Váratlan fordulat (3/15) - Vmin, ZeloGyeom

Műfaja:Iskolai élet
Banda:BTS                   
Páros:Vmin (Kim Taehyung, Park Jimin), ZeloGyeom (Kim YugYeom, Choi JungHon)
Korhatár:+16
A történetben elő fordulhat: vér, erőszak, bántalmazás, trágár beszéd
Megjegyzés: Taehyung-ot írja Viky,
Jimin szemszögét én (MinMi) írom.

                    Taehyung

Miután felment a vér cukorszintem és már nem szédültem, indultam a tesi öltöző felé. Ekkor valaki hátulról elkapta a karomat.
- Héj, jobban vagy már? - hangjáról egyből felismertem Minsut.
- Igen, jobban érzem magam, de menjünk öltözni, mert nem szeretnék késni.
Bementünk az öltözőbe. Már mindeki átöltözött. Öltözés közben megint megszédültem és vissza estem a padra.
- Jesszusom...
- Nincs semmi baj, jól vagyok.
- Biztos? - kérdezte aggódó hangon Minsu.
- Persze.
Ekkor Jimin lépett az öltözőbe. Nem akartam, hogy észre vegye a rosszullétemet. Csak csendben leült öltözni. Valami nem volt oké vele. Olyan furcsa volt, el nem tudtam volna találni, hogy miért.
- Én már kimegyek. Itt hagyhatlak egyedül? - kérdezte Minsu.
- Persze, menj csak nyugodtan én még maradok egy kicsit - mondtam neki nagyon halkan már már suttogva, hogy Jimin ne hallja.
Miután Minsu ki ment az öltözőből láttam, hogy Jimin is indul kifelé. Gyorsan utána mentem és megragadtam a kezét. Ekkor hirtelen felszisszent. Ránéztem a kezére és észre vettem a lilás-zöldes foltokat. A látvány elég ijesztő és durva volt. Az oldalán lévő hatalmas lila foltról nem is beszélve. Nagyon meg sajnáltam őt. A szívem szakadt meg a látványtól. Egy pillanatra át éreztem a fájdalmát.  Akár mennyire is erőlködtem, hogy mondja el mitörtént vele, nem nagyon akarta.
- Figyelj Jimin! Muszáj elmondanod. Nagyon érdekel, hogy kibántott. Addig nem engedlek ki amíg el nem mondod. - kiabáltam neki hátha sikerül meggyőznöm arról, hogy beszéljen.
- Jó na elmondom csak engedd el a kezem, mert nagyon fáj.
- Neharagudj, hogy ennyire megszorítottam a kezedet, nem akartam.
- Na szóval az van, hogy öööö....
- Igen? Nyugodtan elmondhatod, nem mondom el senkinek sem. Ígérem.
- Az van, hogy otthon... A könnyei záporban hullottak az arcára.
- Héj! Ne sírj! Itt vagyok. Folytasd nyugodtan, itt nem bánthat senki. Majd megöleltem őt, hogy biztonságban érezze magát.
- Apám - kezdte el remegő ajakkal a mondandóját. - Szóval apám engem otthon öö - ekkor hirtelen a szavába vágtam.
- Ver?
- Ööö háááát igen.
- Úristen, most ez komoly? - nem akartam elhinni amit hallottam.
- Sajnos ez van. Nem tudok mitcsinálni.
- Csak tudd én melletted vagyok, és mostantól bármikor oda jöhetsz hozzám beszélgetni.- Majd szorosan megöleltem és megpusziltam a fejét. Ott ültünk ölelkezve mint két hülye amikor a tanár jött szólni, hogy elkezdődött az óra és ideje lenne befáradnunk.

                        Jimin

Nagyon nehéz volt Taehyung-nak elmondanom azt ami velem történik. Mégis jól esett valakinek el mondanom és hihetetlen, hogy végre valaki foglalkozik velem. Furcsa  TaeTae karjai közt lenni, csak remélni tudom, hogy az arcomon nem látszik mennyire zavarban vagyok. Amikor bejött a tesi tanár talán egy kissé meg is szorítottam Őt.
-Gyere Jimin. -állított fel mikor kiment a tanár. Oda sétált a ruháihoz és leült a padra, majd a táskájából előhúzott egy kis tubust. - Gyere már, bekenem a nyakad, mert nem hiszem, hogy egész nap így szeretnél járkálni.
-Oh, köszi. - mosolyogva ültem le elé.
-Te tényleg elég fura vagy.
-Mi? Miért?
-Egyszer sírsz, utána pedig mosolyogsz, mintha semmi sem történne veled. - simított végig arcomon, amivel megint zavarba ejtett.
-Menjünk. -álltam fel amikor már végzet. Aish, egyre többször vagyok miatta zabarba.

Már csak egy órát kell kibírnom utána mehetek haza, na nem úgy, mintha akarnák. A irodalom órából már csak tíz perc van hátra, igazából már nem csinálunk semmit csak párokat választunk. Jaj, de utálom a páros feladatokat, reádásul nem is vagyok olyan jóba senkivel,  hogy engem választanának. Aish, és még a névsor végén vagyok.
-Kim Taehyung? - ért padtársamhoz a tanár.
-Park Jimin. - csodálkozva figyeltem Taehyungot, de rám se nézett.
-Köszönöm. - suttogtam oda neki, de még ekkor sem nézett rám.
-Na most, hogy mindenkinek meg van a párja, ismertetem a feladatokat. Kap mindegyik pár egy-egy feladatsort a felvilágosodásról amit holnapra megkell csinálni, a lapon fel kell tüntetni, hogy ki mit csinált. Holnap viszont sokkal nehezebb feladat vár rátok. - ismertette a tényeket MR. Jung.
Pár perc múlva ki is csengettek, azért kíváncsi vagyok, hogy, hogy fogjuk ezt megoldani Taehyunggal. De minden ezzel kapcsolatos gondolatot elfelejtettem amikor az iskola kapujába megláttam apámat. Olyan hirtelen álltam meg, hogy valaki nekem jött, de egyből bocsánatot is kért. Ebből az egészből nem fogtam fel semmit. -Fiam, örülök, hogy végre ki értél. Indulhatunk? - intett fejével a kocsija felé. Nem akartam vele menni sehova, éreztem, hogy mindenem remeg.
-Jimin, hova mész, elfelejtetted az irodalom házi dolgozatot, ami holnapra kell? - karolta át hirtelen a vállam Tae. A szívbajt hozta rám, én csak ijedten meredtem rá, majd pedig apámra.
-Nem felejtettem el csak... -folytatni nem tudtam, mert Taehyung a szavamba vágott.
-Oh, maga biztosan Jimin édesapja, én Taehyung vagyok a fia barátja. Ugye nem probléma, ha elrablom Őt pár órára? - Tae egyáltalán nem próbálta előhúzni a kedves énjét, talán még egy kis grimasz is látszódott arcán.
-Ha tanulásról van szó akkor nem. Otthon találkozunk fiam, Taehyung. - intett barátomnak, majd haza kocsikázott.
-Ez már a negyedik alkalom, hogy megmentettelek. - mondta majd el kezdett húzni valamerre.

                    Taehyung

Amint kicsengettek irodalomról össze szedtem a cuccaimat és indultam volna Jiminnel hazafele, de már nem láttam az osztályban. Hogy a francba tűnt el ilyen hamar? Na mindegy is gyorsan megkeresem, itt kell lennie a suli környékén. Amikor kiértem a suliból megláttam Jimint amint egy férfival dumál. Egyből leesett, hogy az az ismeretlen férfi a vadállat apja. Simán kinéztem belőle bármit főleg miután úgy össze verte szegény Jimint. Ekkor támadt egy zseniális ötletem a meg mentésére. Amint az apjával megértettem, hogy párba kell csinálni a házi dolgozatot elengedte Őt.
- Héj hová húzol engem?
- Nálam fogjuk megcsinálni. Más helyet nem nagyon tudok és nem akarok az apáddal egy helyiségben lenne.
- Megértem. Hát jó akkor menjünk hozzád.
Az út további része csendben telt. Mikor hazaértünk szerencsére csak a nevelő anyám volt otthon.
- Szia anya! Átjött hozzám az egyik barátom Jimin. Irodalomból kaptunk házi dolgozatot amit párosával kell megcsinálni. Remélem nem baj, hogy itt csináljuk.
- Dehogy baj. Menjetek nyugodtan tanulni. Ha bármi kell szóljatok nyugodtan a konyhában leszek.
- Köszönjük anya. - majd felmentünk a szobámba.
Dobd le a cuccaidat ahova akarod és foglalj helyet.
- Elnézést a rendetlenségért nem volt időm rendet rakni.
- Nembaj, nem zavar.
Pár óra alatt megcsináltuk az irodalmat és hazakísértem Jimint. Miután vissza értem halálra rémültem, hiszen a nevelő apám kocsija a garázsban volt. Remegő kézzel nyitottam ki a bejárati ajtót. Már láttam magam előtt, hogy mi fog történni.
- Taehyung te vagy az? - hallatszott a nappaliból a kérdés.
- Igen én vagyok.
- Hol voltál fiam ilyen későn? - ekkor nevelő apám megindult felém.
- Haza kísértem Jimint...
Meg se várta, hogy befejezzem a mondatomat már adta is az első pofont.
- Még is ki engedte meg, hogy bárki is jöjjön hozzád?
- Anya megengedte, mert meg kellett csinálnunk az irodalom házi dolgozatot ami páros munka volt.
- Hogy mersz a szemembe hazudni te szégyentelen kölyök? - ekkor már olyan közel volt hozzám, hogy lehelletén érződöt a töménytelen pia amit megivott. - Nem hazudok, ez az igazság.
- Mikor hagyod abba a hazudozást?- úgy üvöltött velem, hogy a nyakán kidudorodtak az erek. Ekkor megfordult és elindult az asztal felé. Kezdtem reménykedni, hogy ezt most megúsztam, de nem így lett. Megfogta az üres sörös üveget és azt dobta hozzám. Sikerült a kezemet az arcom elé tenni, így az üveg csak a karomat találta el. Olyan erősen dobta, hogy amikor neki ütközött a karomnak széttört az üveg és a szilánkok belefúródtak a karomba. Hihetetlenül fájt. Muszáj volt leülnöm a földre egy kicsit. Miután anyám kiszedte csipesszel a szilánkokat és bekötötte a kezemet felrohantam a szobámba ês bezárkóztam.
Reggel mikor felébredtem ijedten vettem észre, hogy sikerült elaludnom. Rohanva kapta magamra a ruháimat, majd gyorsan fogat mostam és siettem a suliba. Fél órát késtem nyelvtanról. Gyorsan berohantam elnézést kértem a késésért és leültem a helyemre.

                        Jimin

Mikor haza értem a lakásban csend honolt, a sötétség leple alól alig láttam valamit. Levettem a kabátom és a cipőmet, majd villanyt nem oltva mentem a konyha fele. Az említett helységben sem oltottam lámpát, nem tartottam fontosnak. Magamhoz vettem egy csokit és már iszkoltam is fel a szobámba. Nem tudom szüleim hollétüket, de nem is érdekelt, csöndben végeztem minden dolgom nehogy felkeltsem őket netalántán, ha itthon lennének. Fürdés után kénytelen voltam leülni tanulni, mert elég sok mindent adtak fel a tanárok. Mikor végeztem már zsongott a fejem a sok tanulástól, az ujjaim már zsibbadtak a sok írástól. Ekkor volt hajnali kettő, gyorsan be pakoltam holnapra és már mentem is aludni.

Reggel a csodálatos ébresztőm hangjára keltem. Kelletlenül mentem el a szekrényemhez ruhát választani. Mentem? Erős túlzás, inkább oda másztam. Sikerült ki választanom a mai ruhadarabokat és míg felvettem próbálkoztam nem vissza aludni. Mit ne mondjak, elég nehezen ment, az egyszer biztos. Ahhoz képest, hogy mindjárt el alszom sikerült be érnem az iskolába késés nélkül. Viszont Taehyungnak nem jött össze, sikeresen késett fél órát az első óráról. A nyelvtan tanár olyan boldogan mesélt a kommunikációról, hogy már csak a szivárvány hiányzott a háta mögül. Ellenben a tanárral én majdnem elaludtam, egyszer lehajtottam a fejem a padra, hogy pihentessem a szemem, utána már csak a ki csengetést hallottam. Sikerült el aludnom. Álmos fejjel körbe néztem a terembe, de mivel semmihez nem volt kedvem, vissza tettem a fejem a padra. Hallottam, hogy a padtársam kuncogott, majd a kezét is megéreztem a hajamba.
-Jimin. - szólt hozzám pár perc után Tae. Mikor rá néztem, még mindig a padról fekve, folytatta. - Mitől vagy ilyen fáradt, ugye nem bántott?
-Nem, csak sokat tanultam. Amikor haza értem szerintem nem volt otthon. - mosolyogtam rá, ő még mindig a hajammal játszadozott ezért inkább behunytam a szemem.
-Akkor jó. Nem zavar? - kérdezte, gondolom a haj simogatásra gondolt. Kérdésére csak nemlegesen megráztam a fejem. - Jimin, nem szeretnél eljönni Zelo házi bulijára? Ott lesz YugYeom is, meg gondolom az a fekete hajú barátotok is.
-Miért? - meglepetten néztem rá. Nem hittem volna, hogy Taehyung is elfog hívni, hisz Hoseok hyung és YugYeom is elhívott már. -Nem is tudom, nekik is mondtam, hogy nem az én világom. Meg ott van az apám és ha le itatnak akkor nekem annyi, nem mehetek úgy haza.
-Akkor nálam alszol, apádat pedig hagyd rám. - vágta rá egyből.
-Aish, rendben. - egyeztem bele, mert tudtam, hogy Taehyung nem hagyna ezzel a témával békén.

                    Taehyung

Hihetetlenül boldog voltam, hogy végre bele egyezett a meghívásomra. Annyira boldog voltam, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. Már annyira várom az estét végre Jiminnel bulizhatok egy jót, az apját meg majd lerendezem valahogyan. Gyorsan haza siettem és anyutól el kéreckedtem. Irány a fürdőszoba. Vagy egy órára bekuckóztam a fürdőbe, de a vég eredményt elnézve jól is tettem. Azta milyen jóképű vagyok. Hűű ezzel a külsővel tuti fel csípek valakit. Na jó elég az áradozásból ideje indulni Jimin elé. Izgatottan kopogtattam az ajtón.
- Szia Jim..- mielőtt végig mondhattam volna az apja nyitott ajtót. Ööö akarom mondani jó estét kívánok uram. Jimin hol van?
- Szervusz fiam. Jimin már készülődik. Mondta nekem, hogy nálad aludhat a buli után így hát elengedtem, de aztán mértékkel inni.
- Rendben úgy lesz.
Ekkor Jimin száguldott le a lépcsőn, csoda, hogy nem esett le és nem törte ki a bokáját.
- Na mehetünk?
- Persze, bár egy kicsit lenyugodhatnál, még a végén infarktust fogsz kapni az izgalomtól.
- Tudom, de még sose voltam buliban és iszonyatosan izgulok.
Közben sétáltunk Zelo-ék házához. Jimin időközben lemaradt, amikor hátra fordultam épp kidobta a taccsott. Hát ez remek, kellett neki idegeskedni. Oda kell figyelnem, hogy ne igyon sokat.
- Meg vagy?- kérdeztem miközben bekopogtam
- Persze, királyul vagyok.
- Hali Zelo. Megjöttünk.
- Sziasztok srácok, gyertek beljebb.
Iszonyat jó buliba jöttünk. A fények pompásak voltak amik a diszkó gömbböl szűrődtek ki. Gyorsan felkaptam kettő pezsgővel teli poharat és nyújtottam az egyiket Jimin felé. Azonban ő már javában ivott. Jesszusom ebből baj lesz.
- Jimin figyelj. Jól érzed magad?
- Naná.
Dehogy volt jól, már alig bírt a lábán megállni, de mit ivott meg negyed óra alatt.
- Mit ittál eddig?
- Fú öö nem tudom. De a wiskhy isteni, kóstold meg.
- Hátjó, meg kóstolom.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de nagyon sok mindent össze ittam. Én se bírtam már a lábamon állni, szédültem is, de nagyon jól éreztem magam.
- Héj Jimin. Gyere táncoljunk egyet.
- Oké.
Pont a kedvenc zeném jött. Már egy ideje táncoltunk. Mindketten be voltunk csiccsentve egy ici-picit. Na jó igazából iszonyatosan be voltunk rúgva. A két ballábas Jimin megbotlott a táncparketten. Idejében elkaptam őt. Amikor vissza húztam valami fura érzés elindult bennem. Szemtől- szemben álltunk egymás előtt. Ekkor közelebb hajoltam hozzá és számat a szájára helyeztem. Jimin nem számított rá amit meg is értek egyből ellökött magától.
- Mi a francot csinálsz?
- Ööö - de még mielőtt befejeztem volna Jimin megcsókolt úgy igazából. Álmomban se mertem gondolni, hogy ennél jobb lehet. Pedig az lett amikor elkezdett játszadozni a nyelvével. Azt hittem, hogy ez undorító, de hatalmasat tévedtem. Ez fenomenálisan szuper volt.
Másnap reggel ismeretlen helyen ébredten. A fejem szétrobbant. Jimin sehol nem volt. Ebben a pillanatban be lépett valaki a szobába, fogalmam sincs ki lehetett az. Azt  se tudtam hol vagyok...

                        Jimin

Reggel arra ébredtem, hogy hánynom kell. Borzalmas volt. Úgy felpattantam az ágyból, hogy még a fejem is meg fájdult. Ki rohantam a szobából és gyorsan meg kerestem a mosdót. Szerencsémre az első próbálkozáskor sikerrel jártam, kiadtam magamból mindent, utána pedig alig bírtam felállni. Nehezen a csaphoz totyogtam és megmostam az arcom mielőtt persze ki öblitettem a szám. A tükörben láttam a hatalmas karikákat a szemem alatt, amit be tudtam annak, hogy biztos későn feküdtem le, de azt nem értem, hogy a szám mitől sebes és a nyakamon lévő lila szívás nyomokat sem tudtam hova tenni. Iszonyatosan hasogat a fejem, visszamentem abba a szobába ahonnan ki szaladtam.
Meglepetten vettem észre, hogy Taehyung ott fekszik az ágyban és engem néz. Be csuktam az ajtót majd leültem mellé az ágyra.
-Fáj a fejem. - végül annyit szenvedtem, hogy el dőltem mellette. - Ugye este nem hagytál egyedül?
- Nem, de miért? - nézett rám. Fura, mintha nem is lenne semmi baja, ezek szerint ő nem ivott anyit, mint én.
-Mert valaki ki szívta több helyen is a nyakam. - mutattam meg neki a nyakamon azt a területet amin nagyon látszottak a foltok.
-Hmm... -csak hümögött egyet amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Viszont amikor rá néztem elég furán méregetett. Olyan, buja tekintettel figyelte a nyakamat, nagyon furcsa volt.
-Nem fáj a fejed?  Én úgy érzem, hogy mindjárt ketté hasad. -nyafogtam neki, de ő csak kinevetett. - Ne nevess.
- Tudod, nem kellett volna annyit innod. Amúgy nem fáj a fejem. Viszont ahhoz képest, hogy rosszul vagy elég sokat beszélsz. - kócolta össze a hajam, mondjuk ezen már csak segíteni lehet, annyi fele ál, hogy az hihetetlen.
-Hát most na. Nem tehetek róla, hogy unalmas vagy. - most én voltam a soros, hogy ki nevessem őt.
-Én unalmas?  Aljas rágalom.
-Amúgy hol vagyunk? - kérdeztem meg, mert fogalmam sincs.
-Zelo egyik vendég szobájába. - mondta miközben ásított egyett.
-Oh, értem. -unatkozom, de nagyon annak ellenére, hogy fáj a fejem. Hírtelen neszt hallottam kintről, gondolom valaki mászkálhat. -Na, én lemegyek gyógyszert kérni.
-Jó, mindjárt megyek én is. - kijelentésére csak bólintottam egy aprót, majd meg indultam keresni valakit. Mivel a hangokat még mindig hallottam gondoltam azokat követem, végül a konyhában kötöttem ki, ahol YugYeomot találtam.
-Jó reggelt, Gyeomie. Kérhetnék egy fájdalom csillapítót? - nagyon örültem, hogy nem valami bunkó köcsög van lent a konyhában. Habár szerintem csak mi maradhatunk itt.
-Persze, Hyung. Jól érezted magad? - kérdezte egy sejtelmes mosollyal az arcán miközben le tette elém a gyógyszert és a pohár vizet.
-Ah, nem emlékszem semmire. - mondtam miután be vettem a kis fehér tablettát.
-Tényleg?
-Jah, nem tudod mit csináltam? - kérdeztem meg, hátha tud valamit.
-Taehyung nem mondta? Hiszen eléggé el voltatok foglalva egymással. - nézett rám meglepetten. Taehyung-al voltam el foglalva?  Ezt ő miért nem mondta?
-Ezt, hogy érted?
-Azt hittem össze jöttetek miután meg csókolt téged. - hogy mit csinált? - Hisz bármikor rátok néztem, ti egymás szájában voltatok.
-Hogy mi? - ezt nem hiszem el. Képes voltam Taehyunggal csókolózni, ráadásul többször is?
Ekkor hirtelen Tae toppant be.
-Tényleg meg csókoltál? - szegeztem neki egyből a kérdést, mire ő csak meg lepetten bámult rám.