Váratlan fordulat (13/15)- Vmin, ZeloGyeom
Taehyung
A tegnap esti buli nagyon jól sikerült. Reggel a srácokat elég vicces helyeken találtuk meg. Azt az egy dolgot nem értettem, hogy Yugyeom-ot és Zelo-t ki zárta ki. Miután párom kihozta a kapu kulcsot beengedtük őket.
-Na srácok, mindenkinek jóreggelt. A tegnap este nagyon jó volt, köszönöm mindenkinek, hogy eltudott jönni. - mondta Mark mikor mindenki beért a házba.
- Mi köszönjük, hogy eljöhettünk. - válaszoltam neki egy váll veregetés közepette.
- Viszont arra kérek mindenkit, hogy segítsen a takarításban. - folytatta Mark.
- Na nem, kizárt, hogy takarítani fogok. - hangzott Minsu egyértelmű tiltakozása.
- De de Minsu barátom, nem bújsz ki alóla. Este mindenki szórakozott, most pedig mindenki takarít. - mondtam neki Mark mellé állva.
- Maradok ha utána kapok reggelit. -csendült fel Jiminnie hangja.
- Rendben, utána reggelizünk egy jót. - válaszolta nevetve Mark.
Két óra takarítás után fáradtan zuhantam a kanapéra Jimin pedig az ölembe.
- Jaj drágám úgy elfáradtam, mozdulni se bírok. - mondtam csukott szemmel, fejemet a kanapénak támasztva.
- Én is alaposan elfáradtam, és éhes is vagyok. - panaszkodott Jiminnie.
- Kész a reggeli. - kiabálta el magát ebben a pillanatban Mark.
El se hiszem, hogy végre hazaértem. Jiminnie hazament Sugával, úgyhogy délután át megyek a nagyimhoz. Már rég láttam, és örülni fog a látogatásomnak. Gyorsan letusoltam, tiszta ruhát ruhába bújtam, majd elindultam. Kis időn belül oda is értem.
- Szia nagyi. Átjöttem egy kicsit. - mondtam neki miután ajtót nyitott.
- Szia kis unokám. Gyere be, ne ácsorogj a hidegben. - invitált a meleg lakásba.
- Hogy vagy mostanában nagyi? - kérdeztem a nappaliban ülve.
- Akartam veled beszélni valamiről.
- Ugye nem vagy beteg? - kérdeztem tőle.
- Dehogyis, nem erről akarok beszélni. Az egyik barátnőm kihívott magához külföldre lakni. Most halt meg a férje, a családja nem foglalkozik vele és rám gondolt először. Én igent mondtam neki, mivel sokat vagyok egyedül. A házat nem szeretném eladni. Arra gondoltam, hogy lassan felnőtt leszel és örülnél egy saját háznak, így belekóstolhatsz a felnőtt életbe. Na mit mondasz? Ide költözöl? - nézett rám izgatottan. Hirtelen azt se tudom, hogy mit mondjak, viszont ekkor jött egy zseniális ötlet.
- Nagyon fogsz hiányozni. Persze, hogy elfogadom az ajánlatodat. És tudod már, hogy mikor indulsz? - kérdeztem tőle.
- Az a helyzet, hogy ma délután indul a gépem. Már összepakoltam a cuccaimat és nemsokára jön a taxi. - válaszolta. Nem hittem volna, hogy már ma elmegy.
- Jaj úgy fogsz hiányozni. Viszont nekem mennem kell elintézni a dolgokat. Ne haragudj, és vigyázz magadra. - mondtam neki, majd megöleltem.
- Te is vigyázz magadra. Remélem, hogy tetszeni fog a ház. - válaszolta.
- Szia nagyi.
- Szia Tae.
- Hali drágám. Jó, hogy átjöttél. - köszöntem ajtónyitás közben.
- Szia édes. Mi volt az a fontos dolog amiért áthívtál? - nézett rám kíváncsian.
- Az van, hogy a nagyim kiköltözött a barárnőjéhez külföldre és felajánlotta, hogy költözzek a házába. - kezdtem bele a dolog elmesélésébe.
- És mit mondtál neki? Odaköltözöl? - tette fel a kérdéseit.
- Veled szeretnék odaköltözni. - mondtam a szemébe nézve.
- Nem is tudom, hogy mit mondjak. Nagyon megleptél ezzel. - mondta pár perc után.
- Én nagyon szeretném ha jönnél velem. Kettőnké lenne az egész, nem zavarna senki és délután beszéltem anyummal és nem volt ellenére a dolog. Légyszi, mondj igent, cserébe bármit megteszek neked. - mondtam neki.
- Jól hangzik, de anyumat megkell kérdeznem, én igent mondok neked, de anyumon áll a dolog. - válaszolta, rövid gondolkozás nélkül.
- Már alig várom, hogy odaköltözzünk. Hívd fel anyudat légyszi. - néztem rá kérlelő tekintettel.
- Oké felhívom, de ha nemet mond nem tudok mitcsinálni. - válaszolta, majd elment telefonálni.
Jimin
Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet ez a nagyon fontos dolog amiért Taehyung felhívott. Olyan izgatottan beszélt a telefonba, biztos valami jó dolgott akar velem közölni. De mi lehet az? Mikor odaértem hozzá egyből be csengettem. Amint párom közölte velem a szándékát teljesen le döbbentem, fogalmam sincs, hogy gondolta azt, hogy majd mi ketten össze költözünk. Egyről a kettőre nem fog menni. És mégis, hogy tartanánk fent ketten egy házat vagy hogyan mennének a minden napok? Ki főzne nekünk és ki keresné a pénzt helyettünk? Ezekkel a gondolatokkal vonultam félre telefonálni. A telefonomba ki kerestem omma számát és már tárcsáztam is.
- Szia, Omma. - szóltam bele mikor két csörgés után felvette a készüléket.
- Szia, Jiminnie. Mit szeretnél? - csengett fel omma édes hangja a vonal másik felén.
- Az van, hogy Taehyungnak a nagyija elköltözik és a háza üresen marad. De Taehyung arra gondolt, hogy mi lenne, ha én és ő össze költöznénk.
- Szóval össze akarsz költözni a barátoddal? - vágott a mondandóm közepette egyből a lényegre tapintva.
- Igen.
- Jimin, ezt ti sem gondoltáttok át rendesen. Mégis hogyan élnéttek meg? Nem tudom, hogy Taehyung anyukája bele-e ment, de én nem engedem. Ez még nagyon korai, hisz még csak két hónapja vagytok együtt.
- De, Omma!
- Nincs Omma, gyertek át és akkor jobban megbeszéljük ezt a dolgot.
- Rendben. Szia, Omma. - megvártam amíg ő is elköszönt majd kimyomtam a telefont. Le törten sétáltam vissza a nappaliba, őszintén szólva tudtam, hogy Omma nem fogja engedni.
- Na? - TaeTae boldog vigyora egyből lekonyult amint meglátta arcomat.
- Azt mondta, hogy mennyünk át hozzánk, de eddig nem engedi. - közöltem vele szomorúan.
- Majd meg győzzük, ne aggódj, Bogárkám. - simított végig arcomon és megölelt. Szorosan bújtam hozzá, el akartam tűnni a világ elől.
- Mégis, hogy gondoltáttok, majd küldjük nektek a pénzt vagy miből akartatok megélni? - kérdezte viszonylag nyugodtan omma. Már vagy két órája erről beszélgetünk a konyha asztalnál ülve.
- Természetesen nem, gondolom elmennénk dolgozni. - válaszoltam a kérdése első felére, mert nem akartam, hogy ilyeneket gondoljon rólunk, ez az ötlet még csak az eszünkbe sem jutott.
- Az az csak én mennék a suli mellet, régen is így csináltam. Jimin pedig majd főzni fog és persze tanulni. Nézd Sandara, én szeretem őt, mindent megcsinálnák csak azért, hogy boldognak lássam Jimint. - mondta Tae, majd az asztalon pihenő kezemért nyúlt és össze kulcsolta ujjainkat. Aranyos tőle, hogy csak is maittam menne ő dolgozni, de miaz, hogy én fogok főzni? Úgy látom kezdhetek főzős műsorokat nézni.
- Most valóban ezt mondod, de mi lesz ha pár év múlva már mást fogsz szeretni? Akkor majd csak úgy kidobod?
- Én megértem, hogy félted a fiad, de tőlem nem kell. Pár év múlva ugyanígy fogom szeretni, mint most és ezek nem csak üres szavak. Nekem ő kell, ezt nem értheted, de ő kiegészít engem. A mi kapcsolatunk különleges lesz mindörökké. - Tae szavaitól könnyek szöktek a szemembe, tekintettétől pedig ki is csordultak onnan. Olyan elszántan nézet ommará, hogy nem lehetett nem hinni neki. A könnyeim megállíthatatlanul folytak végig arcomon egyenesen a kék pulcsim ujjára. Mikor szipogtam egyet Taehyung meglepetten nézett rám, apró mosoly játszott ajkain miközben hideg ujjaival le törölte a könnycseppeket az arcomról, de ez a mozdulat feleslegesnek bizonyult, mert a helyükre folyamatosan újabb könnycsepp került. - Ne sírj, édesem.
- Szeretlekh. - hüpögtem és a karjai közé bújtam, elég kényelmetlen volt ez a póz a székek távolsága miatt, de nem érdekelt. Olyan rossz érzés, hogy omma igy gondol Taere.
- Én is szeretlek, Jiminnie csak ne sírj, mert nem szeretem azt amikor szomorú vagy. - próbált nyugtatni.
- De ezek öröm könnyek, uhm össze könnyeztem a polod. - néztem szomorúan a ruha darabot amin ott díszelgett egy nagyobbacska víz folt.
- Nem baj. - mosolygott rám.
- Najó, csak akkor megyek bele ebbe a dologba, ha már Taehyungnak rendes állása lesz. - szólalt meg hirtelen omma, teljesen elfeledkeztem róla.
- Köszönjük, omma. - mondtam boldogan és felállva megöleltem őt.
- Mond csak Taehyung, hogy fogsz munkát találni? - kérdeztem kíváncsian mikor a parkban sétáltunk a kéz a kézben.
- Szerintem vissza megyek a régi munkahelyemre, nem olyan nehéz és még több pénzt is kapok a kelleténél.
- Ugye nem valami fekete ízébe utazól? - kérdeztem sápadtan. Fogalmam sincs mi erre a megfelelő szó, de úgyis érti, hogy mire gondoltam.
- Te miket gondolsz rólam? - nevetett fel - Pultos voltam egy jól menő bárban.
- Oh, én csak... Íze, na mindegy. - mosolyogtam rá ártatlanul, majd oldalra fordulva megláttam JungKookot egy csókor rózsával. - Nézd.
- Azta, csak történt ketelyük között valami. - mondta barátom mikor a csókolózó személyekre tévedt tekintette.
- Nekem miért nem veszel néha egy csókor rózsát? - kérdeztem mikor tovább sétáltunk az úticélunk felé.
- Bocsi édesem, de csóró vagyok. A házra gyűjtők. - mondta halál komoly fejjel, de pár perc után kitört belőle a nevetés, én sem birtam ki nevetés nélkül. A cukrászdába menet találtunk egy virágárust és persze Taehyung egyből vett nekem egy csókor rózsát. Hiába mondtam neki, hogy csak vicceltem.
Taehyung
A cukrászdába érve kikértük a szokásos sütinket és a leghátsó asztalnál foglaltunk helyet.
- Holnap suli után elmegyek abba a bárba ahol régebben dolgoztam és megkérdezem, hogy vissza vennének e. - mondtam egy falat süti közben.
- Elmetek veled? - kérdezte.
- Persze, legalább nem kell egyedül mennem. - válaszoltam neki mosolyogva.
Hamar elfogyasztottuk a kikért sütinket, így indultunk hazafele.
Miután hazaértem fáradtan mentem be a szobámba. Gyorsan bedobáltam a holnapi füzeteimet és mentem vacsizni, majd fürdeni. Egy kis zene hallgatás után bealudtam. Reggel az ébresztőm hangos csipogására ébredtem. Fáradtan mentem a fürdőbe készülődni.
- Jóreggelt Drágám. - köszöntem páromnak a megszokott útkereszteződésnél.
- Jóreggelt Édes. - köszönt vissza, majd elindultunk a suliba.
Viszonylag hamar beértünk, ezért még volt időnk beszélgetni a többiekkel. Hangos társalgásunkat a tanár érkezése szakította félbe.
A húsz perces szünet következett. Eddig unalmasan és lassan telik ez a nap.
- Héj srácok, nem megyünk le az ebédlőbe megnézni, hogy mi a kaja? - kérdeztem Minsutól és Marktól.
- Ez jó ötlet, nagyon éhes vagyok. - vágta rá Minsu.
- Jimin jössz te is? - kérdeztem a mellettem álló fiút.
- Hát nem vagyok éhes, de lemehetek veletek. - felelte.
Az ebédlőből kiáramló szagról tudtuk, hogy ma sem fogunk ebédelni. Amikor megláttuk a kaját egyből sarkon fordultunk. Valami sötét zöld színű főzelék féleség volt, hússal. Bár inkább leves volt az mint főzelék.
- Na fiúk, ma se ebédelünk egy jót. - szólalt meg Mark az orrát befogva.
- Hátja, de legalább sétáltunk egyet és nem a terembe ücsölgünk. - mondta Jiminnie.
- Ettől a sétától még éhesebb lettem. - nyafogta Minsu
- Van fent még egy szendvicsem, odaadhatom, nekem már úgyse kell. - ajánlottam fel, remélve abba hagyja a nyafogást.
- Tényleg, biztos nem kell neked? - kérdezett vissza.
- Biztos. - adtam egy rövid választ.
A terembe érve odaadtam Minsunak a megígért szendvicset. Egyből neki is látott enni. Olyan gyorsan tömte magába, hogy csodálkozom azon, hogy eddig nem nyelt félre. Ezután még beszélgettünk egy kicsit, majd kezdetét vette az utolsó óra.
Nagy nehezen eltelt az irodalom, végre kicsengettek.
- Indulhatunk Drágám? - kérdeztem izgatottan.
- Mindjárt csak összepakolok. - felelte a füzeteket pakolva a táskájába.
Az utat csendben tettük meg. A bárhoz érve egyre idegesebb lettem.
Mi van ha nem jön össze? Ha már nem kellek? Hogy fogunk így összeköltözni Jiminnel? Kell nekem ez a munka. Ezekkel a gondolatokkal léptem be a bárba. Az üzletvezető tudta, hogy jövök, mert tegnap felhívtam.
- Jónapot uram. - nyújtottam kezet a megfelelő személynek.
- Jónapot. Hívj nyugodtam Mr. Kimnek. - mondta, majd Ő is kezet nyújtott.
- Hagy mutassam be a páromat Jimint. - mutattam a mellettem álló személyre.
- Örülök, hogy megismerhetem. - nyújtotta jobbját Jimmine.
- Szint úgy. - adott rövid választ, majd a kézfogás után az irodájába vezetett. Sajnos Jiminnek kint kellett várnia. Az irodába belépve hirtelen elis felejtettem, hogy miért jöttem. Az egész átlett rendezve. A kellemes barack színű falak helyett most szürkés falak váltották fel. A hatalmas íróasztal pont az ajtóval szemben állt. A fekete asztalhoz három fekete szék tartozott. Két hatalmas enyhén narancssárga fényű lámpa állt az asztaltól számított két méterrel mind két irányba.
- Nagyon szép ez az iroda, és az egész hely nagyon tetszik. - mondtam a csöndet megtörve.
- Köszönöm, most nemrég volt felújítva a hely. Foglalj helyet. - mutatott az asztal előtt álló székre.
- Áttetszett gondolni amit a telefonban mondtam? - kérdeztem a tekintetét fürkészve.
- Sokat gondolkoztam rajta és arra a döntésre jutottam, hogy felveszlek, de nem pultosnak, mert abból most bőven van, hanem üzletvezető helyettesnek. - nagyon meglepődtem ezen, nem erre számítottam.
- De én pultos voltam, nem tudom, hogy mitcsinál egy üzletvezető helyettes. - mondtam kicsit idegesen.
- Nem olyan nehéz feladat. Ha nem tudok bejönni a bárba, akkor aznap te írányítod a csapatot. Lényegében nekem segítesz. Tekintettel vagyok arra, hogy még iskolába jársz, ezért egész héten délutánonként papírmunkád lenne, meg a rendeléseket kell lebonyolítanod. Viszont szombaton is be kellene jönnöd egész napra. Persze a fizetésed is a duplájára fog nőni. - ecsetelte a feladatomat. Nem nagyon tetszik ez a szombati dolog, de legalább többet fogok kapni és így hamarabb össze költözhetnek életem szerelmével. - Na mit mondasz rá? - kérdezte ezzel a gondolataimból kizökkentve.
- Elfogadom az állást. Mikor kezdhetek? - kérdeztem izgatottan.
- Ezen a héten még megcsinálom a szerződést és a jövőhéttől bármelyik nap kezdhetsz. - válaszolta a naptárt nézegetve.
- Köszönöm szépen a lehetőséget, és akkor jövőhét hétfőn már jönnék is. - mondtam neki.
- Rendben, viszont még sok dolgom van, úgyhogy akkor hétfőn találkozunk. - nyújtott kezet, majd elköszöntem.
Kint Jiminnie már feszülten várt.
- Na mi volt? Mondj már valamit? - ugrott fel a székből mikor meglátott engem.
- Enyém a meló. Hétfőn délután kezdek, viszont szombaton is bekell jönnöm, mert üzletvezető helyettes lettem és dupla annyira nőtt a fizetésem, így hamarabb költözhetünk. - hadartam el röviden a bent történteket.
- Juj ez nagyon jó hír. Annyira örülök, és úgy szeretlek. - mondta, majd nyakamba ugorva egy csókot nyomott ajkaimra.
- Ezt este meg kell ünnepelnünk, ezért ma nálam alszol. - jelentettem ki határozottan.
- Nem ellenkezek veled, mert úgyse nyernék. - mondta nevetve, ami egy egyébként igaz is volt.
- Elmegyek bevásárolni, te meg menj haza valami ruháért meg a holnapi füzeteidért és nálam talizunk. - köszöntem el kifele jövet a bárból.
- Rendben, sietek. - adott egy rövid választ, majd ellentétes irányba indultunk.
Jimin
Amikor haza értem gyorsan összepakoltam néhány ruhát és az órarendemet kezdtem keresni, miután megtaláltam az asztal alatt rájöttem, hogy holnap nincs is suli, hiszen péntek van ma. Kuncogva tettem vissza az órarendem a helyére. Le siettem a konyhába ahol omma és Chaerin tartózkodtak.
- Omma, képzeld Taehyung üzletvezető helyettes lett. - mosolyogtam büszkén és leültem Chaerin mellé.
- Gratulálok, akkor nem sokára költöztök, igaz? - kérdezte szomorúan és lezárta a gázon lévő késznek vélt ételt, majd leült az asztalhoz velem szembe.
- Igen, omma. De attól majd átjövők hozzád. Nem foglak elfelejteni. Amúgy is szeretem itt lenni, szóval majd amikor Tae dolgozik majd nem mindig itt leszek veletek, nem kell aggódni. - boldogan magyaráztam neki és megfogtam az asztalon pihenő kezét. - Amúgy azt szeretném kérdezni, hogy Tae-nél aludhatok?
- Remélem is, hogy sokat fogsz vissza járni hozzánk. Persze, nála aludhatsz. - mosolyodott el omma.
- Milyen aranyos, hogy már ilyen fiatalon össze költöznek. Remélem jól bánik veled ez a fiú. - nevetett fel a fekete hajú nő mellettem.
- Persze, hogy jól bánik velem, már annyiszor megmentett amikor a suliba cikiztek. Jaj Chaerin, én úgy szeretem őt. - mondtam oda figyelve arra, hogy véletlenül nehogy kikotyogjam az apás dolgokat. Nem szeretném, ha omma megtudná, ígyis épp elég gondja van. - Viszont megyek, mert már biztos vár. Sziasztok!
- Szia. - köszöntek egyszerre, felkaptam a cipőm és mivel jó idő volt a kabátomat otthon hagytam. Gyors léptekkel siettem Taehyunghoz, tíz perc alatt oda is értem. Kopogás nélkül nyitottam ki a bejárati ajtót, mert párom kijelentette, hogy nyugodtan nyisak csak be. A lakásba lépve meg csapot a finom étel illata, máris tudtam hova kell mennem elsőnek.
- Szia,.....! Jobban vagy már ügye? - kérdeztem mosolyogva Tae anyukáját, amikor a konyhába sétáltam.
- Szia, Jimin, persze már teljesen jól vagyok. Úgyhogy szombaton megyek is dolgozni, mert már megőrülök a semmit tevéstől. - kacagott fel boldogan.
- Hát elhiszem. Viszont én föl megyek TaeTaehez.
- Menjél csak. - mondta a fakanállal óvatosan megcsapkodva. Taehyung szobájába halkan próbáltam be nyitni, de megpillantottam szerelmem aki zenét hallgatva és lehunyt szemekkel pihent az ágyán, így mégsem kell olyan óvatosan mozognom. Az ajtó mellé tettem a táskám, majd az ágy azon részéhez sétáltam ahol párom feküdt. Egy egyszerű mozdulattal rá ültem csípőjére, mire egyből ki pattantak szemei. Rá mosolyogtam majd le hajolva hozzá egy csókot csentem ajkaira.
- Azt hittem, hogy már sosem érsz ide. - mondta végig a számat nézve. - De most itt vagyok. - nyaltam meg direkt kiszáradt ajkaimat figyelve közben buja tekintetét. E mozdulatom után egyből tarkomnál fogva húzott magához vissza egy szenvedélyes csókra.
- Taehyung, te hány üveg bort vettél? - kérdeztem hüledezve mikor a harmadik üveget hozta fel a konyhából.
- Négyet. - öntött a poharamba a piros színű folyadékból, ő pedig az üvegből ivott. Lefeküdt az ágyra én pedig a hasán és a lába közt helyezkedtem el, miután megittam a poharam tartalmát. Aigoo, már most érzem, hogy holnap nagyon szarul leszek.
- Nem megyünk sétálni? Olyan jó idő van és még talán láthatjuk a naplementét is! - mosolyogtam, boldogan csillogó szemekkel.
- Nem tudok neked nemet mondani, ha így nézel rám. - mondta és megcsókolt. Meg ittuk az üveg bort és csak utána eredtünk útnak, kézen fogva sétáltunk a Han-folyó mentén a naplementét nézve. Gyönyörű volt, ahogy az ég narancs színbe tündökölt.
- Megnézzük a házat Jiminnie? - kérdezte hirtelen TaeTae.
- Meglehet? - néztem rá meglepetten. Nem hittem volna, hogy ez lehetséges.
- Miért ne lehetne? - nevetett fel és az új, közös házunk felé kezdett húzni.
- Ez nagyon gyönyörű. - ámuldoztam a hatalmas házban.
- És a legjobbat még nem is láttad. - sutogta a fülembe miközben hátulról átölelt.
- Valóban és mi lenne az? - fordultam vele szembe a karjai között. Nem mondott semmit, a csuklómnál fogva kezdett vontatni maga mögött, egyenesen fel az emeletre. Az első ajtónál megálltunk, majd kitárta előttünk a nyílászárót. Egy hatalmas szóba volt előttünk, halvány kék színűre voltak festve a falak, páros várost ábrázoló képpek lógtak itt-ott. Az ablak velünk szembe helyezkedett el, melyen gyönyörű szürke függöny himbálozott a huzat miatt. A szobában helyet kapott még egy hatalmas francia ágy is, mely fekete színbe pompázott sötét kék húzattal rajta. A hatalmas ággyal szembe volt egy nagyon nagy fekete szekrénysor, a plafonból pedig egy gyönyörű, régi módi, csillogós csillár logót. - Ez csodálatos.
- Igen az, de még mutatnom kell valamit. - mosolygot rám és a mellettünk lévő szobába vezetett. A szoba rózsaszínre volt festve, egy nagy szekrényben temérdeknyi játék sorakozott fel. Látszott, hogy itt egy kislány is volt. - Tudod, majd ez lesz a kislányunk szobája.
- Akkor lesz egy gyerekünk? De én olyan gyermeket szeretnék örökbefogadni aki már mondjuk három éves és a gyerek otthonba nevelkedett, mert akkor mi jobbá tudnánk tenni az életét, hisz egy szerető családba lenne. - magyaráztam neki komolyan és a nyakába karoltam.
- Ha ez téged boldoggá tesz, én bele egyezek. - mondta és ajkaimra hajolt.
Reggel arra ébredtem, hogy hánynom kell, gyorsan ki pattantam Taehyung mellől egyenesen a fürdőbe rohanva. A wc csésze fölé hajolva adtam ki mindent ami a gyomromba volt. Borzasztó érzés, amikor azt hittem, hogy már végeztem megint öklendezni kezdtem. Egyszer csak Taehyung hatalmas kezét éreztem a hátamon amint kör körös mozdulatokkal próbál meg nyugtatni. Amint abba hagytam a hányást még egy kicsit ott maradtam hátha megint kéne esetleg, addig is Tae a vörös fürtjeimmel babrált, ami egy kicsit meg is nyugtatott. Fel álltam és ki öblitettem a szám a csapnál.
- Jól vagy? - kérdezte és mikor felé fordultam arcomra simított, épp akartam volna meg fordulni, de Tae abban a pillanatban cuppant ajkaimra.
- Na, még nem mostam fogat. - váltam el tőle fintorogva.
- Nem érdekel. - mondta majd ismét megcsókolt miközben addig tolt hátra míg a falnak nem ütköztem. A falhoz szorítva csókolt szenvedélyesen.
- Míg fogat mosok nem csinálsz reggelit? Éhen halok. - néztem rá boci szemekkel.
- Csinálhatok. - adott egy puszit a homlokomra majd ki ment a fürdőből. Miután fogat mostam párom után mentem a konyhába ahol már érezni lehetett a rántotta illatát. Mikor végeztünk a reggelivel megint rohanhatam a wc-be kiadni magamból a reggelimet, utána ismét fogat mostam.
- Jiminnie, nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan teherbe fogsz esni, pedig még csak tegnap beszéltünk a gyerek témáról. - nevetett fel Tae a viccén.
- Nem vagy vicces, Taehyung. - vágtam be a durcit és levágtam magam a nappaliban lévő kanapéra.
- Na, most miért vagy ilyen morci? - kérdezte leülve mellém.
- Nem vagyok az.
- Akkor kapok egy csókot? - kérdezte incselkedve. Felé hajoltam, de amikor ajkaink közt már csak pár miniméter volt elhúzódtam tőle.
- Nem.
Egy óra semmit téves után el vonultam a konyhába főzni, míg Tae valami bugyuta foci meccset néz a tv-be. Nem akartam nehezet csinálni, így az egyszerű húslevesnél maradtam. Már majdnem végeztem mikor hirtelen Tae hátulról át ölelt, ezzel rám hozva a szívbajt.
- Nagyon éhes lettem így hírtelen, de természetesen téged kívánlak a legjobban. - suttogta mézédes hangon a fülembe, mondtától persze, hogy elpirultam.
- Inkább menj és terits meg. - mondtam neki egy zavart kuncogással kisérve.
Taehyung
- Nagyon finom lett a leves Drágám. - dícsértem a főztjét, miközben az általam megterített asztalnál ebédeltünk.
- Köszönöm, igyekeztem ehetőt főzni. - válaszolta mosolyogva.
- Jó étvágyat. - mondtam egy újabb falat közben.
- Viszont - bólintott Jimin.
Ebéd után a nappaliban lévő kanapén pihentem, míg párom a konyhában mosogatott. A tv-ben valami béna film ment, pont annál a résznél tartott a műsor amikor a csaj kérlelte a pasiját, hogy ne szakítson vele, mert ő tényleg megbánta amit tett. Jesszusom ezt a kamu dumát amit lenyomnak a filmben. Tiszta gáz, na ezért nem nézek olyan sokszor TV-t.
- Mit nézel Édes? - huppant le mellém vörös hajú barátom.
- Egy béna filmet, de nagyon idegesít. Játszunk valamit. - vetettem fel az ötletemet.
- Mit szeretnél játszani? - kérdezett vissza.
- Nem tudom, esetleg videó játékozhatnánk. - ajánlottam.
- Rendben, de csak ha megígéred, hogy hagysz nekem egy kis előnyt. -alkudozott a mellettem ülő személy.
- Majd meglátjuk. - mondtam széles mosolyra húzva a számat.
Több óra játék után, végül Jimin nyert, persze hozzájárult a győzelméhez az, hogy hagytam nyerni. Nagyokat nyújtózkodva álltam fel a kanapéról és mentem ki mosdóba. Kifelé jövet Jiminniet a konyhában talátam, amint egy tányérért nyújtózkodott.
- Tessék. - emeltem le könnyedén a legfelső polcon levő tányért.
- Ez nem ér, hogy ilyen magas vagy én meg ilyen alacsony.-mondta karba tett kézzel.
- Te így vagy tökéletes és aranyos. - próbáltam jobb kedvre deríteni, de nem nagyon ment.
- Hamár ilyen magas vagy akkor kéne még egy tányér. - engedte le kezeir maga mellé mosolyogva.
-Parancsolj - nyújtottam felé a másik tányért.
Vacsora után, megfürödtünk és fáradtan bújtunk be a pihe-puha ágyba.
- Holnap elmegyünk nézni a házunkhoz új cuccokat? - kérdeztem Jiminniet miközben betakaróztam.
- Az jó lenne, de nincs sok pénzünk, úgyhogy egyelőre semmit ne vegyünk. Meg lehet, hogy máshol sokkal jobb áron van ugyanaz a dolog. - válaszolta, majd Ő is bebújt a meleg takaró alá.
- Viszont elhívhatnánk a fiúkat is. -ajánlottam fel.
- Rendben, több szem többet lát.
- Reggel felhívom a többieket. Jóéjt Drágám. - mondtam majd fejemet a párnára hajtottam.
- Rendben. Jóéjt Édes. - válaszolt, majd szorosan hozzám bújt.
Reggel végre sikerült kipihenten ébredtem. Jobb oldalamon Jiminnie még mélyen aludt. Nem akartam felkelteni, ezért óvatosan kimásztam mellőle vigyázva nehogy meglökjem. Sikeresen kijutottam a szobából. Első utam a konyhába vezetett. Hamár párom még alszik, akkor készítek neki reggelit. Pár tojásból összeütöttem egy ksi rántottát, majd egy pohárba narancs levet öntöttem, és egy tálcára felpakoltam a reggelit.
- Jóreggelt. Mikor keltél? -szólalt meg hirtelen a vörös hajú fiú.
- Jóreggelt. Most nemrég. Csináltam neked reggelit. - nyújtottam felé a megpakolt tálcát.
- Ezt miért kapom? - nézett rám álmos tekintettel.
- Mert szeretlek. - adtam neki rövid egyben tömör választ.
- Én is szeretlek. - válaszolta, majd neki látott a finom ételnek.
- Viszont ameddig eszel én felhívom a srácokat. - mondtam telefonommal a kezemmel.
- Rendben. - válaszolta, majd folytatta a reggeli elfogyasztását.
- Mark, Minsu, Zelo és Yugyeom tud jönni. - mondtam mikor visszamentem a szobába a hosszas telefonálás után.
- Szuper akkor hatan megyünk. - lelkesült fel, és már ment is öltözni. - ja és mennyei volt a reggeli, többször is csinálhatnál. - fordult vissza a fürdőszoba ajtajából.
- Örülök, hogy ízlett. - kiabáltam utána, ugyanis én ekkor már a lépcsőn mentem le a konyhába.
Pár perccel később a bevásárló központ felé tartottunk. A fiúknak azt mondtam, hogy ott találkozunk.
- Sziasztok srácok. - köszöntem Minsunak és Marknak.
- Sziasztok. - hangzott a válasz szinte egyszerre.
- Zelogyeom párosunk merre van? - kérdezte Jimin.
- Ők már bementek, nem bírtak tovább kint ácsorogni. - válaszolta Minsu.
- Oh értem. Akkor menjünk keressük meg őket. - feleltem, majd a bejárat felé indultam.
A plázába érve megcsapott a kellemes meleg levegő. Teljesen magával ragadott a sok gyönyörű kirakat. Beljebb haladva észrevettük amint Zelo az egyik boltban gyerek ruhákat mutogat Gyeominak aki nem volt annyira elragadtatva a textilektől. Mondjuk megértem, mert azok a ruhák borzasztóak voltak.
- Héj srácok. Ott van a két jó madár. -mutattam a tőlünk nem olyan messze lévő bolt felé.
- Szuper, menjünk nézzünk be mi is. - könyörgött izgatottan Jiminnie.
- Rendben menjünk. - ahogy ez a mondat elhagyta a számat párom egyből húzni kezdett az üzlet irányába.
- Nézzétek milyen aranyos ez az autós póló. - kiabált oda nekünk Zelo a kék anyagot lobogtatva.
- Nem rossz, bár inkább hercegnőset fogunk venni. - vágta rá Jimin.
- Mi? - kérdezte Yugyeom.
- Ööö semmi. - próbáltam kimagyarázni magunkat, de nem jött össze.
- Ezt, hogy értetted? -kérdezte Zelo, még mindig a pólót szorongatva.
- Figyelj mostmár mondjuk el. - fordult felém Jiminnie.
- De még nem akartam, majd ha már biztos a dolog. - néztem rá.
- Hahó beavatnátok. Mi is itt vagyunk. - szólt közbe Mark.
- Mond te. - mondta párom fejével felém bökve.
- Hamár elkezdted akkor fejezd is be. - vágtam vissza.
- Fiúk, mondja már el valaki. - türelmetlenkedett Zelo.
- Rendben akkor mondom én. - kezdtem el végül. - Szóval az a helyzet, hogy Jiminnel hamarosan összeköltözünk és örökbe fogadunk egy kislányt. - böktem ki végül amit eddig titokban tartottunk.
- Semmi válasz? - tárta szét Jiminnie a karját, mikor már vagy két perce bámultak minket szó nélkül a srácok.
- Ez most komoly? - szólalt meg végül Minsu.
- Igen. - válaszoltam.
- Ez aztán a meglepetés. Nagyon örülünk a költözésnek, meg a gyereknek is. - szólalt meg Zelo Gyeomi nevében is aki még mindig csak szótlanul bambult ránk. - Ugye te is örülsz? - bökte oldalba párját.
- Mi? Ja persze, bocsánat csak annyira váratlanul ért a dolog, hogy nem jutok még most se szóhoz. - csendült fel Yugyeom hangja.
- Nem így szándékoztuk elmondani.- mondtam.
- Hagy gratuláljunk nektek. - jöttek közelebb a fiúk,majd egy hatalmas csapat öleléssel fejezték ki a gratulációjukat.
- Ezt megkell ünnepelni, tudok is egy jó helyet ahova elmehetnénk. - mondta Minsu.
- Részemről oké. - válaszoltam, majd a többiek beleegyezése után indultunk a Minsu által ismert helyre.
Jimin
Örültem, hogy a fiúk jól fogadták a hírt, örömmel tölt el, hogy senki nem ellenzi ezt a dolgot.
- Minsu, ez az a jó hely? - kérdezte Mark a Burger king bejárata előtt.
- Igen, miért azt hittétek, hogy bulizni megyünk délután háromkor? - Ja. - nevetett fel párom mellettem, nem tudom ki, hogy van vele, de én örülök, hogy nem iszuk le magunkat megint. A kajáldában kerestünk egy üres asztalt, de ez elég nehéz volt tekintve, hogy tele van a hely, szerencsére egy nagyobb társaság által meg üressédet egy asztal, gyorsan le támadtuk a szabad területet, nehogy valaki megelőzőn minket.
- Én fizetek mindenkinek most. - jelentette be Zelo. Persze mindenkinek tetszett az ötlet, pár perc alatt mindenki átgondolta, hogy mit akar rendelni, majd a colosnak le firkantottuk egy papírra, mert mire odaérne biztos, hogy a felét elfelejtené. Mark és Tae elmentek neki segíteni, mert egyedül nem bírná el a sok tálcát. Míg a kajára vártunk random dolgokról kezdtünk el beszélgetni, nem tartott sokáig míg a többiek is vissza tértek a megrendelt ételekkel. Egyből a fagyim után nyúltam és el kezdtem falatozni, amit Taehyung nem nézet jó szemmel, mert még nincs nyár és nem akarja, hogy megfázak. De már olyan régóta kívánom ezt a hideg finomságot, hogy nem érdekel, hogy ha megfogok fázni miatta, mondjuk nem hinném, hogy egy fagyitól beteg leszek. Mikor végeztem a fagyival Taehyung arcára nyomtam egy hideg puszit, remélve, hogy elnéző lesz velem szembe.
- Te, Taehyung, biztos jól átgondoltad ezt a gyerek témát? - kérdezte hírtelen Minsu barátomat és hogy Tae biztos rá figyeljen meg dobta őt egy sültkrumplival. Nem értem, hogy ezt most miért kérdezte tőle. Ekkor viszont a mellettem ülő szőke kikapta a kezemből a sült krumplimat.
- Te, tudod kit dobálgas. - mondta majd eldobta a kezében lévő ételt.
- Ya, az az enyém volt. - akadtam ki és máris a kezembe vettem egy újabb krumplit, amit Taehyung irányába dobtam, csakhogy ő hátra húzódott ezáltal a mellette ülő Yugyeomot találtam el. Most Yugyeom volt az a személy aki kancsal volt, merthogy kissé mellé talált amikor engem vett célba, pontosan eltalálta a velem szembe üllő vörös hajú barátunkat. Persze Mark sem hagyta magát, mindenki hangosan nevetve dobálta a kezébe akadó étel darabokat. Szerencsére a kajálda egy edugottabb részébe voltunk, így az itt dolgozók semmit sem vettek észre. Gyorsan meg ettük a kikért ételeket, majd el is tűntünk az asztaltól, nehogy valaki szóljon nekünk azért, hogy mit csináltunk.
- Amúgy Minsu, teljesen komolyan gondolom azt, hogy Jiminnel gyereket szeretnék fel nevelni és tudom, hogy azért kérdezed mert régen nem ilyen voltam. De ebben halál biztos vagyok, szeretem Jimint és érte képes voltam meg változni. - mondta amikor már az utcán sétáltunk, mondandója közben végig simogata a kezem hűvelykujjával. Olyan megható amikor arról beszél, hogy mennyire szeret engem. Tudom, hogy előttem teljesen máshogy viselkedett és tudom azt is, hogy valóban miattam változott meg. Ami bizonyítja azt is, hogy valóban szeret engem és ezért tudom, hogy nincs miért kételkedem benne.
- Tudom haver, de nem gyors ez nektek? Az még oké, hogy össze költöztök, de suli mellett, hogy fogtok egy gyereket nevelni?
- Mi? Nem most szeretnénk, hanem két-három év múlva. Mindketten tudjuk, hogy most sehogy sem tudnánk felnevelni egy kis gyereket. - mondtam meglepetten pislogva fekete hajú barátunkra.
- Jah, akkor semmi. - mosolygott ránk, mire a többiekből kitört a nevetés.
Másnap a suliban nem volt semmi érdekesnek nevezhető történés, azon kívül persze, hogy temérdeknyi házit kaptunk. Az iskolából kénytelen voltam egyedül haza menni, mert Taehyungnak el maradt a matek órája és azokon az órákon mi nem vagyunk egy csapatba osztva, aigoo, nem értem, hogy minnek kellett ketté osztani az osztályt. Fogalmam sincs, hogy kinek az ötlete volt ez az egész két hete, de mindegy is. Mikor haza értem ettem gyorsan és beszélgettem anyával, majd fel mentem a szobába a tankönyveimért. Leültem a nappaliba ahol bekapcsoltam a tévét, hogy valami alapzaj legyen már, majd neki álltam tanulni, mert ha én nem csinálom meg, akkor mindannyian megbuknak. Elsőnek megírtam a fontos beadandóm, majd megcsináltam a leckéket, miután ezekkel is végeztem jöhetett a magolni való. Éppen a háromszög fogalmát ismételtem magamban mikor megszólalt a telefonom.
- Szia, Angyalom. Félóra és végzek, akkor eljössz elém? - csendült fel Taehyung mély hangja a vonal másik felén.
- Hali, Tae. Persze, már megyek is. Szia. - megsem várva míg elköszön tőlem nyomtam ki a telefont. Alig várom, hogy meséljen milyen volt az első napja. Szerencsémre Tae munkahelye nem volt messze, mindössze tizenöt perc busszal, ezért is értem oda túl hamar, mert Taenek a munkaidejéből volt még húsz perc. Gondoltam míg megvárom le ülök a pulthoz, hogy ne nézek ki olyan szerencsétlenek.
- Mit adhatók? - kérdezte a pultos srác, rá emeltem tekintetem és nagyon meglepődtem mikor észre vettem, hogy milyen magas.
- Nem kérek semmit, csak a barátomra várok. - válaszoltam mire elmosolyodott. Miért mosolyog?
- Akkor a vendégem vagy, Angyalom. - tett le elém egy koktélt a barna hajú fiú. Angyalom? Így csak Taehyung hívhat. Erről a becenévről egyből eszembe jutott TaeTae minden egyes érintése és szava amiket felém intézet, talán egy kicsit el is pirultam, ami most nagyon nem lenne jó.
- Ne hívj így. - szóltam rá az idegen srácra. Zavart, hogy így nézet engem, miközben a pult másik végében kérnének tőle italokat.
- Miért? Hisz olyan gyönyörű vagy, mint az angyalok. - villantotta meg tökéletes fogait, majd hirtelen két ujja közé szorította az állam jobban meg vizsgálva az arcom. Meghökenve csaptam el kezét az arcomtól.
- Ne nyúlj hozzám. - szóltam rá felháborodva. Mit fogdos?
- Mitől akadtál ki, Angyalom?
- Mondtam már, hogy ne hívj így. Nem is ismersz.
- Szeretnéd, hogy ha ismerkednénk?
- Nem ezt mondtam. - nem hiszem el, hogy nem hagy békén. Nem hittem volna, hogy vannak ilyen rámenős emberek. - Amúgyis van barátom.
- Ezt csak most találtad ki. Nem igaz, Angyalom? - mosolygott felhúzva szemöldökét.
- Nem is igaz. Tényleg van barátom. - hápogtam idegesen.
- Ráadásul ChanYeol a te főnököd a barátja. - csengett fel Taehyung mély hangja a hátam mögött.
A tegnap esti buli nagyon jól sikerült. Reggel a srácokat elég vicces helyeken találtuk meg. Azt az egy dolgot nem értettem, hogy Yugyeom-ot és Zelo-t ki zárta ki. Miután párom kihozta a kapu kulcsot beengedtük őket.
-Na srácok, mindenkinek jóreggelt. A tegnap este nagyon jó volt, köszönöm mindenkinek, hogy eltudott jönni. - mondta Mark mikor mindenki beért a házba.
- Mi köszönjük, hogy eljöhettünk. - válaszoltam neki egy váll veregetés közepette.
- Viszont arra kérek mindenkit, hogy segítsen a takarításban. - folytatta Mark.
- Na nem, kizárt, hogy takarítani fogok. - hangzott Minsu egyértelmű tiltakozása.
- De de Minsu barátom, nem bújsz ki alóla. Este mindenki szórakozott, most pedig mindenki takarít. - mondtam neki Mark mellé állva.
- Maradok ha utána kapok reggelit. -csendült fel Jiminnie hangja.
- Rendben, utána reggelizünk egy jót. - válaszolta nevetve Mark.
Két óra takarítás után fáradtan zuhantam a kanapéra Jimin pedig az ölembe.
- Jaj drágám úgy elfáradtam, mozdulni se bírok. - mondtam csukott szemmel, fejemet a kanapénak támasztva.
- Én is alaposan elfáradtam, és éhes is vagyok. - panaszkodott Jiminnie.
- Kész a reggeli. - kiabálta el magát ebben a pillanatban Mark.
El se hiszem, hogy végre hazaértem. Jiminnie hazament Sugával, úgyhogy délután át megyek a nagyimhoz. Már rég láttam, és örülni fog a látogatásomnak. Gyorsan letusoltam, tiszta ruhát ruhába bújtam, majd elindultam. Kis időn belül oda is értem.
- Szia nagyi. Átjöttem egy kicsit. - mondtam neki miután ajtót nyitott.
- Szia kis unokám. Gyere be, ne ácsorogj a hidegben. - invitált a meleg lakásba.
- Hogy vagy mostanában nagyi? - kérdeztem a nappaliban ülve.
- Akartam veled beszélni valamiről.
- Ugye nem vagy beteg? - kérdeztem tőle.
- Dehogyis, nem erről akarok beszélni. Az egyik barátnőm kihívott magához külföldre lakni. Most halt meg a férje, a családja nem foglalkozik vele és rám gondolt először. Én igent mondtam neki, mivel sokat vagyok egyedül. A házat nem szeretném eladni. Arra gondoltam, hogy lassan felnőtt leszel és örülnél egy saját háznak, így belekóstolhatsz a felnőtt életbe. Na mit mondasz? Ide költözöl? - nézett rám izgatottan. Hirtelen azt se tudom, hogy mit mondjak, viszont ekkor jött egy zseniális ötlet.
- Nagyon fogsz hiányozni. Persze, hogy elfogadom az ajánlatodat. És tudod már, hogy mikor indulsz? - kérdeztem tőle.
- Az a helyzet, hogy ma délután indul a gépem. Már összepakoltam a cuccaimat és nemsokára jön a taxi. - válaszolta. Nem hittem volna, hogy már ma elmegy.
- Jaj úgy fogsz hiányozni. Viszont nekem mennem kell elintézni a dolgokat. Ne haragudj, és vigyázz magadra. - mondtam neki, majd megöleltem.
- Te is vigyázz magadra. Remélem, hogy tetszeni fog a ház. - válaszolta.
- Szia nagyi.
- Szia Tae.
- Hali drágám. Jó, hogy átjöttél. - köszöntem ajtónyitás közben.
- Szia édes. Mi volt az a fontos dolog amiért áthívtál? - nézett rám kíváncsian.
- Az van, hogy a nagyim kiköltözött a barárnőjéhez külföldre és felajánlotta, hogy költözzek a házába. - kezdtem bele a dolog elmesélésébe.
- És mit mondtál neki? Odaköltözöl? - tette fel a kérdéseit.
- Veled szeretnék odaköltözni. - mondtam a szemébe nézve.
- Nem is tudom, hogy mit mondjak. Nagyon megleptél ezzel. - mondta pár perc után.
- Én nagyon szeretném ha jönnél velem. Kettőnké lenne az egész, nem zavarna senki és délután beszéltem anyummal és nem volt ellenére a dolog. Légyszi, mondj igent, cserébe bármit megteszek neked. - mondtam neki.
- Jól hangzik, de anyumat megkell kérdeznem, én igent mondok neked, de anyumon áll a dolog. - válaszolta, rövid gondolkozás nélkül.
- Már alig várom, hogy odaköltözzünk. Hívd fel anyudat légyszi. - néztem rá kérlelő tekintettel.
- Oké felhívom, de ha nemet mond nem tudok mitcsinálni. - válaszolta, majd elment telefonálni.
Jimin
Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet ez a nagyon fontos dolog amiért Taehyung felhívott. Olyan izgatottan beszélt a telefonba, biztos valami jó dolgott akar velem közölni. De mi lehet az? Mikor odaértem hozzá egyből be csengettem. Amint párom közölte velem a szándékát teljesen le döbbentem, fogalmam sincs, hogy gondolta azt, hogy majd mi ketten össze költözünk. Egyről a kettőre nem fog menni. És mégis, hogy tartanánk fent ketten egy házat vagy hogyan mennének a minden napok? Ki főzne nekünk és ki keresné a pénzt helyettünk? Ezekkel a gondolatokkal vonultam félre telefonálni. A telefonomba ki kerestem omma számát és már tárcsáztam is.
- Szia, Omma. - szóltam bele mikor két csörgés után felvette a készüléket.
- Szia, Jiminnie. Mit szeretnél? - csengett fel omma édes hangja a vonal másik felén.
- Az van, hogy Taehyungnak a nagyija elköltözik és a háza üresen marad. De Taehyung arra gondolt, hogy mi lenne, ha én és ő össze költöznénk.
- Szóval össze akarsz költözni a barátoddal? - vágott a mondandóm közepette egyből a lényegre tapintva.
- Igen.
- Jimin, ezt ti sem gondoltáttok át rendesen. Mégis hogyan élnéttek meg? Nem tudom, hogy Taehyung anyukája bele-e ment, de én nem engedem. Ez még nagyon korai, hisz még csak két hónapja vagytok együtt.
- De, Omma!
- Nincs Omma, gyertek át és akkor jobban megbeszéljük ezt a dolgot.
- Rendben. Szia, Omma. - megvártam amíg ő is elköszönt majd kimyomtam a telefont. Le törten sétáltam vissza a nappaliba, őszintén szólva tudtam, hogy Omma nem fogja engedni.
- Na? - TaeTae boldog vigyora egyből lekonyult amint meglátta arcomat.
- Azt mondta, hogy mennyünk át hozzánk, de eddig nem engedi. - közöltem vele szomorúan.
- Majd meg győzzük, ne aggódj, Bogárkám. - simított végig arcomon és megölelt. Szorosan bújtam hozzá, el akartam tűnni a világ elől.
- Mégis, hogy gondoltáttok, majd küldjük nektek a pénzt vagy miből akartatok megélni? - kérdezte viszonylag nyugodtan omma. Már vagy két órája erről beszélgetünk a konyha asztalnál ülve.
- Természetesen nem, gondolom elmennénk dolgozni. - válaszoltam a kérdése első felére, mert nem akartam, hogy ilyeneket gondoljon rólunk, ez az ötlet még csak az eszünkbe sem jutott.
- Az az csak én mennék a suli mellet, régen is így csináltam. Jimin pedig majd főzni fog és persze tanulni. Nézd Sandara, én szeretem őt, mindent megcsinálnák csak azért, hogy boldognak lássam Jimint. - mondta Tae, majd az asztalon pihenő kezemért nyúlt és össze kulcsolta ujjainkat. Aranyos tőle, hogy csak is maittam menne ő dolgozni, de miaz, hogy én fogok főzni? Úgy látom kezdhetek főzős műsorokat nézni.
- Most valóban ezt mondod, de mi lesz ha pár év múlva már mást fogsz szeretni? Akkor majd csak úgy kidobod?
- Én megértem, hogy félted a fiad, de tőlem nem kell. Pár év múlva ugyanígy fogom szeretni, mint most és ezek nem csak üres szavak. Nekem ő kell, ezt nem értheted, de ő kiegészít engem. A mi kapcsolatunk különleges lesz mindörökké. - Tae szavaitól könnyek szöktek a szemembe, tekintettétől pedig ki is csordultak onnan. Olyan elszántan nézet ommará, hogy nem lehetett nem hinni neki. A könnyeim megállíthatatlanul folytak végig arcomon egyenesen a kék pulcsim ujjára. Mikor szipogtam egyet Taehyung meglepetten nézett rám, apró mosoly játszott ajkain miközben hideg ujjaival le törölte a könnycseppeket az arcomról, de ez a mozdulat feleslegesnek bizonyult, mert a helyükre folyamatosan újabb könnycsepp került. - Ne sírj, édesem.
- Szeretlekh. - hüpögtem és a karjai közé bújtam, elég kényelmetlen volt ez a póz a székek távolsága miatt, de nem érdekelt. Olyan rossz érzés, hogy omma igy gondol Taere.
- Én is szeretlek, Jiminnie csak ne sírj, mert nem szeretem azt amikor szomorú vagy. - próbált nyugtatni.
- De ezek öröm könnyek, uhm össze könnyeztem a polod. - néztem szomorúan a ruha darabot amin ott díszelgett egy nagyobbacska víz folt.
- Nem baj. - mosolygott rám.
- Najó, csak akkor megyek bele ebbe a dologba, ha már Taehyungnak rendes állása lesz. - szólalt meg hirtelen omma, teljesen elfeledkeztem róla.
- Köszönjük, omma. - mondtam boldogan és felállva megöleltem őt.
- Mond csak Taehyung, hogy fogsz munkát találni? - kérdeztem kíváncsian mikor a parkban sétáltunk a kéz a kézben.
- Szerintem vissza megyek a régi munkahelyemre, nem olyan nehéz és még több pénzt is kapok a kelleténél.
- Ugye nem valami fekete ízébe utazól? - kérdeztem sápadtan. Fogalmam sincs mi erre a megfelelő szó, de úgyis érti, hogy mire gondoltam.
- Te miket gondolsz rólam? - nevetett fel - Pultos voltam egy jól menő bárban.
- Oh, én csak... Íze, na mindegy. - mosolyogtam rá ártatlanul, majd oldalra fordulva megláttam JungKookot egy csókor rózsával. - Nézd.
- Azta, csak történt ketelyük között valami. - mondta barátom mikor a csókolózó személyekre tévedt tekintette.
- Nekem miért nem veszel néha egy csókor rózsát? - kérdeztem mikor tovább sétáltunk az úticélunk felé.
- Bocsi édesem, de csóró vagyok. A házra gyűjtők. - mondta halál komoly fejjel, de pár perc után kitört belőle a nevetés, én sem birtam ki nevetés nélkül. A cukrászdába menet találtunk egy virágárust és persze Taehyung egyből vett nekem egy csókor rózsát. Hiába mondtam neki, hogy csak vicceltem.
Taehyung
A cukrászdába érve kikértük a szokásos sütinket és a leghátsó asztalnál foglaltunk helyet.
- Holnap suli után elmegyek abba a bárba ahol régebben dolgoztam és megkérdezem, hogy vissza vennének e. - mondtam egy falat süti közben.
- Elmetek veled? - kérdezte.
- Persze, legalább nem kell egyedül mennem. - válaszoltam neki mosolyogva.
Hamar elfogyasztottuk a kikért sütinket, így indultunk hazafele.
Miután hazaértem fáradtan mentem be a szobámba. Gyorsan bedobáltam a holnapi füzeteimet és mentem vacsizni, majd fürdeni. Egy kis zene hallgatás után bealudtam. Reggel az ébresztőm hangos csipogására ébredtem. Fáradtan mentem a fürdőbe készülődni.
- Jóreggelt Drágám. - köszöntem páromnak a megszokott útkereszteződésnél.
- Jóreggelt Édes. - köszönt vissza, majd elindultunk a suliba.
Viszonylag hamar beértünk, ezért még volt időnk beszélgetni a többiekkel. Hangos társalgásunkat a tanár érkezése szakította félbe.
A húsz perces szünet következett. Eddig unalmasan és lassan telik ez a nap.
- Héj srácok, nem megyünk le az ebédlőbe megnézni, hogy mi a kaja? - kérdeztem Minsutól és Marktól.
- Ez jó ötlet, nagyon éhes vagyok. - vágta rá Minsu.
- Jimin jössz te is? - kérdeztem a mellettem álló fiút.
- Hát nem vagyok éhes, de lemehetek veletek. - felelte.
Az ebédlőből kiáramló szagról tudtuk, hogy ma sem fogunk ebédelni. Amikor megláttuk a kaját egyből sarkon fordultunk. Valami sötét zöld színű főzelék féleség volt, hússal. Bár inkább leves volt az mint főzelék.
- Na fiúk, ma se ebédelünk egy jót. - szólalt meg Mark az orrát befogva.
- Hátja, de legalább sétáltunk egyet és nem a terembe ücsölgünk. - mondta Jiminnie.
- Ettől a sétától még éhesebb lettem. - nyafogta Minsu
- Van fent még egy szendvicsem, odaadhatom, nekem már úgyse kell. - ajánlottam fel, remélve abba hagyja a nyafogást.
- Tényleg, biztos nem kell neked? - kérdezett vissza.
- Biztos. - adtam egy rövid választ.
A terembe érve odaadtam Minsunak a megígért szendvicset. Egyből neki is látott enni. Olyan gyorsan tömte magába, hogy csodálkozom azon, hogy eddig nem nyelt félre. Ezután még beszélgettünk egy kicsit, majd kezdetét vette az utolsó óra.
Nagy nehezen eltelt az irodalom, végre kicsengettek.
- Indulhatunk Drágám? - kérdeztem izgatottan.
- Mindjárt csak összepakolok. - felelte a füzeteket pakolva a táskájába.
Az utat csendben tettük meg. A bárhoz érve egyre idegesebb lettem.
Mi van ha nem jön össze? Ha már nem kellek? Hogy fogunk így összeköltözni Jiminnel? Kell nekem ez a munka. Ezekkel a gondolatokkal léptem be a bárba. Az üzletvezető tudta, hogy jövök, mert tegnap felhívtam.
- Jónapot uram. - nyújtottam kezet a megfelelő személynek.
- Jónapot. Hívj nyugodtam Mr. Kimnek. - mondta, majd Ő is kezet nyújtott.
- Hagy mutassam be a páromat Jimint. - mutattam a mellettem álló személyre.
- Örülök, hogy megismerhetem. - nyújtotta jobbját Jimmine.
- Szint úgy. - adott rövid választ, majd a kézfogás után az irodájába vezetett. Sajnos Jiminnek kint kellett várnia. Az irodába belépve hirtelen elis felejtettem, hogy miért jöttem. Az egész átlett rendezve. A kellemes barack színű falak helyett most szürkés falak váltották fel. A hatalmas íróasztal pont az ajtóval szemben állt. A fekete asztalhoz három fekete szék tartozott. Két hatalmas enyhén narancssárga fényű lámpa állt az asztaltól számított két méterrel mind két irányba.
- Nagyon szép ez az iroda, és az egész hely nagyon tetszik. - mondtam a csöndet megtörve.
- Köszönöm, most nemrég volt felújítva a hely. Foglalj helyet. - mutatott az asztal előtt álló székre.
- Áttetszett gondolni amit a telefonban mondtam? - kérdeztem a tekintetét fürkészve.
- Sokat gondolkoztam rajta és arra a döntésre jutottam, hogy felveszlek, de nem pultosnak, mert abból most bőven van, hanem üzletvezető helyettesnek. - nagyon meglepődtem ezen, nem erre számítottam.
- De én pultos voltam, nem tudom, hogy mitcsinál egy üzletvezető helyettes. - mondtam kicsit idegesen.
- Nem olyan nehéz feladat. Ha nem tudok bejönni a bárba, akkor aznap te írányítod a csapatot. Lényegében nekem segítesz. Tekintettel vagyok arra, hogy még iskolába jársz, ezért egész héten délutánonként papírmunkád lenne, meg a rendeléseket kell lebonyolítanod. Viszont szombaton is be kellene jönnöd egész napra. Persze a fizetésed is a duplájára fog nőni. - ecsetelte a feladatomat. Nem nagyon tetszik ez a szombati dolog, de legalább többet fogok kapni és így hamarabb össze költözhetnek életem szerelmével. - Na mit mondasz rá? - kérdezte ezzel a gondolataimból kizökkentve.
- Elfogadom az állást. Mikor kezdhetek? - kérdeztem izgatottan.
- Ezen a héten még megcsinálom a szerződést és a jövőhéttől bármelyik nap kezdhetsz. - válaszolta a naptárt nézegetve.
- Köszönöm szépen a lehetőséget, és akkor jövőhét hétfőn már jönnék is. - mondtam neki.
- Rendben, viszont még sok dolgom van, úgyhogy akkor hétfőn találkozunk. - nyújtott kezet, majd elköszöntem.
Kint Jiminnie már feszülten várt.
- Na mi volt? Mondj már valamit? - ugrott fel a székből mikor meglátott engem.
- Enyém a meló. Hétfőn délután kezdek, viszont szombaton is bekell jönnöm, mert üzletvezető helyettes lettem és dupla annyira nőtt a fizetésem, így hamarabb költözhetünk. - hadartam el röviden a bent történteket.
- Juj ez nagyon jó hír. Annyira örülök, és úgy szeretlek. - mondta, majd nyakamba ugorva egy csókot nyomott ajkaimra.
- Ezt este meg kell ünnepelnünk, ezért ma nálam alszol. - jelentettem ki határozottan.
- Nem ellenkezek veled, mert úgyse nyernék. - mondta nevetve, ami egy egyébként igaz is volt.
- Elmegyek bevásárolni, te meg menj haza valami ruháért meg a holnapi füzeteidért és nálam talizunk. - köszöntem el kifele jövet a bárból.
- Rendben, sietek. - adott egy rövid választ, majd ellentétes irányba indultunk.
Jimin
Amikor haza értem gyorsan összepakoltam néhány ruhát és az órarendemet kezdtem keresni, miután megtaláltam az asztal alatt rájöttem, hogy holnap nincs is suli, hiszen péntek van ma. Kuncogva tettem vissza az órarendem a helyére. Le siettem a konyhába ahol omma és Chaerin tartózkodtak.
- Omma, képzeld Taehyung üzletvezető helyettes lett. - mosolyogtam büszkén és leültem Chaerin mellé.
- Gratulálok, akkor nem sokára költöztök, igaz? - kérdezte szomorúan és lezárta a gázon lévő késznek vélt ételt, majd leült az asztalhoz velem szembe.
- Igen, omma. De attól majd átjövők hozzád. Nem foglak elfelejteni. Amúgy is szeretem itt lenni, szóval majd amikor Tae dolgozik majd nem mindig itt leszek veletek, nem kell aggódni. - boldogan magyaráztam neki és megfogtam az asztalon pihenő kezét. - Amúgy azt szeretném kérdezni, hogy Tae-nél aludhatok?
- Remélem is, hogy sokat fogsz vissza járni hozzánk. Persze, nála aludhatsz. - mosolyodott el omma.
- Milyen aranyos, hogy már ilyen fiatalon össze költöznek. Remélem jól bánik veled ez a fiú. - nevetett fel a fekete hajú nő mellettem.
- Persze, hogy jól bánik velem, már annyiszor megmentett amikor a suliba cikiztek. Jaj Chaerin, én úgy szeretem őt. - mondtam oda figyelve arra, hogy véletlenül nehogy kikotyogjam az apás dolgokat. Nem szeretném, ha omma megtudná, ígyis épp elég gondja van. - Viszont megyek, mert már biztos vár. Sziasztok!
- Szia. - köszöntek egyszerre, felkaptam a cipőm és mivel jó idő volt a kabátomat otthon hagytam. Gyors léptekkel siettem Taehyunghoz, tíz perc alatt oda is értem. Kopogás nélkül nyitottam ki a bejárati ajtót, mert párom kijelentette, hogy nyugodtan nyisak csak be. A lakásba lépve meg csapot a finom étel illata, máris tudtam hova kell mennem elsőnek.
- Szia,.....! Jobban vagy már ügye? - kérdeztem mosolyogva Tae anyukáját, amikor a konyhába sétáltam.
- Szia, Jimin, persze már teljesen jól vagyok. Úgyhogy szombaton megyek is dolgozni, mert már megőrülök a semmit tevéstől. - kacagott fel boldogan.
- Hát elhiszem. Viszont én föl megyek TaeTaehez.
- Menjél csak. - mondta a fakanállal óvatosan megcsapkodva. Taehyung szobájába halkan próbáltam be nyitni, de megpillantottam szerelmem aki zenét hallgatva és lehunyt szemekkel pihent az ágyán, így mégsem kell olyan óvatosan mozognom. Az ajtó mellé tettem a táskám, majd az ágy azon részéhez sétáltam ahol párom feküdt. Egy egyszerű mozdulattal rá ültem csípőjére, mire egyből ki pattantak szemei. Rá mosolyogtam majd le hajolva hozzá egy csókot csentem ajkaira.
- Azt hittem, hogy már sosem érsz ide. - mondta végig a számat nézve. - De most itt vagyok. - nyaltam meg direkt kiszáradt ajkaimat figyelve közben buja tekintetét. E mozdulatom után egyből tarkomnál fogva húzott magához vissza egy szenvedélyes csókra.
- Taehyung, te hány üveg bort vettél? - kérdeztem hüledezve mikor a harmadik üveget hozta fel a konyhából.
- Négyet. - öntött a poharamba a piros színű folyadékból, ő pedig az üvegből ivott. Lefeküdt az ágyra én pedig a hasán és a lába közt helyezkedtem el, miután megittam a poharam tartalmát. Aigoo, már most érzem, hogy holnap nagyon szarul leszek.
- Nem megyünk sétálni? Olyan jó idő van és még talán láthatjuk a naplementét is! - mosolyogtam, boldogan csillogó szemekkel.
- Nem tudok neked nemet mondani, ha így nézel rám. - mondta és megcsókolt. Meg ittuk az üveg bort és csak utána eredtünk útnak, kézen fogva sétáltunk a Han-folyó mentén a naplementét nézve. Gyönyörű volt, ahogy az ég narancs színbe tündökölt.
- Megnézzük a házat Jiminnie? - kérdezte hirtelen TaeTae.
- Meglehet? - néztem rá meglepetten. Nem hittem volna, hogy ez lehetséges.
- Miért ne lehetne? - nevetett fel és az új, közös házunk felé kezdett húzni.
- Ez nagyon gyönyörű. - ámuldoztam a hatalmas házban.
- És a legjobbat még nem is láttad. - sutogta a fülembe miközben hátulról átölelt.
- Valóban és mi lenne az? - fordultam vele szembe a karjai között. Nem mondott semmit, a csuklómnál fogva kezdett vontatni maga mögött, egyenesen fel az emeletre. Az első ajtónál megálltunk, majd kitárta előttünk a nyílászárót. Egy hatalmas szóba volt előttünk, halvány kék színűre voltak festve a falak, páros várost ábrázoló képpek lógtak itt-ott. Az ablak velünk szembe helyezkedett el, melyen gyönyörű szürke függöny himbálozott a huzat miatt. A szobában helyet kapott még egy hatalmas francia ágy is, mely fekete színbe pompázott sötét kék húzattal rajta. A hatalmas ággyal szembe volt egy nagyon nagy fekete szekrénysor, a plafonból pedig egy gyönyörű, régi módi, csillogós csillár logót. - Ez csodálatos.
- Igen az, de még mutatnom kell valamit. - mosolygot rám és a mellettünk lévő szobába vezetett. A szoba rózsaszínre volt festve, egy nagy szekrényben temérdeknyi játék sorakozott fel. Látszott, hogy itt egy kislány is volt. - Tudod, majd ez lesz a kislányunk szobája.
- Akkor lesz egy gyerekünk? De én olyan gyermeket szeretnék örökbefogadni aki már mondjuk három éves és a gyerek otthonba nevelkedett, mert akkor mi jobbá tudnánk tenni az életét, hisz egy szerető családba lenne. - magyaráztam neki komolyan és a nyakába karoltam.
- Ha ez téged boldoggá tesz, én bele egyezek. - mondta és ajkaimra hajolt.
Reggel arra ébredtem, hogy hánynom kell, gyorsan ki pattantam Taehyung mellől egyenesen a fürdőbe rohanva. A wc csésze fölé hajolva adtam ki mindent ami a gyomromba volt. Borzasztó érzés, amikor azt hittem, hogy már végeztem megint öklendezni kezdtem. Egyszer csak Taehyung hatalmas kezét éreztem a hátamon amint kör körös mozdulatokkal próbál meg nyugtatni. Amint abba hagytam a hányást még egy kicsit ott maradtam hátha megint kéne esetleg, addig is Tae a vörös fürtjeimmel babrált, ami egy kicsit meg is nyugtatott. Fel álltam és ki öblitettem a szám a csapnál.
- Jól vagy? - kérdezte és mikor felé fordultam arcomra simított, épp akartam volna meg fordulni, de Tae abban a pillanatban cuppant ajkaimra.
- Na, még nem mostam fogat. - váltam el tőle fintorogva.
- Nem érdekel. - mondta majd ismét megcsókolt miközben addig tolt hátra míg a falnak nem ütköztem. A falhoz szorítva csókolt szenvedélyesen.
- Míg fogat mosok nem csinálsz reggelit? Éhen halok. - néztem rá boci szemekkel.
- Csinálhatok. - adott egy puszit a homlokomra majd ki ment a fürdőből. Miután fogat mostam párom után mentem a konyhába ahol már érezni lehetett a rántotta illatát. Mikor végeztünk a reggelivel megint rohanhatam a wc-be kiadni magamból a reggelimet, utána ismét fogat mostam.
- Jiminnie, nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan teherbe fogsz esni, pedig még csak tegnap beszéltünk a gyerek témáról. - nevetett fel Tae a viccén.
- Nem vagy vicces, Taehyung. - vágtam be a durcit és levágtam magam a nappaliban lévő kanapéra.
- Na, most miért vagy ilyen morci? - kérdezte leülve mellém.
- Nem vagyok az.
- Akkor kapok egy csókot? - kérdezte incselkedve. Felé hajoltam, de amikor ajkaink közt már csak pár miniméter volt elhúzódtam tőle.
- Nem.
Egy óra semmit téves után el vonultam a konyhába főzni, míg Tae valami bugyuta foci meccset néz a tv-be. Nem akartam nehezet csinálni, így az egyszerű húslevesnél maradtam. Már majdnem végeztem mikor hirtelen Tae hátulról át ölelt, ezzel rám hozva a szívbajt.
- Nagyon éhes lettem így hírtelen, de természetesen téged kívánlak a legjobban. - suttogta mézédes hangon a fülembe, mondtától persze, hogy elpirultam.
- Inkább menj és terits meg. - mondtam neki egy zavart kuncogással kisérve.
Taehyung
- Nagyon finom lett a leves Drágám. - dícsértem a főztjét, miközben az általam megterített asztalnál ebédeltünk.
- Köszönöm, igyekeztem ehetőt főzni. - válaszolta mosolyogva.
- Jó étvágyat. - mondtam egy újabb falat közben.
- Viszont - bólintott Jimin.
Ebéd után a nappaliban lévő kanapén pihentem, míg párom a konyhában mosogatott. A tv-ben valami béna film ment, pont annál a résznél tartott a műsor amikor a csaj kérlelte a pasiját, hogy ne szakítson vele, mert ő tényleg megbánta amit tett. Jesszusom ezt a kamu dumát amit lenyomnak a filmben. Tiszta gáz, na ezért nem nézek olyan sokszor TV-t.
- Mit nézel Édes? - huppant le mellém vörös hajú barátom.
- Egy béna filmet, de nagyon idegesít. Játszunk valamit. - vetettem fel az ötletemet.
- Mit szeretnél játszani? - kérdezett vissza.
- Nem tudom, esetleg videó játékozhatnánk. - ajánlottam.
- Rendben, de csak ha megígéred, hogy hagysz nekem egy kis előnyt. -alkudozott a mellettem ülő személy.
- Majd meglátjuk. - mondtam széles mosolyra húzva a számat.
Több óra játék után, végül Jimin nyert, persze hozzájárult a győzelméhez az, hogy hagytam nyerni. Nagyokat nyújtózkodva álltam fel a kanapéról és mentem ki mosdóba. Kifelé jövet Jiminniet a konyhában talátam, amint egy tányérért nyújtózkodott.
- Tessék. - emeltem le könnyedén a legfelső polcon levő tányért.
- Ez nem ér, hogy ilyen magas vagy én meg ilyen alacsony.-mondta karba tett kézzel.
- Te így vagy tökéletes és aranyos. - próbáltam jobb kedvre deríteni, de nem nagyon ment.
- Hamár ilyen magas vagy akkor kéne még egy tányér. - engedte le kezeir maga mellé mosolyogva.
-Parancsolj - nyújtottam felé a másik tányért.
Vacsora után, megfürödtünk és fáradtan bújtunk be a pihe-puha ágyba.
- Holnap elmegyünk nézni a házunkhoz új cuccokat? - kérdeztem Jiminniet miközben betakaróztam.
- Az jó lenne, de nincs sok pénzünk, úgyhogy egyelőre semmit ne vegyünk. Meg lehet, hogy máshol sokkal jobb áron van ugyanaz a dolog. - válaszolta, majd Ő is bebújt a meleg takaró alá.
- Viszont elhívhatnánk a fiúkat is. -ajánlottam fel.
- Rendben, több szem többet lát.
- Reggel felhívom a többieket. Jóéjt Drágám. - mondtam majd fejemet a párnára hajtottam.
- Rendben. Jóéjt Édes. - válaszolt, majd szorosan hozzám bújt.
Reggel végre sikerült kipihenten ébredtem. Jobb oldalamon Jiminnie még mélyen aludt. Nem akartam felkelteni, ezért óvatosan kimásztam mellőle vigyázva nehogy meglökjem. Sikeresen kijutottam a szobából. Első utam a konyhába vezetett. Hamár párom még alszik, akkor készítek neki reggelit. Pár tojásból összeütöttem egy ksi rántottát, majd egy pohárba narancs levet öntöttem, és egy tálcára felpakoltam a reggelit.
- Jóreggelt. Mikor keltél? -szólalt meg hirtelen a vörös hajú fiú.
- Jóreggelt. Most nemrég. Csináltam neked reggelit. - nyújtottam felé a megpakolt tálcát.
- Ezt miért kapom? - nézett rám álmos tekintettel.
- Mert szeretlek. - adtam neki rövid egyben tömör választ.
- Én is szeretlek. - válaszolta, majd neki látott a finom ételnek.
- Viszont ameddig eszel én felhívom a srácokat. - mondtam telefonommal a kezemmel.
- Rendben. - válaszolta, majd folytatta a reggeli elfogyasztását.
- Mark, Minsu, Zelo és Yugyeom tud jönni. - mondtam mikor visszamentem a szobába a hosszas telefonálás után.
- Szuper akkor hatan megyünk. - lelkesült fel, és már ment is öltözni. - ja és mennyei volt a reggeli, többször is csinálhatnál. - fordult vissza a fürdőszoba ajtajából.
- Örülök, hogy ízlett. - kiabáltam utána, ugyanis én ekkor már a lépcsőn mentem le a konyhába.
Pár perccel később a bevásárló központ felé tartottunk. A fiúknak azt mondtam, hogy ott találkozunk.
- Sziasztok srácok. - köszöntem Minsunak és Marknak.
- Sziasztok. - hangzott a válasz szinte egyszerre.
- Zelogyeom párosunk merre van? - kérdezte Jimin.
- Ők már bementek, nem bírtak tovább kint ácsorogni. - válaszolta Minsu.
- Oh értem. Akkor menjünk keressük meg őket. - feleltem, majd a bejárat felé indultam.
A plázába érve megcsapott a kellemes meleg levegő. Teljesen magával ragadott a sok gyönyörű kirakat. Beljebb haladva észrevettük amint Zelo az egyik boltban gyerek ruhákat mutogat Gyeominak aki nem volt annyira elragadtatva a textilektől. Mondjuk megértem, mert azok a ruhák borzasztóak voltak.
- Héj srácok. Ott van a két jó madár. -mutattam a tőlünk nem olyan messze lévő bolt felé.
- Szuper, menjünk nézzünk be mi is. - könyörgött izgatottan Jiminnie.
- Rendben menjünk. - ahogy ez a mondat elhagyta a számat párom egyből húzni kezdett az üzlet irányába.
- Nézzétek milyen aranyos ez az autós póló. - kiabált oda nekünk Zelo a kék anyagot lobogtatva.
- Nem rossz, bár inkább hercegnőset fogunk venni. - vágta rá Jimin.
- Mi? - kérdezte Yugyeom.
- Ööö semmi. - próbáltam kimagyarázni magunkat, de nem jött össze.
- Ezt, hogy értetted? -kérdezte Zelo, még mindig a pólót szorongatva.
- Figyelj mostmár mondjuk el. - fordult felém Jiminnie.
- De még nem akartam, majd ha már biztos a dolog. - néztem rá.
- Hahó beavatnátok. Mi is itt vagyunk. - szólt közbe Mark.
- Mond te. - mondta párom fejével felém bökve.
- Hamár elkezdted akkor fejezd is be. - vágtam vissza.
- Fiúk, mondja már el valaki. - türelmetlenkedett Zelo.
- Rendben akkor mondom én. - kezdtem el végül. - Szóval az a helyzet, hogy Jiminnel hamarosan összeköltözünk és örökbe fogadunk egy kislányt. - böktem ki végül amit eddig titokban tartottunk.
- Semmi válasz? - tárta szét Jiminnie a karját, mikor már vagy két perce bámultak minket szó nélkül a srácok.
- Ez most komoly? - szólalt meg végül Minsu.
- Igen. - válaszoltam.
- Ez aztán a meglepetés. Nagyon örülünk a költözésnek, meg a gyereknek is. - szólalt meg Zelo Gyeomi nevében is aki még mindig csak szótlanul bambult ránk. - Ugye te is örülsz? - bökte oldalba párját.
- Mi? Ja persze, bocsánat csak annyira váratlanul ért a dolog, hogy nem jutok még most se szóhoz. - csendült fel Yugyeom hangja.
- Nem így szándékoztuk elmondani.- mondtam.
- Hagy gratuláljunk nektek. - jöttek közelebb a fiúk,majd egy hatalmas csapat öleléssel fejezték ki a gratulációjukat.
- Ezt megkell ünnepelni, tudok is egy jó helyet ahova elmehetnénk. - mondta Minsu.
- Részemről oké. - válaszoltam, majd a többiek beleegyezése után indultunk a Minsu által ismert helyre.
Jimin
Örültem, hogy a fiúk jól fogadták a hírt, örömmel tölt el, hogy senki nem ellenzi ezt a dolgot.
- Minsu, ez az a jó hely? - kérdezte Mark a Burger king bejárata előtt.
- Igen, miért azt hittétek, hogy bulizni megyünk délután háromkor? - Ja. - nevetett fel párom mellettem, nem tudom ki, hogy van vele, de én örülök, hogy nem iszuk le magunkat megint. A kajáldában kerestünk egy üres asztalt, de ez elég nehéz volt tekintve, hogy tele van a hely, szerencsére egy nagyobb társaság által meg üressédet egy asztal, gyorsan le támadtuk a szabad területet, nehogy valaki megelőzőn minket.
- Én fizetek mindenkinek most. - jelentette be Zelo. Persze mindenkinek tetszett az ötlet, pár perc alatt mindenki átgondolta, hogy mit akar rendelni, majd a colosnak le firkantottuk egy papírra, mert mire odaérne biztos, hogy a felét elfelejtené. Mark és Tae elmentek neki segíteni, mert egyedül nem bírná el a sok tálcát. Míg a kajára vártunk random dolgokról kezdtünk el beszélgetni, nem tartott sokáig míg a többiek is vissza tértek a megrendelt ételekkel. Egyből a fagyim után nyúltam és el kezdtem falatozni, amit Taehyung nem nézet jó szemmel, mert még nincs nyár és nem akarja, hogy megfázak. De már olyan régóta kívánom ezt a hideg finomságot, hogy nem érdekel, hogy ha megfogok fázni miatta, mondjuk nem hinném, hogy egy fagyitól beteg leszek. Mikor végeztem a fagyival Taehyung arcára nyomtam egy hideg puszit, remélve, hogy elnéző lesz velem szembe.
- Te, Taehyung, biztos jól átgondoltad ezt a gyerek témát? - kérdezte hírtelen Minsu barátomat és hogy Tae biztos rá figyeljen meg dobta őt egy sültkrumplival. Nem értem, hogy ezt most miért kérdezte tőle. Ekkor viszont a mellettem ülő szőke kikapta a kezemből a sült krumplimat.
- Te, tudod kit dobálgas. - mondta majd eldobta a kezében lévő ételt.
- Ya, az az enyém volt. - akadtam ki és máris a kezembe vettem egy újabb krumplit, amit Taehyung irányába dobtam, csakhogy ő hátra húzódott ezáltal a mellette ülő Yugyeomot találtam el. Most Yugyeom volt az a személy aki kancsal volt, merthogy kissé mellé talált amikor engem vett célba, pontosan eltalálta a velem szembe üllő vörös hajú barátunkat. Persze Mark sem hagyta magát, mindenki hangosan nevetve dobálta a kezébe akadó étel darabokat. Szerencsére a kajálda egy edugottabb részébe voltunk, így az itt dolgozók semmit sem vettek észre. Gyorsan meg ettük a kikért ételeket, majd el is tűntünk az asztaltól, nehogy valaki szóljon nekünk azért, hogy mit csináltunk.
- Amúgy Minsu, teljesen komolyan gondolom azt, hogy Jiminnel gyereket szeretnék fel nevelni és tudom, hogy azért kérdezed mert régen nem ilyen voltam. De ebben halál biztos vagyok, szeretem Jimint és érte képes voltam meg változni. - mondta amikor már az utcán sétáltunk, mondandója közben végig simogata a kezem hűvelykujjával. Olyan megható amikor arról beszél, hogy mennyire szeret engem. Tudom, hogy előttem teljesen máshogy viselkedett és tudom azt is, hogy valóban miattam változott meg. Ami bizonyítja azt is, hogy valóban szeret engem és ezért tudom, hogy nincs miért kételkedem benne.
- Tudom haver, de nem gyors ez nektek? Az még oké, hogy össze költöztök, de suli mellett, hogy fogtok egy gyereket nevelni?
- Mi? Nem most szeretnénk, hanem két-három év múlva. Mindketten tudjuk, hogy most sehogy sem tudnánk felnevelni egy kis gyereket. - mondtam meglepetten pislogva fekete hajú barátunkra.
- Jah, akkor semmi. - mosolygott ránk, mire a többiekből kitört a nevetés.
Másnap a suliban nem volt semmi érdekesnek nevezhető történés, azon kívül persze, hogy temérdeknyi házit kaptunk. Az iskolából kénytelen voltam egyedül haza menni, mert Taehyungnak el maradt a matek órája és azokon az órákon mi nem vagyunk egy csapatba osztva, aigoo, nem értem, hogy minnek kellett ketté osztani az osztályt. Fogalmam sincs, hogy kinek az ötlete volt ez az egész két hete, de mindegy is. Mikor haza értem ettem gyorsan és beszélgettem anyával, majd fel mentem a szobába a tankönyveimért. Leültem a nappaliba ahol bekapcsoltam a tévét, hogy valami alapzaj legyen már, majd neki álltam tanulni, mert ha én nem csinálom meg, akkor mindannyian megbuknak. Elsőnek megírtam a fontos beadandóm, majd megcsináltam a leckéket, miután ezekkel is végeztem jöhetett a magolni való. Éppen a háromszög fogalmát ismételtem magamban mikor megszólalt a telefonom.
- Szia, Angyalom. Félóra és végzek, akkor eljössz elém? - csendült fel Taehyung mély hangja a vonal másik felén.
- Hali, Tae. Persze, már megyek is. Szia. - megsem várva míg elköszön tőlem nyomtam ki a telefont. Alig várom, hogy meséljen milyen volt az első napja. Szerencsémre Tae munkahelye nem volt messze, mindössze tizenöt perc busszal, ezért is értem oda túl hamar, mert Taenek a munkaidejéből volt még húsz perc. Gondoltam míg megvárom le ülök a pulthoz, hogy ne nézek ki olyan szerencsétlenek.
- Mit adhatók? - kérdezte a pultos srác, rá emeltem tekintetem és nagyon meglepődtem mikor észre vettem, hogy milyen magas.
- Nem kérek semmit, csak a barátomra várok. - válaszoltam mire elmosolyodott. Miért mosolyog?
- Akkor a vendégem vagy, Angyalom. - tett le elém egy koktélt a barna hajú fiú. Angyalom? Így csak Taehyung hívhat. Erről a becenévről egyből eszembe jutott TaeTae minden egyes érintése és szava amiket felém intézet, talán egy kicsit el is pirultam, ami most nagyon nem lenne jó.
- Ne hívj így. - szóltam rá az idegen srácra. Zavart, hogy így nézet engem, miközben a pult másik végében kérnének tőle italokat.
- Miért? Hisz olyan gyönyörű vagy, mint az angyalok. - villantotta meg tökéletes fogait, majd hirtelen két ujja közé szorította az állam jobban meg vizsgálva az arcom. Meghökenve csaptam el kezét az arcomtól.
- Ne nyúlj hozzám. - szóltam rá felháborodva. Mit fogdos?
- Mitől akadtál ki, Angyalom?
- Mondtam már, hogy ne hívj így. Nem is ismersz.
- Szeretnéd, hogy ha ismerkednénk?
- Nem ezt mondtam. - nem hiszem el, hogy nem hagy békén. Nem hittem volna, hogy vannak ilyen rámenős emberek. - Amúgyis van barátom.
- Ezt csak most találtad ki. Nem igaz, Angyalom? - mosolygott felhúzva szemöldökét.
- Nem is igaz. Tényleg van barátom. - hápogtam idegesen.
- Ráadásul ChanYeol a te főnököd a barátja. - csengett fel Taehyung mély hangja a hátam mögött.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése