aljas rágalom. - amint ki mondtam az utolsó mondatot rá ugrottam a határa, szerencsére jók a reflexi így megtudott tartani.
-Nem azt mondtam. - indult el velem a konyhába. Amikor beértünk SeokJin hyung elég furán nézett ránk.
-Hyung, azt mondta, hogy nehéz vagyok. -mutogattam a fekete hajú fiúra.
-Gyerekek. - sóhajtott mosolyogva Hyung, majd le ültetett minket, hogy együnk.

Hármasban sétálgatunk a közeli parkban. Jó volt végre valamit együtt csinálni úgy, hogy nem civakodnak egymással. Mondjuk igaz, hogy még csak egymásra sem néznek. De legalább most nem kiabálnak egymással, ez is valami.
-Mit csináljunk?  Ez már kezd unalmassá válni, hogy így körbe-körbe sétálgatunk. - húzta el a száját Taehyung. Mit is vártam tőle?  Mondjuk tényleg eléggé unalmas, hogy csöndben sétálgatunk egymás mellett.
-Te akartál ide jönni. - vágta rá egyből a fiatalabb.
-De nem veled.
-Fiúk! - szóltam rájuk, de mintha meg sem hallotak volna.
-Ha nem tetszik, hogy itt vagyok, akkor haza is mehetsz.
-Miért én és miért nem te?
-Mert te unatkozol és nem én. - mosolygott JungKook elégedetten. Rá néztem Tae-re és láttam, hogy most már elege van a másikból.
-Tudod mit?  Akkor haza megyek én. - mondta majd el is indult. Próbáltam el kapni a karját, de már késő volt.
-Miért kell nektek mindig ezt csinalni, de most komolyan? -kérdeztem a fekete hajú fiútól, de nem hagytam neki, hogy válaszoljon, szememmel Taehyungot kerestem és amint meg pillantottam a túl oldalon rohantam is utána. Csak nem számítottam arra, hogy már piros a lámpa nekem. Hallottam ahogy JungKook a nevemet kiabálja és egy hangos kocsi dudálást is, de már mindegy is volt. Túl későn vettem észre a felém száguldozó autóst, teljesen le fagytam. Az autó nekem csapódott én meg rá estem a szél vedőre, eszeveszetűl szúrt az oldalam. Majd hirtelen le fékezet a vezető, én meg levágodtam az aszfaltra, ekkor már annyi csapás érte a testem, hogy nem éreztem semmit. Nem hallottam semmit. Nem érzékeltem körülöttem semmit,  már csak úgy voltam és kész. Majd hirtelen a teljes sötétség ölelt körül mely már tárt karokkal várt rám.

                    Taehyung

Reggel mikor felébredtem Jimin még aludt. Ma szerencsére nem kell mennünk próbára. Óvatosan elkezdtem Jimin haját piszkálni, ez mindig megnyugtató érzés volt számomra. Ahogy egyre jobban csavargattam az ujjaim körül egyik hajtincsét, elkezdett ébredezni. Álmos fejével körbe nézett majd visszatette a fejét a párnára, és odabújt hozzám. Halk, lágy szavaimmal szóltam neki:
- Jiminie fel kéne kelni.
- De nem akarok- nyafogta akár egy kislány.
- Na attól mert mára szabadnapot kaptunk nem azt jelenti hogy egész nap az ágyba kell feküdnünk.
- De igen.
- Lehet de amint hallhatod már egy páran fent vannak.
- Jó akkor menjünk reggelizni.
Lassacskán kikászálódtunk az ágyból. Nem öltöztünkfel egyből, pizsomástól mentünk a konyhába. Ahogy kijöttünk az ajtón, összefutottunk Jungkookkal. Furán nézett rám, és egy frusztrált sóhajtást intézett felém. Nem akartam veszekedést, ezért kikerültem és megcéloztam a konyhát.

Miután teli raktuk a kis pocakunkat, megbeszéltem már korábban Jiminnel, hogy ma elmegyünk a közeli parkba sétálni. Időközben Jimin elhívta Jungkookot, nem nagyon repestem az örömtől dehát legyen a lényeg hogy Jimin is ott lesz. Amikor már egy órája csak sétáltunk megkérdeztem hogy nem-e csinálunk valamit mert ez nagyon unalmas. Ekkor Jungkook flegmán beszólt és jött a szokásos vitánk. Jimin már nagyon unta, hogy mindig ez van. Mivel láttam Jiminen hogy már nagyon elege van ebből fogtam magam és elindultam gyors léptekkel sétálni, hogy megnyugodjak. Jimin még valamit mondott Jungkooknak és mikor már jó messze voltam tőlük elkezdett utánam rohanni. Kiabálta a nevemet meghogy álljak meg, de ez most nem érdekelt. Minél előbb lekell nyugodnom. Átmentem a lámpán. Jimin már közel volt hozzám. Ekkor megálltam és hátra fordultam. Jimin csak jött felém nem figyelve a lámpára. A lámpa már pirosra váltott és jött egy autó. A következő pillanatban a legjobb barátom sőt nem is a legjobb barátom hanem inkább az egyetlen fiú az életembe akivel boldog voltam ott feküdt az út közepén mozdulatlanul, a kocsi elütötte. Odarohantam hozzá, de nem reagált semmire. Gyorsan hívtam a mentőket miközben Jiminhez beszéltem.
- Kérlek ne hagyj el. Erős vagy kifogod bírni. Ne add fel a küzdelmet.
A mentősök pár perc múlva már ott voltak. Elkezdték megvizsgálni. Eszméletlen volt. A mentősök mondták hogy eltörtek a bordái és belső vérzése van. Felemelték a hordágyra és betették a mentő autóba. Hangos szirénával indultak vele a kórházba...