Váratlan fordulat(6/15)- Vmin, ZeloGyeom

                    Taehyung

A csodálatos éjszakánk után amit mellesleg iszonyatosan élveztem reggel fáradtan és kimerülve ébredtem. Jiminnie még aludt, nem volt szivem fel kelteni, mert olyan aranyos volt álmában. Ahogy figyeltem Bogárkámat kintről zajokat hallottam, mintha mászkálna kint valaki. Gyorsan magamra kaptam a pólómat és a farmeromat és megnéztem, hogy ki vagy mi okozza a furcsa zajokat. Óvatosan nyitottam ajtót, mert hát nem tudni, hogy mi okozza a zajt. Elindultam a kijárat felé és örömmel vettem észre, hogy a takarító jött dolgozni.
- Hé, fiatal úr! Hát maga meg mitcsinál itt? - kérdezte tőlem
- Tegnap este engem és a barátomat bezártak a moziba. - magyaráztam neki érthetően és lassan mivel láttam rajta, hogy még fáradt és nem hiszem, hogy fel fogta volna ha el hadarom neki.
- Aha, értem. Hát szedjék össze a cuccaikat és menjenek haza, mert így nem tudok takarítani
- Rendben. Megyek szólok a barátomnak és már itt se vagyunk. - válaszoltam neki boldogan. Nagyon örültem, hogy végre kijutunk innen. Bár még szivesen eltöltenék pár ilyen éjszakát Jimin-nel - gondolkoztam magamban amíg a raktár felé tartottam.
- Édesem keljél. Jött a takarító dolgozni és végre haza tudunk menni. - Suttogtam lágyan a fülébe.
- Tényleg. Juj de jó. Végre haza mehetek zuhanyozni. Istenem ennél szebben nem lehet senkit se kelteni - mondta miközben felpattant és szedelőzködött.
- Ahogy elnézem itt elég sok dolga lesz a takarítónak - mondtam vigyorogva Jiminnie-nek.
- Azt meghiszem. Na menjünk. Percekkel később végre haza értem. Gyorsan lezuhanyoztam és fel mentem a szobámba.
*
Unalmas volt egyedül a hétvégém. Hétfő reggel álmosan keltem az ébresztőm kellemetlen hangjára. A fürdőben rendbe raktam magam, összeborzoltam a hajamat, de csak addig amíg tökéletesen sexy nem lett. Még egy utolsót kacsintottam a tükörképemre és indultam is. Az osztályteremhez  érve megláttam a teremben Jimin-t. Jó volt látni őt a hosszú két nap után.
- Jóreggelt Édesem. Hogy telt a hétvégéd?
- Unalmasan. - válaszolta egyhangúan.
- Nekem is. Ma írunk valamiből? - kérdeztem reménykedve abban, hogy a válasz az nem lesz.
- Nem. - ezt hallva megkönnyebbülten ültem le a helyemre. A tanár ebben a pillanatban lépett be az ajtón. Csodás kémiával kezdtük a napunkat.

                       Jimin

Felért egy megváltással az, hogy végre tudtam zuhanyozni. Míg zuhanyoztam az arcom rendesen éget, hisz testem sikálása közben fel rémlettek Taehyung érintései és morgásai, nem beszélve arról, deréktől lefele mindenütt ragadtam. Mikor végeztem be mentem a szobámba ahol az ágyamon fekve gondolkodtam tovább. Történetesen én kérés nélkül oda adtam magam Taehyungnak, amit nagyon remélem, hogy nem fogok meg bánni. Itt most nem is azzal van a gond, hogy ő vette el a szüzességem, hanem azzal, hogy talán túl hamar történt meg köztünk ez a dolog. Én szeretem őt, de csak pár hete vagyunk együtt. Mi van, hogy ha csak arra kellettem neki, hogy megfektessen, utána pedig el dobjon, mint egy használt rongyot? Nem tenné meg ezt velem ugye?
-Jimin, gyere enni. - kiabált fel anyám az emeletre. Fáradt sóhajt ki eresztve sétáltam a konyhába ahol anyukám már a megterített asztalnál ült.
-Jó étvágyat, Omma. - foglaltam mellette helyet.
-Neked is. - fel csavart egy hosszú tésztát a villájára, de mielőtt a szájába kapta volna a falatot megszólalt - Hol is voltál az éjszaka folyamán?
-Hát...Taehyungnál.
-Igen, ezt már említetted. És tőle vannak azok a foltok a nyakadon? Ő az a fiú aki haza szokott kísérni, ugye? - csak úgy dőltek belőle a kérdések, azt se tudtam melyikre válaszoljak elsőnek.
-Igen, Ő az. Omma... Én. - azt sem tudtam mit mondjak neki. Zavartan le sütöttem szemeim és a villával tologatni kezdtem a tányéron lévő ételt.
-Együtt vagy vele? - tette fel azt a kérdést amit nem nagyon akartam hallani. -Tudod, hogy nekem el mondhatod.
-Tudom. - rá néztem anyára, majd tekintettem a kezemen lévő kezére vezettem. Anyával bármiről tudnák beszélni, Ő az a személy akinek gondolkodás nélkül árulom el titkaim. Így hát azzal is tisztában van, hogy a fiúkhoz vonzódom. De erről a témáról még akkor sem könnyű beszélni, hiszen eddig nem volt barátom. - Együtt vagyunk.
-Oh, Istenem, tudtam. - mosolygott diadalmasan, mint ha megnyerte volna az ötös lottót. - Remélem vigyáz rád, mert ha nem velem gyűlik meg a baja.
-Szeret engem, Omma. - mondtam neki mosolyogva.
-Mond csak Jiminnie, lefeküdtetek már? - olyan tekintettel figyelt engem, mintha már mindent tudna. Ez az a kérdés amire egyáltalán nem voltam felkészülve.
-Omma! - hitetlenkedve néztem rá. De mivel tudom, hogy sejti a dolgokat, így jobbnak véltem el mondani neki. - Igen, tegnap este.
-Ugye, nem okozott fájdalmat? - kérdezte ellenségesen.
-Omma, még csak nem is beszéltél vele, miért vagy már most ilyen ellenszenves, ha Taehyung kerül szóba?
-Nem vagyok az, csak szeretném tudni, hogy hogy bánnak a fiammal.
-Omma, Taehyung szeret engem.
-Remélem.

Másnap az iskolában nem történt semmi izgalmas. Egész nap TaeTae-vel voltam.
-Elmondtam anyának, hogy együtt vagyunk. - néztem rá zavartan. Taehyung szobájában voltunk már egy ideje, de most éreztem úgy, hogy felhozhatom ezt a témát.
-Mit mondott? - kíváncsian mért végig tekintetével, majd egyszerűen úgy gondolta, hogy nem vagyok jó helyen vele szemben az ágyán, ezért kinyújtott lábamnál fogva húzott ölébe, lábaimat combjára helyeztem.
-Csak annyit, hogy reméli nem okozol csalódást nekem. - le sütőtt szemekkel motyogtam miközben a pólójának az aljával játszadoztam.
-Nézd Jimin. - felemelte a fejem, majd úgy folytatta tovább - Nálam jobban senkisem szeret téged, hidj nekem. Hidj az érzéseimbe. Azt szeretném, hogy feltétel nélkül megbízz bennem.
-Én meg bízom benned.

                    Taehyung

A hosszú és unalmas suli után Jiminnie feljött hozzám. Megemlítette, hogy elmondta az anyukájának az együttlétünket és azt is, hogy lefeküdtünk. Lehetett látni rajta, hogy valami nem oké.
- Mi bánt még azon kivűl amiket elmondtál?
- Attól félek, hogy csak kihasználsz engem és én nem akarlak elveszíteni. - mondta félig könnyes szemekkel
- Figyelj Édesem. - emeltem fel a fejét, hogy tekintetünk találkozhasson - Szükségem van a szerelmedre és Rád. Érted? Mindennél fontosabb vagy, és soha nem használnálak ki.
- Nekem is szükségem van Rád. - ezt már úgy mondta, hogy a könnyek eltűntek a szeméből.
Miután Jimin hazament vissza mentem a szobámba és zenét hallgattam. Valószínűleg annyira bele merülhettem a zenékbe, hogy elaludtam mivel reggel az ébresztőre keltem fel. Gyorsan kipattantam az ágyból és rohantam készülődni. Nem akartam ma elkésni, mert fizikával kezdünk és nem tudok semmit se abból a szarból. Basszus 7:40-en van. Fél óra mire kényelmesen beérek, de most végig futottam az utat. Pont az utolsó pillanatban értem be, a tanár már sétált a terem felé. Gyorsan levágódtam Bogárkám mellé, de nem volt időm köszönni, mert a tanár már bent is volt. Most valahogy olyan hamar eltelt, de nem bántam.
- Jóreggelt. Hogy aludtál? - kérdeztem Jiminnie-től miközben felé fordultam.
- Jóreggelt Édesem. Köszi jól aludtam. - válaszolta mosolyogva.
- Sziasztok srácok - huppant le a padra Zelo. - Este van kedvetek buliba jönni?
- Hello Zelo. Kinél lesz az a buli? - kérdeztem érdeklődve.
- Taemin-nél. Nem ismeritek még őt. Ő is abba tánc csapatban van mint ahova én járok táncolni - mondta fülig mosollyal mintha már tudná a válaszunkat.
- Felőlem rendben, Jimin mit mondasz? - néztem rá, remélve, hogy igent mondd.
- Jó benne vagyok. Már rám férne egy kis relax a sok tanulás után.
- Szuper akkor majd sms-be elküldöm a címet. - mondta Zelo majd kiment a teremből megkeresni Yugyeom-ot.

Délután már izgatottan készülődtünk Jiminnie-vel. Úgy beszéltük meg, hogy tőlem indulunk nehogy eltévedjen Jimin út közben.
- Uh pont most jött az üzenet Zelo-tól. - kiabáltam Bogárkámnak a fürdőbe.
- Okés. Mindjárt kész vagyok és indulhatunk. - válaszolt izgatottan.
- Ígérd meg, hogy nem fogsz most annyit inni mint a legutóbb.
- Megigérem.
Percekkel később már a megadott címhez sétáltunk. Pár utcányira volt tőlünk. A buli már elkezdődött ugyanis amikor beléptünk az utcába az útra kiszűrődöttek a buli fényei. Talán még egy kicsit a zenét is lehetett hallani. Kopogtatásom után szinte azonnal ajtót nyitottak
- Sziasztok. A bulira jöttetek? - kérdezte egy számomra ismeretlen alak.
- Szia. Igen. Megkérdezhetem, hogy ki vagy?
- Ó bocsánat. Milyen udvariatlan vagyok. Be se mutatkoztam. Taemin. - nyújtott kezet kedvesen.
- Taehyung és ő itt a párom Jimin. - majd gyors kéz rázás után beinvitált minket a hatalmas házba. Nem voltak annyira sokan mint vártam. Igazából csak a Zelogyeom páros, Minsu, Mark, J-Hope meg még pár ember akiket nem ismerek. Váratlanul leállították a zenét.
- Figyelem kedves vendégeim - kezdett beszédbe Taemin. - arra gondoltam, hogy csinálhatnánk egy táncversenyt. Mindenkinek egyedül kell indulnia. A verseny végén mindenki szavazhat egy emberre, de az az egy ember nem lehet saját maga. Ha olyan nyeri a versenyt aki még nem tagja a tánc csapatunknak ő neki meg van a lehetősége belépni közénk. Aki jelentkezni akar az álljon fel a tánc parketre.
- Héj Jimin. Hát te meg mit csinálsz? - kérdeztem tőle karját visszahúzva.
- Jelentkezem a versenyre. Tudok táncolni és eddig nem volt alkalmam megmutatni magam. - mondta magabiztosan.
- Felőlem akkor menj. Csak vigyázz magadra, nehogy megsérülj. - néztem rá aggódva.
- Vigyázok.
Jimin feltűnő módon iszonyú jól táncolt. Teljesen elvarázsolt a tánc tudásával. Lenyűgöző volt a látvány. El se hittem, hogy az én egyetlenem táncol előttem. Miután a többiek is táncoltak elkezdődött a szavazás. A cetliket egy kalapba dobták, majd összeszámolták a szavazatokat.
- Egy kicsi figyelmet szeretnék kérni - kezdte el az eredmény hirdetést Taemin. - aki ezt a versenyt ma este megnyerte az nem más mint Jimin. Gratulálunk neked. Lehetőséged van belépni közénk a tánc csapatba.
Először nem akartam elhinni, hogy az Édesem nyert. Óriási lehetőség áll előtte ha felfedezik. Percekkel később folytatódott tovább a buli. Jimin már jó ideje elment a piákért. Elindultam megkeresni őt. Amit láttam az szinte sokkoló volt.

                          Jimin

Mikor táncoltam a színpadnak kialakított parketten, nagyon jól éreztem magam, olyan régen volt  amikor megtehettem azt, hogy a zene ütemére mozgathatom minden egyes porcikámat. De amikor megtudtam, hogy én nyertem, az felemelő érzés volt. Őszintén szavakba nem tudom önteni azt amit abban a pillanatban éreztem. Taehyungra nézve láttam szemeiben a büszkeséget ami felém irányult. Ekkor döntöttem el, hogy be szeretnék kerülni abba a csapatba, hogy szerelmem mindig ilyen büszke legyen rám. Mosolyogva mentem el kettőnknek italokért, viszont a konyhába Taeminbe botlottam.
-Jimin, igaz? - kérdésére csak bólintottam egyet, hogy meg bizonyosodjon arról, hogy így hívnak - Nagyon jól táncolsz, tanultad esetleg?
-Igen, Busanba két évig jártam tánciskolába. - büszkén válaszoltam neki.
-Nagyon kifinomultak a mozdulataid ami, így szinkronba van azzal, hogy ilyen gyönyörű vagy, még férfi szemmel is. - egyre közelebb és közelebb jött hozzám, már annyira hátráltam, hogy neki ütköztem a konyhapultnak. Ő most komolyan bókol nekem? De hiszen tudja, hogy barátom van, Taehyung elég nyilvánvalóan kijelentette, hogy a párja vagyok.
-Köszönöm? - kezeimet mellkasára helyeztem, úgy próbálva hátrébb tolni Őt, mikor már tényleg túl közel volt hozzám.
-Miért pont V-vel vagy együtt, mikor megkaphatnál bárkit ? - szegezte nekem fura kérdését és meg támaszkodott derekam mellett.
-Én... - befejezni nem tudtam, mert hírtelen Taehyung jelent meg és kérdés nélkül szedte le rólam a fekete hajú fiút és ugyan azzal a hévvel ütötte is meg. Fel sikantva kaptam Tae karja után, mert nem akartam, hogy miattam bajba kerüljön. Mikor megérezte érintésemet idegesen fordult felém, majd csuklómra fogva rángatott ki az egész lakásból. Olyan erősen tartott, hogy a csuklómba éles fájdalom nyilalt.
-Taehyung, engedj el, ez nagyon fáj. - szóltam rá, de mintha süket lenne, ment tovább. Olyan gyors iramot diktált, hogy majdnem elestem mögötte, a csuklómat még mindig erősen tartotta markában. Miért viselkedik így? Még sosem láttam ilyenek, talán az alkohol váltja ki ezt belőle.
-Mit mondott neked az a rohadék, hogy annyira zavarban voltál? Hozzád ért? - olyan hirtelen fordult meg, hogy mellkasának ütköztem.
-Taehyung, nyugodj meg, kérlek. - kétségbe esve pásztáztam tekintetemmel az idegességtől el torzult arcát.
-Nyugodt vagyok. - egy frusztrált sóhajt ki eresztett miközben hátat fordított nekem, láttam vállán, ahogy nagy levegő vételekkel próbálja nyugtatni magát. Mikor normálisra sikeredett vissza állítani légzését szembe fordult velem. - Sajnálom, nem akartam veled kiabálni, végképp nem fájdalmat okozni. Csak elborult az agyam, mikor az a gyerek rád mászott. Nézd, én csak... Szeretlek és nem akarlak el veszíteni.
-TaeTae, én téged szeretlek és tudom, hogy most ideges vagy, de nincs rá okod, nem tudnálak megcsalni. - magabiztos mosoly kíséretében karoltam nyakába.
-Tudom, én is nagyon, nagyon, nagyon szeretlek drágám. - komoly arckifejezéssel suttogta ajkaimra, majd megcsókolt miközben derekamnál fogva húzott magához még közelebb. Bele kuncogtam csókunkba mikor nyelve egyből utat tört magának a számba.
-Nem indulunk?  Mindjárt megfagyok! - kérdeztem el válva tőle. Olyan hideg van, hogy az orromat és az ujjaimat már nem is érzem.
-De, induljunk. Viszont amiért ilyen hamar eljöttünk fel jöhetnél hozzám, mert most csak ahoz van kedvem, hogy az ágyamban ölelkezve nézünk TV-t. - mondta nekem, majd összekulcsolt kézzel sétáltunk hozzá.
-Rendben. - kacagtam fel.

-TaeTae, itt aludhatok? Nincs kedvem ilyenkor haza menni. - a mellkasán feküdtem mióta megérkeztünk, de olyan fáradt vagyok, hogy mindjárt elalszom.
-Persze, Bogaram. Gyere adok pizsamát mielőtt elaludnál itt nekem. - állt fel, majd a szekrényébe kezdett kutakodni. Pár perc után át nyújtott egy fehér rövid ujjú pólót és egy fekete mackó nadrágot. Ő csak le kapta magáról ruháit és már bújt is a paplan alá. Mivel nem nagyon vagyok szégyenlős, előtte öltöztem át, megfordulva szomorúságot véltem felfedezni Taehyung tekintetében.
-Mi a baj, Tae? - kérdeztem meg, miközben be másztam mellé az ágyba.
-Azok a sebek a testeden, azok a bajok. - arcomra simított, majd homlokomra adott egy puszit.
-Ne foglalkozz velük. Jó? - néztem rá kérlelően és szerencsére vette a lapot, hogy most nem szeretnék erről beszélni.
-Jó, aludjunk Bogaram. Jóéjt. - mondta.
-Jóéjt. - pusziltam szájon, majd megfordultam, éreztem, hogy a nyakamba temeti fejét, karjait pedig körém csavarja.

                     Taehyung

Még szép, hogy ideges lettem amikor megláttam Jimin-t Taemin-nel a konyhában. Jó, hogy nem fektette meg a konyhapulton azonnal. Nem fogom hagyni, hogy ez a suttyó hülye gyerek elvegye tőlem pár kedves szóval. Igen féltékeny vagyok bevallom, de szerintem akinek tényleg fontos a szerelme az ugyanígy viselkedik egy ilyen szituációban. Mindezek ellenére az este jól végződött, hamar hazaértünk a buliból és Jiminnie nálam aludt. Reggel nagyon nehezen ébredtünk fel az ébresztő kellemetlen hangjára.
- Édesem ideje kelni ma még suli van - simogattam meg Bogárkámat, de nem reagált rá semmit. - Héj Jimin keljél - ráztam meg egy kicsit a karját mire végül megmozdult és felébredt.
- Ajj nem akarok suliba menni. - nyafogta álmosan
- De, de muszáj lesz, ugyhogy indulj készülődni, mert nem lenne jó késni.
- Jó megyek. - állt fel az ágyról és elfoglalta a fürdőt.
Szerencsénk volt, pont becsengőre értünk be. Gyorsan köszöntem a fiúknak és leültem a helyemre. Az óra hamar eltelt.
- Héj Jimin - kiabált be Taemin az ajtón - beszélnem kell veled. Hát ez remek. Mit akar Jimin-től, nem tűnt fel neki, hogy most velem van elfoglalva?
- Na mit akart ez a kis hülye gyerek? Nem volt elég neki a tegnap este? - kérdeztem kissé feszülten.
- Nyugodj le csak annyit akart, hogy döntöttem e már a tánc csapatba állásomról.
- És mit mondtál neki? - tettem fel az újabb kérdést.
- Sokat gondolkodtam ezen a dolgon. Arra jutottam végül, hogy belépek a csapatba. Azt szeretném, hogy mindig olyan büszke legyél rám, mint tegnap amikor nyertem. - mondta csillogó szemekkel miközben a kezemet simogatta, hogy megnyugtasson.
- Szóval belépsz. Elfogadom a döntésed, de ha megtudom, hogy az a paraszt egy ujjal is hozzád ér kicsinálom. - ekkor már tényleg elég ideges voltam, nem akartam elveszíteni az én Jimin-emet. Bele se merek gondolni mi lesz ha elcsavarja a fejét és elhagy miatta.
- És mikor lesz az első próbád?
- Ma. Itt a suliban van egy próbaterem ahol próbálni szoktak.
- Remek akkor megvárlak és megnézem a próbát. - mondtam magabiztosan.
- De csak ha nem rendezel jelenetet. - egyezett bele Bogaram ezzel a feltétellel.
- Rendben, megpróbálom visszafogni magam. - válaszoltam neki. 
A nap hátralevő része hamar eltelt, és kezdődött a próba. A terembe érve már ott volt mindenki. Taemin egy hatalmas öleléssel fogadta Jimin-t aminek nem nagyon örültem. Mit ölelgeti mikor a kezemet fogja? Féltékennyé akarna tenni a tegnapi után? Azt nem ajánlom neki, de megígértem Bogárkámnak, hogy visszafogom magam. Ehhez tartva magam csendben leültem egy székre és csak Jimin mozdulataira figyeltem egész végig. Ekkor jött az amit nem akartam és nem is ajánlottam volna Taemin-nek, hogy megtegye. Odalépett Jimin-hez és megfogta a derekát majd a kezét.
- Te meg mi a francot csinálsz? Tapizás nélkül nem tudod megmutatni? - rohantam oda idegesen.
- Nyugodj már le. Csak mutattam neki, hogy hogyan csinálja. - mentegetőzött, de én átláttam rajta. Átlátszó volt a gyerek, de nagyon. Még a vak is látja, hogy tetszik neki Jimin és ki is használja a segítség nyújtást, hogy fogdosni tudja.
- Héj Tae. Nyugodj meg. - fogta meg a kezem és húzott odébb Jiminnie. - Nem történt semmi, csak segített nekem, hogy tökéletes legyek. - magyarázta meg a történteket Bogárkám, de nem tudtam megnyugodni. A tudat, hogy minden alkalommal fogdosni fogja csak még jobban fel idegesített.

                         Jimin

Nagyon kínos volt, mikor Tae jelenetet rendezett a próbán mindenki előtt. Szerencsére az ott töltött idő hátra levő részében nem rendezett csetepatét. Mikor át öltöztem és el köszöntünk mindenkitől, haza fele vetük az irányt.
-Ma is átjössz, Bogaram? - kérdezte Tae, mikor ahhoz az út kereszteződéshez értünk ahol el szoktunk búcsúzni egymástól.
-Sajnos nem lehet, anya nen engedi, mert tanulnom kell. - szomorúan mosolyogtam rá és megcsókoltam. - Szia TaeTae.
-Szia Jiminnie.
Otthon nem várt senki, anya kiírta egy cetlire, hogy be kellett mennie a munkahelyére, mert a főnöke hívta. Gyorsan csináltam magamnak egy szendvicset és miután megettem mentem tanulni. Hét óra fele anya is megérkezett, úgy hogy lementem segíteni neki főzni. Vacsora után elmentem fürdeni utána pedig aludni.

Reggel nagyon fáradt voltam, alig akartam kikelni a meleget nyújtó ágyamból, de sajnos rá voltam kényszerülve arra, hogy magamhoz térjek. Lassan ugyan, de elkészültem, magamhoz kaptam a táskám és már indultam is az iskolába. Viszont mikor kinyitottam a bejárati ajtót nem várt meglepetés ért, Taehyung ált velem szemben. Arcomon kiült a meglepődés jelei, amin Tae jól szórakozott, mosolyogva húzott magához, hogy meg tudjon csókolni. Hirtelen eszembe jutott, hogy tárva-nyítva hagytam az ajtót, ezért el váltam Taehyungtól és megfordulva kulcsra zártam az ajtót.
-Hát te? - kérdeztem tőle és karjánál fogva kezdtem el húzni az iskola fele, mert ha még egy ideig itt fogunk állni, akkor tuti elkésünk.
-Korán keltem és gondoltam mehetnénk együtt, de mond csak, te mióta vagy szemüveges? - kérdésére szabad kezemmel arcomhoz kaptam. Jézusom, magamon hagytam a szemüvegem! Hogy lehetek ilyen béna?
-Én már gyerekkorom óta, csak nem szeretem. - mondtam neki, majd ásitottam egyet.
-Pedig hihetetlenül dögös vagy benne. Mitől vagy te ilyen nyúzott, hm? - kijelentésén kissé el pirultam. Talán át gondolom, hogy hordjam a szemüveget ezek után.
-Nem tudom, álmos vagyok.
-Ma lesz táncpróbád? - kérdésére csak nem legesen megráztam a fejem. - Akkor jó, legalább lesz időd rám.
-Ezt most úgy mondod, mintha olyan sok időt töltenénk egymás nélkül. - mondtam szemforgatva, Tae nem mondott semmit. Az iskolába érve egyből a tanterem felé vettük az irányt. Pár perc után be is csengedtek, az óra szerencsére hamar eltelt. Szünetben ismét a padunkhoz gyűltek a többiek, így megint Taehyung ölében kötöttem ki.
-Tessék Jimin. - nyújtott át nekem Mark egy doboz kakaót.
-UH, köszi Hyung. - mosolyogva kortyoltam egyből az italba. A szünetet végig dumáltuk, a többiek is nehezen akartak a termükbe menni, de muszály volt mert öt perc és csengetnek.
-Jut eszembe, Jimin, a kövi szünetben megbeszélés lesz a próba terembe. - kiabálta az ajtóból Zelo.
-Remek. - morgolódott magában Tae és szorosabban ölelte át derekam.
-Tae, engedj el, bejött a tanár. - suttogtam neki, de hiába, mert megsem hallotta.
-Park Jimin, örülnék, ha megtalálná a helyét. - szólt rám a tanár. Végre Tae elengedett és igy a helyemre tudtam ülni. Óra után össze pakoltam és indultam is volna a próba terembe, de Tae vissza rántott a karomnál fogva.
-Tae?- furán néztem rá, mert nem értettem problémáját.
-Nem akarom, hogy találkozz vele.
-De... Hiszen ezt már megbeszéltük. -Akkor sem akarom, majd Zelo el mondja mi volt. - bármennyit is győzködtem, nem nagyon akarta, hogy itt hagyjam őt.