Váratlan fordulat {+18} (14/15)- Vmin, ZeloGyeom
Taehyung
Nem akartam a vendégek előtt jelenetet rendezni, ezért ChanYeolt hátra hívtam a raktár elé.
- Figyelj ChanYeol. Tisztában vagyok azz, hogy az első ember aki az utadba kerül megpróbálod behálózni, de Jimint hagyd ki ebből. Ő hozzám tartozik és nem nézem jó szemmel amit csinálni akarsz vele. - világosítottam fel a velem egy magas személyt.
- Én nem tudtam, hogy te a fiúkhoz vonzódsz és, hogy, ő a barátod. -mentegetőzött.
- Mostmár tudod, örülnék ha többet nem fordulna elő. - mondtam neki.
- Mi lenne ha osztoznánk rajta? -nézett rám kíváncsian.
- Ugye ezt nem gondolod komolyan? Tudod kivel osztozkodjál... - befejezni nem tudtam, mert ebben a pillanatban jelent meg a főnököm.
- Sziasztok srácok. - köszönt nekünk.
- Jónapot uram. - köszöntem vissza, mire ChanYeol csak biccentett egyet a fejével.
- Van valami baj kettőtök között? - szemét kettőnk között kapkodta.
- ChanYeol rámozdult a pasimra. - vágtam rá habozás nélkül.
- Én nem is. - próbált magyarázkodni.
- Dehogynem, az előbb még osztozni akartál rajta. - folytattam tovább.
- Na ebből most volt elég. Tae elmehetsz, mára ennyi volt a meló. Holnap találkozunk. Te pedig ChanYeol az irodámba. - vetett egy szúrós pillantást a fekete hajú fiú felé, majd egy gyors kézfogás után elköszönt tőlem.
- Viszlát uram. - köszöntem én is el.
- Na mit mondtál neki? - kérdezte Jiminnie, mikor visszamentem.
- Elmagyaráztam neki, hogy te az enyém vagy, és nem osztozok rajtad.- válaszoltam neki.
- Osztozkodni?- nézett rám értetlenül.
- Igen, azt mondta, hogy osztozzunk rajtad. - magyaráztam Jiminnek.
- Ennek elment az esze. - nyögte ki pár perc eltelte után a párom.
- Inkább induljunk haza, nagyon fáradt vagyok. - mondtam a cuccomat magamhoz véve.
- Rendben Édesem. Erről jut eszembe nem kaptam puszit. - válaszolta kicsit azt hiszem sértődötten.
- Bocsánat Drágám. - válaszoltam neki, majd egy hosszúra sikerült csók után elindultunk haza.
Otthon anya a kanapén ülve egy nagy tál popcorn mögött nézett egy filmet. Gyorsan levetkőztem, felvittem a cuccomat a szobámba, majd lementem anyuhoz a nappaliba.
- Szia anya. Mit nézel? - kérdeztem a tv képernyőjét bámulva.
- Szia TaeTae. A titanicot nézem, de már a vége fele jár. Milyen volt az első munkanapod? - fordult felém, majd megkínált a kukoricából.
- Egész klassz volt, de nagyon elfáradtam. - válaszoltam, majd kivettem egy kis adag popcornt.
- Bírni a fogod a suli mellett? - aggodalmaskodott anyu.
- Nyugi, erős vagyok, és kibírom, muszáj ezt tennem, hogy Jiminnel összetudjunk költözni. - nyugtattam anyát.
- Látszik, hogy nagyon sokat jelent neked az a fiú és nagyon szereted Őt. - mondta büszkén.
- El se tudod képzelni, hogy mennyire. - válaszoltam neki.
Már vagy fél órája ülök itt anyával és nézem a filmet, de nagyon unalmas, mindjárt elalszok. Egyszer sikerült is bealudnom egy kis időre, ám egyszer csak figyelmes lettem halk szipogásra.
- Mi a baj? - nyitottam ki lassan a szemeimet.
- Nincs semmi. - válaszolta anyu még mindig szipogva.
- Akkor miért sírsz? - kérdezősködtem tovább.
- Olyan szomorú ez a film, ahogy elsüllyed a hajó és rengeteg ember veszti el az életét köztük egészen kis gyerekek is. - mondta a könnyeivel küszködve.
- Jaj anyu, emiatt ne sírj, ez csak egy film. - mondtam, majd szorosan karjaimba zártam.
- Tudom, de akkor is annyira szomorú. Mindig sírok rajta. - válaszolta a melkhasomba bújva.
- Szerintem ennyi szomorúság elég volt mára. Menjünk aludni. - javasoltam, miután kikapcsoltam a filmet.
Másnap a suliban nem történt semmi érdekes. Épp a húsz perces ebéd szünet vette kezdetét. Szokásos módon odamentem Jiminnie padjához, és az ölembe ültetve foglaltam el a helyét.
- Héj drágám. Ezt ne csináld! - szóltam rá mikor elkezdte óvatosan a csípőjét mozgatni.
- Miért ne? - kuncogta a fülembe.
- Kérlek fejezd be, fel fogok izgulni rád és bajba leszek órán. - mondtam miközben próbáltam kezeimmel ráfogni a csípőjére ezáltal megakadályozni a mozgásban.
- Héj ott csikis vagyok. - nevetett fel. - Elengedlek ha befejezed. - mondtam neki.
- Oké, abbahagyom. - válaszolta. Óvatosan vettem le róla a kezeimet, amint ez megtörtént folytatta tovább, mostmár egy kicsit erősebben. Mielőtt még teljesen elvesztettem volna az eszemet a tanár viharzott be a terembe. Azonnal kipattantam Jiminnie alól, aki csak nagy nehezen engedett felállni a székről, és még egy utolsót lökött a csípőjével.
- Khm... - köszörülte meg a torkát a telefonból felnézve Minsu.
- Mi az? - néztem rá.
- Van egy kis gond odalent? - kérdezte egyfolytába lefele bámulva.
- Milyen gond? - kérdeztem tovább.
- Felizgultál rám? - kérdezte nevetve.
- Mi nem is. - mondtam neki. Viszont amikor lenéztem a pad alá, észre vettem, hogy tényleg nagy bajban vagyok. Alig vártam már a kicsengőt. Amint elhangzott, már rohantam is ki a WC-re könnyíteni magamon. Be kell valljam, elég ciki volt úgy rohanni a folyosón, hogy közbe a kezemmel takarom a dudorodást a gatyámba.
- Hova rohantál az előbb? - kérdezte nevetve párom miután visszaértem a mosdóból.
- Szerinted? - kérdeztem idegesen.
- Most mérges vagy rám? - nézett rám, viszont a nevetést nem tudta magába tartani.
- Igen, mert mondtam, hogy állj le, de te folytattad és miattad óra alatt felizgultam, readásul Minsu vette észre. Szerinted mennyire volt ciki? Hát nagyon. - hadartam neki idegesen, majd a padomhoz mentem és levágtam magam a székemre.
- Nem direkt csináltam. Nem hittem volna, hogy tényleg gondjaid lesznek órán. - komolyan kezdte, de a végén ismét nevetésbe tört ki.
- Nem vicces. - válaszoltam neki karba tett kézzel.
- De az. Beülhetek az öledbe? - kérdezte szemeimbe nézve.
- Ülj szépen a székre. - mutattam Minsu székére.
- Miért. Csak nem félsz, hogy megint felizgatlak? - kuncogott magába.
- Egy valamit megígérek neked.
- Mit?
- Ezt még visszakapod. - mondtam neki egy ravasz mosolyra húzva a számat.
Jimin
Biztos vagyok abban, hogy Tae nem fogja vissza adni a sulis akciómat. Viszont nagyon vicces volt. Suli után haza mentem, otthon viszont halálra untam magam egyedül. Már a telefon is unalmas volt, Taenek nem tudtam írni mert, hogy munka közben nem mobilozhat.
- Megjöttem! - kiabálta el magát Yoongi hyung. Ah, megjött a meg mentőm. Gyorsan le szaladtam a lépcsőn és egyenesen Hyunghoz siettem.
- Hyung, menjünk valahová. Unatkozom. - néztem rá kérlelő tekintettel.
- Neked is szia törpe. Hát, ha gondolod elmehetünk kosarazni. - vetette fel ötletét. Kosarazni? Aigoo, de hát nem is tudok kosarazni. Habár sokkal jobb mintha itt unám magam halálra.
- Rendben. Megyek átöltözni. - mosolyogtam boldogan és már a közös szobánkba is futottam. Sietős léptekkel haladtam előre, míg végül a célomhoz nem értem, ami történetesen a ruhás szekrényem volt. Kikaptam egy egyszerű, fehér színű, kissé bő, rövid ujjú pólót és egy sima testhez simuló fekete melegítő nadrágot. Magamra kapkodtam a kiválasztott ruha darabokat utána a telefonomat töltöre tettem, majd le mentem a konyhába, Hyung pont akkor hagyta abba az evést így ő is ment át öltözni. Ittam egy pohár vizet, majd át mentem a nappaliba. Yoongi hamar végzet, így el is indulhatunk. Szerencsére a kosárpálya nincs tőlünk messze, viszont már távolról is láttam, hogy vannak a pályán, de Hyungot nem zavarta, ment tovább. Vállát vonva követem a menta hajút, a "ketrechez" érve meglepve tapasztaltam, hogy Yoongi ismeri a srácokat.
- Csá, Suga. - pacsizott le vele egy barna bőrű fiú, világos barna haja csapzottan omlott gyönyörű szinte fekete színű szemébe.
- Hali, JongIn. - ütögette hátba Hyung. - Sziasztok.
- Szia. - köszöntek vissza a többiek. Olyan szerencsétlenek érzem magam. Most nekem is kéne köszöni? Inkább csöndbe maradva álltam tovább Hyung mellett, mikor hírtelen egy ismerős alakot pillantottam meg. Hát ezt nem hiszem el, mikor tekintetünk találkozott el vigyorodott és felállt a földről.
- Hát téged is látni, Angyalom? - intézte felém vigyorogva szavait.
- Mondtam már, hogy ne hívj így. - szóltam rá.
- Ti ismeritek egymást? - kérdezte az egyik srác.
- Igen.
- Nem. - válaszoltuk szinkronba.
- Tegnap találkoztunk a munkahelyemen. - vigyorgott továbbra is ChanYeol.
- Remélem nem vetettél rá szemet. - köszörülte meg torkát Hyung.
- Tudom, hogy van barátja. - mondta egy keserű mosollyal.
Pár perc kínos csend után mindenki be mutatkozott, utána pedig el kezdtünk játszani. Sajnos én és Hyung nem egy csapatba kerültünk, viszont ChanYeol és a fekete szemű fiú velem vannak egy csapatba meg még valami Sehun gyerek is. Egy óra múlva fáradtan hagytuk abba a játékot, alig bírok meg mozdulni.
- Mi lenne ha elmennénk üdítőt venni a közeli kis boltba? - kérdezte hirtelen valaki. UH, azt hiszem őt Baekhyunak hívják vagy talán Daehyunak? Jaj, nem tudom, mindegy is. A többiek bele egyeztek így elindultunk a kis bolt felé. Egyszer csak egy rántást éreztem a karomon, kíváncsian fordultam hátra.
- Szeretnék valamit mondani, Angyalom. - nézet rám komolyan ChanYeol. Nem mondtam semmit csak bólintottam és mellé sétáltam. - Szeretnék bocsánatot kérni, hogy tegnap olyan rámenős voltam, többet nem fordul elő, ígérem.
- Rendben. - mosolyogtam rá jelezve, hogy nem haragszok. Ezek után még beszélgetünk, nem is olyan rossz fej ez a gyerek.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki a hajamat simogatta. A kellemes érzéstől elmosolyodtam.
- Drágám, ideje kellni. - szólalt meg halkan Taehyung. Taehyung? Mit keres itt vagy talán nála aludtam? Nem, arra emlékeznek.
- Taehyung? - pislogtam rá álmosan. Lassan fel ültem a szememet dörzsölve.
- Irtó aranyos vagy ilyen kócos hajjal. - túrt bele kuncogva elaludt vörös hajkoronámba, nem mondtam semmit csak csukott szemmel hümögtem egyet. Ekkor viszont megéreztem ajkait az enyémeimen, lassan csókoltam vissza, viszont ez Taenek nem tetszett annyira, egyre vadabul falta ajkaim, míg végül el nem döntőt az ágyon. Halkan nyögtem fel mikor ajkaimról át tért nyakamra, beletúrtam a hajába mire felmordult, gondolom azért mert most tönkre tettem a tökéletesen beállított haját. Kezét be csúsztatta a pizsamám alá és az oldalamat kezdte el simogatni.
- TaeTaeh, hagyd abba. Elfogunk késni. - szóltam rá, de nem nagyon érdekelte.
- Taehyung... - befejezni nem tudtam mert a nyakamba harapott kissé erősebben mint szokott, így biztos, hogy ott marad a nyoma.
- Ezt a tegnapiért kaptad. - mosolygott rám kacéran.
Taehyung
- Hogy kerültél a szobámba ilyen korán? - törte meg párom a hosszas csendet mikor az útkereszteződéshez értünk.
- Suga engedett be, gondoltam megleplek. - válaszoltam, majd a karját kicsit megrántva húztam át a zöld lámpán.
- Sikerült meglepned. Viszont nézd meg a nyakamat, hiába tettem rá alapozót nem tüntette el a fognyomodat és nagyon látszik. - nyavalygott mellettem kétségbeesetten mutogatva a nyakát nekem.
- Ezzel nem tudok mit csinálni, tegnap nem kellett volna felcsigáznod, én szóltam, hogy visszaadom. - mondtam elégedetten.
- Ezt visszaadom abban biztos lehetsz. - felelte kissé idegesen.
- Héj te kezdted az egészet, én most visszaadtam szóval egy-egy van. Ha most megint csinálsz velem valamit akkor kénytelen leszek kielégíteni az állást és így soha nem lesz vége ennek. - magyaráztam neki, miközben beértünk a suliba.
- Nem érdekel, akkor is visszaadom és kész. - válaszolt morcosan.
- Mit adsz neki vissza? - kérdezte Minsu a padunkon ülve.
- Nem mindegy az neked? - kérdeztem miközben próbáltam lelökdösni a padról.
- Ne lökdöss már ember, még kora reggel van. - mondta felháborodva.
- Bocsi, de szeretnék lepakolni és nem tudok mert a padon ülsz. - világosítottam fel.
- Mostmár örülsz? - kérdezte félig mosolyogva, majd levágta magát a székre. - Na szóval most már elmondod, hogy mit fogsz visszakapni? - nézett rám kíváncsian.
- Hát tegnap kicseszett velem alaposan, én meg visszaadtam neki ma reggel, de ő meg folytatni akarja és azért mondta, hogy ezt még visszakapom. - ecseteltem a dolgokat, Minsu meg értetlen fejet vágva hallgatta.
- Hogy cseszett ki veled? És hogy adtad vissza neki? - kérdezte.
- Tegnap amikor órán volt egy kis gondom odalent, amit észre is vettél, az Jiminnie miatt volt, én meg reggel elmentem hozzá, és miután felkeltettem kiszívtam a nyakát. - magyaráztam neki a szituációt.
- Ja értem. - na végre leesett neki.
- Héj Jimin! - kiabált neki Mark.
- Igen? - fordult a hang irányába.
- Mi van a nyakaddal? - kérdezte a vörös hajú fiú páromtól.
- Hát ööö semmi. - takargatta apró kezével a viszonylag nagy fognyomomat.
- Az V volt. - szólt oda Minsu.
- Már mindent értek. - nevetett fel hangosan Mark.
- Mi az Tae átváltottál pióca üzemmódba? - csatlakozott a beszélgetéshez Zelo, mondjuk nem értem hogyan került a terembe, eddig észre se vettem őt.
- Haha, marha vicces. - mondtam gúnyosan.
- Jimin nem volt otthon alapozó? - kérdezte hangos röhögés közben Minsu.
- De volt, csak hiába raktam a nyakamra látod, hogy nem tüntette el. - válaszolta kicsit idegesen.
- Mostmár akadjatok le rólunk. - mondtam a fiúknak, mert láttam Jiminnien, hogy kezd elege lenni ebből.
- Most miért? Tök vicces. - kacarászott vidáman Zelo.
- Neked lehet, hogy az, de nekem már nem. - felelte párom morcosan.
- Na jó tényleg elég legyen srácok. Elhiszem, hogy vicces meg minden, de tegyétek túl magatokat ezen és próbáljátok meg elfelejteni ezt az egészet. - mondtam nekik, mert már nekem is kezdett kicsit sok lenni.
- Igenis főnök. - szólt Zelo először komolyan, majd elröhögte magát és inkább elment órára.
A reggeli piszkálódások után, elcsendesültek a dolgok és semmi érdekes, vagy esetleg vicces dolog nem történt. Unalmas és nehezen telt el a nap hátralevő része. Utolsó óra után egyből melózni indultam, és mivel két csoportra vagyunk osztva, ezért Jimintől nem tudtam elköszönni. Bent a meló helyen se történt semmi. Mindenki nyugodtan szórakozott, körbejártam párszor, megnéztem a biztonságiakat akik mondták, hogy minden rendben van, azután átnéztem a raktárt, az összes piából volt bőven, úgyhogy a rendeléssel se kellett törődnöm. A második köröm végén megnéztem a pultosokat, ott se volt látszólag semmi baj, egészen addig amíg közelebb nem értem. Két srác balhézott a bár pult előtt. A biztonsági őrök túl messze voltak, ezért elhatároztam majd én rendet teszek köztük.
- Álljál már le te köcsög. - kiabálta a magasabbik.
- Te kezdte a balhét, te barom. - vágott vissza az alacsonyabb.
- Fejezzétek be mindketten azonnal. - kiabátam el magam, amikor kettőjük közé férkőztem nagy nehezen. Ez hiba volt tőlem, ugyanis a jobb oldalamon álló fiú éppen akkor szánt egy jobbost a másiknak, de ez engem talált el. Az ütéstől kicsit megszédülve próbáltam szét választani a fiúkat akik idő közben egymásnak estek. Nem nagyon jött össze, ám ebben a pillanatban megérkezett a segítségem. Miután sikerült kitennie a srácokat visszajött hozzám ChanYeol.
- Kösz hogy segítettél. - néztem az alkalmazottamra.
- Nincsmit. Nem hagyhatom, hogy megverjék a főnökömet. - mosolygott rám.
- Jobb fej vagy mint hittem. - válaszoltam neki.
- Miért milyennek hittél? - kérdezte tőlem.
- Hát a Jimines dolog után nem kedveltelek annyira, de most, hogy úgymond megmentettél jobb fejnek tartalak. - magyaráztam neki.
- Figyelj azt nagyon sajnálom, hülyeség volt részemről. - magyarázkodott a mellettem ülő fiú.
- Sziasztok. - köszönt ránk hirtelen Jiminnie.
- Szia Drágám. Mindjárt mehetünk csak összeszedem a cuccaimat. - köszöntem vissza neki.
- Úristen mi történt az arcoddal? - rántott vissza a karomnál fogva.
- Semmi. - feleltem.
- Ne kamuzz. Verekedtél? - kérdezte aggódva.
- Volt egy kis balhé, majd elmesélem otthon, de most megyek a cuccomért mert fáradt vagyok és szeretnék hazamenni. - mondta neki, majd kezemet kiszabadítottam karjai fogságából és bementem az irodámba a kabátomért, meg a táskámért.
Jimin
A város utcáinak csendjét, egy kétségbeesett női sikoly vetett véget. Ijedten néztem páromra, hogy valyon ő is hallotta-e, de mikor a sikoltást újra véltem hallani, biztos voltam benne, hogy nem halucinálok. Görcsösen szorítottam a mellettem sétáló ujjait, majd hirtelen torpantam meg mikor egy hangos durranás csapta meg a fülemet. Nem tudtam mit is kéne csinálni, ellenben Taehyungal, magával szembe fordított két kezébe véve az arcomat.
- Maradj itt, Jimin. - mondta komoly tekintettel, fogalmam sem volt, hogy mit akar csinálni, hogy miért mond nekem ilyeneket. Egy gyors szájra puszi után, már el is tűnt előlem, olyan gyorsan futott el abba az irányba ahonnan a sikolyok és a lövések jöttek, hogy a karja után sem volt időm nyúlni. Kétségbeesetten néztem ahogy, eltűnik az utca végében lévő sikátorba, viszont amikor a nő újra sikoltott és egy lövés is újra hallható volt, nem bírtam egyhelyben maradni, egyből párom után eredtem. Határokat nem ismerve rohantam a kihalt utcán, a sikátorba hátborzongató látvány fogadott, a sikoltozó nő holtteste mellett görnyedett Taehyung hasát fogva, vért köhögve, a lövöldöző már nem volt a helyszínen. Eszemet vesztve rohantam szerelmemhez, egyből arcához kaptam mindkét kezemmel.
- Taehyung. - nem bírtam tovább tartani magam, utat engedtem könnyeimnek. Borzasztó, nyomasztó, szívszorító volt TaeTaet így látni, szaporán kapkodta a levegőt, ajkai már-már elszíneződtek, pilláit alig bírta nyitva tartani. Ereje elfogyni látszik, össze eset a testét ért fájdalmak miatt, tehetetlenül feküdt a földön. Esetlenül próbáltam óvatosan az ölembe helyezni fejét.
- Taehyung, minden rendben lesz. Nem hagyhatsz cserben, túl kell élned. Nem tehetted ezt velem. - motyogtam miközben magamhoz szorítottam a haldokló fiút. Már zokogtam és egyfolytában azt mondogattam, hogy ez nem igaz. Mikor észre vettem, hogy Taehyung már egyáltalán nem lélegzik, sírva borultam rá, szinte már kiabáltam a nevét az eszméletlen személynek.
A néma éjszakába egyedül az én keserves sírásom hallatszik.
- Jimin. Jimin, nincs semmi baj, itt vagyok. Jimin. - hírtelen pattantak ki szemeim, mikor megéreztem valaki érintését a karomon. Könnyáztatott tekintettem a mellettem ülőre vezettem, amikor megpillantottam Taehyung aggódó pillantását, egy hatalmasat dobbant a szívem. Szavak nélkül ugrottam nyakába, szorosan hozzá bújva, újra keserves sírásba kezdve. Nem akartam elengedni, félek, hogy ha mégis megteszem eltűnnik, mint egy nyári fuvallat.
- Taehyung. - elhajoltam tőle, de csak annyira, hogy láthassam arcát és, hogy megtudjam érinteni.
- Kérlek, ne sírj. - szomorúan csengett a hangja mikor megszólalt, miközben az arcán lévő kezemre fogott. - Mond el mit álmodtál, hidd el jobb lesz utána.
- Én... Vagyis. Azt álmodtam, hogy megöltek téged. - éreztem, hogy ismét el tudnám sírni magam. Taehyung lágyan el mosolyodott, majd egy puszit nyomott lefele gördülő ajkaimra.
- Ez csak egy álom volt Jiminnie, egy rossz álom. Ne foglalkozz vele. - mondta és magához ölelt.
- De mivan ha, meg fog történni? - kérdeztem szomorúan a nyakába motyogva.
- Jiminnie, ne legyél hülye, nem fog megtörténni. - mondta, miközben körkörös mozdulatokkal simogatta a hátamat. Olyan megnyugtató volt, hogy sikerült elaludnom a karjaiban.
Reggel hamarabb keltem mint Tae, viszont nem akartam mellőle kimászni, így inkább a mellkasára hajtottam a fejem, derekát át ölelve. - Azt hittem, hogy egész nap aludni fogsz. - szólalt meg Tae, mire össze rezentem, hiszen én aszt hittem, hogy még alszik.
- Te már fent vagy? - néztem rá meglepetten.
- Igen, már egy ideje. - mosolygott rám, majd bele túrt vörös hajzuhatagomba. Mivel megakartam nézni, hogy mennyi az idő ráültem Tae csípőjére. - Nem gondolod, hogy egy kicsit korán van a huncutkodáshoz.
- Szerintem nincs korán. - nevetem fel kacéran és löktem egyet a csípőmmel, lehajoltam, hogy egy csókot nyomhasak ajkaira, utána pedig megnéztem az időt. - Jézusom, már ennyi az idő, miért nem keltettél fel?
- Túl aranyosan bújtál hozzám. Na, ne néz így rám, legalább most kipihented magad. - mondta miután ülő helyzetbe tornázta magát, így az ölében kötöttem ki. Igaza van abban, hogy most legalább ki pihentem magam, de azért nem kellett volna hagynia, hogy délután egyig aludjak.
- Csak akkor bocsájtok meg, ha segítesz ebédet csinálni. - mosolyogtam rá ravaszul és nyakába karoltam.
- Jiminnie, tudod, hogy nem megy nekem ez a főzősdi. - adott egy puszit a homlokomra hátha meg lágyul a szívem és akkor nem kell segítenie.
- De Taehyungie, megígértem anyukádnak, hogy ma mi főzünk, hogy ne neki keljen munka után.
- Rendben segítek. Akkor menjünk öltözni. - mondta fenekemre csapva. Durcásan másztam ki az öléből, hogy magamra kapjam az itthoni ruhámat, miután ezzel végeztem meg vártam míg Tae végez és határa ugrottam, mondván, hogy vigyen le a konyhába.
Egy óra múlva már készen voltunk a főtételekkel és már csak a banános süti maradt hátra.
- Tae, ide adod a banánt? - kértem meg miközben a tésztát kevertem a tűzhelyen.
- Most? Azt hittem, hogy este ráér. - mondta, majd hirtelen nekem simult hátulról. Meg fordultam Tae karjaiban és kivettem a kezéből a banánt, kibontottam a gyümölcsöt, majd Taehyungal tartva a szemkontaktust végig nyaltam a banánon, utána pedig le haraptam a tetejéről egy nagy darabot. Imádom húzni az agyát, láttam rajta, hogy meglepődött, de mikor le nyeltem a a falatot a számból és megnyaltam az alsó ajkam, felmordult és teljesen a konyha pultnak szorított.
- Taehyungie, engedj el. Még nem fejeztük be a sütit. - sunyin mosolyogtam rá, hisz tudom, hogy most aszt hitte, hogy meg adom magam neki.
- Ya, nem csinálhatod ezt velem egyfolytában. - nézet rám dühösen mire én csak megvontam a vállam.
- Nem is csinálok semmit. - mondtam neki ártatlan tekintettel, miközben mutató ujjamat végig húztam a nyakán, amitől egyből megborzongot. Egy eszelős morgással kísértve nyúlt a hátam mögé, hogy el zárja a gáztűzhelyt. - Hé, a süti.
- Nem érdekel, most meg mutatom, hogy nem éri meg velem szórakozni, Jiminnie. - suttogta halkan a fülembe, majd egy csókot nyomott a nyakamba, hírtelen ragadta meg a combomat ezáltal pedig fel tudott ültetni a konyhapultra.
- Most meg fogsz büntetni? - kuncogtam mikor hideg ujjai oldalamat simogatták.
- De még mennyire. - mosolyodott el, majd a nemesebbik részemre fogott, ezzel kicsalva belőlem egy halk nyögést.
- Ah, miért pont a fürdőbeh? - alig bírtam kinyögni a szavakat a testemet ért ingerek miatt. Nagyon meglepődtem mikor a konyhából egyenesen a fürdőbe cipelt, le vetkőztett, magáról pedig majdnem le tépte a ruhákat annyira türelmetlen volt. Most pedig itt állunk a zuhanyzóban meztelenül, egymást csókolva.
- Mert itt még nem csináltuk. - válaszolt mielőtt még a mellbimbomra cuppant volna. Kéjesebbnél kéjesebb hangok hagyták el a torkomat, viszont mikor Tae megnyitotta a csapott egy hatalmasat sikítottam, mert a víz ami a zuhanyrózsából folyt nagyon meleg volt.
- Taehyung, zárd már el. - szóltam rá, megpróbálva arrébb állva a víz sugár alól, de csak úgy tudtam a víz útjából odébb állni, hogy ha Taere tapadtam.
- Ne haragudj. - zárta el rögtön a csapott. Megnézte, hogy hol áll a csap felye és amikor meg bizonyosodott róla, hogy már nem a piros felületen tartózkodott újra nyitotta azt. Szeretem volna, hogy ha megint velem foglalkozna, ezért a nyakát kezdtem elepni édes csókjaimmal, ő pedig a fenekemet kezdte markolászni, néha-néha egyik ujját belém vezetve. Mikor meguntam nyaka csókolgatását ajkaira hajoltam és vadul kezdtem őket falni. Mikor már eléggé felkészített odalent, szavak nélkül fordítottam neki hátat a csempének dőlve. Amint bejáratomnál megéreztem makkját csókokkal kezdte elepni a vállamat és a nyakamat, mivel nem ez volt az első szeretkezésünk már nem fájt annyira, mikor tövig nyomódott bennem. Azt nem mondom, hogy egyből kellemes volt, de viszont ezt a kis fájdalmat hamar megtudtam szokni. Tényleg nagyon régen voltunk együtt, mert Taehyung már alig bírt magával, egyfolytában morgott és egyből gyors iramot diktált, amit mondjunk nem bántam. Tae egyik kezét férfiasságomra vezete és durván kezdte el huzogatni rajta a vékony bőrt, másik kezét pedig a mellbimbom izgatására használta. Csípőmet próbáltam Taehyung mozgására kapcsolni, ezzel segítve, hogy meglelje a gyönyör központom. Hangos sikoly szerű nyögések hagyták el a számat mikor TaeTaenek sikerült el tálalnia férfiasságával a prosztatámat. Nem tellett sok időbe míg Taehyung markába élveztem, miközben a nevét nyögtem hangosan. Pár perc múlva ő is követett a gyönyör kapujába, belém eresztve élvezete minden egyes cseppét a nevem nyögésével kisértve. Pihegve fordultam meg mikor már ki húzódott belőlem és egy lágy csókba hívtam őt.
- Azt hiszem többet fogok rosszalkodni, hogy ha ilyen büntetést kapok utána. - mosolyogtam rá huncutul, viszont ekkor megéreztem Tae nedvét a combomon végig folyni amit ő is észre vett, ezért egy csók közben segített ki engedni magamból az ondóját.
- Nem mindig leszek ilyen elnéző, legközelebb durvább leszek. - suttogta mély hangján, majd a nyakamba harapott.
Taehyung
Mire anyu hazaért a munkából készen lettünk a banános sütivel is.
- Sziasztok gyerekek. Hogy telt a napotok? - lépett anya a konyhába.
- Szia. Nagyon jól, főztünk vacsorát. - mutattam a gáztűzhely felé.
- Ennek nagyon örülök, kinek az ötlete volt? - kérdezte, közben megnézte, hogy mit készítettünk.
- Hát, Jiminnie ötlete volt. - válaszoltam.
- Sejtettem. - mosolygott egyet majd elkezdett teríteni. A húslevest az asztal közepére helyeztem, majd mindenkinek szedtem.
- Ennyi elég lesz Édesem. - intett Jimin mikor a második kanállal tettem a tányérjába.
- Anyu mennyit szedjék? -kérdeztem a tányérját felemelve.
- Elég lesz egy kanállal, köszönöm - válaszolta.
- Jó étvágyat. - mondtam mikor a saját adagom kiszedésével is végeztem.
- Jó étvágyat. - jött a válasz először páromtól, majd nem sokkal anyutól is.
A leves elfogyasztása után felvágtam a sütit és egy kis tálcára tettem pár darabot. Mindenkinek ízlett a finomság. Még beszélgettünk pár szót, majd anyu bement a szobájába, Jiminnie fürdeni és pedig csendben elmosogattam. Szerencsére hamar végeztem, úgyhogy én is gyorsan letusoltam majd mentem aludni Jiminnie mellé.
- Jóéjt Édes. - szólalt meg hirtelen.
- Basszus nem alszol. Nagyon megijesztettél. - válaszoltam.
- Ennél szebben is kívánhattál volna jó éjszakát. - mondta félig felém fordulva.
- Bocsi, de tényleg azt hittem, hogy már alszol. Jóéjt Drágám. - mondtam rövid magyarázkodás után.
Reggel nehezen kelltünk, ám amikor megpillantottam a telómat rájöttem, hogy ma van az utolsó tanítási nap az őszi szünet miatt. Ezzel egy idejűleg arra is rájöttem, hogy csupán csak három tz-t írunk és kettő röpdogát, többet nem is tudnánk mert csak öt óránk van. Gyorsan elkészültünk, majd öt perces késéssel indultunk suliba. Amikor beértünk a terembe, gyorsan leültem a helyemre majd neki álltam fotózgatni az irodalom füzetemet, ugyanis ebből tz-t írunk. Pont befejeztem amikor a tanár becsörtetett a terembe, kezébe a vaskos papír köteggel a kezében. Gyorsan kiosztotta a négy oldalas feladat sort majd leült a tanári asztalhoz és elővette az újságját.
- Psszt.
- Mondjad. - fordultam Minsu felé.
- Segíts légyszi. - suttogta óvatosan.
- Látod a telefonomat? - kérdeztem.
- Nem nagyon, nem tudnád egy kicsit felém fordítani? - kérdezte.
- Tessék így jó? - néztem rá.
- Igen, köszi. -válaszolta, majd elkezdett őrült módjára írni, hogy behozza a lemaradását. Óra végem elégedetten adtuk be a dolgozatainkát, sikerült kinéznünk mindent a telómból.
A következő órán ami persze, hogy nyelvtan volt ugyanazzal a tanárral, röpdogát írtunk. Na az nem hisz, hogy annyira jól sikerült volna. Utána fizika jött ami előtt szintén segítségül vettem a telóm kameráját. Az irodalomhoz szükséges képeket kitöröltem, majd gyorsan lefotóztam a fél füzetet.
- Mit bökdösöl? - néztem fel a dogámból amikor már sokadszor is megbökött Minsu.
- Segítesz? - nézett rám ártatlanul.
- Ajj ezt nem hiszem el. - válaszoltam idegesen.
- Fiúk, azonnal kérem a dolgozatukat meg a telefont és fáradjanak ki a teremből. - állt meg a padunk mellett a fizika tanár.
- Ez nem az aminek látszik. - mentegetőztem.
- Tényleg, akkor mi ez? - mutatott a mobilomra majd a lapokra. Nem vitatkoztak tovább, beadtuk a dogánkat és kimentünk a teremből. Óra végén nem kaptam vissza a teremből, ugyanis a tanár azt mondta, hogy ezzel nagy hibát vétettem és majd nap végem visszakapom. Hát ez remek.
A következő óra biosz volt, szintén röpdoga, ezzel se foglalkoztam annyit, lesz ami lesz alapon adtam be.
Szünetben lázasan a matek tz-re való puskámat gyártottam a negyed órás szünetben.
- Mit csinálsz édesem? - lépett a padomhoz Jiminnie.
- Puskát gyártok. Te tanultál? - néztem fel a füzetemből.
- Persze. Én mindig tanulok. - mosolygott.
- Jó neked. - válaszoltam.
- Neked is kéne néha. - mondta, majd vissza sétált a padjához, mert látta rajtam, hogy nagy munkába vagyok.
Becsengőre pontosan kész lettem a puskákkal, igaz, hogy az ujjaim elzsibbadtak és minden bajom volt, de legalább lesz egy jó matek tz-m. A tanárnő habozás nélkül osztotta ki a lapokat, majd jó munkát kívánt és szerencsére leült az asztalához.
A nagy koncentrálásban, hogy le ne bukjak csak akkor néztem fel mikor elhangzott a kicsengő. Elégedetten álltam fel a helyemről és tettem a tanár elé a dogámat. Gyorsan összepakoltam a cuccaimat, majd kezn fogva sétáltunk Jiminnel az igazgatóiba a telómért, utána pedig a kijárat felé. A suliból kilépve hivatalosan is elkezdődött az őszi szünet.
Nem akartam a vendégek előtt jelenetet rendezni, ezért ChanYeolt hátra hívtam a raktár elé.
- Figyelj ChanYeol. Tisztában vagyok azz, hogy az első ember aki az utadba kerül megpróbálod behálózni, de Jimint hagyd ki ebből. Ő hozzám tartozik és nem nézem jó szemmel amit csinálni akarsz vele. - világosítottam fel a velem egy magas személyt.
- Én nem tudtam, hogy te a fiúkhoz vonzódsz és, hogy, ő a barátod. -mentegetőzött.
- Mostmár tudod, örülnék ha többet nem fordulna elő. - mondtam neki.
- Mi lenne ha osztoznánk rajta? -nézett rám kíváncsian.
- Ugye ezt nem gondolod komolyan? Tudod kivel osztozkodjál... - befejezni nem tudtam, mert ebben a pillanatban jelent meg a főnököm.
- Sziasztok srácok. - köszönt nekünk.
- Jónapot uram. - köszöntem vissza, mire ChanYeol csak biccentett egyet a fejével.
- Van valami baj kettőtök között? - szemét kettőnk között kapkodta.
- ChanYeol rámozdult a pasimra. - vágtam rá habozás nélkül.
- Én nem is. - próbált magyarázkodni.
- Dehogynem, az előbb még osztozni akartál rajta. - folytattam tovább.
- Na ebből most volt elég. Tae elmehetsz, mára ennyi volt a meló. Holnap találkozunk. Te pedig ChanYeol az irodámba. - vetett egy szúrós pillantást a fekete hajú fiú felé, majd egy gyors kézfogás után elköszönt tőlem.
- Viszlát uram. - köszöntem én is el.
- Na mit mondtál neki? - kérdezte Jiminnie, mikor visszamentem.
- Elmagyaráztam neki, hogy te az enyém vagy, és nem osztozok rajtad.- válaszoltam neki.
- Osztozkodni?- nézett rám értetlenül.
- Igen, azt mondta, hogy osztozzunk rajtad. - magyaráztam Jiminnek.
- Ennek elment az esze. - nyögte ki pár perc eltelte után a párom.
- Inkább induljunk haza, nagyon fáradt vagyok. - mondtam a cuccomat magamhoz véve.
- Rendben Édesem. Erről jut eszembe nem kaptam puszit. - válaszolta kicsit azt hiszem sértődötten.
- Bocsánat Drágám. - válaszoltam neki, majd egy hosszúra sikerült csók után elindultunk haza.
Otthon anya a kanapén ülve egy nagy tál popcorn mögött nézett egy filmet. Gyorsan levetkőztem, felvittem a cuccomat a szobámba, majd lementem anyuhoz a nappaliba.
- Szia anya. Mit nézel? - kérdeztem a tv képernyőjét bámulva.
- Szia TaeTae. A titanicot nézem, de már a vége fele jár. Milyen volt az első munkanapod? - fordult felém, majd megkínált a kukoricából.
- Egész klassz volt, de nagyon elfáradtam. - válaszoltam, majd kivettem egy kis adag popcornt.
- Bírni a fogod a suli mellett? - aggodalmaskodott anyu.
- Nyugi, erős vagyok, és kibírom, muszáj ezt tennem, hogy Jiminnel összetudjunk költözni. - nyugtattam anyát.
- Látszik, hogy nagyon sokat jelent neked az a fiú és nagyon szereted Őt. - mondta büszkén.
- El se tudod képzelni, hogy mennyire. - válaszoltam neki.
Már vagy fél órája ülök itt anyával és nézem a filmet, de nagyon unalmas, mindjárt elalszok. Egyszer sikerült is bealudnom egy kis időre, ám egyszer csak figyelmes lettem halk szipogásra.
- Mi a baj? - nyitottam ki lassan a szemeimet.
- Nincs semmi. - válaszolta anyu még mindig szipogva.
- Akkor miért sírsz? - kérdezősködtem tovább.
- Olyan szomorú ez a film, ahogy elsüllyed a hajó és rengeteg ember veszti el az életét köztük egészen kis gyerekek is. - mondta a könnyeivel küszködve.
- Jaj anyu, emiatt ne sírj, ez csak egy film. - mondtam, majd szorosan karjaimba zártam.
- Tudom, de akkor is annyira szomorú. Mindig sírok rajta. - válaszolta a melkhasomba bújva.
- Szerintem ennyi szomorúság elég volt mára. Menjünk aludni. - javasoltam, miután kikapcsoltam a filmet.
Másnap a suliban nem történt semmi érdekes. Épp a húsz perces ebéd szünet vette kezdetét. Szokásos módon odamentem Jiminnie padjához, és az ölembe ültetve foglaltam el a helyét.
- Héj drágám. Ezt ne csináld! - szóltam rá mikor elkezdte óvatosan a csípőjét mozgatni.
- Miért ne? - kuncogta a fülembe.
- Kérlek fejezd be, fel fogok izgulni rád és bajba leszek órán. - mondtam miközben próbáltam kezeimmel ráfogni a csípőjére ezáltal megakadályozni a mozgásban.
- Héj ott csikis vagyok. - nevetett fel. - Elengedlek ha befejezed. - mondtam neki.
- Oké, abbahagyom. - válaszolta. Óvatosan vettem le róla a kezeimet, amint ez megtörtént folytatta tovább, mostmár egy kicsit erősebben. Mielőtt még teljesen elvesztettem volna az eszemet a tanár viharzott be a terembe. Azonnal kipattantam Jiminnie alól, aki csak nagy nehezen engedett felállni a székről, és még egy utolsót lökött a csípőjével.
- Khm... - köszörülte meg a torkát a telefonból felnézve Minsu.
- Mi az? - néztem rá.
- Van egy kis gond odalent? - kérdezte egyfolytába lefele bámulva.
- Milyen gond? - kérdeztem tovább.
- Felizgultál rám? - kérdezte nevetve.
- Mi nem is. - mondtam neki. Viszont amikor lenéztem a pad alá, észre vettem, hogy tényleg nagy bajban vagyok. Alig vártam már a kicsengőt. Amint elhangzott, már rohantam is ki a WC-re könnyíteni magamon. Be kell valljam, elég ciki volt úgy rohanni a folyosón, hogy közbe a kezemmel takarom a dudorodást a gatyámba.
- Hova rohantál az előbb? - kérdezte nevetve párom miután visszaértem a mosdóból.
- Szerinted? - kérdeztem idegesen.
- Most mérges vagy rám? - nézett rám, viszont a nevetést nem tudta magába tartani.
- Igen, mert mondtam, hogy állj le, de te folytattad és miattad óra alatt felizgultam, readásul Minsu vette észre. Szerinted mennyire volt ciki? Hát nagyon. - hadartam neki idegesen, majd a padomhoz mentem és levágtam magam a székemre.
- Nem direkt csináltam. Nem hittem volna, hogy tényleg gondjaid lesznek órán. - komolyan kezdte, de a végén ismét nevetésbe tört ki.
- Nem vicces. - válaszoltam neki karba tett kézzel.
- De az. Beülhetek az öledbe? - kérdezte szemeimbe nézve.
- Ülj szépen a székre. - mutattam Minsu székére.
- Miért. Csak nem félsz, hogy megint felizgatlak? - kuncogott magába.
- Egy valamit megígérek neked.
- Mit?
- Ezt még visszakapod. - mondtam neki egy ravasz mosolyra húzva a számat.
Jimin
Biztos vagyok abban, hogy Tae nem fogja vissza adni a sulis akciómat. Viszont nagyon vicces volt. Suli után haza mentem, otthon viszont halálra untam magam egyedül. Már a telefon is unalmas volt, Taenek nem tudtam írni mert, hogy munka közben nem mobilozhat.
- Megjöttem! - kiabálta el magát Yoongi hyung. Ah, megjött a meg mentőm. Gyorsan le szaladtam a lépcsőn és egyenesen Hyunghoz siettem.
- Hyung, menjünk valahová. Unatkozom. - néztem rá kérlelő tekintettel.
- Neked is szia törpe. Hát, ha gondolod elmehetünk kosarazni. - vetette fel ötletét. Kosarazni? Aigoo, de hát nem is tudok kosarazni. Habár sokkal jobb mintha itt unám magam halálra.
- Rendben. Megyek átöltözni. - mosolyogtam boldogan és már a közös szobánkba is futottam. Sietős léptekkel haladtam előre, míg végül a célomhoz nem értem, ami történetesen a ruhás szekrényem volt. Kikaptam egy egyszerű, fehér színű, kissé bő, rövid ujjú pólót és egy sima testhez simuló fekete melegítő nadrágot. Magamra kapkodtam a kiválasztott ruha darabokat utána a telefonomat töltöre tettem, majd le mentem a konyhába, Hyung pont akkor hagyta abba az evést így ő is ment át öltözni. Ittam egy pohár vizet, majd át mentem a nappaliba. Yoongi hamar végzet, így el is indulhatunk. Szerencsére a kosárpálya nincs tőlünk messze, viszont már távolról is láttam, hogy vannak a pályán, de Hyungot nem zavarta, ment tovább. Vállát vonva követem a menta hajút, a "ketrechez" érve meglepve tapasztaltam, hogy Yoongi ismeri a srácokat.
- Csá, Suga. - pacsizott le vele egy barna bőrű fiú, világos barna haja csapzottan omlott gyönyörű szinte fekete színű szemébe.
- Hali, JongIn. - ütögette hátba Hyung. - Sziasztok.
- Szia. - köszöntek vissza a többiek. Olyan szerencsétlenek érzem magam. Most nekem is kéne köszöni? Inkább csöndbe maradva álltam tovább Hyung mellett, mikor hírtelen egy ismerős alakot pillantottam meg. Hát ezt nem hiszem el, mikor tekintetünk találkozott el vigyorodott és felállt a földről.
- Hát téged is látni, Angyalom? - intézte felém vigyorogva szavait.
- Mondtam már, hogy ne hívj így. - szóltam rá.
- Ti ismeritek egymást? - kérdezte az egyik srác.
- Igen.
- Nem. - válaszoltuk szinkronba.
- Tegnap találkoztunk a munkahelyemen. - vigyorgott továbbra is ChanYeol.
- Remélem nem vetettél rá szemet. - köszörülte meg torkát Hyung.
- Tudom, hogy van barátja. - mondta egy keserű mosollyal.
Pár perc kínos csend után mindenki be mutatkozott, utána pedig el kezdtünk játszani. Sajnos én és Hyung nem egy csapatba kerültünk, viszont ChanYeol és a fekete szemű fiú velem vannak egy csapatba meg még valami Sehun gyerek is. Egy óra múlva fáradtan hagytuk abba a játékot, alig bírok meg mozdulni.
- Mi lenne ha elmennénk üdítőt venni a közeli kis boltba? - kérdezte hirtelen valaki. UH, azt hiszem őt Baekhyunak hívják vagy talán Daehyunak? Jaj, nem tudom, mindegy is. A többiek bele egyeztek így elindultunk a kis bolt felé. Egyszer csak egy rántást éreztem a karomon, kíváncsian fordultam hátra.
- Szeretnék valamit mondani, Angyalom. - nézet rám komolyan ChanYeol. Nem mondtam semmit csak bólintottam és mellé sétáltam. - Szeretnék bocsánatot kérni, hogy tegnap olyan rámenős voltam, többet nem fordul elő, ígérem.
- Rendben. - mosolyogtam rá jelezve, hogy nem haragszok. Ezek után még beszélgetünk, nem is olyan rossz fej ez a gyerek.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki a hajamat simogatta. A kellemes érzéstől elmosolyodtam.
- Drágám, ideje kellni. - szólalt meg halkan Taehyung. Taehyung? Mit keres itt vagy talán nála aludtam? Nem, arra emlékeznek.
- Taehyung? - pislogtam rá álmosan. Lassan fel ültem a szememet dörzsölve.
- Irtó aranyos vagy ilyen kócos hajjal. - túrt bele kuncogva elaludt vörös hajkoronámba, nem mondtam semmit csak csukott szemmel hümögtem egyet. Ekkor viszont megéreztem ajkait az enyémeimen, lassan csókoltam vissza, viszont ez Taenek nem tetszett annyira, egyre vadabul falta ajkaim, míg végül el nem döntőt az ágyon. Halkan nyögtem fel mikor ajkaimról át tért nyakamra, beletúrtam a hajába mire felmordult, gondolom azért mert most tönkre tettem a tökéletesen beállított haját. Kezét be csúsztatta a pizsamám alá és az oldalamat kezdte el simogatni.
- TaeTaeh, hagyd abba. Elfogunk késni. - szóltam rá, de nem nagyon érdekelte.
- Taehyung... - befejezni nem tudtam mert a nyakamba harapott kissé erősebben mint szokott, így biztos, hogy ott marad a nyoma.
- Ezt a tegnapiért kaptad. - mosolygott rám kacéran.
Taehyung
- Hogy kerültél a szobámba ilyen korán? - törte meg párom a hosszas csendet mikor az útkereszteződéshez értünk.
- Suga engedett be, gondoltam megleplek. - válaszoltam, majd a karját kicsit megrántva húztam át a zöld lámpán.
- Sikerült meglepned. Viszont nézd meg a nyakamat, hiába tettem rá alapozót nem tüntette el a fognyomodat és nagyon látszik. - nyavalygott mellettem kétségbeesetten mutogatva a nyakát nekem.
- Ezzel nem tudok mit csinálni, tegnap nem kellett volna felcsigáznod, én szóltam, hogy visszaadom. - mondtam elégedetten.
- Ezt visszaadom abban biztos lehetsz. - felelte kissé idegesen.
- Héj te kezdted az egészet, én most visszaadtam szóval egy-egy van. Ha most megint csinálsz velem valamit akkor kénytelen leszek kielégíteni az állást és így soha nem lesz vége ennek. - magyaráztam neki, miközben beértünk a suliba.
- Nem érdekel, akkor is visszaadom és kész. - válaszolt morcosan.
- Mit adsz neki vissza? - kérdezte Minsu a padunkon ülve.
- Nem mindegy az neked? - kérdeztem miközben próbáltam lelökdösni a padról.
- Ne lökdöss már ember, még kora reggel van. - mondta felháborodva.
- Bocsi, de szeretnék lepakolni és nem tudok mert a padon ülsz. - világosítottam fel.
- Mostmár örülsz? - kérdezte félig mosolyogva, majd levágta magát a székre. - Na szóval most már elmondod, hogy mit fogsz visszakapni? - nézett rám kíváncsian.
- Hát tegnap kicseszett velem alaposan, én meg visszaadtam neki ma reggel, de ő meg folytatni akarja és azért mondta, hogy ezt még visszakapom. - ecseteltem a dolgokat, Minsu meg értetlen fejet vágva hallgatta.
- Hogy cseszett ki veled? És hogy adtad vissza neki? - kérdezte.
- Tegnap amikor órán volt egy kis gondom odalent, amit észre is vettél, az Jiminnie miatt volt, én meg reggel elmentem hozzá, és miután felkeltettem kiszívtam a nyakát. - magyaráztam neki a szituációt.
- Ja értem. - na végre leesett neki.
- Héj Jimin! - kiabált neki Mark.
- Igen? - fordult a hang irányába.
- Mi van a nyakaddal? - kérdezte a vörös hajú fiú páromtól.
- Hát ööö semmi. - takargatta apró kezével a viszonylag nagy fognyomomat.
- Az V volt. - szólt oda Minsu.
- Már mindent értek. - nevetett fel hangosan Mark.
- Mi az Tae átváltottál pióca üzemmódba? - csatlakozott a beszélgetéshez Zelo, mondjuk nem értem hogyan került a terembe, eddig észre se vettem őt.
- Haha, marha vicces. - mondtam gúnyosan.
- Jimin nem volt otthon alapozó? - kérdezte hangos röhögés közben Minsu.
- De volt, csak hiába raktam a nyakamra látod, hogy nem tüntette el. - válaszolta kicsit idegesen.
- Mostmár akadjatok le rólunk. - mondtam a fiúknak, mert láttam Jiminnien, hogy kezd elege lenni ebből.
- Most miért? Tök vicces. - kacarászott vidáman Zelo.
- Neked lehet, hogy az, de nekem már nem. - felelte párom morcosan.
- Na jó tényleg elég legyen srácok. Elhiszem, hogy vicces meg minden, de tegyétek túl magatokat ezen és próbáljátok meg elfelejteni ezt az egészet. - mondtam nekik, mert már nekem is kezdett kicsit sok lenni.
- Igenis főnök. - szólt Zelo először komolyan, majd elröhögte magát és inkább elment órára.
A reggeli piszkálódások után, elcsendesültek a dolgok és semmi érdekes, vagy esetleg vicces dolog nem történt. Unalmas és nehezen telt el a nap hátralevő része. Utolsó óra után egyből melózni indultam, és mivel két csoportra vagyunk osztva, ezért Jimintől nem tudtam elköszönni. Bent a meló helyen se történt semmi. Mindenki nyugodtan szórakozott, körbejártam párszor, megnéztem a biztonságiakat akik mondták, hogy minden rendben van, azután átnéztem a raktárt, az összes piából volt bőven, úgyhogy a rendeléssel se kellett törődnöm. A második köröm végén megnéztem a pultosokat, ott se volt látszólag semmi baj, egészen addig amíg közelebb nem értem. Két srác balhézott a bár pult előtt. A biztonsági őrök túl messze voltak, ezért elhatároztam majd én rendet teszek köztük.
- Álljál már le te köcsög. - kiabálta a magasabbik.
- Te kezdte a balhét, te barom. - vágott vissza az alacsonyabb.
- Fejezzétek be mindketten azonnal. - kiabátam el magam, amikor kettőjük közé férkőztem nagy nehezen. Ez hiba volt tőlem, ugyanis a jobb oldalamon álló fiú éppen akkor szánt egy jobbost a másiknak, de ez engem talált el. Az ütéstől kicsit megszédülve próbáltam szét választani a fiúkat akik idő közben egymásnak estek. Nem nagyon jött össze, ám ebben a pillanatban megérkezett a segítségem. Miután sikerült kitennie a srácokat visszajött hozzám ChanYeol.
- Kösz hogy segítettél. - néztem az alkalmazottamra.
- Nincsmit. Nem hagyhatom, hogy megverjék a főnökömet. - mosolygott rám.
- Jobb fej vagy mint hittem. - válaszoltam neki.
- Miért milyennek hittél? - kérdezte tőlem.
- Hát a Jimines dolog után nem kedveltelek annyira, de most, hogy úgymond megmentettél jobb fejnek tartalak. - magyaráztam neki.
- Figyelj azt nagyon sajnálom, hülyeség volt részemről. - magyarázkodott a mellettem ülő fiú.
- Sziasztok. - köszönt ránk hirtelen Jiminnie.
- Szia Drágám. Mindjárt mehetünk csak összeszedem a cuccaimat. - köszöntem vissza neki.
- Úristen mi történt az arcoddal? - rántott vissza a karomnál fogva.
- Semmi. - feleltem.
- Ne kamuzz. Verekedtél? - kérdezte aggódva.
- Volt egy kis balhé, majd elmesélem otthon, de most megyek a cuccomért mert fáradt vagyok és szeretnék hazamenni. - mondta neki, majd kezemet kiszabadítottam karjai fogságából és bementem az irodámba a kabátomért, meg a táskámért.
Jimin
A város utcáinak csendjét, egy kétségbeesett női sikoly vetett véget. Ijedten néztem páromra, hogy valyon ő is hallotta-e, de mikor a sikoltást újra véltem hallani, biztos voltam benne, hogy nem halucinálok. Görcsösen szorítottam a mellettem sétáló ujjait, majd hirtelen torpantam meg mikor egy hangos durranás csapta meg a fülemet. Nem tudtam mit is kéne csinálni, ellenben Taehyungal, magával szembe fordított két kezébe véve az arcomat.
- Maradj itt, Jimin. - mondta komoly tekintettel, fogalmam sem volt, hogy mit akar csinálni, hogy miért mond nekem ilyeneket. Egy gyors szájra puszi után, már el is tűnt előlem, olyan gyorsan futott el abba az irányba ahonnan a sikolyok és a lövések jöttek, hogy a karja után sem volt időm nyúlni. Kétségbeesetten néztem ahogy, eltűnik az utca végében lévő sikátorba, viszont amikor a nő újra sikoltott és egy lövés is újra hallható volt, nem bírtam egyhelyben maradni, egyből párom után eredtem. Határokat nem ismerve rohantam a kihalt utcán, a sikátorba hátborzongató látvány fogadott, a sikoltozó nő holtteste mellett görnyedett Taehyung hasát fogva, vért köhögve, a lövöldöző már nem volt a helyszínen. Eszemet vesztve rohantam szerelmemhez, egyből arcához kaptam mindkét kezemmel.
- Taehyung. - nem bírtam tovább tartani magam, utat engedtem könnyeimnek. Borzasztó, nyomasztó, szívszorító volt TaeTaet így látni, szaporán kapkodta a levegőt, ajkai már-már elszíneződtek, pilláit alig bírta nyitva tartani. Ereje elfogyni látszik, össze eset a testét ért fájdalmak miatt, tehetetlenül feküdt a földön. Esetlenül próbáltam óvatosan az ölembe helyezni fejét.
- Taehyung, minden rendben lesz. Nem hagyhatsz cserben, túl kell élned. Nem tehetted ezt velem. - motyogtam miközben magamhoz szorítottam a haldokló fiút. Már zokogtam és egyfolytában azt mondogattam, hogy ez nem igaz. Mikor észre vettem, hogy Taehyung már egyáltalán nem lélegzik, sírva borultam rá, szinte már kiabáltam a nevét az eszméletlen személynek.
A néma éjszakába egyedül az én keserves sírásom hallatszik.
- Jimin. Jimin, nincs semmi baj, itt vagyok. Jimin. - hírtelen pattantak ki szemeim, mikor megéreztem valaki érintését a karomon. Könnyáztatott tekintettem a mellettem ülőre vezettem, amikor megpillantottam Taehyung aggódó pillantását, egy hatalmasat dobbant a szívem. Szavak nélkül ugrottam nyakába, szorosan hozzá bújva, újra keserves sírásba kezdve. Nem akartam elengedni, félek, hogy ha mégis megteszem eltűnnik, mint egy nyári fuvallat.
- Taehyung. - elhajoltam tőle, de csak annyira, hogy láthassam arcát és, hogy megtudjam érinteni.
- Kérlek, ne sírj. - szomorúan csengett a hangja mikor megszólalt, miközben az arcán lévő kezemre fogott. - Mond el mit álmodtál, hidd el jobb lesz utána.
- Én... Vagyis. Azt álmodtam, hogy megöltek téged. - éreztem, hogy ismét el tudnám sírni magam. Taehyung lágyan el mosolyodott, majd egy puszit nyomott lefele gördülő ajkaimra.
- Ez csak egy álom volt Jiminnie, egy rossz álom. Ne foglalkozz vele. - mondta és magához ölelt.
- De mivan ha, meg fog történni? - kérdeztem szomorúan a nyakába motyogva.
- Jiminnie, ne legyél hülye, nem fog megtörténni. - mondta, miközben körkörös mozdulatokkal simogatta a hátamat. Olyan megnyugtató volt, hogy sikerült elaludnom a karjaiban.
Reggel hamarabb keltem mint Tae, viszont nem akartam mellőle kimászni, így inkább a mellkasára hajtottam a fejem, derekát át ölelve. - Azt hittem, hogy egész nap aludni fogsz. - szólalt meg Tae, mire össze rezentem, hiszen én aszt hittem, hogy még alszik.
- Te már fent vagy? - néztem rá meglepetten.
- Igen, már egy ideje. - mosolygott rám, majd bele túrt vörös hajzuhatagomba. Mivel megakartam nézni, hogy mennyi az idő ráültem Tae csípőjére. - Nem gondolod, hogy egy kicsit korán van a huncutkodáshoz.
- Szerintem nincs korán. - nevetem fel kacéran és löktem egyet a csípőmmel, lehajoltam, hogy egy csókot nyomhasak ajkaira, utána pedig megnéztem az időt. - Jézusom, már ennyi az idő, miért nem keltettél fel?
- Túl aranyosan bújtál hozzám. Na, ne néz így rám, legalább most kipihented magad. - mondta miután ülő helyzetbe tornázta magát, így az ölében kötöttem ki. Igaza van abban, hogy most legalább ki pihentem magam, de azért nem kellett volna hagynia, hogy délután egyig aludjak.
- Csak akkor bocsájtok meg, ha segítesz ebédet csinálni. - mosolyogtam rá ravaszul és nyakába karoltam.
- Jiminnie, tudod, hogy nem megy nekem ez a főzősdi. - adott egy puszit a homlokomra hátha meg lágyul a szívem és akkor nem kell segítenie.
- De Taehyungie, megígértem anyukádnak, hogy ma mi főzünk, hogy ne neki keljen munka után.
- Rendben segítek. Akkor menjünk öltözni. - mondta fenekemre csapva. Durcásan másztam ki az öléből, hogy magamra kapjam az itthoni ruhámat, miután ezzel végeztem meg vártam míg Tae végez és határa ugrottam, mondván, hogy vigyen le a konyhába.
Egy óra múlva már készen voltunk a főtételekkel és már csak a banános süti maradt hátra.
- Tae, ide adod a banánt? - kértem meg miközben a tésztát kevertem a tűzhelyen.
- Most? Azt hittem, hogy este ráér. - mondta, majd hirtelen nekem simult hátulról. Meg fordultam Tae karjaiban és kivettem a kezéből a banánt, kibontottam a gyümölcsöt, majd Taehyungal tartva a szemkontaktust végig nyaltam a banánon, utána pedig le haraptam a tetejéről egy nagy darabot. Imádom húzni az agyát, láttam rajta, hogy meglepődött, de mikor le nyeltem a a falatot a számból és megnyaltam az alsó ajkam, felmordult és teljesen a konyha pultnak szorított.
- Taehyungie, engedj el. Még nem fejeztük be a sütit. - sunyin mosolyogtam rá, hisz tudom, hogy most aszt hitte, hogy meg adom magam neki.
- Ya, nem csinálhatod ezt velem egyfolytában. - nézet rám dühösen mire én csak megvontam a vállam.
- Nem is csinálok semmit. - mondtam neki ártatlan tekintettel, miközben mutató ujjamat végig húztam a nyakán, amitől egyből megborzongot. Egy eszelős morgással kísértve nyúlt a hátam mögé, hogy el zárja a gáztűzhelyt. - Hé, a süti.
- Nem érdekel, most meg mutatom, hogy nem éri meg velem szórakozni, Jiminnie. - suttogta halkan a fülembe, majd egy csókot nyomott a nyakamba, hírtelen ragadta meg a combomat ezáltal pedig fel tudott ültetni a konyhapultra.
- Most meg fogsz büntetni? - kuncogtam mikor hideg ujjai oldalamat simogatták.
- De még mennyire. - mosolyodott el, majd a nemesebbik részemre fogott, ezzel kicsalva belőlem egy halk nyögést.
- Ah, miért pont a fürdőbeh? - alig bírtam kinyögni a szavakat a testemet ért ingerek miatt. Nagyon meglepődtem mikor a konyhából egyenesen a fürdőbe cipelt, le vetkőztett, magáról pedig majdnem le tépte a ruhákat annyira türelmetlen volt. Most pedig itt állunk a zuhanyzóban meztelenül, egymást csókolva.
- Mert itt még nem csináltuk. - válaszolt mielőtt még a mellbimbomra cuppant volna. Kéjesebbnél kéjesebb hangok hagyták el a torkomat, viszont mikor Tae megnyitotta a csapott egy hatalmasat sikítottam, mert a víz ami a zuhanyrózsából folyt nagyon meleg volt.
- Taehyung, zárd már el. - szóltam rá, megpróbálva arrébb állva a víz sugár alól, de csak úgy tudtam a víz útjából odébb állni, hogy ha Taere tapadtam.
- Ne haragudj. - zárta el rögtön a csapott. Megnézte, hogy hol áll a csap felye és amikor meg bizonyosodott róla, hogy már nem a piros felületen tartózkodott újra nyitotta azt. Szeretem volna, hogy ha megint velem foglalkozna, ezért a nyakát kezdtem elepni édes csókjaimmal, ő pedig a fenekemet kezdte markolászni, néha-néha egyik ujját belém vezetve. Mikor meguntam nyaka csókolgatását ajkaira hajoltam és vadul kezdtem őket falni. Mikor már eléggé felkészített odalent, szavak nélkül fordítottam neki hátat a csempének dőlve. Amint bejáratomnál megéreztem makkját csókokkal kezdte elepni a vállamat és a nyakamat, mivel nem ez volt az első szeretkezésünk már nem fájt annyira, mikor tövig nyomódott bennem. Azt nem mondom, hogy egyből kellemes volt, de viszont ezt a kis fájdalmat hamar megtudtam szokni. Tényleg nagyon régen voltunk együtt, mert Taehyung már alig bírt magával, egyfolytában morgott és egyből gyors iramot diktált, amit mondjunk nem bántam. Tae egyik kezét férfiasságomra vezete és durván kezdte el huzogatni rajta a vékony bőrt, másik kezét pedig a mellbimbom izgatására használta. Csípőmet próbáltam Taehyung mozgására kapcsolni, ezzel segítve, hogy meglelje a gyönyör központom. Hangos sikoly szerű nyögések hagyták el a számat mikor TaeTaenek sikerült el tálalnia férfiasságával a prosztatámat. Nem tellett sok időbe míg Taehyung markába élveztem, miközben a nevét nyögtem hangosan. Pár perc múlva ő is követett a gyönyör kapujába, belém eresztve élvezete minden egyes cseppét a nevem nyögésével kisértve. Pihegve fordultam meg mikor már ki húzódott belőlem és egy lágy csókba hívtam őt.
- Azt hiszem többet fogok rosszalkodni, hogy ha ilyen büntetést kapok utána. - mosolyogtam rá huncutul, viszont ekkor megéreztem Tae nedvét a combomon végig folyni amit ő is észre vett, ezért egy csók közben segített ki engedni magamból az ondóját.
- Nem mindig leszek ilyen elnéző, legközelebb durvább leszek. - suttogta mély hangján, majd a nyakamba harapott.
Taehyung
Mire anyu hazaért a munkából készen lettünk a banános sütivel is.
- Sziasztok gyerekek. Hogy telt a napotok? - lépett anya a konyhába.
- Szia. Nagyon jól, főztünk vacsorát. - mutattam a gáztűzhely felé.
- Ennek nagyon örülök, kinek az ötlete volt? - kérdezte, közben megnézte, hogy mit készítettünk.
- Hát, Jiminnie ötlete volt. - válaszoltam.
- Sejtettem. - mosolygott egyet majd elkezdett teríteni. A húslevest az asztal közepére helyeztem, majd mindenkinek szedtem.
- Ennyi elég lesz Édesem. - intett Jimin mikor a második kanállal tettem a tányérjába.
- Anyu mennyit szedjék? -kérdeztem a tányérját felemelve.
- Elég lesz egy kanállal, köszönöm - válaszolta.
- Jó étvágyat. - mondtam mikor a saját adagom kiszedésével is végeztem.
- Jó étvágyat. - jött a válasz először páromtól, majd nem sokkal anyutól is.
A leves elfogyasztása után felvágtam a sütit és egy kis tálcára tettem pár darabot. Mindenkinek ízlett a finomság. Még beszélgettünk pár szót, majd anyu bement a szobájába, Jiminnie fürdeni és pedig csendben elmosogattam. Szerencsére hamar végeztem, úgyhogy én is gyorsan letusoltam majd mentem aludni Jiminnie mellé.
- Jóéjt Édes. - szólalt meg hirtelen.
- Basszus nem alszol. Nagyon megijesztettél. - válaszoltam.
- Ennél szebben is kívánhattál volna jó éjszakát. - mondta félig felém fordulva.
- Bocsi, de tényleg azt hittem, hogy már alszol. Jóéjt Drágám. - mondtam rövid magyarázkodás után.
Reggel nehezen kelltünk, ám amikor megpillantottam a telómat rájöttem, hogy ma van az utolsó tanítási nap az őszi szünet miatt. Ezzel egy idejűleg arra is rájöttem, hogy csupán csak három tz-t írunk és kettő röpdogát, többet nem is tudnánk mert csak öt óránk van. Gyorsan elkészültünk, majd öt perces késéssel indultunk suliba. Amikor beértünk a terembe, gyorsan leültem a helyemre majd neki álltam fotózgatni az irodalom füzetemet, ugyanis ebből tz-t írunk. Pont befejeztem amikor a tanár becsörtetett a terembe, kezébe a vaskos papír köteggel a kezében. Gyorsan kiosztotta a négy oldalas feladat sort majd leült a tanári asztalhoz és elővette az újságját.
- Psszt.
- Mondjad. - fordultam Minsu felé.
- Segíts légyszi. - suttogta óvatosan.
- Látod a telefonomat? - kérdeztem.
- Nem nagyon, nem tudnád egy kicsit felém fordítani? - kérdezte.
- Tessék így jó? - néztem rá.
- Igen, köszi. -válaszolta, majd elkezdett őrült módjára írni, hogy behozza a lemaradását. Óra végem elégedetten adtuk be a dolgozatainkát, sikerült kinéznünk mindent a telómból.
A következő órán ami persze, hogy nyelvtan volt ugyanazzal a tanárral, röpdogát írtunk. Na az nem hisz, hogy annyira jól sikerült volna. Utána fizika jött ami előtt szintén segítségül vettem a telóm kameráját. Az irodalomhoz szükséges képeket kitöröltem, majd gyorsan lefotóztam a fél füzetet.
- Mit bökdösöl? - néztem fel a dogámból amikor már sokadszor is megbökött Minsu.
- Segítesz? - nézett rám ártatlanul.
- Ajj ezt nem hiszem el. - válaszoltam idegesen.
- Fiúk, azonnal kérem a dolgozatukat meg a telefont és fáradjanak ki a teremből. - állt meg a padunk mellett a fizika tanár.
- Ez nem az aminek látszik. - mentegetőztem.
- Tényleg, akkor mi ez? - mutatott a mobilomra majd a lapokra. Nem vitatkoztak tovább, beadtuk a dogánkat és kimentünk a teremből. Óra végén nem kaptam vissza a teremből, ugyanis a tanár azt mondta, hogy ezzel nagy hibát vétettem és majd nap végem visszakapom. Hát ez remek.
A következő óra biosz volt, szintén röpdoga, ezzel se foglalkoztam annyit, lesz ami lesz alapon adtam be.
Szünetben lázasan a matek tz-re való puskámat gyártottam a negyed órás szünetben.
- Mit csinálsz édesem? - lépett a padomhoz Jiminnie.
- Puskát gyártok. Te tanultál? - néztem fel a füzetemből.
- Persze. Én mindig tanulok. - mosolygott.
- Jó neked. - válaszoltam.
- Neked is kéne néha. - mondta, majd vissza sétált a padjához, mert látta rajtam, hogy nagy munkába vagyok.
Becsengőre pontosan kész lettem a puskákkal, igaz, hogy az ujjaim elzsibbadtak és minden bajom volt, de legalább lesz egy jó matek tz-m. A tanárnő habozás nélkül osztotta ki a lapokat, majd jó munkát kívánt és szerencsére leült az asztalához.
A nagy koncentrálásban, hogy le ne bukjak csak akkor néztem fel mikor elhangzott a kicsengő. Elégedetten álltam fel a helyemről és tettem a tanár elé a dogámat. Gyorsan összepakoltam a cuccaimat, majd kezn fogva sétáltunk Jiminnel az igazgatóiba a telómért, utána pedig a kijárat felé. A suliból kilépve hivatalosan is elkezdődött az őszi szünet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése