Váratlan Fordulat (7/15)- Vmin, ZeloGyeom

                   Taehyung

Olyan jól telt a napom. Ma Jimin-nek nem volt próbája, már terveztem is magunknak programot délutánra. Ez addig tartott amíg szünetben Zelo nem szólt Jiminnie-nek, hogy délután lesz megbeszélés a csapatnak. Faszom kivan már ezzel a Taemin dologgal és mégcsak pár napja van benne a csapatban. Istenem, kezdek beleőrülni ebbe az egészbe. Nem birom elviselni azt a kis szemét majmot.
- Kérlek Jimin, drágám ne menj el a megbeszélésre majd Zelo elmondja, hogy miről volt szó. - könyörögtem neki már szinte könnyes szemekkel, hogy lássa tényleg szenvedek.
- Nem tehetem meg. Én is a csapathoz tartozok és a megbeszélések nekem is kötelezőek. - pedig láttam rajta, hogy nincs hozzá kedve, bár az is elképzelhető, hogy már képzelődök.
- Kérlek ne! Nem veszed észre, hogy az a majom csak szétakar választani minket? Kihasználja az alkalmakat amikor nem megy a tánc és fogdos. Te tényleg nem látod? - emeltem fel egyre jobban a hangom és egyre többen bámulta minket a folyosón.
- Miről beszélsz? Hogy mondhatsz ilyeneket? Azt akarod mondani, hogy hagyom azt, hogy fogdosson? Tudod mit gondolok túl féltékeny vagy. Nincs semmi ebbe a dologba. Érted? - láttam rajta, hogy ő is kezd ideges lenni és fel emelte ő is a hangját.
- Már az is baj, hogy aggódok érted és, hogy fontos vagy nekem. Nem akarlak elveszíteni. Próbálom visszafogni magam, de nem birom. Amikor a próbán is látom, hogy taperál elborul az agyam. És ez mind azért van mert én mindennél jobban szeretlek téged. - mondtam könnyes szemekkel és elrohantam. Nem akartam többet mondani. Féltem attól, hogy esetleg olyant mondok amit én is megbánok. Nem mentem be az órára. Egész végig a wc-ben ültem a földön és csak sírtam és sírtam. Ekkor Minsu jött be. Próbáltam eltakarni az arcomat, de észrevette, hogy teljesen padlón vagyok.
- Héj Tae. Mi történt? - gugolt le mellém.
- Összevesztünk Jimin-nel. - válaszoltam félig könnyes szemekkel.
- Jesszusom. Min vesztetek össze?
- Tudod belépett a tánc csapatba. És ott van egy hülyegyerek aki kihasználva minden alkalmat fogdossa Jiminnie-t. - ekkor mégjobban eleredtek a könnyeim.
- Biztos meglehet beszélni. Nem szakíthattok emiatt. Beszéljétek meg. - mondta miközben megfogta a kezemet, hogy éreztesse velem nem vagyok egyedül, mert itt van mellettem.
- Jól esik, hogy itt vagy. De nekem ez most nem megy. Kezdek becsavarodni. Nem tudok erről beszélni vele. Nem tudom mit mondjak neki. Próbáltam felnyitni a szemét, de nem érti meg, hogy én nem csak kitalálom a dolgokat. Én tényleg szeretem őt és nem akarom elveszíteni. Mindennél fontosabb nekem. - magyaráztam Minsu-nak remélve érti, hogy mit mondok miközben a könnyeimmel küszködök.
- Jaj istenem. Gyere ide. Minden rendbe fog jönni. Úgy látszik, hogy most időre van szükséged. - majd szorosan átölelt és úgy ültünk a földön.

Napok óta nem beszélünk Jimin-nel a köszönésen kívül. Olyan vagyok mint egy élő halott. Nincs kedvem semmihez. Az órákon is csak ülök és bámulok magam elé akár csak egy zombi. Darabjaimra hullottam. Nagyon megvisel ez a dolog. Jimin hiányát nem tudom szavakba önteni. A mellkhasomban egy üres tér van amit Jimin hiánya okozott. Ezt az ürességet senki nem pótolhatja. Mintha egy darabot vesztettem volna el a szivemből. Holnap lesz a szülinapja és még csak felköszönteni se tudom, pedig már az ajándéka is meg van. A tudat, hogy még a szülinapján nem leszek mellette iszonyúan fájt. Összekell szednem magam. Beszélnem kell vele. De mit mondjak neki? És ha nem bocsát meg? Ha örökre szakít velem? Azt nem fogom túl élni.

Eljött a másnap. Az én egyetlenem szülinapja. Elhatároztam, hogy bármi is történjék elmegyek a buliba és beszélek vele. Bocsánatot kérek tőle. A suliban még nem beszéltem vele, de szerencsére hamar eltelt a nap. Délután összeszedtem magam. Alapozóval eltűntettem a karikákat a szemem alól amiket a sírás okozott, és indultam is a buliba. Percekkel később már ott is voltam.
- Szia. - Zelo nyitott ajtót.
- Szia. Jimin-hez jöttem. Beszélni akarok vele. Nem tudod hol találom? - kérdeztem tőle.
- Gyere be. Utoljára a konyhában láttam. Azóta sehol nem futottam összevele.
- Köszi. Akkor megyek megkeresem. - mondtam kicsit lelkesen, bár még magam alatt vagyok.
- Rendben. - mondta majd elvegyült Zelo a tömegbe.
Végig jártam az egész lakást, de sehol nem találtam meg Jiminnie-t. Az utolsó hely ahova tartottam az a szobája volt. Benyitva láttam, hogy valaki rámaszott Jimin-re. Hátulról nem ismertem fel, de amikor lerángattam Jiminie-ről Taemin-nel álltam szembe...

                       Jimin

A veszekedést követően Tae nem jelent meg az órákon, de most nem is érdekel. Vérig vagyok sértve, mi az hogy én hagyom, hogy fogdossanak? Jó, hogy nem állítbe mindjárt kurvának. Néha úgy kezel, mint ha csak egy tárgy lennék, egy tárgy aki az ő tulajdonát képezi. Nem is tudom, mint ha nekem nem lennének érzéseim. Éreztem, hogy végig gördül egy könnycsepp az arcomon, sietős mozdulatokkal kaptam arcomhoz, hogy letöröljem onnan azt aminek nem kéne, hogy ott legyen. Kedvetlen voltam egész nap, még az sem vidított fel, hogy engem is vinni akarnak egy táncversenyre, annak ellenére, hogy most kerültem be. Az eltelt pár napban nem beszéltem Taehyungal, nem hazudok... Iszonyatosan hiányzott. Hiányzott a megnyugtatóan mély hangja, a meleget adó ölelése, forró csókjai és még az a bugyuta mosolya is hiányzott. Egyszerűen nem birtam nélküle, mint ha hiányozna a másik felem. Ami igaz is volt, semmi nem tudta helyettesíteni a Taehyung által keletkezett űrt. Olyan szívszaggatóan nyomoréknak érzem magam.

Ráadás képpen a szülinapomra sem jött el, azt hittem, hogy számítok neki annyit, hogy eljön. De ezek szerint tévedtem, a kedvem egyenesen a béka feneke alatt volt. Ennek ellenére mégis a születés napomat ünneplem, szóval próbálok majd kevésbé elviselhetetlen lenni. Épp indultam volna ki a szobámból mikor valaki benyitott.
-Taemin hyung, mit keresel itt? - kérdeztem rá itt léte okára.
-Té-ged. - csuklott el hangja. Elém támojgot, majd bambán nézett rám. Nem éppen mondanám józannak őt, lehetett érezni rajta az alkohol átható szagát.
-Hyung, menjünk le a többiekhez. - mosolyogva nyúltam keze után, hogy szobámból kitudjam vezetni. De ő derekamnál fogva húzott magához közelebb.
-Én nem akarok. - suttogta ajkaimra és hajamba túrt. Érintésétől kirázott a hideg, de nem a jó értelembe, én csak Taehyungot szeretném. Össze szorítottam a szemeim, viszont mikor idegen ajkak nyomódtak az enyémnek, szélsebességel nyitottam ki szemeim. Taemin erőszakosan mart ajkaimra és erősen szorította meg a kezem, mikor el akartam magamtól tolni őt. Hiába kapáloztam szabad karommal nem hatotta meg őt. A szívem hevesen dobogott bordáim között, hisz féltem Taemintől, kiszámíthatatlan volt, az alkohol befolyása alatt állt. Ijedten nyikkantam fel mikor hátra dőlt velem az ágyon, hirtelen sírtam fel mikor a nyakamat lepte el csókokkal. Hiába mondogattam neki, hogy hagya abba, ugyan úgy folytatta, próbáltam eltolni magamtól, de mivel elég nagy sokkban vagyok nem nagyon ment. Már csak akkor eszméltem fel, hogy mi történik mikor Taehyung tartott karjaiban.
-Ne sírj Bogaram, itt vagyok. Senki sem bánthat téged. - simogatta körkörös mozdulatokkal a hátam, arcommat Tae vállába fúrtam és próbáltam le nyugodni. Miután már nem sírtam Taehyungra néztem, ő csak szomorúan mosolygott és le törölte a könnyeim.
-Köszönöm, köszönöm. - mondtam miközben végig a szemébe néztem.
-Érted bármit. - homlokunkat össze érintette és úgy folytatta tovább - Sajnálom, hogy úgy ki akadtam. Többet nem fordul elő, el sem tudod képzelni, hogy milyen poklon mentem keresztül, míg nem beszéltünk.
-Én is sajnálom, hogy nem hallgattam rád. Taehyung én nagyon szeretlek. - mondtam neki és egy lágy csókba invitáltam őt.
-Jaj Bogaram, miért dobogtatod meg a szívem? - kacagott fel és egy puszit nyomott vöröslő ajkaimra. -Boldog szülinapot.
Boldogan vettem át a felém nyújtott szatyrot, izgatottan vettem ki a kis dobozkát, viszont nagyon meglepődtem mikor egy fél szíves nyakláncot találtam benne. Taehyungra néztem és csak akkor vettem észre, hogy a pólója alá el van dugva egy medál. Kíváncsian térdeltem fel és nyúltam a nyakához, hogy elő húzzam nyakláncát, boldogan sikantottam fel mikor rá jöttem, hogy össze illeszthető a két darab. Boldogan borultam Tae karjai közé, majd heves csók csatánk után az ölébe foglaltam helyet, magamhoz húzva az ajándék szatyrot. Mosolyogva vettem ki a nagy macit és boldogan öleltem magamhoz. Tae a nyakamba tette a nyakláncot és a nyakamba szuszogott.
-Tetszik? - kérdezte derekamat átölelve. -Nagyon. - fordultam hátra, hogy egy cuppanos pusziba részesítsem őt. - Mostantól ezzel a macival fogok aludni. Persze ha te nem vagy mellettem. Szeretnéd tudni a nevét?
-Már neve is van? Persze. - kacagott fel
-TaeTae-nek fogom hívni. - néztem a barna plusmacira.
-Ez hízelgő. Nem megyünk le? Elvégre a szülinaposnak lent kéne lennie. - semmi kedvem ehhez az egészhez, de Tae-nek igaza van. Egy lemondó sóhajjal másztam ki karjai közül, a macit pedig a párnámra tettem. - Jaj, ne legyen már ilyen rossz kedved. Érezd jól magad.
-Rendben, de csak akkor ha a buli után itt alszol. - ismertettem vele a feltételeket.
-Én is ezt terveztem. - mondta és le mentünk a bulizó néphez.

                    Taehyung

Végül minden jól végződött. Jimin-nel kibékültünk és a buli is jól sikerült. Egész hétvégén Jiminnie-nél voltam. Hétfő reggel kipihentem ébredtem még az ébresztő óra csipogása előtt. Bogaram még aludt, ezért kimentem a fürdőbe készülődni. Mire visszaértem már Ő is felébredt.
- Jóreggelt. Hogy aludtál Édesem? - kérdezte álmos fejjel.
- Jóreggelt. Nagyon jól és te? - kérdeztem.
- Kicsit rosszul, mert volt egy időszak amikor annyira közel voltál hozzám, hogy majdnem leestem az ágyról. Próbáltam szólni, hogy menj arrébb, de megse mozdultál. - adta tudomásomra az éjszaka történteket.
- Neharagudj. Nem akartam. Viszont elég mélyen szoktam aludni és olyankor senki nem tud felébreszteni. Nem is érzékeltem azt, hogy nem az én felemen voltam. - mondtam neki félig mosolyogva.
- Na induljunk, mert elkésünk. - húzott a bejárati ajtóhoz.
- Oké, csak ne vontass magad után. Megyek én magamtól is - mondtam neki nevetve - figyelj Bogaram arra gondoltam, hogy ugye Minsu nem tudott eljönni a bulira és ő még nem tudja, hogy kibékültünk, ezért megszivathatnánk.
- És ezt, hogy tervezted? - kérdezte érdeklődve.
- Ne mondjuk el neki azt, hogy kibékültünk. - mondtam izgatottan.
- Felőlem. Kíváncsi leszek a reakciójára. - nevetett fel hangosan.

Fél óra múlva már a teremben voltunk. Már háromnegyed nyolc volt, de mégcsak Minsu, Mark meg még pár gyerek volt a teremben. Ahogy lepakoltunk Minsu-ék jöttek a padunkhoz.
- Na mizuka? - kérdezte Minsu.
- Semmi különös. - válaszoltam egyhangúan.
- Kibékültetek? - kezdte a faggatózást.
- Sajnos nem tudtuk megbeszélni a dolgokat - próbáltam a lehető legszomorúbban előadni magam.
- Jaj ne már. Olyan aranyosak vagytok együtt, az nem lehet, hogy haragba legyetett - győzködött Minsu.
- Pedig ez van - ekkor már jött a nevetés és nem bírtam tartani magam.
- Most mi olyan vicces? - kérdezte.
- Már a bulin kibékültünk. Csak szivattunk. - válaszoltam a nevetésem közeppette.
- Olyan hülye vagy. De örülök, hogy kibékültetek. - mondta majd a helyére ment ugyanis már becsengettek és a többiek is megjöttek. Az óra hamar eltelt. Szünetben amikor az ajtó fele néztem Taemin-t láttam meg. Mit akar ez a görény a péntek este után? Remélem Jimin nem adja meg magát olyan könnyen.
- Héj Bogaram. Valaki beszélni akar veled - szóltam neki miközben a combjain vándoroltak a kezeim.
- Taemin az. Nem akarok vele beszélni - nyafogta nekem.
- Kimenjek veled, hogy ne legyen semmi baj? - kérdeztem tőle.
- Igen légyszi. - válaszolta kérlelő szemekkel.

                      Jimin

Mikor megláttam Taemint az ajtóban összeszorult a gyomrom. Egyáltalán nem akartam vele beszélni, habár tudtam, hogy ez a művelet el kerülhetetlen lesz. Reménykedtem benne, hogy nem fog keresni és teljesen elkerül, igen, ez lett volna a legjobb. De sajnos ott van a tánccsoport, ott mégsem tudjuk levegőnek nézni egymást, így vagy úgy, de találkoztunk volna. Lélekben már felkészülve erre a beszélgetésre, sétáltam ki a folyosóra Taehyungal össze kulcsolt ujjakkal a fekete hajú fiúhoz. Az ajtó elé érve megálltam és vártam, hogy mondjon valamit az idősebb, Taehyung hátulról átölelt és megsem szólalt, aminek nagyon hálás voltam. Láttam Taemin-en, hogy nem tetszett neki, hogy nem egyedül vagyok. De könyörgöm, mit várt? Azt, hogy majd nevetve szaladok karjai közé? Ő sem gondolhatja komolyan!
-Nézd Jimin, én nagyon sajnálom azt ami a bulin történt, nem voltam magamnál, habár tudom, hogy ez nem mentség arra amit tettem. Én... Nem is tudom, mit mondhatnék még. Csak annyit még, hogy őszintén sajnálom. - amint befejezte nekem szánt mondandóját, minden további nélkül távozott. Nem tudom mire is számítottam igazából, de erre nem. Miaz, hogy engem megsem hallgat? Alig bírtam felfogni, hatalmasakat pislogtam még mindig Tae karjai között.
-Jól vagy? - kérdezte Tae és magával szembe fordított.
-Persze, csak én nem is tudtam neki mit mondani, mert el ment. Mi az, hogy elmegy és ha én akartam volna valamit mondani? Aish, hát nem hiszem el! - morgolódtam amin Tae csak jól szórakozott.
-Én örülök, hogy elment, legalább nem kellett megütnöm. Na, gyere édes menjünk be. - hintett egy csókot ajkaimra, majd a terembe kezdett húzni.

A tánc próba végén izzadtan és fáradtan vágodtam a padlóra. Kimerülten sóhajtottam fel csapzott tincseim alól, zsibbadt minden végtagom, már most érzem, hogy holnap alig fogok tudni járni vagy akár csak a mozgás nehezemre fog esni. Minden mozdulat közben meg fogok halni. Hogy mire vállalkoztam én? Szerencsére köztem és Taemin között nem volt feszültség, lehet az is közre játszott ebben, hogy arra kértem párom, hogy kint várjon meg engem.
-Mivan Szépfiú, elfáradtál? - állt elém Hopi hyung.
-Ah hyung, mindjárt meghalok. - tápaszkodtam fel nagy nehezen.
-El hiszem. Na mentem, sziasztok.
-Szia.
-Én is megyek, sziasztok. - köszöntem mosolyogva a többieknek, kik kórusban nyomták a hellozást. Ezek tuti gyakorolják.
-Tae, megmosom az arcom, mert nagyon elfáradtam és utána máris öltözők. - mosolyogva nyomtam puszit a szájára.
A mosdóba érve egyből a csaphoz siettem, jól esően ért a hideg víz felhevült testemnek. Meglepetten nyögtem fel, mikor Tae hirtelen mögöttem termett  és hátulról átölelve dörgölte magát fenekemhez. Hát neki meg mitől van merevedési problémája?
-Tudtad, hogy kurva izgatóan nézel ki izzadtan? - nedédes hangon súgta fülembe bűnös szavait.
-Taeh... - nyögtem nevét mikor nyakamba csókolt, ujjait pólóm alá vezette és a hasfalamat kezdte simogatni.
-Imádom mikor a nevemet nyögdécseled. Oly gyönyörűen ejted ki nevemet, mint senki más. - próbáltam magamnak parancsolni, de sehogysem ment, elvette minden eszemet, a bíbor színű köd el lepte az agyamat. El szabadult a pokol mikor megmarkolta a fenekemet. Megadva magam ennek a bűnös érzésnek fordultam meg Taehyung karjai között és éhesen martam párnáira. Vadul csókolta ajkaim, én pedig nyakába karolva húztam magamhoz még közelebb, ismét felnyögtem mikor csípőmre szorítva vont magához még szorosabban. Hirtelen kapott ölébe és nyomott neki a hideg csempének, elválva ajkaimtól a nyakamat vette kezelésbe. Hátra vetettem a fejem ezáltal több teret biztosítottam számára, hajába túrva sóhajtoztam közvetlen közelében a fülének. Egy csalódott sóhaj szökött fel torkomból mikor abba hagyta kényesztetésem és letett a földre.
-Én nem akarom itt. - suttogta szemiembe nézve homlokunkat össze érintve. -Menj előre és majd a parkban találkozunk te úgyis messzebb laksz egy kicsit, nekem van még egy kis dolgom.
-Rendben, aztán siess. - kacagtam fel, hisz nem kis gond dudorodott a gatyájában.
-Ne neveds, ez mind miattad van.
-Te támadtál le. Na megyek, készülődni a randinkra. Pá Édes. - nyomtam egy búcsú csókot ajkaira, majd távoztam egyenesen az öltözőbe. Gyorsan át öltöztem és már indultam is haza, hogy ledobhassam a táskám.

A parkba érve egyből kiszúrtam Taehyungot, mázlimra pont háttal állt, így gondoltam a hátára ugrok.
-Szia kis koala. -nézett rám a válla fölött. -Szia. - kuncogtam fülébe. Le szálltam róla, hogy megtudjon fordulni és adtam neki egy csókot.
-Mehetünk az első randinkra? - kérdésére csak bólintottam mire össze kulcsolta ujjainkat és a közelben lévő cukrászda felé kezdett sétálni.
Amint beléptünk a kis boltba az ajtó fölé elhelyezett kis csengettyű egyből megszólalt. Beálltunk a sorba, szerencsére hamar sorra kerültünk, Taehyung már kikérte a csokis tortáját, de én még mindig nem tudtam választani.
-Jaj, Tae nem tudok választani. - már az arcom fogtam szabad kezemmel.
-Siess Édes. - könnyű azt mondani, de ha egyszer nem tudok választani.
-Jó, akkor egy olyat szeretnék. -böktem egy fura nevű sütire, de olyan jól nézett ki, hogy nem hagyhattam ott, szinte kiabált, hogy Őt válasszam.
Tae fizetett utána pedig leültünk egy szimpatikus helyre, míg meg ettük az édességeket végig beszélgettünk vagyis én dumáltam, Taehyung meg csak figyelt engem.

                     Taehyung

A cukrászdában még mindig a sütinket ettük. Jimin egyfolytában mondta, de nem nagyon tudtam rá figyelni, mert olyan hihetetlenül sexy-n nézett ki, hogy a kicsi Tae nem bírt magával. Nem tudtam ez ellen semmit sem tenni. Amióta lefeküdtünk egyre jobban kívánom Őt. Bármit csinál, bárhogy nézki ahogy meglátom lent elszabadulnak a dolgok.
- Hahó figyelsz rám egyáltalán vagy magamnak beszélek? - zökkentett ki Jimin a problémámból.
- Persze, hogy figyelek. - feleltem zavartan.
- Aha, és akkor miről dumáltam? - hangzott el az újabb kérdés. Hosszas kínos csend után végül Jiminnie törte meg a csendet.
- Na látod. Tudtam, hogy nem figyelsz. Mi a baj? - kérdezte.
- Semmi bajom nincs, illetve, ajj mindegy most erről nem akarok beszélni - zavaromban már összevissza kezdtem beszélni.
- Kimenjünk egy kicsit a friss levegőre - ajánlotta fel, gondolom látta rajtam, hogy nehezen kapok levegőt.
A friss levegőn már tényleg jobb volt, nagyon meleg volt bent readásul ugye a kicsi Tae se bír magával, ráférne már a nevelés.
- Elmegyünk sétálni egy kicsit a parkba? - kérdeztem miközben közelebb húztam magamhoz egy csókra.
- Aha menjünk, de csak ha jól érzed magad. - mondta aggodalmasan.
- Jól vagyok - feleltem majd elindultunk a park felé. Hosszas séta után egy ismerős női alakot pillantottam meg a távolban. Jesszusom remélem, hogy nem a ribanc exbarátnőm.
- Nicsak ki van itt - kezdte nyávogó hangon Jisoo.
- Hanyagoljuk ezt a beszélgetést és sétálj tovább - javasoltam neki a vita elkerülése érdekében. Nem váltunk el szépen és nem akartam vele találkozni soha többet. Egy büdös kis szajha aki összefekszik mindenkivel.
- Na mi van, miután dobtál átcsaptál buzinak és most a barátoddal sétálgattok? - intett fejével Jimin felé majd egy gúnyos mosolyt eresztett az arcára.
- Igen és akkor mi van. Különbenis nem én dobtalak hanem te játszodtad a menő városi prostit. - kezdtem ideges lenni, olyan tenyérbe mászó arca volt. Szívesen átrendeztem volna a kinézetét. De nem tehettem ugyanis az állatkínzást büntetik.
- Mit játszottam én? Te most lekurváztál? Hogy jössz te ehez? - tette fel a kérdéseket miközben lökött rajtam egyet.
- Ne érj hozzám. Menj el innen és felejts el engem örökre, világos? Érthető voltam? - ekkor már elég ideges voltam, próbáltam lenyugodni de nem nagyon akart össze jönni.
- Csak nem ideges vagy? Ugyan már nem kell idegeskedni. Nem mutatsz jó példát a kis buzi barátodnak. - annyira irritáló volt az a gúnyos mosoly ami az arcán volt beszéd közben.
- Vigyázz a szádra. Nem is ismered miért mondasz rá ilyeneket. Tudom, hogy nem birod elviselni, hogy vége a mi románcunknak, de nem én tehetek róla. Egy utolsó aljas ribanc vagy. Végig csak a pénzemre játszottál. Ami köztünk volt az minden volt csak nem szerelem. Jó lenne ha végre felfognád azzal a szőke agyaddal, hogy vége és felejts el. - mondtam neki higgadtan remélve ezúttal felfogja és végre békén hagy.
- Igen ezt gondolod? - majd felpofozott és elrohant végre kettesben hagyva minket.

                       Jimin

Fogalmam sincs ki lehetett ez a szőke nő, de őszintén nem is érdekel. Nő? Ah, még közel sincs hozzá, inkább egy kislány. Mikor felpofozta párom ejtett felém egy gúnyos mosolyt, majd távozott.
-Hé, Jisoo! - kiabált Tae, meg várta míg a lány hátra fordult, majd egy sunyi mosollyal az arcán be mutatott neki, miközben magához húzott és megcsókolt. Készségesen karoltam nyakába, ő pedig az eddig levegőbe emelt kezét fenekemre tette, erősen bele markolva, mitől a szájába nyögtem. Annyira heves volt, hogy a levegőnk hamar elfogyott, hangos cuppanással váltunk el egymástól.
-Ez mégis mi volt? - kérdeztem meg tőle, mikor már rendesen kaptam levegőt.
-Csóknak hívják Jiminnie. - kuncogott fel. Kijelentésén csak a szememet forgattam, hisz nagyon jól tudja mire gondoltam. - Semmi, ne törődj vele, már rég volt.
-Rendben. - bele törődve sóhajtottam fel, majd meglepeten nyikkantam fel, mikor Tae kezemnél fogva húzott maga után - Ya, hova viszel?
-Folytatjuk nálam a randit.
-És mit akarsz csinálni?
-Nem tudom. Majd beszélgetünk, van egy pár kérdésem. - mondta mosolyogva
-Kim Taehyung, benned semmi romantika nem szorult. - hangoztattam véleményem drámaian.
-Szeretnéd, ha romantikus lennék? - egy huncut mosolyra húzta ajkait beszéd közbe.
-Csak egy icipicit. - ujjaimmal mutattam a kis távolságot, nyomatékositva mondandómat.
-Szeretem Park Jimint, büszkén vállalom, hogy együtt vagyunk! - kiabálta el magát hirtelen, össze kulcsolt kezünket pedig a magasba emelte. Pirulva fordultam körbe, hisz ez a hülye a zebránál kiabálta el magát és most mindenki minket néz.
-Normális vagy? - ródtam meg miközben lerántottam a levegőből a karomat az övével együtt. Alig vártam már, hogy zöldre váltson az a hülye lámpa. - Nem így gondoltam.

Taehyunghoz érve megkönnyebbülten hámoztam le magamról a kabátom és a kényelmetlen cipőmet. Ujjaimat ropogtatva szaladtam fel a lépcsőn egyenesen párom szobájába. Tae az ágy szélén foglalt helyet török ülésben, vele szembe ültem ölébe, ezért lábaimmal körül öleltem csípőjét.
-Na, mit akartál? - kérdeztem rá öt perc néma csönd után.
-Semmi különöset, csak annyit, hogy felőled számíthatok-e egy őrült ex-re? - kérdezte nevetve, miközben ujjaimmal játszadózott.
-Nem volt még párkapcsolatom. - alig hallhatóan beszéltem, hisz ez a téma eleve zavarba ejtő. Neki már isten tudja, mennyi barátnője volt és itt vagyok én, aki eddig még csak szerelmes se volt.
-Komolyan? Ezek szerint én vagyok az első neked mindenbe, igaz? - úgy ki hangsúlyozta a "mindenbe" szót, mintha valami hű, de nagy dolog lenne az, hogy nem feküdtem össze 19 évesen még senkivel.
-Igen, de nem kell nagy dobra verni. - ráztam meg a fejem és éreztem, hogy el pirulok.
-És eddig miért nem mondtad?
-Mit, azt, hogy te dugtál meg először? - húztam fel szemöldököm a mondat végén.
-Igen, már mint szebben is mondhattad volna, de voltaképpen igen. Ha lesz még valami új élménybe részed én általam, mindenképpen szólj. - túl komoly arcot vágott, így nem tudtam neki nemet mondani. Mikor bólintottam egyet, egyből egy meg pecsételő csókot lopott tőlem.