Váratlan Fordulat(4/15)- Vmin, ZeloGyeom

                    Taehyung

Jimin volt az akit nem ismertem fel egyből. Oda jött hozzám, majd leült az ágyra. Nyafogott pár sort, hogy mennyire fáj a feje, majd végül lement gyógyszerért. Én meg egész jól voltam. Hozzá vagyok szokva már az alkoholhoz és mértékkel iszok, Jiminnel ellentétben. Legalább az első alkalomnál vissza foghatta volna magát. Na, de mindegy is, ezt már úgy se lehet vissza csinálni. Jobbnak láttam ha lemegyek utánna ki tudja, hogy ki vant lent. Amint leértem a konyhába Jimin már bevette a gyógyszert és Gyeomi-val beszélgetett. Te jó ég, remélem, hogy nem emlékezteti Jimint a történtekre. Fogalmam sincs, hogy ezek után, hogy fogok a szemébe nézni. Egyáltalán majd szóba áll velem? Csak úgy áradtak volna belőlem az ilyen fajta kérdések, de Jimin hirtelen megfordult.
- Beszélnünk kell négyszemközt.
- Rendben. - válaszoltam neki miközben Gyeomi leült a nappaliban egy kanapéra, hogy tudjunk beszélni.
- Szóval igaz az, hogy megcsókoltál?
- Hogy én? Ööö az van, hogy ez nem az aminek te hiszed ezt az egészet, mármint úgy értem, hogy én nem csináltam semmit sem.
- Ne hazudj már a szemembe. Gyeomi mindent elmondott. Normális vagy? Miért csináltad?
- Én miért csináltam. Talán azért mert miután én ellöktem magamat tőled a legelsőnél, te újra megcsókoltál és ez így ment sokáig. Szóval ne fogd rám. Arról meg nem tehetek, hogy véletlenül kiszívtam a nyakadat. Részeg voltam és te is, meg elragadott a hév. Nem tehetek róla. Ha már itt tartunk te is ugyan úgy benne voltál ebben az egészben. Ne próbáld rám zúdítani az egészet, mintha csak én tehetnék mindenről.
- Szóval így állunk. Jobb ha most egy darabig nem beszélünk. Szia. - ezzel a lendülettel össze szedte a cuccait és kiviharzott az ajtón.

Egész hétvégén hivogattam, de nem vette fel. Nem tudtam róla semmit sem. Nagyon aggódtam miatta. Egyszer még át is mentem hozzá, de  senki nem nyitott ajtót. Kezdtem aggódni, hogy az apja megint megverte és estleg kórházba került. Istenem nem kellett volna úgy beolvasni neki. Másnap reggel a suliban nem volt még bent amikor beértem. Most lett világos minden. Tuti, hogy történt valami vele, nem hiszem el. Mi van ha minden az miatt lesz amit mondtam neki. Nem így akartam, vissza csinálnám az időt, de nem tudom. Első óráról végre kicsengettek, de Ő még mindig nem volt sehol...

                        Jimin

Nem hiszem el, hogy még én vagyok a hibás, az agyam el dobom. Azt hiszem ez volt az utolsó, hogy én iszok és most Taehyungot sem szeretném látni. Azt hittem, hogy már megváltozott, már mint, hogy másképp áll hozzám, reménykedtem benne. De én hülye észre sem vettem, hogy még mindig ugyanaz a bunkó köcsög, aki szórakozott velem. Amúgy is, minek csókolt meg először? Ráadásul a nyakamon felejtette a fog nyomait.
Várjunk csak... Ez nem lehet igaz, ilyen nincs.

     "Ő vette el az első csókom."

Úgy pofán csapott a felismerés mint még soha semmi. Nekem Ő volt az első és Ő ezt nem is sejti. Most akkor egy fontos személy lesz, majd a múltamban? Az a rohadt, bunkó, köcsög. Miért pont Ő? Mikor haza értem csak anyám volt otthon, szerencsére nem vett észre semmit. A hétvégém elég unalmasan telt, Taehyung egész nap zaklatott. Nem hagyott békén, de eszembe se jutott fel venni neki a telefont. Hagyjon békén.

Hétfő reggel sikeresen el aludtam, nem tudom, hogy hogyan sikerült. Totálisan kiment a fejemből, hogy este kikapcsoltam a mobilom, Taehyung üzenetei miatt. Csak a második órára értem be a suliba. Már rég ki csengettek az első óráról mikor én még csak a termünk felé tartottam. Olyan idegesítő ahogyan meg bámulnak, mitha tudnák, hogy csak most léptem át az iskola kapuját. Vagy lehet, hogy más van a dolgok háta mögött?

                     "A buli...."

Hát persze, egy csomó ember akik látták, hogy mit művelek Taehyunggal. Most mindenki mocskos kis buzinak tarthat, még egy indok, hogy utáljannak. Le merem fogadni, hogy Taehyungra nem mernek úgy nézni, mint rám. Sőt, mivan, hogyha ez az egész csak egy nagy átverés, hogy meg alázannak engem? Jézusom, a síró görcs kerülget. A terem elé érve sóhajtottam egy nagyot majd lehajtott fejjel nyitottam ki az ajtót. Alig, hogy át léptem a küszöböt, Tae hangjára lettem figyelmes amint nekem szól.
-Park Jimin, miért nem vagy képes fel venni azt a tetves telefont? Tudod, hogy aggódtam? Már azt hittem, hogy mehetek a kórházba látogatni téged. - az elején még kiabált, de a mondandója végén már pár fokkal halkabb volt. Most minden bizonytalanságom -ami miatta keletkezett - elillani látszik. Az a csöppnyi megingás ami bennem keletkezett, olyan gyorsan távozott, mint amilyen gyorsan keletkezett.
-Sajnálom, csak... - nem tudtam neki mit mondani, vagyis inkább az zavart, hogy ennyien vannak körülöttünk. Ez az egész csak kettőnkre tartozik. -Beszélhetnénk négyszemközt?
-Persze. - amint ki mondta ezt az egy szócskát karon ragadott majd a tetőre vitt fel.
-Taehyung, én tényleg sajnálom, igazad volt. - ismertem be. Viszont amikor Tae akart volna valamit mondani, ki vágódott a biztonsági ajtó.

                    Taehyung

A tetőre érve Jimin bocsánatot kért. Igazából nekem kéne bocsánatot kérni hiszen elég paraszt voltam vele. Egész órán ezen gondolkodtam, hogy hogyan kérjek tőle bocsánatot. Még mielőtt bele kezdhettem volna a mondandómba hirtelen a biztonsági ajtó nyílt ki.
- Ki van ott? - kérdeztem meglepetten, nem számítottam rá, hogy bárki is utánunk jön a tetőre.
- Csak én vagyok az Zelo. Azért jöttem, hogy szóljak mindjárt becsengetnek és fizika jön. Tudjátok, hogy milyen a tanár egyből irat ha késtek.
- Köszi, hogy szóltál már megyünk is.
- Figyelj Jimin jobb ha most tényleg megyünk, nem akarok dogát írni. Majd máskor megbeszéljük ezt ígérem.
- Bocsánatot kértem tőled és te semmit se mondasz rá csak annyit, hogy jobb ha megyünk. Kit érdekel most a dolgozat? Hallani akarom amit mondani akartál.- kiabált rám idegesen.
- Elmondom majd később.
Majd elindultam befele az épületben. Milyen jól tettem hiszen már szólt a becsengő. Jiminnek is sikerült a tanár előtt beesnie a terembe. A többiek olyan furcsán bámulták, nem is értettem őket. Az óra elég lassacskán telt. Kezdtem rosszul érezni magamat. Hányingerem volt és fáj a fejem. Alig, hogy kicsengettek rohantam is a wc-re. Kijött belőlem minden amit aznap ettem. Jobbnak láttam ha inkább haza megyek. Az ofő egyből haza engedett. Vissza mentem a terembe és össze pakoltam a cuccaimat.
- Hova pakolsz Tae? - kérdezte Minsu.
- Haza megyek, mert az előbb hánytam a mosdóba.
- Hát akkor jobbulást.
- Köszi. Szia.
- Szia.
A teremből kifelé menet még Jiminbe is bele botlottam. Nem akartam neki magyarázkodni inkább csak egy gyors sziát mondtam és mentem is haza.

                       Jimin

Nekem már ebből elegem van. Nem fogok olyan után futni, aki megsem hallgat. Most már nem érdekel. Miután Taehyung haza ment -számomra ismeretlen okokból kifolyólag - megkerestem Hoseok Hyungot. Minden szünetben nála lógtam, majd suli után együtt is mentünk haza. Otthon apám fogadott egy hölgy társaságában. Nem tudom, hogy ki lehet ő.
-Szia apa, jónapot! - hajoltam meg előttük.
-Fiam, menj a szobádba! - szólt rám, én meg mint valami kutya, tettem kérésének. Neked is Szia. Ma mindenki bunkó? Nem is érdekel az egész. Ki az a nő, csak nem a szeretője? Bár kétlem, hogy ha az volna, haza hozná. Zavaros elméletemből a telefonom csipogása hozott vissza, Taehyung írt Messengeren.

Taehyung: "Szia, ne haragudj                                                  "Miért nem írsz? "
" Ennyire haragszol? "
" Nem  teheted ezt velem. "
Jimin:"Szia"
Taehyung:"Haragszol? "
Jimin:"Nem"
Taehyung:"Akkor jó. A héten nem megyek suliba, mert benyaltam valam vírust. El hozod suli után a házit? "

Miért engem zaklat a hülyeségeivel?  Miért nekem kéne el vinnem a leckét?

Jimin:"Ilyenkor hol van a bandád? "
Taehyung:"Szerintem azt se tudják, hogy milyen órán vannak néha. Szerinted írnak így bármit is? "
Jimin:"Jó, át viszem majd. Viszont megyek, mert holnap korán kelek.
Szia."
Taehyung:"Holnap várlak, szia."

Miután ki léptem el mentem fürdeni, már alig várom, hogy a kényelmes ágyamba lehessek. Amikor végeztem nagyon fáztam ezért be rohantam a szobámba és egyből a meleget nyújtó takaró alá bújtam. Elég hamar elnyomott az álom.

Másnap reggel borzalmasan fájt a fejem, ráadásul az osztály társaim is olyan hangosak, hogy mindjárt ketté szakad a koponyám. Már javában a három órát súrolja a nap és nekem már Tae-nél kéne lennem, de négy végzős srác az utamat állja. Az egyik, magas, barna hajú srác a karomnál fogva rángatott el a mosdókig.
Mikor be értünk neki vágott a falnak és megvárta míg a társai lefognak. Mindez olyan gyorsan történt, hogy még reagálni sem tudtam.
-Tudod, ebben az iskolában nem toleráljuk a buzikat. Te pedig az vagy. Mond csak, hogyan sikerült el csavarnod annak a nyomoréknak a fejét? - minden egyes szót fintorogva ejtett ki ajkain.
-Nem vagyok buzi, nem tudom miről beszélsz. Engedjetek el. - ficánkoltam a karok szorítása között, mert nagyon erősen tartottak.
-Tudom, hogy új gyerek vagy, ezért elmondom, hogy mi is itt  a helyzet. Tudod, itt én vagyok a főnök és nem az a csepp agyú Taehyung. Attól ő nem lesz valaki, mert a fiatalabbakat veri...
-Miért te mit csinálsz? Te sem vagy jobb nála. - vágtam a szavába, amit talán nem kellett volna, mert már is be húzott egyet nekem, amitől fel repedt a szám sarka. Mondanom sem kell mi történt ezek után. Amikor már egyedül feküdtem a földön megkönnyebbültem, mert tudtam, hogy ma már nem bántanak. Mikor már levegőhöz jutott a szervezetem talpra álltam és rendbe szedtem magam, utána egyenesen Taehyunghoz indultam.

                    Taehyung

Már délután három is elmúlt. Igaz, hogy hét óránk volt ma, de már háromnegyed négy van és csak fél órára lakok a sulitól. Kezdek aggódni, hogy valami baj történt a suliban és azért késik. Ebben a pillanatban csöngetett valaki. Úgy rohantam a le a lépcsőről, hogy egyszer meg is botlottam és leestem. Ajj a francba hogy lehetek ilyen szerencsétlen. Gyorsan fel kapartam magam a földről és ajtót nyitottam.
- Szia. Már azt hittem, hogy soha nem nyitsz ajtót.
- Szia Jimin. Én meg azt hittem, hogy soha sem érsz ide a leckével. Gyere be, ne áldogálj ott kint a hidegbe.
- Köszi.
Fel vezettem a szobámba. Meg próbáltam egy kis rendet csinálnom. Jesszusom az alsó gatyám a szekrény ajtón lóg. Úristen ezt nem láthatja meg.
- Neharagudj a kupiért de egész nap hánytam és már nem volt erőm össze pakolni. Ülj le valahova ahol kényelmesnek látod.
- Nembaj. Ma elég sokat írtunk az órákon. Lemásolod most vagy lefotózod?
- Szerintem lemásolom, mert magamtól később már úgy se írnám le.
- Hát oké. Már is elő veszem a füzeteket.
- Okés és köszi.
- És amúgy mi volt ma a suliban?
- Áhh semmi különös. - bár ezt olyan hangnembe mondta, hogy tutira vettem történt valami csak nem akarja elmondani.
- Tényleg és akkor mi történt a száddal? Engem nem versz át. Nem vagyok vak. Látom, hogy az nem herpesz hanem valaki megütött és azért sebes. Szóval akkor mi történt a suliban?
- Tényleg nem történt semmi. Inkább kezdd el írni.
- Ugye tudod ha nem mondod el most akkor ezzel foglak nyaggattni amíg itt leszel és direkt lassabban fogok írni, hogy legyen időd elmondani. Úgyhogy kezdj el beszélni.
- Jó, de, ne akadj ki nagyon.
- Ajj, mondd már. - el nem tudtam volna találni, hogy mi van. Egy örökké valóságnak tűnik mire elmondja.
- Négy végzős srác berángatott mosdóba és megvertek, mert nem tolerálják a buzikat. És azt mondták, hogy nem te vagy a főnök hanem ő és, hogy nem vagy menő attól, hogy kisebbeket versz.
Egyből leesett, hogy melyik szemét verte meg őt. Minho volt az, az örök rivállisom. Nagyra tartja magát, de sehol sem áll hozzám képest. Azt hiszi, hogy legyőzhet és ott árt ahol a legjobban fáj. Gondolom hallotta a bulin történteket és egyből levágta, hogy fontos nekem Jimin. Ez így is van. Többet jelent számomra mint barát, mostmár nem tagadom tovább. És el is mondom neki most. Nincs értelme tovább húzni, mert csak rosszabb lesz.
- Tudom ki volt az aki megvert téged. Az egyetlen riválisom a suliban Minho és a bandája. Velem nem mer ujjat húzni, csak a hátam mögött nagy legény azokkal akik fontosak számomra.
- Mi? Fontos vagyok számodra? Ezt, hogy érted?
Oohh, hogy a francba. Hogy mondhattam ilyet neki, hogy fontos a számomra. Ezt nem hiszem el. Na most magyarázkodhatok neki.
- Ezt úgy értettem, hogy akik a barátaim és közel állnak hozzám.
- Közel állok hozzád? Most mi van? Mit hordasz itt össze nekem?
Ajj, ebből már nem fogok jól kijönni. Jobb ha mindent elmondok neki most.
- Figyelj! Mondanom kell valamit.
- Igen?
- Az van, hogy én... Hogy is mondjam... Na szóval több vagy nekem mint barát. Fontos lettél nekem. Amikor a közeledbe vagyok teljesen meg változok, fel gyorsul a szívverésem. Minden gondomat elfelejtem melletted és már nem is gondolok a szemétkedéseimre. Én érzek irántad valamit...

                       Jimin

Megsem tudtam szólalni miután bevallotta, hogy érez irántam valamit. Még álmodni sem mertem volna, hogy Ő ilyet fog mondani valaha is. Még a legkisebb jelét sem küldte annak, hogy valóban többet érezné irántam. Vagy csak ennyire vak lennék?
-Tae, én nem tudom mit is érzek irántad. - valótlan állításokat nem akartam neki mondani, így hát csak az igazság maradt.
-Az, amit érzel irántam jó? - kérdezte miközben szorosabbam ült mellém az ágyon. - Mit érzel, ha a közeledbe vagyok?
-Nem tudom pontosan, de viszont azt igen, hogy meg dobogtattod a szívem és sokszor vagyok melletted zavarban. Talán túl sokszor is. - lehajtott fejjel motyogtam neki válaszom, így abban sem voltam biztos, hogy értette mondandómat. Hirtelen hideg ujjak fonnódtak enyéim köré, Tae másik kezével állam alá nyúlt, hogy felemelje fejem, így kényszerítve arra, hogy szemébe nézek. Amint tekintetünk találkozik elönt a forróság, mosolyogva simít arcomra. Fel sem fogom mifolyik körülöttem csak annyit észlelek, hogy Taehyung az ajkaimra hajolt. Finoman kóstolgata párnáim, szinte már édesen becézgette őket. Nem tudtam neki ellent mondani mikor a számba kért bebocsátást a nyelvével, készségesen ejtettem le állkapcsom. Jól eső bizsergés járta át minden porcikám mikor ízlelő szerveink találkoztak. Mikor levegő hiány miatt el váltunk csak mosolyogni tudtam.
-TaeTae...- egy kis szünetet hagytam míg a légzésem vissza állt a szokványosra, addig is a karjaimat nyaka köré fontam. - Most mi lesz kettőnkel?
-Hogy, hogy mi lesz?! - kacagott fel, az ajkaimra pedig egy puszit nyomott miközben addig ügyeskedet míg nem az ölében kötöttem ki. - Te az enyém vagy és más nem nyúlhat hozzád. Ha pedig valaki mégis hozzád ér, annak annyi.
Láttam az elszántságot a szemeiben, ezért nem mondtam semmit, hanem inkább megcsókoltam. Hirtelen dőlt el velem az ágyán amitől bele nyögtem a csókba. Hogy mi lesz velünk ezek után, azt én sem tudom, de nem is érdekel míg mellette lehetek.

                    Taehyung

Egy héttel később végre meg gyógyultam és újult erővel indultam a suliba. A szokásosnál korábban értem be, bár Jiminnél nem hamarabb.Mikor beléptem a terem ajtaján Jimin fekete fürtjeit pillantottam meg. Igéző volt ahogyan ott feküdt a padon várva a becsengőt. Lassan oda sétáltam mögé majd óvatosan nyakon pusziltam. Sikerült meg ijesztenem őt. Úgy fel ugrott a padról, hogy ijedtében beverte a térdét a pad lábába. Én persze jót kacagtam rajta.
- Jó reggelt. - nézett rám álmos tekintetével.
- Halika. Nem aludtál az éjjel ês most pótolod be?
- Haha, marha vicces valaki. Amúgy sokáig tanultam. Tudod ma témazáró töriből még mondtam is amikor vittem a leckét.
- Ja, persze, emlékszem a tz-re. Én is sokat tanultam. - a francba, hogy lehetek ilyen hülye, hogy elfelejtem.
- Ne kamuzz. Tudom, hogy egy szót sem tanultál. - szegezte nekem a mondatát. De ezt vajon honnan a fenéből tudta.
- Tényleg nem tanultam, de mentségemre szolgáljon, hogy minden egyes gondolatomban Te voltál. - majd egy 1000 wattos mosolyt intéztem felé remélve, hogy megért.
- Ne aggódj segítek. - és bejött a mosoly.
- Köszi bogárkám. - mi, bogárkám? Te jó ég, ezt meg honnan szedtem. Na mindegy is, olyan aranyos és illik is Jiminre.
Gondolataimból a töri tanár érkezése zökkentett ki. A kezében ott voltak a tz-k. Jesszus tényleg tz-t írunk, pedig azt hittem Jimin csak viccelni akar velem.

Nem is volt olyan nehéz a dolgozat, igaz Jimin segített benne. Mikor fel álltam, hogy ki menjek a mosdóba a folyosón meg láttam amint Minho és a bandája nem engedik el Jimin-t. Na jó, ebből most volt elég. Senki nem nyúlhat hozzá egy ujjal sem. Ő az enyém és nem osztozkodom.
- Elég legyen. Mi folyik itt? - kérdeztem idegesen.
- A buziknak büntetés jár, nem tudtad Tae barátom? - majd egy mocskos mosolyt a képembe eresztett a kis féreg.
- Nem vagyok a barátod, mégha az utolsó ember lennél a Földön se szólnák hozzád. És hagyd békén Jimin-t különben kitekerem a nyakadat te aljas tetű.
- Ohh, nicsak a kis V-nek kinyílt a csipája. Netán van valami köztetek, hogy így véded ezt a kis buzit? - majd bele röhögött az arcomba.
- Képzeld van. Ő a pasim és ha még egyszer meglátlak a közelében esküszöm kicsinállak te aljas nyomorék. Ja és igen kinyílt a csipám.
Majd behúztam neki egy akkorát, hogy majdnem leesett a feje, de ezt megérdemelte. Senki nem bánthatja az én Jimin-emet.

                        Jimin

Az az egy hét míg Tae nem volt suliban, borzalmas volt. Minden délután megtaláltak a végzősök, anyi szerencsém volt, hogy Minsu és Mark megmentettek amikor tudtak, ráadás képen egyik nap még az apám is betalált. Mondhatom remek volt, szerencsére el tudtam rejteni Taehyung elől a sebeket, így nem lett feleslegesen ideges.
Viszont hétfőn - amikor már jött - észre vette, hogy Minhoék piszkálnak. Teljesen kiakadt és akkorát behúzott a barna hajú fiúnak, hogy a padlón kötött ki. Már épp ugrott volna neki amikor megfogtam a kezét.
-TaeTae, kérlek hagyd abba. Nem éri meg. - néztem rá fekete hajzuhatagom alól. Próbáltam a tekintettem elérni nála, hogy ne folytassa, ami sikerülni látszik, mert jobban kezemre fogot és maga után húzva elindult az osztályterem felé.

-Meddig fogsz haragudni rám? - kérdeztem tőle már nem is tudom hanyadjára. Már két órája nem szól hozzám csak fogja a kezem, hogy szünetekben ne menjek el. Na nem úgy mintha el akarnák.
-Miért nem mondtad el? - kérdezte miközben rám nézet. Ez már haladásnak számít, végre hozzám szólt és még rám is nézet.
-Mert... Nem akartam, hogy feleslegesen ideges légy, de most már mindegy. - motyogtam halkan a szemeibe nézve.
-Az a szerencséd, hogy szeretlek, de legközelebb szólj, rendben? - olyan fura volt, ahogy rám nézet, nem tudom miért. Ködös volt tekintette, ezáltal biztos vagyok abban, hogy elméjében oly sok minden található. Egyre közelebb és közelebb hajolt felém, elsőnek nem értettem, hogy mit akar, túl későn kapcsoltam. Akkor eszméltem fel amikor ajkai már az enyémeket súrolta, úgy rántottam el a fejem mintha csak tűz érintette volna bőröm. -Most mi van?
- Mi az, hogy mi van? Iskolában vagyunk. - hatalmasra tágult szemekkel és eltátott szájjal meredtem rá. Nem hiszem el.
-És akkor? Ott csókolak meg ahol akarlak, nem érdekel más, ha meg valaki beszól akkor agyon verem. - ez a gyerek lehetetlen eset, megadoan sóhajtottam egy nagyot, majd a nyakába karoltam.
-Mindenkit agyon akarsz verni? - nevetem fel és az órára nyomtam egy puszit.
-Nem mindenkit, csak azokat akik bántanak téged. Most már megcsókolhatlak? - kérdezte miközben a hajammal babrált. Olyan kérlelően nézet rám, hogy nem tudtam neki nemet mondani. Igy kuncogva hajoltam ajkaira. Ezt a meghit pillanatot Minsu zavarta meg azzal, hogy a padunkra vágta magát.
-Na mizu, gerlepár? - kérdezte mosolyogva és keresztbe tette lábait, de mielőtt meg szólalhatunk volna Mark és a ZeloGyeom páros is meg érkezett.
-Halika. - hupant le a padra Mark is.
-Hali, Romeo megtennéd, hogy a te Juliádat az öledbe veszed? - szólt Zelo Tae-nek, mert ők már nem fértek fel a padunkra. Készségesen másztam át Taehyung ölébe, hogy YugYeomék is helyet tudjanak foglalni. Be csengőig végig beszélgetünk, nem hittem volna, hogy ilyen jó fejek is tudnak lenni.

                     Taehyung

Jimin-nek hihetetlen nagy hatása volt rám. Képes volt egy kézfogással lenyugtatni, hogy ne verjem szét azt a barmot ott helyben. Haragudtam rá amiért egyszer sem említette, hogy "terrorban" tartják. Két órát bírtam ki anélkül, hogy hozzászóltam volna. A kezét viszont egy percre se engedtem el, nehogy nekem elszökjön. Viszont amikor a szünetben meg akartam csókolni nem engedte. Nem értettem mi ütött belé. Én mindennél jobban kívántam Őt. Végül addig könyörögtem amíg beadta a derekát. Meghitt pillanatunkból Minsu és a többiek érkezése zökkentett ki. Hogy ezek mindig a legjobbkor jönnek. Mindegy is, jól eldumáltuk a szünetet. Örültem neki, hogy Jimin jól kijön velük és, hogy a többiek is elfogadták Őt.
Ahogy kicsengettek a hetedik óráról már fogtam is Jimin-t és indulni akartam ám ekkor bejelentette, hogy neki még wc-znie kell. Már vagy tíz perce álltam a wc előtt, de még mindig nem jött ki. Tuti történt valami. Rendesen kivágtam az ajtót és kiabálva rohantam be a wc-be.
- Engedd el te szemét...
- Jól érzed magad? - fordult felém Jiminnie miközben Mark-kal beszélgetett.
- Ja, hogy csak te vagy az. Ööö sajnalám az előzőt. Nem úgy értettem. Na mindegyis inkább megvárlak kint.
Jesszusom mi ütött belém? Teljesen paranomiás lettem. Tudom, hogy túlzásba viszem az aggódásomat, dehát istenem egy hétig bántották a hátam mögött. Pár perc múlva már jött is Jimin és indultunk haza.
- Tae mi a franc ütött beléd? Miért viselkedsz így? - nézett rám azokkal a nagy barna szemeivel amiknek nem tudtam ellenállni.
- Nem tudom. Kezdek becsavarodni. Azt hittem, hogy megint bántanak téged. Nem tudom magam túl tenni ezen, pláne, hogy eltitkoltad előlem.
- Erre semmi szükség nincsen. És sajnálom, hogy elhallgattam előled, többet nem fogom ígérem. - majd azokat a barna szemeit amiktől teljesen elolvadtam.
- Én is megígérem, hogy nem csinálok többet ilyent.
Majd ujjainkant összekulcsolva sétáltunk haza fele.

Másnap reggel kicsit elaludtam ezért késve értem be az első órára. Persze, hogy pont most volt az első óra fizika. Ahogy kinyigottam az ajtót már a fizika tanár nyújtotta felém a dolgozatot és rámutatott az első padra, hogy odaüljek le. Hát ez remek. Életemben először kések és megse kérdezi, hogy miért. Faszomat már ebbe a tanárba. Köszönés képpen hátra pillantottam Jimin-re és mondtam neki, hogy semmit se tudok. Láttam rajta, hogy segíteni akar, de nem tudta, hogy hogyan.
- Tanár úr hátra mehetek egy tollért, mert az enyém kifogyott és Jimin adna nekem egyet?!
- Menjem, de gyorsan.
Mikor hátra értem Jimin egyből megkérdezte az első kérdést. Próbáltam halkan megsúgni neki, de a tanár észre vette. Ennek pedig az lett a vége, hogy Jimin is jött felelni. A tanár szavaival élve hamár annyira tudja az anyagot akkor a papírra írja és ne nekem mondja el. Szegény bogárkám miattam felelt.

                      Jimin

Olyan furcsa volt Taehyung délután, mondjuk Ő mindig az. Megértem, hogy félt engem, de könyörgöm, lassan már ott tartunk, hogy mosdóba se enged ki egyedül. Jó érzés arra gondolni, hogy mennyire fontos vagyok neki, miközben össze kulcsolt kézzel sétálunk. Mikor haza értem csak anyám fogadott és közölte velem, hogy apám egészen négy hétig nem lesz itthon. Ennél boldogabb már nem is lehetek.

Másnap reggel úgy kelltem mint akit ki cseréltek, újult erővel végeztem el minden dolgom, majd indultam iskolába. Az épület kapuját át lépve szorongva néztem körbe, hisz mindenki engem figyelt. Pár perc múlva megpillantottam Markot felém sétálni, mosolyogva integettem neki, amit ugyanúgy viszonzott.
-Hali, hol hagytad az aggódó barátodat? A tegnapi után csodálkozom, hogy egyedül látlak. -nevetve nyújtotta át a kezében lévő kakaót.
-Szia hyung, szerintem elaludt. UH, imádom a kakaót, köszi. -a mosolyom egyre szélesebb lett miután bele kortyoltam a barna színű, tejes folyadéba.
-Akkor majd mindig hozok neked, én nem nagyon szeretem, anyám meg mindig vesz. - mondta és elindult az osztályterem felé.
-Imádlak, hyung.
-Ezt ha Taehyung hallotta volna. - mondatára csak felkuncogtam és leültem a helyemre. Már vagy úgy öt perc telhetett el az órából, de párom még sehol sem volt. Ekkor végszóra betoppant a szőke haj koronával rendelkező egyén, szerencsétlenségére a tanár máris át nyújtotta őfelségének a neki szánt dolgozatot. Szerintem már a neve is a papíron szerepelt. Mikor hátra jött hozzám egy tollért próbáltam segíteni neki, de a tanár meghallotta ezért nekem is jutott egy papírlap. Remek, de legalább tudom az anyagot. Sajnos TaeTaenek sehogy sem tudtam segíteni. Mikor végeztem vissza ültem a helyemre és onnan figyeltem tovább. Taehyung végig húzta a tizenöt percet, majd miután helyet foglalt mellettem az óra hátra levő részében a combomat simogatta.
Épp, hogy csak ki csengettek, de Taehyung már is az ajkaimra mart, bele kuncogtam a csókba és a tollal a kezembe karoltam a nyakába.
-Csak mert el maradt a reggeli csók. Hmm... Kakaó ízed van. -jelentette ki és végig nyalt ajkain. Rendesen bele pirultam cselekedetében.
-Taehyung! - sipítottam és mellkason csaptam el válva tőle. -Amúgy Marktól kaptam kakaót.
-Szeretem mikor zavarban vagy. -mondta mosolyogva majd homlokon puszilt. - Suli után fel jösz hozzám? Senki nem lesz otthon.
-Aha.

Amikor Taehyunghoz értünk nem tudtunk mit csinálni, ezért párom be rakott valami horror filmet a szobájában.
A film eleje mondhatni unalmas volt, szóval addig nyugodtan tudtam Taehyungon feküdni, viszont mikor az áldozatot el kapták inkább Tae nyakába bújtam. Hirtelen rezzentem össze, mikor hideg ajkak nyomódtak nyakamhoz és hideg ujjak szántották végig gerincem vonalát. Taehyung egyszer csak megunta mostani pozíciónkat, ezért hirtelenjében fölém kerekedett. Úgy tapadt nyakamra ismét mint valami pióca, hátra vetettem fejem, így több teret adva kényeztetőmnek. Végig lepte csókokkal az ütőeremet, néhol pedig jobban meg szívta a bőr felületem. Alig kaptam levegőt, a szív verésem a kétszeresére emelkedett, a vérem pedig csak úgy száguldott ereimben. Biztos voltam abban, hogy olyan piros lehetek mint akár a paradicsom. Taehyung végig simított a combomon majd a térdhajlatomnál fogva fel húzta lábaim és közéjük férkőzött. Halkan nyögtem fel és túrtam hajába mikor keményedő ágyékát az enyémnek dörgölte.
-Tae... Abba kell hagynunk. - próbáltam alatta nem nyögdécselni, de nem nagyon jött össze, mikor a csípőjét egyfolytában ringatta.
-Nem fog menni, ha ilyen erotikusan nyögsz közvetlenül a fülembe. - suttogta fülembe majd rá is harapott, amitől egy hatalmas sóhaj szökött fel torkomból.
-Tae... - be felyezni nem tudtam mert befogta a számmat, méghozzá a sajátjaival.